Hahó,

Nagyjából túl vagyunk a beszoktatáson. Továbbra is odavan a bölcsiért. Tegnap azzal fogadott a gondozónő, hogy délelőtt betettek zenét, gondolom Halász Juditot, vagy valami hasonlót, a gyerek pedig popóból úgy elkezdett riszálni, hogy olyat még nem látott. :D Kis diszkókirálynőnek titulálta. :) Volt két nap, amikor nem volt hajlandó ebédelni, de úgy tűnik, most már megül az asztalnál, állítólag eszik-iszik eleget, aminek nagyjából stimmelnie kell, mert jó a közérzete, bár azért itthon hatalmasakat kajál esténként. Mindenesetre úgy döntöttem, mivel nem látom, mennyit ebédel, a biztonság kedvéért esténként meleg ételt adok neki. Azt mondják, jól viselkedik, már úgy teszi a dolgát, mint a régi bölcsisek. :) Annak rendje, s módja szerint a múlt héten már be is nyeltük az első nyavalyát. Klasszikus nátha, péntekre hőemelkedése lett, folyt az orra, köhögött. Még szerencse, hogy pont a hét végére jött ki rajta, gyorsan nyomattam neki gyógyszert, ágynyugalomra ítéltem, úgyhogy hétfőre rendbe jött és tudott menni közösségbe.

Már ott is alszik. Első alkalommal én próbáltam altatni, akkor nem volt hajlandó lefeküdni, úgyhogy hazahoztam, ami annyiból nem gáz, hogy a három kicsi közül, akiket most beszoktatnak, elsőre egyiket sem tudták ott elaltatni. Hát, nem csodálom! Amellett, hogy ott van vele egy helyiségben a sok gyerkőc, és valaki mindig zajong, a szobát még csak el sem sötétítik, a gondozók ki-be járkálnak, össze sem hasonlítható azzal, ahogy itthon tölti a délutáni szunyát, lehúzott redőnyök mellett, teljes csendben. Szerdán már nélkülem altatták. Először hatalmas hisztit levágott, hogy ő nem akar, de Zs. néni addig győzködte, hogy maradjon csendben, mert felébreszti a többi gyereket, míg az ölében elaludt. Egy szűk órát aludt, ami a fele annak, amit itthon szokott. Zs. néni nyugtatgatott, hogy ha beleszokik, ennél többet fog durmolni. Nagyon remélem, mert aznap este annyira káó volt, hogy fél nyolckor már aludt, de reggel így sem ébredt magától, nem volt meg neki a megszokott alvásmennyiség. Ilyen esetben nem tudok mást tenni, mint este még hamarabb letenni. Én a hétvégéinket úgy terveztem munka mellett, hogy egyik nap mindig valami egész napos programot szervezünk, kimozdulunk, a másik napot pedig főzéssel, takarítással és pihivel töltjük itthon kettesben, de ha a későbbiekben is ilyen keveset alszik hétköznap délután, akkor mindkét nap szükség lesz arra, hogy bepótolja a kimaradt alvást, és ha az ebéd utáni szunya kettévágja mindkét napunkat, akkor  nem nagyon fogunk tudni kimozdulni, be leszünk zárva a lakásba. Márpedig az alvás nagyon fontos. A kiscsaj már a júniusi állapotfelmérése óta is látványosan nőtt, mióta nálam van összesen vagy kilenc-tíz centit! Nagyon durván nyúlik, és nem szeretném, ha ez lelassulna csak azért, mert nem tud eleget pihenni. Azért az előjelek bíztatóak, tegnap már állítólag úgy bealudt ebéd után, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Nemsokára indulok érte, kíváncsi vagyok, ma szunyált-e rendben! A saját érdekében remélem, mert ha ismét ellenkezik, zavarja a többieket, neheztelni fognak rá a nevelők. 

Szóval, hogy a bölcsőde témát lezárjam, E.-nek erre már nagy szüksége volt. Hiányzott neki a közösség, magán kívül van az örömtől, hogy egész nap gyerekekkel lehet, azért persze engem is kitörő örömmel fogad, mikor délután érte megyek. Majd meglátjuk, ilyen lelkes lesz-e pár hónap múlva is, mikor majd fél nyolc előtt el kell indulnunk a sötétben, hidegben...

Nagyon fura érzés, jövő héten újrakezdem a munkát! Kíváncsi vagyok, mennyire gyorsan szokok vissza a mókuskerékbe. Nekem most olyan érzés, mintha csak egy hónap telt volna el, mióta eljöttem, de biztosan más fíling lesz, ha már konkrétan ott ülök majd a számítógép előtt, és újra tennem kell a dolgomat. Muszáj lesz minél hamarabb felpörögnöm, hogy minden nap időben be  tudjam fejezni a melót, és mehessek a gyerekért a bölcsődébe... Hogy jó lesz-e? Majd meglátjuk! Az itthon üléshez képest mindenképpen változatosság, de már most érzem, hogy rövidesen hiányozni fog, hogy az egész napot együtt töltsük szépen, itthon, nyugiban. Nem mintha nagyon unatkoztunk volna az elmúlt kilenc hónapban! Igyekeztem úgy intézni, hogy minden héten találkozzunk valamelyik ismerősömmel, hogy egy kis felnőtt beszélgetésben is legyen néha részem, illetve, hogy ne sorvadjon el teljesen a szociális életem. Voltunk kisebb-nagyobb családi rendezvényeken, összejöveteleken, játszóházban is. Ha jól emlékszem a második nagyobb lélegzetvételű kimozdulásunk volt a télen Jojó negyedik szülinapi bulija, nagyot partizott. :)

Elmentünk egy új programra, a Szivárványcsaládok Napjára, amit az idei évtől kezdve évente fognak tartani az LMBT családoknak, hogy megismerkedhessenek egymással, és tapasztalatokat cserélhessenek. Találkoztunk a mienkhez hasonló élethelyzetben lévő famíliákkal. Még gyermekmegőrző is volt!

A jó idő beköszöntével sokat sétáltunk parkban, Margitszigeten, stb.

A legkülönbözőbb új ismeretségekre tettünk szert. Itt például összejött pár ismerős családostól, köztük egy amerikai misszionárius házaspár négy gyereke, akik egy ideje itt töltenek szolgálatot Budapesten. A srácok persze már folyékonyan beszélnek magyarul, és a szülők is lelkesen igyekeznek követni a példájukat. :) 

Itt pedig Zsoltival van, aki egy ifjú 'kolléga'. Egy hónappal fiatalabb Emilinél, ő is pont másfél évesen került családba, csak másik megyéből. Még hasonlítanak is! :) Tulajdonképpen a blogom révén ismerkedtünk meg vele, ami egy újabb bizonyíték, hogy hacsak nincs valami nyomós indok a zárttá tételre, megéri publikusnak hagyni a blogot, hogy megtaláljanak, akik hasonló cipőben járnak.

A tény, hogy ennyire nyitott az emberekre, az új arcokra, olyan, mint egy áldás. A tágabb családba is gyönyörűen beilleszkedett, nem csak a szüleimet és a nagymamámat emlegeti gyakran, akikkel hetente többször beszélünk, hanem a náluk ritkábban látott húgomat, unokanővéremet, unokabátyámat is. Most még persze nem érti, miben különbözik a szembeszomszéd fél évvel idősebb kislánya, akivel sokat szoktunk együtt játszóterezni, és a hatéves unokatestvére, mindkettőjüknek örül, ha találkoznak. Kíváncsi leszek, mikorra fog kifejlődni benne a család és a barátok közötti különbség felismerésének a készsége, illetve mikor fogja teljes mértékben felfogni, mi a különbség a mi szereteten alapuló családunk, és a többi család között, ahol vérségi kötelék is van.

Itt az unokatesójával játszik:

Kellemes hétvégét!!!