A kellemessel kezdem. Szombaton hajókázni voltam Elizával a Rajnán. Ezzel hivatalosan is elhasználtuk az utolsó jegyet is amit ajiba kaptunk a várostól. Koradélután indultunk és elcsorogtunk egy bájos kis településig, Königswinterig. (Én a télen már voltam itt és akkor is tetszett.) Egy nagyot sétáltunk aztán a hajó felvett visszafelé. Valami eszméletlen hogy közvetlen a víz felett milyen friss a levegő, totál oxigénsokkot kaptunk! Königswinterben az az érdekes, hogy az abszolút modern épületek között a házak felépítése és a szűk utcák miatt mégis kicsit a középkorban érzed magad...annyira el tudom képzelni hogyan nézett ki mondjuk a 16 század környékén. A leglököttebb dolog, hogy van egy egész évben nyitva tartó christmas shopjuk. Ha akarsz, augusztusban is vásárolhatsz karácsonyfadíszeket az üzletben, ahol ezerrel szólnak a karácsonyi dalok meg minden. :)
És most jönnek a kellemetlen dolgok. Egeret találtam a lakásban! Igazándiból májusban történt először a dolog. Azt hiszem a park az oka, ami itt van a közvetlen közelben. A ház régi tipusú, a falak meg belül üregesek...ők pedig úgy tűnik be tudnak kukkantani a lakásba, ha úgy tartja kedvük. Hál' Istennek a szobába nem jönnek be *nagyon lekopog*, de a konyhában találtak lukat a falban. Egyszer kinyitottam a mosogató alatti szekrényt és a kisfickó aki addig az ajtóba kapaszkodott, gyakorlatilag kirepült a konyha közepére. Ő volt az egyik szerencsés. Az egerek ugyanis sosem egyedül jönnek. Próbáltam őket élve elkapni, őt és egy másik kis óvatlant aki kijött a nyít terepre sikerült is megfognom és épségben kitennem a park szélén. A többiek viszont nem óvakodtak ki a falból, csak hallottam őket folyamatosan. Még ekkor sem adtam fel, kértem egy kollégámtól olyan csapdát, ami élve kapja el őket. Ebbe meg nem voltak hajlandók besétálni, pedig illatos csalit is tettem bele nekik. Ekkor adtam fel a dolgot. Rohadtul sajnáltam az egész szitut, de nem kockáztathattam tovább hogy valami bacit hozzanak a lakásba, úgyhogy elmentem a főbérlőhöz aki adott mérget. Csak be kellett tenni a falba ahol járkálnak, megeszik, szépen elhúzódnak valahova aztán R.I.P. Van kis lelkiismeretfurdalásom, mert nem kizárt hogy a rizsre mentek rá amit viszonylag szabadon tároltam az egy szekrényben. Viszont vasárnap megint befigyelt egy, pedig azóta minden kaja szigorúan el van zárva!!! Főbérlő megint adott abból a borzalmas méregből és mivel látta hogy mostmár kicsit kezdenek rámenni az idegeimre az események, megígérte hogy jövő héten jön és az összes kis rejtett lukacskát betömi valami szupergyorsan kötő műanyag habbal...
Mai nap ajándéka: megkaptam az igért csomagot Algériából. A No.-ban élő lány elhozta onnan, aztán itt feladta. Kaptam egy ezüstgyűrűt, nyakláncot és ami a legjobban tetszett; egy Algéria alakú ezüstmedált, amibe még néhány város is bele van vésve. Küldtek hatalmas adag szárított datolyát, ami nagyon kicsit furi, de az egyik muszlim srác azt mondta hogy arrafelé szokás kaját ajándékozni...háth jó...én elmajszolom. :)) Ja, és volt benne egy illedelmes levél apámtól amiben engedélyt kér hogy felhívhasson vagy ha akarok írjak neki én. Majd meglátjuk...eldöntöm...mostmár van egy levélcímem, a tatár meg nem hajt. Nem tagadom hogy örülök a cuccnak amit kaptam, de csecsebecsével nem lehet megvásárolni. Nem vagyok ötéves! Bár sejtem hogy nem megvesztegetésnek inkább engesztelésnek szánta az elvesztegetett évekért.
Mai nap időjárása: olyan hirtelen bekúszott a hideg mint valami alamuszi macska, amelyiket egyik pillanatban még sehol sem látod, a másikban pedig azt veszed észre hogy már az öledben vigyorog. :) Ráadásul az utóbbi időben sajna feltűnően fázós lettem, (nem túl jó hír), úgyhogy tegnap az idén először kicsit felvettem a fűtést lefekvés előtt.
