Üdv,
Remélhetőleg ez az utolsó itthoni bejegyzésem saját net nélkül. :( Szerencsésen megérkeztem, és utam kifejezetten kellemes volt. Egy volt kollégám kivitt a reptérre, úgyhogy mégcsak el sem fáradtam, mire hazaértem. Eszméletlenül jó érzés volt két év és három hónap után újra a régi ágyamban aludni, hál' Istennek a fekvés ugyanolyan kényelmes rajta, mint azelőtt. :) Egyenlőre még mocsok van és rendetlenség, de én így is itthon érzem magam. :) Az ügyintézés a vártnál problémamentesebben indult, a munkaügyi központban tök kedvesek voltak. Az azért vicces volt, hogyan jutottam be az ügyintézőhöz. A 43-as sorszámot kaptam, ami alapból szép várakozási időt sejtetett, mert épp a 34-es volt bent. Türelmesen üldögéltem, míg a 42-es be nem ment, akkor starthelyzetbe vágtam magam, hogy ugye ezután én jövök. Viszont a következő szám ami felvillant a kijelzőn, az a 44-es volt. Mikor már a harmadik olyan embert hívták be, aki utánam érkezett, odasasszéztam az egyik ott dolgozó hölgyhöz, aki épp kijött fénymásolni és megkérdeztem, hogy az normális-e hogy az én számom kimaradt. Ő ránézett a sorszámomra, ami alatt az okot is feltüntették ami miatt jöttem, és azt mondta:" Jaaa, maga kintről migrál vissza? Igen, akkor az normális, tessék szépen még visszaülni." Szóval kéremszépen én a munkaügyi hivatal szerint migráns vagyok :), azt pedig egy bizonyos személy intézi, akit nekem ki kellett várnom. De onnantól kezdve simán ment minden. A januárban lejárt személyim meghoszabbítására is kaptam az önkormányzatnál időpontot, 1500 HUF.
Ami leginkább sokkolt mióta itt vagyok, azok az árak. Egyszerűen vérlázító, hogy az alapvető élelmiszerek, mint a tej, kenyér, stb. ugyanannyiba kerülnek, ha nem drágábbak, mint odakint. A teljesárú buszjegy a fővárostól mindössze két órára lakó családomhoz csak oda 2480 Ft!,vagyis egy hétvégi kiruccanás majdnem 5000 FT! Nagyon remélem, hogy záros határidőn belül lesz munkám, mert a pénz jobban folyik elfelé, mint ahogy arra számítottam. Márpedig nem csak olyan dolgokra lesz szülségem, mint tévé, laptop, mikró, de gyakorlatilag még takaróm sincs... pedig én annyira nem komázok vásárolni! Ha már otthon áll a lakásban, az klassz, de elmászni az üzletbe, eldönteni, melyiket vegyem meg, aztán hazacipelni nem a kedvenc időtöltéseim közé tartozik... nem vagyok egy shoppingolós típus. :) Ja, azonkívül nem igazán értem, miért kell a boltban még mindig a kerekítgetéssel kínlódni. A kettő és egyforintosokat már egy ideje eltörölték, vagy nem jól emlékszem?!
Fogok ám választani is! Mivel az állandó lakhelyem bizonyos okból vidéken van a szüleimnél, a pesti az ideiglenes, én pedig nem fogok pár nap múlva csak ezért viszajönni vidékre, most először igazolást kértem, hogy a fővárosban szavazhassak. Azt viszont, hogy kire voksolok, nem árulom el. :))
Itthon örülnek nekem, anyám minden nap nekiállt valamilyen gluténmentes sütit sütni, úgyhogy az elmúlt héten biztosan nem fogytam. :) Valamilyen oknál fogva a család nagyrésze azt hiszi, azért jöttem haza, hogy most rögtön családot alapítsak. Azt hiszem, mindezt abból szűrték le, hogy egyszer megjegyeztem, szívesebben nevelnék gyereket itthon, mint Németországban. Nade én úgy értettem, hogy majd! és nem úgy, hogy már meg is van a babaágy! Jesszus... Egyik unokanővérem ma ki is jelentette, hogy szerinte nekem két lányom lesz, ő legalábbis azt néz ki belőlem. :D Aztán kutató tekintettel rámnézett és megkérdezte, hogy én tulajdonképpen fiú vagy lánypárti vagyok?! :D
Az utolsó havi fizupapíromat, meg a végső értékelésemet a munkahelyemről Magyarországra kértem, úgyhogy azok már itt vártak a postaládában. És hamarabb ideértek, mint én! Még kint voltam, amikor a felső szomszédom kamaszfia facebookon érdeklődött, hogy az a nagy boríték No.-ból, amin feladóként munkaadóm áll, az enyém-e, ugyanis a cucc a postaládám helyett a főbejárat padlóján landolt. Még szerencse, hogy a kölyök megtalálta...
