Hello,
Remélem mind jól vagytok. :) Én itt ülök a jó meleg szobámban, ahol egyenlőre még fűtés nélkül is megvan 22 fok, de ez persze nem téveszt meg, odakint így estefelé már csíp a hideg, és én már nem is ősz, hanem inkább tél illatot érzek a levegőben. De ez nem baj! Ezt a két hideg évszakot nem is a hideg miatt nem szeretem, hanem mert túl kevés a fény és eltűnnek a színek, amit végtelenül lehangolónak találok; amit viszont kedvelek, az a levegő illata, ami a hidegtől sokkal markánsabb, frissebb lesz. Olyan, mintha egyenest az agyamba hatolna ... Minden évszaknak megvan a sajátos illata, és én egyikről sem szeretnék lemaradni egy esztendőben. Van most egy főnököm a Banknál, aki Dallasból jött ide B.Pestre, és azt mondta, hogy azért nem akaródzik neki visszamenni, mert arrafelé az év nagyrészében füllesztő meleg van, amiből neki elege van, sokkal inkább élvezi az itteni négy évszakot. :) Bár a környezetszennyezés miatt sajna nálunk is egyre inkább kezd megbomlani ez a körforgás, amely gyerekkoromban még oly szabályos pontossággal teljesedett be minden évben. Ki tudja, a gyerekem fogja-e ismerni az évszakokat abban a formában, ahogyan én megtapasztaltam fiatal koromban. :(
Múlt héten volt a nemzetközi Coming Out Day, ebből az alkalomból tartottak egy workshopot az előbújásról. Két családterapeuta (egy meleg srác és egy hetero lány) tartotta, egész jó volt. Ők maguk nem sokat szerepeltek, inkább kihívtak egy önként jelentkező srácot, akinek a coming outjáról kellett mesélnie, a többiek pedig kommentálhatták, megbeszélhették a hallottakat, hozzá tehették saját tapasztalataikat. A fiú baromi érdekes és tanulságos sztorikat mesélt az életéről. Három órára teljesen belevesztem ebbe a felnőtteknek tartott mesedélutánba, és habár néhány ember aktívan hozzászólogatott a témához, azon kaptam magam, hogy nekem magamnak eszem ágában sincs belekotyogni az elhangzottakba... Milyen érdekes, gyerekkoromban annyira dumás voltam, hogy gyakorlatilag nem született a fejemben olyan gondolat, melyet ki ne mondtam volna. Emlékszem, szegény anyám aki teljesen kimerült a szófolyamomtól mindig csendkirályt próbált velem játszani, én pedig mindig vesztettem. :D De még akár öt évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt, hogy egy olyan témához, ami ennyire leköt, ne szóljak hozzá. Azt hiszem az elmúlt pár évben sokkal csöndesebb, sokkal befelé fordulóbb lettem... ami nem baj, mert biztos vagyok benne -vagy legalábbis remélem-, hogy ez az érettség jele. Ahogy mondani szokták, beszélni ezüst, hallgatni arany. :) De visszatérve a workshopra, a srác történetei nevetségesen ismerősek voltak, mintha a rejtőzködő homók kézikönyvéből másolták volna ki őket. A hazudozások a családnak, hogy szombat este hol és kivel voltunk, a nekiindulás hatalmas lelkesedéssel a nagy meleg éjszakának, aztán a tanácstalan, szorongó áldogálás a melegbár ajtajától pár méterre, hogy mostbemenjekvagynemenjekbe? És persze a sok eltérő reakció a család részéről mikor kiderül; mely néha jobb, néha rosszabb a vártnál.
Per pillanat egyébként átható hígítószag leng körül, aminek oka, hogy nemrég jöttem haza az egyik belvárosi általános iskolából, ahol a kollégákkal együtt ablakokat festettünk. Tudniilik Bankomnál ma egy globális önkéntes nap volt, ami azt jeleni, hogy az alkalmazottak az összes országban, ahol a cég képviselteti magát egyöntetűleg elmentek valahova önkéntes munkára. Mi pestiek egy hátrányos helyzetű suliba mentünk felújítani az erősen leamortizálódott ablakkereteket. Háth, próbálom helyesen megfogalmazni az ottani állapotokat, és azt hiszem az a legtalálóbb kifejezés, hogy olyan volt, mintha cirka húsz- huszonöt évet visszautaztam volna az időben. Az épület kívül-belül dettó úgy nézett ki, mint amilyen az én általános iskolám volt annó, amivel nem is lenne gond, csakhogy ez az intézmény nem nagyon volt felújítva azóta, mióta én iskolaköpenyt hordtam! Szóval volt dolgunk ezekkel az ősrégi fakeretekkel, főleg, hogy egyikünk sem sűrűn csinált még ilyesmit. Azért egész hősiesen küzdöttünk! Ami baromira zavart, hogy a vékony gumikesztyű amit kaptam pillanatok alatt szétjött, úgyhogy a szó szoros értelmében könyékig festékes lettem. Ez nem az én kezem, de valahogy így néztem ki :)
Aztán pedig vagy fél liter hígítót kellett magamra öntenem hogy lejöjjön, úgyhogy a bőröm most remek állapotban van... Ja, és a festés előtt le is kellett csiszolnunk az előző réteget amennyire tudtuk, amitől sűrű, finom szemcsés por keletkezett a teremben, az a fajta ami alattomosan megüli az ember tüdejét... szóval nem leszek festő, na!... Ráadásul én személy szerint nem is a gyerekek tantermét, hanem az egyik irodát festettem. Tudjátok, lehet, hogy ez most irracionálisan fog hangzani, de azt jutott az eszembe, ahogy ott lógtam a párkányon, hogy tulajdonképpen miért kell kívülről önkénteseket hívni ilyesmire?! Az egy dolog, hogy én a Bankomnak nem állnék neki irodát festeni, mert tele van zsével, ki tud fizetni bármilyen javítást, de ha fogyatékos gyerekekkel foglalkozó iskolában dolgoznék, amiről tudnám, hogy egy büdös fillérje sincsen felújításra, akkor biztosan bemennék megcsinálni munkaidőn kívül, hogy szebb legyen a munkakörnyezetem, vagy beszervezném a szülői munkaközösséget, akik biztosan szívesen tennének azért hogy a gyerekeik szebb helyen töltsék napjuk nagyrészét. Vagy nagyon naív vagyok?!
Két nagyon különböző videót szeretnék megmutatni, amikben egy közös vonás van, ez pedig a tánc. Először, ha már a coming outról volt szó, egy bájos jelenet az 'Ugly Betty' c. sorozatból, ahol az egyik fiatal szereplő egy tánccal bújik elő az anyukája esküvőjén. Ari. :)
A másik vidi pedig az amcsi Dancing with the Stars műsorból való. Ebben a showban ismert emberek mérik össze tánctudásukat. A mostani széria legnagyobb sztárja Chaz Bono, Cher és Sonny Bono lánya, akit még Chastity néven anyakönyveztek, de azóta az hölgy úriember nevet és nemet váltott. Gyakran szokott téma lenni, hogy az LMBT közösségen belül is nagy a diszkrimináció a transzszexuálisokkal szemben, pedig a szivárványos zászló pont azt jelenti, hogy a közösségen belül is sokszínűek és különbözőek vagyunk. Nézzétek meg, hogy táncol a srác! Nekem például az egyetlen problémám vele egyáltalán nem a transzneműsége, sokkal inkább a súlya. A teste a műtét(ek) miatt amúgy is sok mindenen keresztülment, nem szabadna az egészségét még tovább terhelnie túlsúllyal. Chaz, csak táncolj tovább lelkesen, és akkor előbb-utóbb lemennek azok a plusz kilók. :) (A densz a második perc után kezdődik.)
Végül pedig a hét filmje: Egy egyedülálló férfi: szomorú történet egy meleg egyetemi professzorról aki elvesztette élete szerelmét. Van-e esélye az újrakezdésre társa halála után? Colin Firth és Julianne Moore remekel a filmben, több díjat is kapott a mű.
www.port.hu/egy_egyedulallo_ferfi_a_single_man/pls/fi/films.film_page
Speckó pont az official trailer nem tetszik, mert olyan képest fest, mintha valami thriller lenne, nem pedig dráma, de azért ideteszem.