Igenigen, tudom hogy nem ez a mai dátum, de úgy döntöttem hogy visszamenőleg szépen részletekben leírom mi történt velem az utazás óta, mivelhogy eddig nem volt rá időm...szóval:
***
Hónapok óta nem éreztem magam olyan kimerültnek mint most, de mindeközben fel is vagyok dobva. Itt ülök abban a kis tetőtéri lakásban ami az elkövetkező hónapokban nagy valószínűséggel az otthonom lesz. Hajnal kettő előtt feküdtem le és ötkor keltem. Szó szerint olyan érzés volt mintha nem is aludtam volna. Lehajtottam a fejem és abban a percben meg is szólalt a mobilom ébresztője...Az éjszakázás oka az volt hogy a lakást pico bello tisztán kellett otthagynom a bérlő miatt. Azzal a taktikával dolgoztam hogy szép nyugisan elkezdtem pakolni és ha a kecó egyik pontjáról elpakoltam mindent a helyére (lsd. táskába ha velem jön, tárolóba ha ittmarad), azt utána ki is takarítottam. Aztán utolsó nap délután egyre növekvő pánikkal konstatáltam hogy újabb és újabb szekrénykék és fiókok bukkannak elő amiket ki kell pakolni és takarítani...az ember ilyenkor döbben rá hogy egyetlen személy milyen nagyon sok szemetet cuccot is tud felhalmozni egy ilyen apró lakásba! Mindenesetre néhány hisztiszünet beiktatásával reggel hétre végeztem...muszály volt, mert ekkorra jöttek értem Barbiék. Ő egy másik magyar lány aki eddig ott dolgozott Németországban ahol most én fogok. Asszem az ilyen csajokra szokták angolul azt mondani hogy Godsend :) Mikor megtudtam hogy ide felvettek, megkérdeztem leendő főnökömet hogy lesz-e még magyar rajtam kívül a cégnél, és ha igen akkor ugyan megadná-e az illető mailcímét. Meg is kaptam, és dióhéjban összefoglalva addig-addig emailezgetünk egymással amíg felajánlotta hogy mivel a két ünnep között úgyis jön Magyarországra, kihoz kocsival, és albit is szerzett nekem. A vicces az egészben az, hogy a melóhely is felajánlott egy kis apartmant, de Barbi arról lebeszélt, mert azt mondta hogy sokkal barátságtalanabb mint az amit ő talált, azonkívül az állítólag egy nyócker stílusú környéken van, amit inkább passzoltam...szóval hét után szépen megjelentek nálam a barátnőjével aki szintén velünk tartott. Megvolt a széles mosoly, kézfogás és a 'dejóhogyszemélyesenistalálkozunk', aztán ahogy nekiálltam lehordani a cuccaimat a kocsihoz, a mennyiség láttán kezdett szép lassan leolvadni az arcukról a mosoly. Végülis sikerült mindent beszuszakolni a jobb sorsra érdemes járműbe, de hihetetlenül necces volt. Nemcsak a csomagtartó de a hátsó ülés is az én lomjaimmal volt tele. Hátul csináltunk egy kis csatornát hogy a csajszi kilásson vezetés közben, de ettől eltekintve plafonig állt a cucc. Szegény kis aloe verámat több mint 12 órán keresztül szorongattam az ölemben, mert egyszerűen már nem volt neki másutt hely...mondjuk meg is látszik a szerencsétlenen. :(... Sima utunk volt, szinte egész végig remek ütemben haladtunk, viszont pont a cél előtt sikerült bekapnunk egy másfél órás dugót, errefelé állítólag gyakran van. Én a fáradtság miatt az egészet kellemes félkómában töltöttem. A révületből csak a gyönyörű táj ébresztett fel ami Ausztriában fogadott. Errefelé nemrég eshetett a hó, mert a fenyvesek gyönyörű fehér takaró alatt pihentek. Tisztára mintha egy ínyenc óriás porcukorral szórta volna meg az egész erdőt. :)
Szóval végre itt vagyok!!! A lakás első látásra tetszik. Kicsi, de otthonos. Egy sétálóutcában van úgyhogy teljes a nyugi a környéken, két szoba a tetőtérben, ketten fogunk benne lakni. A csajok sem aludtak sokkal többet múlt éjszaka mint én, úgyhogy most mindhárman villámgyorsan ágyba ájulunk. Szép álmokat mindenkinek! :)
