Kiskofa Világa

Vasárnap múzeumba mentünk Elizával. Az első nagylelkűen csak a 'Német Múzeum' nevet kapta, nehogy már véletlenül idő előtt rájöjjünk, mire is számíthatunk odabent. Egyébként az egész az országban történt technikai fejlesztéseket mutatta be, erre hamar ráuntunk, tekintve hogy egyikünket sem kötötték le túlzottan a különböző fizikai jelenségek részletei. Aztán átmentünk a helyi Történeti Múzeumba. Azt tudni kell hogy Németországban ha történelem, akkor az a Második Világháború. Azt hiszem sohasem fogják teljesen túltenni magukat ezen a témán és kissé frusztráló hogy szinte az összes történelmi kiállításnak, tárlatnak ez a központi témája...bár lehet hogy csak én járok rossz helyekre. Mindenesetre ez arról szólt... az egész  a Világháborúban használt tengeralattjárók bemutatásával kezdődött. Vidám kis történeteket halhattunk  hősi halált halt katonákról és tömegesen megfulladt gyerekekről akiket ezeken a járműveken próbáltak kimenekíteni a háborúból békésebb területre...azok a szerencsétlenek lehet hogy most nagypapik/mamik lennének ha jóakaratú szüleik nem teszik be őket azokba a technikailag orbitális hibáktól hemzsegő vízalatti koporsókba. A következő tárlat a II. Világháború óta kirobbant legnagyobb politikai botrányokat mutatta be. A legdurvább annak az altató/ nyugtató tablettának a sztorija volt amit a német orvosok lelkesen adtak a kismamáknak is, minek eredményeképpen több ezer (!) újszülött jött világra csonka végtagokkal. Akkoriban nemigen fecsérelték  az időt arra hogy  sokáig tesztelgessenek egy gyógyszert. Ez akkoriban szó szoros tömegjelenség volt  és az államnak egy vagyont kellett költenie arra hogy ennek a rengeteg gyereknek gyógyászati segédeszközöket, orvosi, életvezetési segítséget biztosíthassanak. Itt ismét szívderítő képeket tekinthettünk meg kar nélküli, lábbal evőeszközt használó óvodásokról. Mire végeztünk az egésszel, én olyan szinten lehangolt lettem hogy megfogadtam, soha többet ilyen  múzeumba... egész  pontosan fogalmazva nem is  végeztünk az egésszel. Egy idő után  Eliza nyűgös lett, hogy neki túl sok ennyi infó egyszerre  és váltig  állította hogy már én is tök sápadt vagyok, úgyhogy otthagytuk fent nevezett intézményt azzal hogy ha legközelebb olyan lelkiállapotban leszünk akkor majd befejezzük.