Egyébként ez részemről nem szétszórtság inkább túlterheltség, ugyanis lassan de biztosan neki kell állnom új munkát keresni. A szerződésem ugyan szeptember végéig tart, de muszály időben elkezdenem keresni , vagyis most! Addig eljutottam hogy szépen kiegészítettem, csinosítgattam az önéletrajzaimat, de több mint egy hete még sehova sem tudtam elküldeni, mert állandóan volt valami dolgom. Most meg hogy végre itthon vagyok, blogot írogatok... :)) Szóval the tension is rising. Ma voltam a munkaügyi központban, nekem kötelező lejelentkezni!!!, és kiderült hogy gyakorlatilag csak formaság az egész, ők úgysem fognak nekem melót találni, az összes ajánlat úgyis fent van a neten...useless...de nem baj, a jó állást az ember úgyis mindig magának találja. :) Csak azért vannak az idegeim pattanásig feszülve, mert amikor otthon kerestem melót, tudtam hogy nagyjából hol kell keresgélnem és mik az esélyeim, itt viszont halványlila segédfogalmam sincs, mert errefelé még soha nem próbáltam. Lehet hogy egy hónap múlva már lesz új helyem, de az is lehet hogy fél évig semmit sem találok...na majd meglássuk!
Mai nap meghívása/kellemetlensége: az épületben szétszórva dolgozó magyar lányokkal, szám szerint (engem nem számolva) néggyel jó előre lebeszéltünk egy péntek esti kis találkozót, mire Eliza aznap reggel berobog az irodába hogy itt a pasija a városban és egyik haverja meghívta őket az ötcsillagos szállodájába vacsizni, nincs-e kedvem velük tartani potyázni. Tépelődtem egy darabig aztán elutasítottam, mert pont én voltam az aki a lányoknak a pénteket ajánlotta és bunkóság lett volna aznap lemondani az egészet, Elizának pedig meg kell értenie hogy kicsit későn szólt. És mint később kiderült, micsoda mázli volt. A barátja haverjáról ugyanis kiderült hogy valami rosszarcú bűnöző akire már az igazolványképe alapján rásóznál vagy 15 évet és végig tök bunkón viselkedett. Szegény Eliza most ki van bukva hogy honnan szed össze a párja ilyen alakokat, meg hogy egyáltalán hogyan tudná lebeszélni róla.
A magyar este viszont kellemes volt, beszélgettünk és focit néztünk. Nem tudom hogy otthon mennyire foglalkoznak a témával, de itt EB lázban ég mindenki, minden másfeledik kocsin kis zászló jelzi hogy a tulaj ki(k)nek drukkol. Háth, engem igazából a sport csak akkor köt le ha én magam is csinálhatom. Csak ülni a sejhajomon és nézni hogy mások művelik, az nem kihívás.
Mai nap ajándéka/szívatása: az egyik földbirtokostól akinek szereztünk egy csomó munkást Lengyelországból, kapott az osztály ajándékba csomó epret meg spárgát. Az eper finom volt és illatos, napokig azzal tömtem magam. Bevallom hogy spárgát viszont még soha nem csináltam. Krémlevest szoktam enni és nagyon szeretem, de köretnek most csináltam először...borzalmas volt! Bizonyára nagyon egészséges, de nekem egyszerűen nem jön be sem az állaga, sem az íze, úgyhogy most borítottam ki a maradékot a szemétbe.
Mai nap filmje: nemrég láttam egy igaz történeten alapuló filmet egy fiatal svájci nőről aki egy afrikai kirándulás alkalmával beleszeretett egy maszály harcosba és rögtön ott is maradt vele. Érdekes volt látni hogy mennyit tanultak egymástól, de aztán bekövetkezett a szokásos sztori. Túl nagy volt a kultúrális különbség, a pasi nem bírta elviselni hogy a felesége másképp viselkedik mint az ottani nők, nekiállt féltékenykedni, úgyhogy a csaj fogta magát és a kis tejescsokit akit időközben szült és szépen hazament...az egésznek olyan üres és szomorú vége lett mint maga a valóság...
Mai nap poénja: lehet hogy mindenki ismeri ezt az ősrégi bölcsész viccet, nekem nagy kedvencem. " Isten halott"
Nietsche
"Nietsche halott"
Isten
:D
Így szoktam kibámulni az ablakon ha a rossz idő miatt a lakásban ragadok. :)
