Üdv ezen a forró őszi hétvégén...legalábbis azt hallottam hogy felétek az van. Merthogy itt kifejezetten hűvös az idő...ami jó, és esőre áll...ami rossz. 

Sokat gondolkoztam azon hogy írjak-e a blogon a most következő dologról. Először nem akartam mert tök privát, meg sztem nem is ajánlatos ilyesmit túl nagy körben mesélni. Viszont úgy döntöttem hogy ezt a blogot részben önmagamnak is írom, azért hogy x év múlva visszaolvashassam amiket átéltem, és ha ezt átugranám akkor egy nagyon fontos esemény maradna ki. Amúgy meg annak a pár embernek akik ezt olvassák, miért ne mesélném el? :)) Ja, akinek pedig ezt már élőben elmondtam mikor otthon voltam, bocsi. Azért stay with me, please. :)

A sztorihoz annyit kell tudni hogy a szüleimmel én már éltem itt Németországban. Külföldiként itt ismerkedtek meg, összeházasodtak, de aztán lévén két elég különböző ország szülöttei, egy idő után túl nagy lett közöttük a kultúrális különbség (lsd. mindketten haza akartak menni a saját hazájukba...a sajátjukba és nem a másikéba), anyám szépen hazajött velem Egerbe, apám visszament Algériába. Elváltak, apám meg kámforosra vette a figurát, úgyhogy 4 éves koromban láttam utoljára. Azóta azt sem tudom, életben van-e egyáltalán, és hogy őszintén bevalljam, egy idő után kezdett nem is igen érdekelni.

És a jelen; mikor januárban idekerültem bevezettettem a netet, amihez autómatikusan kaptam vezetékes telót is. Megkérdezték hogy nyilvánossá akarom-e tenni a számomat, amire igent mondtam, elvégre eddig még nem zaklatott senki, vagy ilyesmi. Egy május este, épp vacsiztam, felcsörgött a telefon. Egy fiatal nő, keleti akcentussal de folyékony németséggel egész egyszerűen közölte velem hogy van egy húgom Algériában és nincs-e kedvem felvenni vele a kapcsolatot...az hogy köpni-nyelni nem tudtam, enyhe kifejezés. A csaj azt állította hogy ő egy Stuttgartban élő barátnője a húgomnak, a telefonkönyvben talált meg. (Zseniális mi?! Szabad perceiben valszeg fel szokta ütni a sárga oldalakat és eltűnt rokonokat keresgél. Milyen építő elfoglaltság !:D)  Mindenáron meg akarta tudni a születési dátumomat, hogy megbizonyosodjon arról, tényleg engem keres. Én ezt akkor nem voltam hajlandó megadni neki, felírtam a mobilszámát és kértem tőle pár nap gondolkodási időt hogy legalább az első sokkon túltegyem magam, meg persze hogy egyáltalában eldöntsem, akarom-e én ezt. Az hogy énrólam van szó az első pillanattól tuti volt, ugyanis mondta Anyám nevét...ezt akkor még nem kötöttem az orrára. Abban biztos voltam hogy apámmal nem akarok beszélni, mert ha az elmúlt 24 évben nem érdekeltem, akkor ezután is tartsa meg ezt a jó szokását. A csaj például ilyet mondott hogy azért szakadt meg a kapcsolat, mert az anya elköltözött ismeretlen helyre, ami egy NAGY BÜDÖS HAZUGSÁG. Apunak megvan a nagyszüleim címe, volt is egyszer náluk Mo.-on és ők kb 50 éve nem költöztek sehova....mindegy...A testvérem viszont nem tehet arról amit ő tett és talán mindkettőnk élete gazdagabb lehet egy kicsit azzal ha 'megismerkedünk'. Azon is gondolkoztam hogy ez tulajdonképpen egy elég veszélyes játék. Ők nem a szomszéd utcában laknak hanem egy totál más kultúrkörből jönnek, én pedig túl sok rémtörténetet hallottam arról mit művelnem az iszlám apák a meleg gyerekükkel ahhoz, hogy ne féljek. Ennek ellenére úgy döntöttem hogy egy emailt írni még nem annyira veszélyes, szóval megtettem. A lányon keresztül megkaptam a húgom, Aicha mail és skype címét. Háth mit mondjak, elég nehéz a kommunikáció. Ő nem beszél sem angolul, sem németül (meg magyarul sem, haha!) mert ott a francia a második nyelv, lévén az egész Észak-Afrikai régió hosszú ideig a drága békakajálók gyarmata volt. De megoldottuk, egy angolul beszélő kis barátnője segítségével szoktunk chatelni. És itt jön a bomba! Összesen két húgom és egy öcsém van !!! El tudjátok képzelni hogy nekem, aki 13 évig egyke voltam, most az anyai részről született húgommal együtt, aki mellettem nőtt fel, összesen 4 db !!! testvérem van. Aicha a legidősebb 21, utána jön a fiú aki 17 és a kislány 9 éves.  (Ja, egyébként egész kúlnak találom hogy van egy öcsém. Én a családban csupa lánnyal nőttem fel együtt és mindig akartam egy fiútesót.) :) Kaptam képeket róluk, meg apámról is. Nos, apám azonkívül hogy jó alaposan megöregedett, ugyanúgy néz ki mint régen, megismertem. A jó hír hogy a haja így ötvenen felül is szénfekete, úgyhogy hátha én sem őszülök meg 35 éves koromra...bár ebben nem reménykedem, én már most találtam ősz szálakat. :( Hármuk közül talán Aicha aki valamennyire hasonlít rám. A két kisebb olyan mint két tojás és a színösszeállításuktól eltekintve semmi hasonlóság nincs köztünk. Sikerült örökölniük apánk nagy arab orrát, amit én hál' Istennek nem kaptam meg, ami viszont szép hogy nem barna a szemük mint nekem, hanem halványzöld, mint apué. Mindenesetre egy tuti; apánk négy gyereke közül én hasonlítok rá a legjobban. :)

Itt No-ban csak Jaceknak meséltem a dolgot. Ő lévén hogy a keleti blokkból jött és ugyanolyan bizalmatlan mint én, azonnal azt kérdezte hogy: 'De mit akarnak tőled? Miért kerestek meg?'...nos, ezen én is rögtön elgondolkoztam, de eddig úgy tűnik hogy semmit. Nem rukkoltak elő semmivel, sőt, a barátnő aki itt lakik most volt otthon Algériában és írt egy mailt hogy a testvéreim küldtek nekem apró ajándékot és elküldi postán ha akarom...majd meglátjuk hogy megkapom-e.  

Ami még kellemes élmény volt, az Anyu reakciója. Most mondtam el neki személyesen, mikor otthon voltam. Nagyot nevetett az egészen, közölte hogy milyen fura az élet és nehogy egyedül kimenjek Algériába (amitől mondjuk nem kell tartania). Rendkívül örültem neki hogy ilyen könnyen vette a dolgot, mert ez azt jelenti hogy nincs semmi olyasmi amit elhallgatott volna annak idején...úgy értem a válásukkal kapcsolatban. Sőt, ő mondta hogy ha akarok, neki nincs kifogása az ellen hogy beszéljek apuval.

Az is megnyugtató hogy a kapott képeken a lányok teljesen európai ruhában vannak, Aicha egyetemen tanul informatikát és állítják hogy náluk úgy általában szabadon élnek a nők. Háth, gondolom a szabadság az egy relatív dolog...ha ott élnék tuti nem lenne L-Word-özgetés!...úgyhogy éljen Algéria, de azért Európa rulez !!! :))