Nyár van! Jejeje! :) Norával voltunk kirándulni egy Sárkányszikla nevű, lélegzetelállítóan szép helyen. A nevet asszem a középkori német Nibelungen énekekből vették, ahol sárkányok(?) is szerepeltek. Ezt onnan tudom, hogy túra közben művelődtünk is! A hegy alján van egy múzeum, ahová betértünk. Rögtön az elején kiakadtam, mikor a bejáratban ez fogadott.
Ez egy alapból egy ókori, keleti szimbólum, ami aztán megjelent a germán mitológiában is. Hitler meg annak idején lenyúlta, hogy igazolja valamivel az általa kreált homo nordicus faj fennsőbbrendűségét. Tudom, hogy itt nem azt jelenti, hanem a középkori ónémet eposzoknak próbáltak ezzel a dekóval keretet nyújtani, de én akkor is majd' besz**tam, mikor fényes nappal ilyen jeleket láttam meg a nyílt utcán... Norát szemmel láthatólag nem érintette meg a dolog... háth, nem csodálom, őt biztos nem vinnék el a szőke hajával, meg a kék szemével...
Az említett sárkányt a múzeum sziklakertjében is megörökítették:
A változatosság kedvéért ismét esett. Attól függetlenül, hogy most egész jól megúsztuk, ezt soha nem fogom tudni megszokni. Míg Jóanyám állandóan arról panaszkodik, hogy a környékükön mekkora szárazság van, addig itt nem tudok úgy elmenni futni, hogy ne legyek tiszta sár. Még ha szépen süt is a nap, az utóbbi időben nem marad annyi ideig egyhuzamban csapadékmentes az idő, hogy az erdőben felszáradjanak a pocsolyák. Maga a növényzet eddig nem tűnt sokkal különbözőbbnek, mint a Bükkben, ahol felnőttem, most viszont kiderült, hogy errefelé vannak óriásfenyők is. Gőzöm nincs, hogy kerülnek ide, szerintem ezek azért ennél északibb éghajlatra valók, de mindegy. Nora meg is szeretgette az egyiket. :)
De a legszebb a hegyek között megbúvó kis kastély volt:
Kis állatkert is volt a múzeum mellett madarakkal, meg hüllőkkel:
Rohadt meredeken kellett felmászni a tetőre, de azért megérte. :) Picit Dunakanyar feelingem volt:
Mint mondottam, esett :)
Szóval kellemes volt, csak rövid... nem tehetek róla, sportoló famíliában nőttem fel, úgyhogy a kirándulás nálam 15 km-nél kezdődik, csak sajna az utóbbi időben nem nagyon találok olyat, aki ekkora távot bevállalna velem. :)
Voltam egy bulin, amiről elég vegyes érzelmekkel távoztam. Egy magyar exkolléganőmnek tartottunk páran szülinapi bulit. Az egész abszolút kellemesen kezdődött egy lakásban, aztán elcipeltek egy diszkóba, aminek az utóbbi időben nem nagyon vagyok a rajongója. Valószínű, hogy már kinőttem abból, hogy egy levegőtlen, sötét teremben szorongjak együtt többtucat emberrel, azt pedig elképzelni sem tudom, hogy akár egy hetero lánynak is hogyan tetszhet az, hogy vadidegen pasik szántszándékkal nekidörgölőznek és megpróbálják fogdosni. (Bár, ízlések és pofonok. Én Ösztrosokkon volt mikor viccesnek találtam, hogy megfogják a fenekem, csakhogy én az illetőnek legalább a keresztnevét tudtam.) :)) Meg a kómarészegek közötti szlalomozás sem tartozik a kedvenc sportágaim közé, márpedig ilyen helyen anélkül a klotyóra sem tudsz kimenni. Félreértés ne essék, nem nyafogok-tudtam, hogy ott erre számíthatok- csak leírom az élményeket. Mindenesetre legalább a zene klassz volt! Ha elkezdtem unni magam, nekiálltam a pincérlányokat figyelni, mindig is nagy csodálójuk voltam. Hogy lehet egész este ekkora tömegben fel-alá suhanni úgy, hogy egyetlen poharat sem ejtesz le és még hajnalban is széles a mosoly az arcodon? wow!
