Hello :)
Azt hiszem, totál elfelejtettem mesélni az új lakótársamról... tulajdonképpen már hónapok óta. Szóval az előző hölgy-igen, hölgy, mert jóval idősebb volt nálam, felnőtt gyerekekkel-elköltözött Dél-Franciaországba, én pedig először is egyedül maradtam a lakásban egy hónapra. Már akkor is gyanús volt, hogy a főbérlő nem jelentkezik az ügyben, hogy ki szándékszik-e adni a másik szobát, avagy sem. Aztán egyik este, fél tíz után épp a családdal skyepoltam. Ez még nyár végén volt, bazi meleg, úgyhogy egyszál pólóban csücsültem a gép előtt, a szobám ajtaja tárva-nyitva, mikor egyszer csak belép a kecóba egy vadidegen fiatal lány és közli, hogy ő itt fog lakni... Fogalmazzunk úgy, hogy kicsit kiakadtam. Szegény szabadkozott, hogy az egész ügy olyan gyorsan zajlott, dehát erről nem is ő tehet, a főbérlő részéről lett volna a minimum, hogy ha közösben ad ki egy lakást, akkor jelzi a már ott lakónak, hogy új bérlő érkezik. Még akkor is, ha a csajjal az érkezése előtti este beszélték le a dolgot, legalább egy cetlit bedobhatott volna reggel a postaládába, hogy este érkezik valaki... És ilyen alap dolgot nem tesz meg azok után, hogy én itt ezt az egy nyamvadt kis szobát többért bérlem, mint amibe Budapesten egy egész lakás kerül! Szóval bérlőnek lenni itt sem fenékig tejfel...
Na mindegy, a lány egyébként abszolút rendben van! IT emberke az egyik nagy telekommunikációs cégnél, és megerősített abban az itt szerzett tapasztalatomban, mely szerint azok az emberek, akik megismerkedésünkkor a leghangosabban zengtét azt, hogy ők mennyire fognak itt nekem segíteni, szépen lemorzsolódtak, és a végén mindig a csendesebbekről derült ki, hogy ha szükség van rá, meglepően segítőkészek. Hát ő is ilyen. Az elején szépen bemutatkoztunk, elmeséltük, ki miért van itt, de azon kívül, hogy néha beszélgettünk, igazándiból mindig csendeskén elvonult a szobájába. Egyik nap aztán kénytelen voltam a segítségét kérni. Drága kis számítógépem nem egy mai darab, meg a windows sem volt rajta ősidők ót újratelepítve, úgyhogy már annyi minden nem működött rajta normálisan, hogy kénytelen voltam áthívni hozzám, nézzen már rá egy pillanatra, hátha tud valamit kezdeni vele, ha már ilyen területen dolgozik. Mire ő másnap bevitte kocsival a melóhelyére a gépemet, és nemcsak hogy újratelepítette, de még egy plusz merevlemezt is beletett a munkehelyi készletükböl ingyen és bérmentve... Milyen jófej!? :)
Nemrég misén voltam! Már régen kíváncsi voltam rá, milyen egy istentisztelet, ahol gospelt énekelnek, és habár ehhez azt hiszem, nem a legmegfelelöbb kontinensen vagyok, azért nem adtam fel a reményt, mert ezen a környéken rengeteg afrikai van. Úgyhogy amikor az egyik nigériai ügyfelünkröl kiderült, hogy lelkész és zenés misét tart, hát benéztem hozzá vasárnap... Érdekes élmény volt... először is nekem volt a legvilágosabb színem a jelenlévök között, amire azért előre számítottam. :D Sajna nem teljesen olyan volt, mint az igazi. Először is, mert nem templomban volt, hanem egy kis közösségi ház szerűségben, másodsorban pedig a létszám sem érte el egy 'szokványos' miséét. A jelenlévők viszont baromira beleadtak mindent hangerőben. Még ilyen kis csörgő izéket is kaptunk, amit a kezünkhöz kellett ütögetni zajkeltés céljából. :) Amit nagyon afrikainak találtam, hogy az emberek a pici gyerekeiket is elhozták magukkal, akik egész idő alatt ott rohangáltak a székek között, és ez igazándiból senkit nem zavart. Aki mellett épp eltaknyolt valamelyik togyogós, az felszedte, leporolta, aztán hagyta, hagy menjen tovább. Én pl. mise végére egy 2-3 év körüli kisfiúval az ölemben kötöttem ki, akinek valamilyen okból nagyon szimpatikus voltam. :) Egyébként mindenki szuper kedves volt, csak az a gond, hogy szerintem azt hiszik, minden vasárnap oda fogok járni... pedig én csak bekukkantottam, hogy milyen...
Ezen kívül meló van ezerrel. Elég nagy a stressz, úgyhogy enyhe kifejezéssel szólva nem érzem magam túl jól. Kevés olyan megterhelő dolog van, mint a folyamatos, közvetlen ügyfélkapcsolat, főleg, hogyha olyan kényes dolog is bele van keverve a dologba, mint a pénz. És a feszültség természetesen nem csak az ügyfelek részéről jön. Itt, ebben a kis fiókban ketten dolgozunk szorosan együtt, és gyakorlatilag elkerülhetetlenek a surlódások. És nem akarok tovább minden második szombaton dolgozni!!! Ja, egyébként pont a napokban hosszabbították meg a szerződésemet még egy évvel, ami egy nagyon örvendetes hír a mai gazdasági viszonyok között, és nagy szükségen is van rá, csak kérdés, hogy meddig szeretnék itt maradni...
Ami miatt még bírom az igát, azok az apró örömök, amikkel tele van az élet. Pl, hogy vasárnap megyek Amszterdamba! Csak egy napra, merthogy közel vagyunk a határhoz és busszal meg lehet járni. Egyik magyar ismerősöm hívta fel a figyelmemet nemrég, hogy lehet venni olcsó napijegyet egy közvetlen buszjáratra Hollandia fővárosába, persze ilyesmit nem minden nap indítanak, hanem egy vagy két vasárnap per hónap. Hajnali kelés, késői visszaérkezés és szunyókálási kísérletek keretezik majd a programot. Nem tudom egész pontosan, mit szeretnék látni, még egyeztetnem kell a fent említett ismerőssel, akivel utazunk. A coffeeshopok annyira nem izgatják a fantáziámat, de a piroslámpás negyedben mindenképp szeretnék sétálni egyet, mert kíváncsi vagyok, hogy a jóravaló munkáslányok ténylek ott ülnek-e a kirakatban. *perverz vigyor*
Tegnap este Kölnben voltam, meglátogattam a barakás embereket, akikkel már jó rég nem találkoztam, mivel péntekenkét gyakran későig kell melóznom, és olyankor már nem tudok nekiindulni vonattal... Jahj, de kellemes este volt! Pont úgy jött össze, hogy jópár olyan ismerős is felbukkant, aki amúgy tök ritkán tolja oda a képét. :) És mindig megdöbbenek, mennyi homó ruccan át Bonnból Kölnbe egy kis kötetlen szocializáció kedvéért. A mai nap jótette: elvittem Andreának és Mary-nek, kedvenc interracial páromnak az L Word hatodik évadját... merthogy ők le vannak maradva... úgy örültek neki!... Istenem, egyes embereket milyen könnyű boldoggá tenni. :)
Pussz mindenkinek,
F.
