Hétfőn megkaptuk a hivatalos levelet arról, hogy Emilit szeretettel várják ide, az út túloldalán lévő bölcsődébe. :) A szoc. osztálytól kapott levélben ugyan az áll, hogy augusztustól, de mivel nekünk a bölcsilátogatáskor ugye azt mondta az igazgatónő, hogy csak szeptembertől lesz hely, tegnap felhívtam, hogy most akkor mi van, és azt mondta, hogy a szociálisok bekavartak, higgyem el, hogy augusztusban még tele vannak, csak ősztől lesz hely, ha a nagyok elmentek oviba. Illetve az új csoportok is csak szeptembertől lesznek kialakítva, ha most benyomná valahova, lehet, hogy szeptembertől új gyerekekhez és gondozónőhöz kellene hozzászoknia. De egyáltalán nem baj!!! A lényeg, hogy megvan a helyünk abban az intézményben, ahol szerettük volna!!! Juhééé!... (Egyébként nem hiszem, hogy jó indítása lenne a bölcsivel való kapcsolatunknak, ha rögtön az elején nekiállnék problémázni...ráérünk arra még...)

Hogy őszinte legyek, nem bánom az őszi kezdést, így legalább még van egy kis időm kettesben a lányommal, amit kiélvezhetek. Utána úgyis beindul a mókuskerék, és nincs megállás... Talán annyiból lett volna jó korábban kezdeni, hogy akkor még munkakezdésig kiderült volna, ő is ahhoz a gyerektípushoz tartozik-e, aki mikor közösségbe kerül, az elején egy hetet van bölcsiben, két hetet pedig beteg. Ha ne adj' Isten így lenne, akkor az első betegeskedésen túlestünk volna még betegszabi nélkül. De mindegy, lesz, ami lesz, ezen kár stresszelni így idő előtt. Lehet, hogy nem is lesz olyan gyakran beteg!

Ami miatt nem aggódom: imádja a közösséget, a gyerekeket, az új játékokat. Ha csak nincs akkora pechünk, hogy egy unszimpi gondozónővel, vagy nagyon agresszív kisgyerekekkel kerül egy csoportba, akkor rendkívül fogja élvezni. Mivel általában kifejezetten barátságos szokott lenni, nagy esély van rá, hogy kedvelni fogják. Azt hiszem kellően talpraesett is, ki fogja követelni magának a figyelmet, ha kajára, gondoskodásra lesz szüksége.

Ami miatt aggódom: akármilyen kis szociális lény is, amíg oda nem kerülünk, hogy hátat fordítok neki, és otthagyom a kis seggét egy teljes napra, nem tudhatjuk, hogyan fog reagálni. Az sajna aggodalomra ad okot, hogy akármilyen jóízűen is játszik más gyerkőcökkel, ha kilépek a szobából, rögtön elkezd anyázni. Anyu is mesélte, hogy mikor odavoltam az osztálytalálkozón, ahányszor kiejtették a nevemet, rázendített... kellett nekem megtanítani neki, hogy hívnak. :)... De mindegy, gondolom erre van a két hét beszoktatás.

Azonkívül meggyőződésem, hogy Emili a bölcsődében fogyni fog. :( Tudni kell, hogy én naponta legalább ötször fél órát töltök az etetésével. Hacsak nem kapja össze magát és tanul meg gyorsabban enni, hoppon fog maradni, mert ki van zárva, hogy a gondozónő ennyi időt töltsön vele, még ha ő a kedvence, akkor sem... Azt szokták mondani, a gyerekek közösségben általában jobban fegyelmezik magukat. Hát nagyon remélem! Mivel a nevelőcsalád nem használt etetőszéket, röptében etették a gyereket, úgy kaptam meg a kiscsajt, hogy evés közben folyamatosan járkált, én meg a hajamat téptem. Határozottan erről volt a legnehezebb leszoktatni, fáradtságos napok és egy jópofa, micimackós gyerekasztal szükségeltetett hozzá. Ma már megül, de mind a mai napig van olyan, hogy kaja közben eszébe jut az egyik babája, feláll és odahozza reggelizni. Szerintem a bölcsiben ennyit sem szabad... és akkor arról még nem is beszéltem, hogy mint a legtöbb pulya, idegen helyen ő is mindig felpörög, és habár azt a helyet is meg fogja szokni, el sem tudom képzelni, az első időkben hogyan fogják a helyén tartani.

Egyébként én még szívesen maradnék vele itthon kicsit. Nagyon rossz érzés, hogy innentől kezdve a nap nagy részét nem velem fogja tölteni; mással és másképp fogják etetni. Elmondhatatlanul szomorú, hogy csak azért, hogy eltarthassam magunkat, tulajdonképpen el kell hagynom. :(