Csak egy apró bejelentkezés, miket tanultunk mostanában.
Emili a héten először - azok után, hogy vagy egy tucatszor elmantráztam neki-, ha megkérdezik tőle, hány éves, megmondja, hogy kettő. Tanulja mutatni is a hüvelyk és a mutatóujjával. :) Egyébként ha valami új dolgot mond én pedig lelkesen megdicsérem, akkor ő is nagyon elkezd örülni, ami elmondhatatlanul jó hír, mert azt sejteti, hogy később is, az iskolában is motiválni fogja a külső elismerés, ami nagy hajtóerő tud ám lenni!
Ha a nevét kérdezik, akkor az Emi variáció mellett, amit április eleje óta mond, már hajlandó mondani az Emilit is. Ideje volt, elvégre az ajtaján is ez áll. :)
Ez tulajdonképpen az első fotó, amit vele kapcsolatban készítettem még novemberben, mikor készültem az érkezésére. Annak ellenére, hogy szentül megfogadtam, míg haza nem hozom, nem szólok csak a legközelebbi barátoknak/ismerősöknek, annyira feszített a hír, hogy egyszerűen nem bírtam ki, és miután bejelentettem a munkahelyemen, másnap feltettem facebookra. :) Hát jöttek a kérdések rendesen, hogy emmegmicsoda, nekem pedig akkor esett le, hogy részben félszből, részben mert alaposan bele voltam merülve a saját kis világomba, egy kezemen meg tudom számolni, hány embernek szóltam eddig a terveimről... őszintén reméltem, hogy ezért senki nem fog megharagudni rám! Mert ugye ha valaki állapotos, akkor hónapokkal előbb kitesz UH képet, pocakfotót, ilyesmi. Hát, nekem csak ez volt... A pontosság kedvéért azért meg kell említenem, hogy habár ez volt az első kép, de állítólag nem itt lettem gyanús, hanem amikor pár nappal azelőtt kitettem, hogy másfél évesnek való sportbabakocsit meg kiságyat keresek. :)
Verbális téren még annyi, hogy habár felszólításra már jó ideje mondja a három varázsszót; kérem, köszi és bocsi, de olyan két hete már magától is eszébe jut használni őket. Reméljük később is udvarias marad!
Illetve nem tudomány, de megjegyzendő, hogy a héten először adtam neki nyersen fokhagymát. Természetesen picit mennyiséget, miniatűr forgácsokra aprítva tettem a szendvicsére.Megérezte, mert először elkerekedtek a szemei, de rendületlenül túrta befelé. :) Vöröshagymát már régen kap, szeme sem rebben, Kőkemény magyar gyerek! :D Dietetikust kérdeztem, aki mondta, hogy ebben a korban már szabad kapnia, én pedig azért propagálom, mert ez a két növény akkora dózisban tartalmaz antioxidánsokat, hogy egy kis mennyiségnek is olyan áldásos hatása van az egészségre, mintha több kiló (másfajta) zöldséget evett volna. Meg szerintem finomak is... :)
Ezen a képen nem éppen zöldséget eszik. :)
Mára csak ennyi, köszöntem a figyelmet!
