Nemrég kaptam Nojtól a fent látható a díjat, amit ezúton is nagyon köszönök. :) A logó ki  lesz nemsokára téve ide oldalra, csak szükségem van egy kis időre, hogy kiokumláljam, hogyan is kell. Már vagy egy órát matattam az oldalon, de eddig nem akar összejönni... nem vagyok egy nagy webdizájner, sajna. :) Noj blogját szintén látni lehet majd oldalt, amíg meg nem oldom, addig is ide teszem: rozsaszinvirag.blogspot.com/                        A feladat, miszerint 7 blogtársnak tovább kell adnom, szintén folyamatban van. Nem olyan egyszerű ennyi embert találni, aki még nem kapta meg, és tovább is szeretném adni neki.                                                                                                              És írnom kell magamról hét dolgot... ufff, ez nem is olyan könnyű, mint ahogy hangzik!     1, Mondjuk kezdjük valami régi rossz szokásommal; kb. olyan kilenc éves koromtól egész az egyetemig minden este magnót hallgatva aludtam el. Ez akkor kezdődött, mikor kilenc évesen először külön szobám lett, és rájöttem, hogy félek egyedül a sötétben. :) (2) Már akkor lehetett sejteni, hogy hatalmas media freak leszek, mert általában mesekazettát raktam be, megőrültem Süsüért, meg a többi zenés mesejátékért, még akkor is ilyeneket hallgattam stikában, mikor a többiek már New Kids on the Blockra őrjöngtek. A környezetem nem igazán bírta felfogni, hogy nem ébredek fel arra, mikor lejár az oldal és kipattan a kazi, de abszolút hozzászoktam és fel sem rezzentem. A félelem kamasz koromra rég elmúlt, addigra viszont már maradandóan hozzászoktam, hogy valami duruzsol a fülembe, és csak akkor hagytam el fokozatosan ezt a habitust, mikor érettségi után elköltöztem otthonról és már megosztottam valakivel a szobámat.                                                                                                      Amit a kedves olvasó talán még nem tud rólam, hogy (3) kedvenc ételem a rakott krumpli jó sok tejföllel, kevés tojással és icipici kolbásszal.                                                   (4) Legsötétebb titkom, hogy hétévesen kiradíroztam egy fekete pontot- amit nem tartottam jogosnak- a tájékoztató füzetemből, aztán mikor észrevették letagadtam, hogy én voltam, amit mind a mai napig szégyellek :) Mármint nem a feketepont megsemmisítését, hanem a módot, ahogy elbántam vele... dehát első osztályosan eddig terjedt a diplomáciai érzékem...                                                             (5)Leggyengébb pontom a time management. Egyszerűen akárhogy megfeszülök, mindig úgy érzem, hogy túl lassú vagyok, vagy nem osztom be megfelelően a rendelkezésemre álló időt. Ez az egyik ok, hogy eddig még nem voltam hajlandó IQ tesztet kitölteni, mivel  ott egy fontos faktor az idő, és hiába tudnám sikeresen megoldani akár a bonyolultabb feladatokat is, garantáltan kicsúsznék az időkeretből, ami csúnyán lehúzná az eredményt.  (6) Pár szó a jövőről. Igen, azt hiszem szeretnék majd valamikor gyereket, akinek három dolgot feltétlenül meg szeretnék adni. Az egyik az állatok közelsége. Meggyőződésem, hogy az a gyerek, amelyik háziállatok között nő fel és megtanul gondoskodni egy olyan élőlényről aki rá van utalva a törődésére, felelősségteljesebb felnőtté válik a társainál és már korán megismeri a feltétlen szeretet fogalmát. Ezért egyik legnagyobb vágyam az életben egy kis kertesház, amiben a családommal éldegélhetek. A másik dolog a zene. Zenei általánosba jártam, és habár én soha nem jutottam tovább a lelkes laikus szintjénél, láttam az iskolatársaimon, akik közül néhány művész lett, hogy a klasszikus muzsika micsoda pluszt tud adni egy fejlődő, formálódó léleknek. A legkomplexebb személyiségeknek, akikkel valaha találkoztam, szinte mind valamilyen módon közük volt a zenéhez... Ja, és növeli az intelliganciaszintet!                                                                                              A harmadik a sport. Mindig megdöbbent, mikor ilyen közegben járok, hogy mennyivel több külső és belső erő van a sportolókban. Azt szeretnéd, hogy a gyereked kitartóbb legyen a többieknél és megtanuljon küzdeni az életben? Küldd el sportolni!                               (7) És végül az utolsó tudnivaló rólam, hogy megőőőrülök a megbízhatatlan emberektől!!! :) Meggyőződésem, hogy a felnőttek egy komoly százalékának a felelősségérzete megrekedt egy tizenkétéves szintjén. Ha valamit nem száz százalék, hogy be tudsz tartani, akkor inkább ne ígérd meg...                                                     

(Nah, mégiscsak sikerült, sőt, a hét rövid tény helyett inkább szófosás kerekedett belőle, de sebaj, ezeket úgyis el akartam valamikor mesélni.) :)

Én közben az utolsókat rúgom itt a szépséges-német Északrajna Vesztfália tartományban, és mivel nem mindent sikerül olyan gyorsasággal intéznem, mint ahogy szeretném, olyan feszült a közérzetem, mint egy íjnak kilövés előtt. Pl. ma is kellett volna jönnie egy potenciális vevőnek megnézni a tévémet... egy órával ezelőtt, úgyhogy ez sem fogja már idedugni az orrát... :( És hogy teljes legyen az öröm, pár napja egy keményebb harapásnál megint ripityára tört egy hátsó fogam, és kiderült, hogy ugyanúgy egy csúnya gyulladás van az ínyemben, mint tavaly, csak most felül, szóval most ott fogják felvágni és megpróbálják kitisztítani. És mindezt bő egy hónappal a hazautazásom előtt! Mert nem bírta ki a kis drága hazáig, úgyhogy fizethetem az itteni fogorvosi díjat!!! Légyszi küldjetek nekem február 23-án délelőtt egy nagy adag pozitív energiát, akkor lesz a beavatkozás. Most egy új dokkerhez megyek, remélem nem szúrja el... :(

Az itteniek mostmár mind tudják, hogy nemsokára búcsút veszek tőlük. Már vagy egy tucat embert meghívtam magamhoz Pestre, ha mind egyszerre toppannak majd be hozzám, akkor jó nagy szószban leszek. :D Érdekes dolog, hogy mennyi külföldi ismerős nyilvánítja ki egyértelmű irígységét azzal kapcsolatban, hogy hazamegyek. A magyar exkolléganőm, aki már konkrét terveket szövöget arról, hogyan fogja magával hozni Magyarországra a német párját, vagy a mostani orosz kolléganőm, aki szintén hazahúzna, ha nem lenne itt a férje... bizony ám, ha az ember lánya egyedülálló, annak nagyritkán van ám előnye is, mégpedig az, hogy könnyebben mozogsz, mint az, akinek a pereputtyot is cipelnie kell magával. :)

 Egyébként itt is kemény mínuszok vannak, meg bazi nagy hó, mint otthon. És ilyen időjárásban köszöntött be itt a karneváli időszak, amikor errefelé mindenki megzakkan, csutka részegre vedeli magát és fényes nappal mindenféle jelmezekben rohangászik a nyílt utcán... és ez egyáltalán nem költői túlzás, vannak emberek akiknél az önkontroll ilyenkor tényleg lesüllyed a zéró szintre. Pont tegnap rúgott bele egy illuminált alak a bank előtt álló cégérünkbe olyan szinten, hogy kicsit el is görbült a tábla. Én csak a durranást hallottam, de szerencsétlenségére pont ott volt egy rendőr, aki gyorsan-fürgén fülön is csípte. :)... Na mindegy, jövő héten már vége van a hírhedt karneválnak, amit sztem csak azok tudnak élvezni akik itt születtek és ebben nőttek fel.

Mindenesetre úgy döntöttem, hogy akármi is van, élvezni fogom az ittartózkodásom fennmaradó részét! Nagyokat kirándulunk a környéken, próbálom magamba szívni a természet szépségét és a város hangulatát, hogy még sokáig ne felejtsem el. Persze biztos fogok én még jópárszor erre járni, megígértem a Barakás barátoknak. :) Igyekszem kihasználni, hogy közel vagyok több országhatárhoz is, úgyhogy szombaton utazunk Brüsszelbe, két hét múlva pedig ismét Amszterdam lesz a cél! Juhééé! :))