Hi,

Vasárnap voltam a Cafe Vis Majorban, mert Gobbi Hilda filmklub volt. A nyári szünet előtti utolsó filmet mutatták, a Baby Formula-t. Nehéz lenne definiálni a műfajt.

********Spoilerspace, de szerintem érdemes beleolvasni :)*********

A mozi egy leszbikus párról szól, akik a világon először valóban egymásnak szülnek gyermeket. Tudósok ugyanis rájöttek, hogyan lehet emberi őssejtből, akár egy nőéből is mesterséges spermát kreálni, így a lányok egymástól eshettek teherbe. A film egyik nagy bakija, hogy nem lehet egy konkrét műfajba besorolni. Tele volt vicces jelenetekkel, ennek ellenére sztem nem volt annyira kitörően humoros, hogy vígjáték legyen. Volt benne egy drámai szál is, de a drámai mélységtől messze volt. A legfuribb pedig az volt, hogy az egész úgy indult, mint egy dokumentumfilm, aztán minden átmenet nélkül átváltott játékfilmre. Ezenkívül én a helyükben a sok témából ami felmerült kiragadtam volna egyet, ami dominálhatott volna, de ez náluk nem történt meg. A színésznők szimpatikusak, aranyosak bár néha kicsit túljátszották a dolgot a hanglejtésükkel meg ilyesmi, amit lehet, hogy egy jó magyar szinkronnal lehet tompítani. Miattuk azért érdemes volt megnézni a filmet; az Athénát játszó csaj pedig nagyon-nagyon ismerős volt, sztem láttam már más filmben is. Tetszett, hogy mindkét anyukának beszédes neve volt. Athéna és Lilith. Tudtátok, hogy a zsidó mitológiában Ádámnak nem Éva volt az első felesége, hanem Lilith, akit Ádámmal egyidőben teremtett az Úr, de mivel nem volt hajlandó elfogadni a férfi melletti alárendelt szerepet, elhagyta a Paradicsomot!

**************spoilerspace vége*************

A vetítés után a Patent érdekvédelmi szervezet egyik képviselőjével volt egy kis beszélgetés. Kiderült, hogy speciel LMBT problémákban nem igazán van tapasztalata, szal nem tudom, miért pont ő jött, de azért mesélt pár érdekes dolgot. Az ember gyakran hallja a médiában hogy rasszizmus így meg úgy Mo.-on, de sokkolóbb élőben hallani, hogy ennek az alapítványnak olyan ügyfelei vannak, akiknek a gyámhatóság úgy vette el a gyerekét, hogy célzatosan elmentek a cigánynegyedbe, és valamilyen okkal begyűjtöttek gyerekeket, hogy teljesítsék az előírt negyedéves kvótát, vagy valami ilyesmi. Viszont a hölgy elmondása szerint az ő tizenvalahány éves praxisa alatt egyetlen olyan esettel sem találkozott, ahol az egyértelműen családverő apától elvették volna a gyerekét, ugyanis a gyámügy fél az ilyen agresszív alakoktól! Ez mennyire durva?!

Egy olyan dolgot azért mondott, aminek lehet, hogy a saját életemben majd hasznát tudom venni. Mégpedig azt, hogy szerinte ha valakinek itthon a gyerekéért kell harcolnia, vagy bármilyen ügye van a gyámüggyel, akkor át kell menni támadásba. Azt állította, semmit nem használ a taktikázás, kompromisszumkötés, az ér el valamit, akinek nagy a szája...

Mostanában egyébként többször is voltam a Vis Majorban. Ott tartják például a Pikk Dámát, ami egy olyan összejövetel, amin játékos kedvű leányzók kártyázhatnak vagy társasozhatnak egyet. Mondjuk pont amikor én voltam nagyon kevesen jöttek el, de azért jót únóztunk. :) Meg voltam egy labriszos beszélgető esten . Havonta egyszer van ilyen, az a neve, hogy 'Lazuló', mert kötetlenül fel lehet hozni bármilyen témát. Volt ott egy fiatal pár, ahol az egyikük férjnél van három gyerekkel, nemrég összegabalyodtak ezzel a másik lánnyal, és most először eljöttek egy ilyen helyre, hogy hátha találnak valami útmutatást, hogy legyen tovább. Hmmm, hogy mik vannak manapság... :)

Még mindig jól érzem magam itthon :), bár eléggé sokkol, mennyire folyik el a pénz. Pár hete pédául elmentem az Ikeába, mert képeket meg falvédőt akartam venni. Végül nem vettem ott, mert nem tetszett a választék, ennek ellenére sikerült otthagynom húszezer forintot más dolgokra... és annyira nem is felesleges hülyeségekre, funkcionális vásárló vagyok, általában olyasmire költök ami tényleg kell.

Hivatalosan is elkezdtem a munkakeresést, a múlt hetem elég kimerítő volt, mert minden nap volt valamilyen állásinterjúm. Ma kaptam igenlő visszajelzést egy állásra, amit nem igazán szeretnék, mert egy olyan ügyfélszolgálatos meló lenne, mint amilyen a legelső munkahelyem volt, úgyhogy nem jelentene szakmai fejlődést. Volt egy másik, amelyik egész jól hangzott, hasonlóan kicsit pénzügyes munka, mint a második állásom volt itthon, de lenne kapcsolattartás külföldi ügyfelekkel, kollégákkal is, úgyhogy nem tűnt unalmasnak. Remélem onnan is visszajeleznek! Az eddigi kedvencem viszont az a lehetőség, ami a legutóbbi interjúm volt. Egy bank, ami biztos helynek tűnik, a munkakörben pedig majdnem minden benne van, amit eddig csináltam, plusz újat is tudnék tanulni. Majd meglássuk... Egy dologban garantáltan igazat mondok az interjúkon; tényleg nagyon-nagyon szeretném megtalálni azt az állást ahol jól érzem magam és szívesen, hosszútávon maradok...

Végül egy kis csemege gyönyörű fővárosunkból. Mindent a turistáért!!