Sziasztok,

Nemrég megejtettük első közös nyaralásunkat Balatonfűzfőn. A gyerek imádta! Alaposan be voltam tojva, hogy fog viselkedni, de egy rossz szavam sem lehet. Az ismeretlen helyen zokszó nélkül evett, lefeküdt aludni, még csak bent sem kellett vele maradnom altatni.

Anyukámmal és az egyik unokahúgommal mentünk egy hétre. Az uticélt az határozta meg, hogy a családom tájfutó, és itt rendeztek egy több napos versenyt. Ők délelőttönként elmentek versenyezni, akkor kettesben mentünk le a tóhoz, aztán mire E. délután felébredt, már a többiek is visszaérkeztek, és együtt strandoltunk tovább. Egy kellemes kis apartmant vettünk ki, ahol tudtunk főzőcskézni, és külön szobánk volt a kislánnyal.  Az idő augusztus 20-a kivételével szép, a víz pedig kellemesen hűvös volt. Emili tulajdonképpen most volt először fürdőzni, ha azt nem számoljuk, hogy a nevelőmama egy hónaposan bevitte a medencébe, de arra úgysem emlékszik. Volt két felnőtt úszógumink, azzal vittük be, és vagy velünk együtt belebújt a gumiba, vagy ráültettük a karimára, és úgy sétálgattunk vele a vízben. Bátor volt mindaddig, míg fogtuk, hagyta magát nyakig belemeríteni és húzkodni a vízben, viszont azt a (szerintem is) túl ingatag kis baba úszógumit, amit vettünk neki, nem szerette, nem érezte biztonságban benne magát. Sebaj, majd jövőre... :)

A visszaút emlékezetesre sikeredett, mivel augusztus 21-én, vagyis a tűzijáték után jöttünk haza. Álltunk dugóban, kerültünk útlezárás miatt, miegymás, úgyhogy sikerült hat órát zötykölődnünk egy kétévessel az autóban. Ami annál is inkább húzós, mivel Emili a kocsiban sajnos szinte mindig hány. (Ez azért fura, mert a buszban viszont nem szokott. Lehet, hogy azért, mert ott beleülhet az ölembe, eldőlhet vagy bármilyen más pozíciót felvehet, az autóban viszont a gyerekülésben kell végig feszítenie.) Kezdeti tanácstalanság után egy olyan megoldást találtam a problémára, amit hivatalosan nem ajánlhatok senkinek, és tényleg mindenki csak a saját felelősségére csinálja utánam. Szóval a szembeszomszéd, akinek fél évvel idősebb a lánya, mesélte, hogy mikor az övé olyan rosszul volt, hogy egy nap többször is hányt, adott neki egy negyed daedalont, az használt, és semmilyen mellékhatása nem volt a kicsinél... Hezitáltam, hogy merjem-e adni neki , ugyanis az áll rajta, hogy csak hat éves kor felett szabad beszedni, viszont az sem túl egészséges, ha a gyerek szó szerint végigrókázza az út nagyrészét, és ha figyelembe vesszük, hogy egy hatéves rögtön egy egész tablettát kap, bekockáztattam a lányomnál egy negyedet. Jelentem, használt! Az utolsó bő fél órában ugyan most is hányt, de tekintve, hogy a gyógyszer így is tovább hatott a baromi hosszú út során, mint arra számítottam, teljesen meg vagyok elégedve az eredménnyel. 

Ez a tizenegy nap volt eddig a leghosszabb idő, amit közösen távol töltöttünk az otthonunktól. Érdekes, hogy a fáradtság nem a Balatonnál jött ki rajta, hanem a nyaralás végén, mikor már a szüleimnél voltunk, látszott rajta, hogy egyre kimerültebb. Hát igen, jobb lett volna, ha kicsit előbb van a nyáron ez a nyaralás, de ez van, így alakult, nagyon reikizek, hogy ebben a pár napban, ami még a bölcsiig hátravan, kipihenje magát és visszatérjen a kis élete a megszokott kerékvágásba. :)

És ha már a bölcsődénél tartunk, tegnap elmentem életem első szülői értekezletére :), hétfőn ugyanis kezdjük a beszoktatást! Két hét áll rendelkezésre, utána rögtön kezdek is dolgozni... már ha a gyerek nem lesz azonnal beteg. Mert bizony minden gyerek elkap valamit előbb-utóbb, a kérdés csak az, hogy milyen gyakran. A játszótéren egy nagymama megnyugtatott, hogy az ő unokája már a beszoktatás alatt lebetegedett, és gyakorlatilag fél év után szokott annyira hozzá a közösséghez, hogy két hétnél többet volt egészséges egyhuzamban... tök jó, egy ilyen szitut imádni fog a munkaadóm! Persze ez egy szélsőséges eset, addig nem stresszelek egy problémán, amíg az konkrétan nem áll fenn. Addig is ezerrel tömöm vitaminnal, hátha az segít kicsit. Kap Vitacolant, ami egy multivitamin piciknek; Cebion cseppet, ami tulajdonképpen C vitamin; és a napi D vitamin adagját, amit három éves koráig úgyis kapnia kell a csontjai miatt, meg fogom emelni egyről két cseppre, mert állítólag az is megdobja az immunrendszert. Én abban reménykedek, hogy mivel az elején nem lesz még jelen az egész csoport, mert többen is csak októberben, novemberben, vagy még később kezdenek, E. viszonylag fokozatosan lesz kitéve a baciknak... bár lehet, hogy ez fals logika.

Nagy vonalakban elmondták a napi és a házirendet; megbeszéltük, ki mikor kezd, mert ugye nem vonulhat be az összes anyuka egyszerre a csemetéjével beszokni; elmondták mit kell magunkkal vinnünk, és készségesen válaszoltak a kérdéseinkre. Mi választhattunk a listáról jelet a gyerekünknek, Emilié az eper lett. :) A másfél órát, amit ott töltöttünk, egyébként jelentősen lefaraghattuk volna, ha a tisztelt szülők a végén nem állnak neki ott helyben megdumálni gyermekük olyan privát szokásait, melyeket bőven elég lett volna megbeszélni, ha a kicsi már konkrétan jár a bölcsibe, és akkor esetleg nem tart fel vele tíz másik embert. :) Két gondozónő lesz. Megnyugtató, hogy mindkettő kedves és szimpi, viszont az egyik egy pályakezdő kislány, amiből nem tudom, mi fog kisülni!

Kaja: a reggeli valamivel megkent kenyér, zöldség, és tej(alapú ital). Jó, ez nálunk is így van. Tízórai gyümölcs, ebéd általában főzelék, hetente egyszer leves és süti. Részemről ez is okés. Az uzsonna ismét kenyér, és tea, ami viszont nem tetszik. Egyrészt, mert nálunk az uzsonna is gyümi szokott lenni, másrészt, mert most komolyan minden áldott nap cukros teát adnak a gyerekeknek? Minek?! Hát, azt hiszem ezzel együtt  kell élnünk... Vacsoránál majd belekalkuláljuk, mit evett/ nem evett napközben. Illetve ijedten hallottam, hogy fél óra van minden étkezésre. Tudom én, hogy ha közösségben vannak, akkor gyorsabban burkolnak a kölkök, de el nem tudom képzelni, hogyan fognak tizennégy pici gyereket normálisan megetetni ennyi idő alatt. Mindenesetre ha az enyém elől elveszik a tányért, mielőtt végezne, szólni fogok!

Mondták, hogy nyugi, ez nem kiképzőtábor, hanem egy bölcsőde, amennyire tudnak, a gyerek személyes szokásaihoz igazodnak a napi rutint illetően. A gondozónő zsebében mindig ott egy mobil, amit bármikor hívhatunk, hogy él-e még csemeténk. Próbált megnyugtatni bennünket, hogy eddig még mindenki túlélte a bölcsődét, neki volt olyan gyereke, aki hétvégén elkezdett otthon üvölteni, hogy ő menni akar a bölcsibe Ica nénihez! :) Milyen jól eshetett a szülőknek. :)

Nagyon tetszik, hogy nem csak miniatűr vécék, hanem bilik is vannak, a gyerek választhat, melyik esik jobban neki, ami szerintem királyság. Két kis füzetet kell bevinni, az egyik az üzenőfüzet, a másik a fejlődési napló. Az utóbbit úgy kell első nap bevinni, hogy már legyen benne egy kis jellemzés a gyerekünkről. Milyen a személyisége, mi a kedvenc kajája, írjuk le egy napját, hogy legyen valami előképük a kis delikvensről.

Az épület új, 2011-ben nyitották meg, a vezetőnő mesélte, hogy van olyan gyerkőc, aki a kezdetektől ott van velük. Pirinyóként került be, és idén végez. :) A nagy durranás számomra az volt, hogy úgy tűnik, a bölcsőde ebben a kerületben teljesen ingyenes! Azt már tudom egy ideje, hogy a kaját mindenkinek állja az önkormányzat, de tegnap az is kiderült, hogy gondozási díjat sem kell fizetnünk. Cool! (Pedig még ki is töltettek velem egy papírt az anyagi helyzetemről.) 13. kerület rulez!