Először is minden kedves olvasómnak nagyon boldog és sikeres új évet kívánok. Remélem, hogy minden amit 2011-re elterveztek, valóra válik. :)

Az ünnepek kellemesek voltak, és persze túl gyorsan elteltek. Mivel a két ünnep között dolgozni voltam kénytelen, 26-án már jöttem is vissza Pestre. Jóanyámnak sikerült 24-én délután a baleseti sebészeten kikötnie, mivel még vagy két héttel ezelőtt diópucolás közben belefúródott egy kis héj a körme alá, amiről azt hitte, majd kilöki a szervezete magától. Ehelyett viszont belobbant neki 23-án éjjel, alig tudott aludni, úgy fájt az egész keze. Egész megijedt, hogy a gyulladás ráment a csontjára is. Hál' Istennek azt azért nem, de ennek ellenére be kellet vágni egy jó darabon a körömágyát, hogy kitisztítsák. Természetesen megvolt a kötelező családlátogatás is, amit én tulajdonképpen nagyon szeretek :), de a lényeg, hogy hoztam magammal töltött káposztát! Ez azon ételek közé tartozik, amit magamnak gyakorlatilag soha nem csinálok, úgyhogy nagyon kellemes a tudat, hogy most itt lapul a frigómban. :) 

Ami még feldobta a hangulatot, hogy a szüleimnek van egy új kismacskája. Egy hamisítatlan kis gazember, aktívan megpróbálta lebontani a karácsonyfát, ami mind neki, mind nekünk hosszútávú elfoglaltságot biztosított. :)  

A szilveszter nyugisan telt, és amire rádöbbentem, hogy életemben most először búcsúztattam az óévet a fővárosban. Az előző három szilveszterem ugye nem itthon telt, előtte pedig volt, hogy egy barátnőt látogattam vidéken; vagy ha már hazautaztam karácsonyra, inkább otthon töltötem a szilvesztert is a családdal. 

Összejöttünk páran az egyik meleg kollégánál még karácsony előtt. Állati klassz volt! Először Secret Santa volt, vagyis vittünk ajándékokat, szigorúan becsomagolva, hogy ne látsszon mi van benne, letettük a fa alá, mindenki elvett egyet találomra, és megpróbált neki örülni. :) Én pl. egy kis sólámpát kaptam. Nem elektromosat, ihanem amiben gyertya van, és nagyon örülök neki! Majd, miután a heteró munkatársak hazamentek és magunk között maradtunk, valaki felvetette, hogy játszunk 'Truh or dare'-t, amit asszem 'Felelsz vagy mersz'-nek hívnak itthon. Fogsz egy üveget,  megpörgeted, és aki felé a szája mutat választhat, hogy vagy egy kérdésre válszol őszintén, vagy egy feladatot teljesít, amit valaki a csoportból gondol ki számára. Háth, fogalmazzunk úgy, hogy egyikünk sem nem volt szívbajos. :) Én személy szerint általában a 'felelsz' opciót választottam, de miután kicsit bevadultak az emberek, és valaki azt mondta, hogy mer, néha elhangzott olyan feladat is, amelyben valamelyik xx kromoszómásnak le kellett smárolnia meg kellett csókolnia egy másik xx kromoszómásat... vagy ugyanezt a fiúknak. Ami ugye kapásból nem csak annak az illetőnek a közreműködését igényelte, akire az üveg éppen mutatott. :) Szóval pár órára tizenhat évesekké regresszáltunk, ami tök jól esett, kövezzetek meg érte! :))

Szeretnék még megmutatni nektek egy kis videót, amit összevágtam a Brothers and Sisters c. sorozatból. A sztori, hogy a főszereplő anyának van négy felnőtt gyereke, akik meglett ember létükre még mindig hagyják, hogy anyuci a sejhajuk alá tegyen mindent karácsonykor. Csakhogy idén anyu úgy dönt, lefújja a családi karácsonyt és inkább elutazik telelni a pasijával. Az úton annyira lelkiismertfurdalása lesz, amiért otthagyta porontyait, hogy fura álmot lát arról, mivé váltak volna a gyerekei, ha ő nincs ott nekik a múltban. Úgy döntöttem, idén ez az én christmas message-em. :)

Végül pedig a hét idézete: Miközben ezt írom, épp a South Park megy a tévében, és az egyik karakter az előbb épp ezt énekelte: 'Subidubi rókaprém, más is buzi, nem csak én!' :D