Hello :)

Ahogy ígértem, mesélek még kicsit Angliáról. Szóval a convention-ről még csak annyit, hogy sokkal többen és sokkal többféle ember jött el, mint tavaly a párizsi rendezvényre. Párizsban a közönség zöme huszas éveiben járó lány volt, A Queer As Folkos fiúka miatt ráadásul sok hetero is jött, itt viszont a kamaszlányoktól kezdve az idősebb korosztályig mindenki képviseltette magát. Voltak ott kisgyerekkel, nagy hassal... minden volt. :) Egyébként örülök, hogy nem egy korábbi itt megrendezett convention-re mentem el, mert állítólag amikor még ment az L Word és igazán felkapott volt ez az egész, hatalmas tömeget vonzott az összejövetel jópár crazy arccal az élen. :) Hál' Istennek idén nem volt olyan retardált aki megkérdezte volna Kate-től, (aki hivatalosan nem out), hogy 'Are you gay?' Annak biztos belemásztam volna az arcába! :)

Birminghamben persze nem csak a conventiont néztem meg, hanem a városban is bóklásztam kicsit. Még hónapokkal az út előtt találtam egy magyar lányt aki ott lakik és írta pride-on, hogy ha valaki itthonról arra jár, látogassa meg nyugodtan, úgyhogy írtam neki. Nagyon kedves volt, rögtön felajánlotta, hogy fussunk össze, így hát nem éreztem magam egyedül, körbekalauzolt kicsit a cityben. Az az igazság, hogy a hely tulajdonképpen egy nagy iparváros, nincs benne semmilyen különösebb műemlék vagy látnivaló, de a belváros szép tiszta és van egy kedves kis melegnegyede bárokkal meg szórakozóhelyekkel, ahova beültünk egy italra és dumáltunk egy nagyot. Mikor Németországban voltam kismillió sztorit hallottam külföldiektől arról, miért és hogyan indultak neki annó a nagyvilágnak, érdekes volt mindezt most egy Angliába szakadt hazánk lányától hallani.

A convention befejeztével fájó szívvel búcsút vettem Birminghamtől és még két napot Londonban töltöttem, ezt semmiképpen nem akartam kihagyni, ha már ott vagyok. Nem hiszem, hogy újat mondok azzal, hogy a brit főváros gyönyörű! Egész idő alatt az utcákon sétáltam és egyszerűen nem tudtam betelni vele. Megnéztem a szokásos turista látványosságokat, A Big Bent, A Piccadilly Circust, voltam a Tower Bridge-en lévő múzeumban, amit nagyon érdekesnek találtam. Ennek a hídnak az a különlegessége, hogy régen középen felnyitható volt, hogy a nagyobb hajók áthaladhassanak alatta. Régebben rendszeresen fel is nyitották, egész modernnek tűnő felvételeket mutattak arról, hogyan működött a dolog, de azt nem fejtették ki, hogy ezt manapság már miért nem teszik.

A Temze nagyon különleges folyó ám!

Elmentem megnézni a London Eye-t is, végtelenül impozáns, de itt töredelmesen bevallom, hogy orbitális tériszonyom van, és ahogy ott álltam a hatalmas szerkentyű alatt, rájöttem, nem biztos, hogy nekem több, mint száz méterrel a föld fölött kéne egy műanyag gömbben lebegnem. :) Még mielőtt kiröhögnétek sietek közölni, hogy végülis azért nem ültem fel, mert akkora köd volt aznap, hogy maga a jegyárus srác mondta, hogy per pillanat pénzkidobás lenne megvenni a több, mint hatezer forintos jegyet, mert úgysem látnám a szépséges panorámát.

 Angliában egyébként a magyar ember még ha akar sem tud egyedül maradni. Képzeljétek, mind a két hostelban mikor elővettem a személyimet a becsekkoláskor, magyarul szóltak hozzám. :) Kiderült, hogy a birminghami hostelt két magyar srác vezeti, a londoniban pedig egy Somogy megyei lány dolgozik olyan fél éve. Őket, meg a pride-os lányt is kérdeztem, hogy érzik magukat odakint, és az az igazság, hogy ha elég pénzt kapnának itthon, mind  húznának vissza haza! Amit én turistaként mondani tudok, hogy remekül éreztem magam, de szinte biztos, hogy ha odaköltöznék, pár héten belül kedélybeteg lennék az időjárástól. Bonnban is mindig panaszkodtam, hogy nincs elég napsütés, de ez a folyamatos köd még durvább volt. A majd' egy hét alatt nem láttam a napot!

Beszabadultam egy túlárazott turistacuccokat árusító üzletbe a Piccadillyn, és szokásomhoz egyáltalán nem híven betegre vásároltam magam. :) Vettem brit zászlós bögrét meg boxer alsót, az egyik sarokban pedig találtam egy fekete pólót nagy fehér 'Nobody knows I am a lesbian' felirattal, amit egyszerűen nem hagyhattam ott. :D

Visszafelé a repülőn láttam felülről azokat a hófelhőket, melyek már hetek óta itt pihennek Európa felett. Olyan volt, mintha apró rovarként egy gigantikus tejesibrik felett felett szálldosnék. :)