Hahó :)

Most, hogy megjött a jó idő nem nagyon akaródzik a gép előtt ülnöm, de pár perce hívott fel egy rokonom, akinek valamilyen általam érthetetlen oknál fogva úgy tűnik lövése sincs, hogyan kell bármire is rákeresni a neten, hogy nézzek már meg neki pár repülőjegy árat, és ha már itt vagyok mesélek kicsit.

Kezdek törzsvendég lenni a Krisztina téren, ahol a Szimpozion Klubot meg a gyermekvállalásos műhelybeszélgetést szokták tartani, ugyanis az elmúlt hetekben ismét jártam kétszer is arrafelé. Valamikor május elején beszélt a tapasztalatairól egy harmincöt fölötti hölgypár, akiknek van egy négyéves kisfiuk donortól. Meséltek arról, hogy akkoriban még elég friss volt az, hogy egyedülálló nő is mehet a bankba, úgyhogy volt olyan hely, ahonnan elutasították, pedig akkor már abszolút legális volt a dolog! Végül pont abban a kórházban fogadták tárt karokkal, ami itt van tőlem kb. 300 méterre. :) Egyébként a nőgyógyászom is ezt a helyet említette, mikor tavaly kíváncsiságból kérdeztem, és mondta, hogy volt olyan páciense akinek itt segítettek ilyen ügyben. Én mindig is mondtam, hogy a 13 ker. rulez! :) Remélem nem vagyok túl unalmas, hogy mindig ezzel a témával jövök, de ezeken az előadásokon tényleg minden alkalommal kicsit új megvilágításban kerül terítékre a családalapítás. Itt például nagyon őszinték voltak a lányok és mesélték, hogy tavaly majdnem szétmentek, kizárólag a párterápiának köszönhető, hogy még együtt vannak. Az ok pedig az, hogy a hölgy aki szült nagyon szeretne egy kistesót a fiuknak, a másikuk viszont nem nagyon. Mármint ő is örülne még egy purdénak, a baj csak az, hogy neki egészségügyi okokból egyáltalán nem biztos, hogy összejönne egy terhesség, illetve ha össze is jönne neki, nem lenne egy teadélután kihordania. A logikus kérdés persze az ilyenkor, miért nem szül ismét ugyanaz a lány és csinálnak egy biológiai testvért e gyermeküknek, de azt a másik lány nem akarja, és nem azért, mert nem szeretné úgy a kiskölyköt, mintha a sajátja lenne, hanem mert mivel itthon a nem szülőanyának szinte zéró joga van a gyermekhez, végtelenül kiszolgáltatottnak érezné magát két olyan baba szülőjeként, akikhez hivatalosan semmi köze sincsen. Sosem szűnök meg azon csodálkozni, hogy ebben az országban egy azonos neművel családot alapítani mennyivel bonyolultabb, szövevényesebb! Mondták, hogy jelenleg is aktívan azon dolgoznak, hogy ezt a közöttük felmerült problémát megoldják valahogyan. Magyarország még mindig nem olyan nyitott az örökbefogadásra, mint tőlünk nyugatabbra, de mint egyre több magyar melegben, bennük is felmerült az örökbefogadás, ami megoldás lehetne a gondjukra, hiszen annak a gyerkőcnek ő kerülne a születési anyakönyvi kivonatába. És technikailag is megoldható lenne egyedülállóként, hiszen ők eddig még nem kötöttek bejegyzett élettársi kapcsolatot. És itt jön a képbe az a rendkívül számítónak és szívtelennek tűnő dolog, amit mindig mondani szoktam homó ismerőseimnek. Itthon kizárólag akkor szerezz papírt a kapcsolatodról, ha már biztos vagy benne, hogy nem akarsz több gyereket! (Már amennyire biztos lehet ilyesmiben az ember.) BEKÁ-val minden ilyesmi jóval bonyolultabb!... Szimpatikus két csaj volt, meséltek az Anyacsavarról, ami egy leszbikus anyákat tömörítő kis csapat, ami nem is olyan kicsi, mert állítólag már legalább tíz lánypár van benne. Ami szerintem nagyon szép szám azt tekintve, hogy itt csupa olyan lány van, aki az elmúlt öt évben szült és eljár közösségbe. És akkor hány olyan pár van még akik nem járnak ilyen csoportba. Szóval nagy ám a baby boom! :) A beszélgetés alatt egyébként volt egy olyan pillanat, amikor tátva maradt a szám. Megkérdezte valaki, tudja-e a fiúcska melyikük a vérszerinti anyja, mire az volt a válasz, hogy még jó, ezt tisztázták vele, meg a kedves mama amúgy is két éves koráig szoptatta a kisfiút, úgyhogy elég egyértelmű neki. Wow, ez aztán  a teljesítmény! És még az én anyám volt büszke, hogy egy éves koráig tudta szoptatni a húgomat. :)

Tegnap pedig a Szimpozionban Gálvölgyi János volt a vendég. Meleg téma nemigen merült fel azon kívül, hogy homofóbként elég nehéz lenne jól éreznie magát az embernek a művész világban, mert arrafelé nem tudsz úgy elhajítani egy követ, hogy az ne egy meleget találjon el. :) Sztorizgatott a régi szép időkről, érdekes volt. Antal Imre homoszexualitásáról pl. tényként beszélt. Mesélt olyan meleg művészekről, akik egyedül, gyanús körülmények között haltak meg. Gondolom, hogy mint a legtöbb idősebb emberben, benne is ezért él még az a kép, hogy a homók magányos, boldogtalan emberek, mert akkoriban a homoszexuálisok még nemigen élhettek úgy, ahogyan szerettek volna, és amikor megkérdezték tőle, hogyan reagálna, ha valamelyik unokájáról kiderülne, hogy meleg, azt mondta hogy természetesen ugyanúgy szeretné, mint előtte, csak nagyon féltené, hogy nem lesz teljes élete.

Mivel már régen politizáltam, Barack Obama múlt heti kijelentése remek alkalom arra, hogy ismét megtegyem, a Nagy Fekete Főnök ugyanis végre előbújt :D, és azok után, hogy mindeddig diplomatikusan kerülgette a témát, most végre kijelentette, hogy támogatja a melegek házasságát! Végre!!!

 És egy szomorú hírrel zárnám a mai posztot; az idei, nyolcadik volt az utolsó Dr. House évad. :( Ezzel a kis neten talált videóval búcsúznék a doktor úrtól. :)))

Annyira a fülembe mászott ez az idiótaság, hogy egész hétvégén azt dúdolgattam, hogy gay boyfriend, lalala. :D