Nem tudom ki ünnepli és ki nem, de mindenkinek kellemes Halloweent kívánok! :) 

Két hete hétvégén volt a LIFT, a leszbikus Identitások Fesztiválja, amire benéztem. Jól éreztem magam, de túl sok újat nem adott a rendezvény. Du. egykor kezdődött a gyermekvállalás workshoppal, ami tulajdonképpen egy összefoglalója volt az eddigi beszélgetéseknek. Utána egy párkapcsolat és traumák c. workshoppal folytatódott, ami nekem a kelleténél kissé spirituálisabbra sikeredett a kelleténél. Gyakorlatilag arról szólt az egész, hogy mikor megszületünk -hacsak anyánk nem szúrta el már az anyaméhben- akkor még kerek egész személyek, mondhatni sérülésmentesek vagyunk, aztán folyamatosan érhetnek traumák bennünket életünk során, és kivétel nélkül mindannyiunkat ér is! Nos, ahogy a művelt orosz mondani szokta; tell me something I don't know yet! Mondjuk nem maradtam bent teljesen a végéig, mert egy ismerős rámesemesezett, hogy kint vár rám az aulában, de miután az előadó, nevezzük Captain Obviousnak, elmondta a nyilvánvalót, nemigen mutatott utat arra vonatkozóan, hogy pontosan mit is tegyünk a traumáinkkal. Aztán volt a lassan már megszokottá váló rapid randi. 22 nő, semmi extra történés. Végül pedig a nap legemlékezetesebb része egy leszbikus esküvő volt! :) Mármint nem fehér ruhában, anykönyvvezetővel, hanem az egyik meleg srác adta őket össze, a lányok pedig fekete ruciban és vicces, szivárványszínű szalagos kalapkában mondták ki a boldogító igent. Klassz show volt, karikagyűrűvel, kattogó fényképezőgépekkel, ahogy kell. :) Utána kezdődött az esti buli, mi páran előtte elvonultunk az ifjú párral a pincehelyiségbe pezsgőzni egyet, néztük egy darabig a koncertet a színpadon, aztán még éjfél előtt hazamentünk.

Ezen kívül még annyi történt mostanában, hogy most már felhoztam a tárolóból az összes pulcsit, meg a kabátokat, úgyhogy nálam hivatalosan is megkezdődött a téli időszámítás. :) Egyébként többször is bébiszitterkedtem mostanában családomnak, barátoknak, és imádom! A legnehezebb pillanat az volt, mikor a keresztlányom fodrászosat játszott velem, amitől a hajhagymáim még most is sajognak. :D

Nem tudom, ezt feltettem-e már ide, de ha igen, az akkor is évekkel ezelőtt volt, úgyhogy ideteszem még egyszer. Egy vicc, ami eredetileg hetero változatban született, de lett belőle szivárvány version is :)

Egy fiatal lány miután befejezte az iskolát, felköltözik egy kisvárosból a fővárosba. Pár hónap elteltével meglátogatja az édesanyja a lakásban, ahol egy másik leányzóval lakik. Anyuci nézi a két lányt, gyanús neki a dolog, úgyhogy félrevonja és megkérdezi gyermekét, hogy ők esetleg nem egy pár-e. A lány tiltakozik, hogy dehogyis, ő csak a lakótársa. Az anyja annyiban is hagyja a dolgot, szépen megebédelnek együtt, az anya még mosogatni is segít, majd hazautazik. Két hét múlva érkezik egy e-mail, amiben a lánya azt írja, hogy nagyon kellemetlen neki ezt kérdezni, de eltűnt az ezüst merőkanaluk, ami a lakótársáé, és tény, hogy a közös ebéden látták utoljára... nem vitte el az anyu véletlenül? Az édesanya erre visszaírt neki: 'Édes kislányom, ha az a leány csak a lakótársad lenne, akkor már két héttel ezelőtt megtalálta volna a kanalat a saját ágyában. :D