Ma végre sikerült megtekintenem az L Word ötödik szériájának első részét! Jó volt látni a csajokat, pont mint amikor egy kedves ismerős elutazik jó hosszú időre, aztán egyszer csak váratlanul megjelenik a küszöbödön. :) Kivéve hogy ez nem volt annyira váratlan, mert már hónapok óta tudtam a kezdés időpontját. :) Nos, a hölgyeket elvileg  akkor is érdemes lenne nézni hogyha 50 percen keresztül csak állnának a kamera előtt és mosolyognának, de ettől eltekintve azt már most meg tudom mondani hogy ez nem lesz annyira jó évad mint az előző. Az etalon első évadot követő minőségbeli mélyrepülés után a negyedik széria olyan volt mintha valaki végre észrevette volna hogy a forgatókönyvíró nemigen mutat életjeleket, vagy legalábbis agyfunciói tuti nincsenek, ezért gyorsan defibrillálta volna. Hirtelen életre kelt az egész, tele lett poénokkal a sztori. Így az első rész után még túl korai lenne véleményt mondani, de én szurkolok hogy sikerüljön megtartani a szintet...

És ha már a médiafüggésemnél tartunk, az előző hetekben megnéztem a Bad Girls majd' összes évadját, és a véleményem röviden összefoglalva annyi, hogy alig bírtam felállni a székből még azután is hogy a Nikki-Helen páros boldogan elügetett hófehér lován a naplementébe. :)

Belenéztem még a Two and a Half Men című sitcomba is...nemtom, néha olyan perverz hangulatban vagyok hogy ilyen csupapasis sorozatokat bámulok, azt hiszem a gyerekszereplők kötnek le benne. Egyszer elmegy, jót lehet röhögcsélni rajta, de az ég világon semmilyen tartalmi mélysége, mondanivalója nincs. A férfidomináns sitcomok közül amelyik talán az előbb említettől eltérően valamit közölni is szeretne velünk az a Malcolm in the Middle. Ezt egyértelműen az elbűvölő és véleményem szerint kimagaslóan tehetséges gyerekszereplők miatt szeretem.

Viszont ami nálam az utóbbi napokban egyértelműen a favorit, az a Brothers and Sisters! Már pusztán azért a rengeteg gyönyörű emberért érdemes megnézni akiket sikerült összeszedniük, abszolút  jutalom a szemnek. Leginkább az idősebb színésznők nyűgöznek le benne. Hihetetlen hogy ezek a kaliforniai napsütésen barnult, minden nap tengerparton joggingoló, gyerekkoruktól friss facsart narancson nevelkedett színésznők a hatvanat taposva milyen eszméletlenül jól tartják magukat!!! Számomra szinte felfoghatatlan hogy egy nő hogyan lehet még nyugdíjas korában is a szó szoros értelmében kívánatos. Összeszorul a szívem amikor arra gondolok hogy Magyarországon egy nő mire eléri az ötvenet, a túlzott munka, gyereknevelés és az úgy általában túl sok ráháruló felelősség súlya alatt nagyon gyakran teljesen leamortizálódik mind egészségileg, mind érzelmileg. Szomorú hogy talán nekem sem adatik majd meg az ami ezeknek az amerikai színész veteránoknak, de a szülőanyámnak már semmiképpen, pedig ha egyetlen dolgot kívánhatnék neki az az lenne hogy méltósággal öregedhessen meg...

De vissza a sorozathoz; tetszik hogy a sztoriban van politika, méghozzá nagyon is aktuális politika és pont akkora mennyiségben amit el tudok viselni. Van benne az egyik testvér révén meleg szál is, bár sztem az egész történet annyira tradicionalista hogy ez a legheteróbb sorozat amit az utóbbi időben láttam. Mindenki vagy házasodik, vagy gyereket akar vagy valami más társadalmilag előírt igába igyekszik belehajtani a fejét és tekinve hogy a lelkem legmélyén én is menthetetlenül tradicionalista vagyok, az egészet imádom. :))