A most pénteki volt az eddigi legkellemesebb estém amit itt töltöttem. Már rég készültem bemenni a szomszéd nagyvárosba és olvastam a neten hogy az ottani központban minden pénteken van egy találkozó külföldi melegeknek. Pesze nem csak olyanoknak akik nemrég érkeztek az országba, hanem oylanoknak is akik ugyan már itt születtek de külföldi származásúak...meg úgy általában akárkinek... :)
Egész ügyesen eltaláltam oda és nagyon tetszett! Egy kellemes klubhelyiség szerűségben találtam magamat, és a szervező szerint már ezer éve nem volt ennyi leányzó mint most. Yeah, biztos megérezték hogy jövök. :D Szóval volt ott először is a nagy számok törvényéből adódóan egy török hölgy, természetesen. Aztán befutott egy etióp és egy indonéz lány. Nagyon kedvesek voltak, velük beszélgetem a legtöbbet. Egyébként állati érdekes dolgok derültek ki. Mindketten már itt születtek No.-ban, Esther az etióp lány például úgy került ide hogy örökbe fogadták, a németeknél nagy divat szegény országokból gyerekeket kimenteni. Mondtam neki hogy lehet hogy én is adoptálni szeretnék, úgyhogy esetleg majd alkalomadtán konzultálok a kedves szüleivel hogy hogy is működik ez a dolog. :) Ja, és ő is abból a városból ugrott át ide mint én, csak 30 perc, úgyhogy a parti után együtt mentünk haza. De a legaribb Maureen volt az indonéz leányzó. Bár ezt így konkrétan nem mondta ki, de abból amit mesélt azt vettem ki hogy nemrég nevezett át a mi csapatunkba és még nemigen volt  barátnője... awww, sweet, isn't it? :)) Mindkét leányzó nagy L Word-ös amivel nálam rögtön begyűjtöttek 10 pontot fejenként. Egyikük Bettikés, másikuk Shane-es. Persze a fiúk is jófejek voltak, dumcsi közben szépen összevegyültünk velük, ahogy illik. Volt ott lengyel -belőlük szintén baromi sok van errefelé- bolgár, litván és egy máltai. Az egyik barna szemű, barna hajú fiút megkérdeztük hogy milyen származású, mire tettetett frusztráltsággal közölte: 'Oh, én a kisebbséghez tartozom, német vagyok.' :D Ennek a csoprtnak a honlapján egyébként több nyelven hallható az üdvözlés és aznap este én is felmondtam a szöveget magyarul. Utánam a máltai srác jött és mikor kérték hogy mondja el a leírt szöveget, közölte hogy a tiszta máltai nyelvet náluk már csak a  földművesek beszélik, nem is igen vannak szavaik a meleg témájú dolgokra, úgyhogy kénytelen lesz angollal keverni...hmmm, érdekes.
Mondták hogy van egy szekrényük amiben vannak filmek, könyvek amiket ki lehet kölcsönözni. Csorgó nyállal  kértem hogy hagy nézzek bele...amatőrök :)...a legtöbb cucc olyan volt amit már kb. ovis koromban láttam. :)
Viszont a legviccesebb dolgot még nem is mondtam!  A hét elején jött egy új férfi kolléga. Mivel mondta hogy ebből a nagyvárosból jár át hozzánk dolgozni, megnéztem hogy melyik metróállomáshoz van legközelebb a Központ és tőle kértem útmutatást, hogyan jutok el leghamarabb oda, anélkül hogy pontosan közöltem volna hova készülök.
Az összejövetelen épp egy sarokban beszélgettem amikor hallottam hogy valaki érkezett és a hátam mögött a fiúk lelkesen üdvözlik. Megfordultam és annak a pasi kollégának a döbbent fejét láttam magam előtt! :) Pár pillanatig feldolgozta a dolgot, aztán vigyorogva  megcsóválta a fejét: ' Ahaaa, szóval EZT a Rüdiger teret kerested. :)
Nos, összességében remekül éreztem magam, ennyit nem is beszéltem németül egyhuzamban mióta itt vagyok. Érdekes hogy ebben a közegben még az akcentusom is eltűnt, gondolom ez a gátlások feloldódásával van összefüggésben. Asszem megyek jövő pénteken is. :)