Tegnap Emilit életében először elvittem az Állatkertbe. Rendkívül tetszett neki, és ennek úgy örülök!!! Aggódtam, hogy esetleg unni fogja, de mivel nagyon szereti nézni az Animal Planetet, reménykedtem, hogy majd ez is leköti. Legnagyobb megkönnyebbülésemre már az első pár percben, mikor még csak a barátainkat vártuk, alig lehetett lefejteni a ketrecrácsról. Azzal indított, hogy mondta, menjünk be a majmokhoz a kifutóba. :) Nem ijedt meg a nagy állatoktól, bátran etette többek között a zsiráfot is. Volt velünk egy másik pici lány is, Jojó, úgyhogy volt társasága. :)

A kedvence szerintem a teve volt. Őket is lelkesen etette, és annyira élvezte, hogy mikor elfogyott a zoo csemege, elkezdett bőgni. :)

Azt hiszem, ezen a napon tanulta meg, melyik állat a fóka. Elbűvölve nézte a medence széléről, ahogyan nevezett állat egészen elénk úszik, majd mint egy versenyúszó, a falnál megfordul és elsuhan. A fóka helyett nekem mondta, hogy 'Még egyszer!' :D Jól elfáradtam a nap végére, mert minden ketrecnél felvetette magát, hogy jobban lásson.

Szerintem vannak ott azért veszélyes helyek is, a krokodilok például közvetlen a lábunk alatt voltak a hüllőházban, csak egy sima korlát választott el bennünket tőlük, semmilyen védőháló nem volt felettük, ami nekünk sem volt veszélytelen, hiszen ott egy pici simán be tudna esni, ha áthajolna. Meg ugye az állatoknak sem jó, mert a tisztelt látogatók bármit bedobhatnak közéjük. Minden évben többen az állatkert lakói közül meg szoktak betegedni, néha el is pusztulnak, mert a sok köcsög szánt szándékkal hegyes, mérgező vagy kártékony dolgokat hajigál be nekik.

Tényleg jól bírta a gyűrődést. Nem borult ki, csak akkor zendített rá, ha éhes lett, vagy ha nem tehetett meg valamit (pl. a teve etetésnél, mikor elfogyott a kaja), de viszonylag hamar el lehetett terelni a figyelmét ennivalóval vagy egy újabb állatkával.

Én is jól éreztem magam, bár általában nem szeretek állatkertet látogatni a kulturálatlanul viselkedő látogatók miatt. A tiltó táblák ellenére chipssel meg édességgel tömik az állatokat, belevakuznak a szemükbe, rossz nézni. :(  Most szerencsére ilyesmiből kevesebbet láttam, nem idegesítettem fel magam. :) Egyébként elég sokkoló gyerekkori élményem, mikor egy gyönyörű, nagy tigrist láttam itt betuszkolva egy apró, sokkal kisebb állatnak való ketrecbe. Alig fért el szerencsétlen, csak járkált egész nap nyugtalanul, magányosan fel-alá. :( Most már ilyen extrém dolog azért nincs, de bőven van még mit javítaniuk az állapotokon, remélem, ha megkapják a Vidámpark helyét, kényelmesebben el fognak férni. Értem én, hogy szükség van állatkertekre a veszélyeztetett fajok szaporítása miatt, de én akkor is kizárólag olyan helyen engednék ilyesmit létesíteni, ahol minimum olyan körülményeket lehet teremteni számukra, mint egy vadasparkban, rezervátumban. 

Mély nyomot hagyott benne az élmény, még másnap is emlegette, hogy ment 'Jojó babával' az Állatkertbe. :) Mikor kérdeztem tőle, hogy jó volt-e, határozottan bólogatott, hogy 'Ahaaa'! Illetve még azt magyarázta többször is, hogy 'Leesett a hús', amivel azt próbálta elmagyarázni, hogy mikor etetni akarta az állatokat, néha kihullott a kezéből a táp.

A nap végén, mikor leesett neki a buszmegállóban, hogy megyünk haza, elkezdett bőgni. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, majd visszajövünk. De tényleg! Mivel ennyire tetszett neki a dolog, lehet, hogy őszig még egyszer elviszem. Ha valaki kíván csatlakozni, szóljon! :)

Ez a madár majdnem megcsípte.