Volt egy rendkívül heteroszexuális élményem, amit muszáj megosztanom. :) Úgy történt, hogy elmentem a dokihoz. Évek óta újra és újra előbukkanó problémám, hogy teljesen váratlanul, általában ha stresszes időszakom van, egy rossz mozdulatnál nagyon heves fájdalom áll a derekamba. Emberek, én még nem szültem, de kőkeményen olyan pár másodpercig, mintha tolófájásaim lennének! Általában meg sem tudok a fájdalomtól addig a néhány pillanatig mozdulni, ami elég röhejes kellemetlen a nyílt utcán. Mivel egy-két nap után ezek a rohamok mindig elmúlnak, évekig halasztgattam az orvoshoz menést, nem igazán fűlt ahhoz a fogam, hogy megállapítsák, mim szakadt/mozdult el, vagy ment tönkre az állandó ülőmelótól. De mivel egyik reggel ismét előjött, ami miatt majdnem elkéstem a munkából, úgy döntöttem, nem halogathatom tovább, elballagtam a házidokihoz. Arra számítottam, hogy kapok egy beutalót az ortopédushoz, aki majd szépen összevissza vizsgál, röntgenez, mittomén. (Lélekben már készültem egy olyan formás kis csontkovácsra, mint Callie Torres a Grey's Klinikából.):) Ezzel szemben az én gyógyító emberem (pasi) csak elgondolkozó tekintetet vetett rám, közölte hogy tudja, mi a gond, be van valami csípődve a derekamban. Legnagyobb döbbenetemre ott helyben felpakolt stabil oldalfekvésbe a vizsgálóasztalra. Addig nyomta jó erősen a gerincemet néhány ponton, míg valamit roppanni nem hallottam... és kész volt. Felálltam, hajolgattam, és habár kicsit még éreztem, a görcsös fájdalom azóta valóban elmúlt. Állati nem?! Elég nehéz dolga volt szerencsétlen csávónak, gyakorlatilag rámdőlt, a térdemet a lába közé szorította, és mikor rájöttem, hogy rajtam most tulajdonképpen egy férfi fekszik, nem bírtam abbahagyni a röhögést...ő meg nem értette mi van. :D Érdeklődve várom, visszatér-e valamikor a fájdalom, vagy sikerült végleg elmulasztania. Vajon Mo.-on is csinál ilyesmit a háziorvos?
És még valami történt a rendelőben. Mivel pár nap híján kereken egy éve vagyok itt, közöltem dokimmal, hogy Mo.-on előírás, hogy évente egyszer tüdőröntgenre kell menni. Úgy nézett rám, mintha meghibbantam volna, közölte, esze ágában sincs egy egészséges fiatal nőt kitenni ilyen sugárzásnak...meg különben is, ez most komoly?... Ezek után utánaérdeklődtem a dolognak és kiábrándultam. Mindig is tudtam, hogy ezt nálunk elsősorban a TBC visszaszorítása miatt csinálják, de azért reméltem, hogy valamilyen szinten rákmegelőző funkciója is van. Kiderült, hogy dehogy...sőt, sok másra sem jó. Van olyan ismerősöm, akinek több bordája el volt törve, mikor csinálták a felvételt, és nem vették észre! Én tényleg nem bíráskodni akarok, nem vagyok orvos, I'm just confused...
Egyébként mostmár engem is elkapott a christmas feeling. Az környék összes városában karácsonyi vásár van, az egész belváros tele van a legkülönbözőbb, őrjítően finom illatokkal. A forralt bortól kezdve a sült halig mindenféle nyalánkságot lehet kapni, csak pénzed legyen rá. Én pl. felfedeztem a sült gesztenyét, mint ínyencséget. Bevallom, most ettem életemben először és kezdetben még abban sem voltam biztos, le kell-e hámozni róla a héjat, vagy sem. :) Ja, és életemben nem ittam ennyi forralt bort, mint az utóbbi két hétben! Nagyon szép karacsonyi dekó van mindenütt, fényárban úsznak a bevásárlóutcák. Az emberek szenteste közeledtével persze itt is egyre őrültebbek. Mindenki önkívületben vásárol. Múlt hétvégén egy kolléganőm bepalizott, hogy menjünk el egy bevásárlóközpontba, és kb. negyed óra kellett ahhoz, hogy minden filantrópia elszálljon belőlem. Nem vagyok túlérzékeny a tömegre, de a végén már képes lettem volna megrugdosni bárkit, aki mégegyszer belép a privátszférámba. *agresszíven körültekint* Tudjátok, nekem az idén az a kari ajándék, hogy mivel nem tudok hazamenni, mert az első három hónapban nem vehetek ki szabit, nem kell ebben az undorító embermasszában shoppingolnom. Akarom mondani, azért vettem karácsonyi ajándékot...magamnak. :) Három könyvet, méghozzá nem is akármilyet. Van No.-ban egy Müntefering nevű szoci politikus, akinek a lánya out leszbikus és hihetetlenül bájos könyveket szokott írni. Tipikus, filléres kis romantikus ponyvaregényeket, de nekem bejön. Még tavaly vettem meg az egyiket, mikor Bécsben voltunk a Pride-on, és nem bírtam letenni. Ráadasul egy sorozat második részét sikerült kifognom, aminek most levadásztam az első kötetét... kíváncsi vagyok. Az egyik vásárostól az ünnepi forgatagban vettem egy ásványokból fűzött karkötőt, ami egyrészt baromi cool módon csillog, másrészt állítólag gyógyitó hatása van...hát persze. :) Plusz valamilyen oknál fogva rámjött a fehérneművásárlás...ne kérdezzétek, miért. :) Kb. egy teljes év alatt nem szoktam ennyit ilyen 'felesleges cuccokra' költeni.
Nemrég elmentünk Siegburgba, az egyik szomszéd városkába, ahol echte középkori karácsonyi vásárt rendeztek. A standok és az árusok is beöltöztek korhű ruhába, az árlistán pedig nem az állt, hogy valami pl. 3 euró, hanem 3 ezüsttallér. :) Volt a piciknek egy körhinta, ami nem árammal működött, hanem mindig megkértek apukákat, akik két oldalról, karokkal hajtották a szerkezetet. Nagyon viccesen festett!
Érdemes itt a környéken körülnézni, sok apró, eldugott település van a hegyekben, amelyek úgy néznek ki, mint egy-egy kis ékszerdoboz. Az elektromosságtól, meg a néhány autótól eltekintve olyan, mintha a középkor óta megállt volna bennük az idő. A szűk utcák közrefogva magasra törő, apró ablakos házakkal és mindenütt macskakő...az ember szinte várja hogy eldöcögjön mellette egy lovaskordé. Ha pedig az ember kitartóan keresgél, mindig talál a közelben egy kis vár/kastélyromot. Ilyenkor mindig Jóanyám jut az eszembe, aki olyan nagyon szereti az effajta nyugodt, békés helyeket. Amikor kamaszkoromban arról áradoztam neki, mennyire szeretnék nagyvárosban élni, értetlenül nézett rám és mostmár kezdek rájönni miért. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom töltött el arrafelé sétálva, tisztára mintha leszedáltak volna. Egy ilyen helyen lakni sztem évekkel megnyújthatja az életet...és ezt komolyan gondolom.
Egyébként rég feltűnt, hogy a környező hegységekben milyen eszméletlen sok vár(rom) áll. Fantasztikusan pezseghetett itt az élet a középkorban. Virágzó kereskedelem, lovagi tornák, és mindennek itt a környéken lehetett a központja. Lehet, hogy a középkor sötét volt, de a sötétben néha érdekes dolgok is történnek, nem csak ijesztőek.
A Baraka csapattal már meg is ünnepeltük a karácsonyt. A szokásos módon összejöttünk és mindenki vitt magával valami kaját. Én sajtos-tepsis krumplit sütöttem jó magyarosan, lásd pirospaprikával meg ilyesmi. Jelentem, sikert aratott, kiürült az edény és csak páran kapkodtak levegő meg vizespohár után a kissé csípősre sikeredett alkotástól. :) ...Ja, meg vittem nekik Tibi csokit! A legtöbben az országukra jellemző dolgot főztek, én imádom a perzsa zöldséges rizst. Tény, hogy igazi kalóriabomba, mert ők is, mint az arabok, rengeteg olajat használnak, de a zsiradék full kihozza az ízeket!... Sztem az egész békésre, ünnepire sikeredett... Közben kezdenek fogyatkozni körülöttem az emberek, csomóan repülnek haza a famíliához ünnepelni, és ilyenkor döbbenek rá, az ismeretségi köröm mennyire túlnyomóan külföldiekből áll.
Szóval, kíváncsian várom életem első karácsonyát a családom nélkül. Egyáltalán nem vagyok szomorú, inkább érdeklődéssel állok elébe. Szerintem nagyon is itt az ideje egy ilyen tapasztalatnak!
Volt nekem már gazdag, boldog, békés... sőt, meglepő karácsonyom is. Az idén szexi karit szeretnék. :D
De ha ezzel a Télanyóval nem is találkozom, azért remélem, a fa alatt mindenképp kinéz nekem valami. :)
