Hát ez van, kérem. Elmúltak az ünnepek, leszedték az utcákon a karácsonyi dekót, nem maradt más errefelé, csak a k...va nagy hideg, meg a hó, merthogy az megint esett, már másodszor ezen a télen, ami nagy szó ám! Ezen a környéken ugyanis a Rajna enyhíti a klímát, úgyhogy általában max. eső szokott hullani. Én nem bánom, jót tesz a lelkivilágomnak ez a szép fehér takaró, csakhát a tömegközlekedés itt is megsínyli az ilyesmit. Tegnap reggel a vonattal együtt én is késtem a melóból, este pedig a menetrend teljesen felborult, a buszok csak úgy ad hoc jöttek, ahogy éppen sikerült nekik.
Hogy hogyan teltek nálam az ünnepek, azt egyetlen szóval össze tudom foglalni: nyugalmasan. A szentestét egy ismerősnél töltöttem Kölnben, egy kenyai lánynál akit a melegközpontból ismerek. Főztünk fincsi magyarosat és idióta karácsonyi vígjátékokat néztünk a tévében. :) Merthogy ilyentájban itt sem megy ennél értelmesebb műsor. Ha bezárnátok egész évre egy ablaktalan szobába kábeltévével, akkor is meg tudnám mondani, hogy karácsony van, abból, hogy a Sissit adják. :D
Hahh, egyébként megint sikerült belenyúlnom a zavarosba. A lányt akivel karácsonyoztam, Maggie-nek hivják, 25 éves és elég vegyes érzelmekkel mentem hozzá, mert kiderült, hogy nemrég szakított a barátnőjével, akit tudtommal nagyon szeret(ett). Szóval kb. arra számítottam, hogy egy eléggé deprimált személyt találok ott, aki egész idő alatt szomorú lesz, vagy ilyesmi. Tulajdonképpen ezért is akartam meglátogatni, mert nem szerettem volna, hogy tökegyedül maradjon. (Engem személy szerint ez az egész karácsony dolog nem túlzottan érint meg.) Ezzel szemben a kis hölgy elég megdöbbentő módon viselkedett. Részletekbe nem mennék bele, de fogalmazzunk úgy, hogy van valamicske igazság abban a leszbikusokról szóló L-Word-ös mondásban, hogy 'everybody wants to sleep with everybody else'... khm... én teljesen komolyan modom, hajlandó lennék nagyobb összeget fizetni annak, aki elárulja nekem, miért akadok össze folyamatosan ilyen instabil, megbízhatatlan nőkkel, akik önmaguk sem tudják, mit akarnak, és kizárt, hogy olyan hosszútávú, tartalmas kapcsolatot építsen ki velük az ember lánya, aminek jövője is van!... I am jinxed for sure!
A szilvesztert Bonn belvárosában töltöttem, a Rajna mellett volt tüzijáték. Háth, elég veszélyes élménynek értékelem. Az emberek gátlástalaul bevásároltak rakétákból, és annyit eresztettek el, hogy szó szerint füstbe borult a környék és bűzlött a levegő a sok égésterméktől.
A munkát szó szerint ezerrel nyomom. Még a két ünnep között is dolgoztam napi tíz órákat. Ez alapból nem baj, mert 40 órás a munkahetem, szóval minden amit efelett töltök a melóban pluszórának számít, csak azt nem tudom, mikor óhajtják majd odaadni. Jelenleg 48 túlórám van, a hónap végén elvileg lesz vagy 60! És mindez kb. 1 hónap és 1 hét munkaviszony után... jó, nem?! Na mindegy, ez a plusz még talán jól is fog jönni, ha utazom haza. A másik dolog pedig, amit mindenképp rendbe kéne itt még tenni, hogy a szombati munkanapok -merthogy akkor is nyitva vagyunk- nem arányosan vannak elosztva a beosztottak között. Elvileg minden második szombatot meg kellene kapnom, ehhez képest a januári munkatervben pl. egyetlen egy van csak feltüntetve a számomra, pedig a bonni csapat tervét saját kezüleg állítottam össze, és akkor még igazságosan volt megcsinálva. Csakhogy a bonni kolléganőmnek át kell néha ugrania a koblenzi irodába -egy ca. 40 percre lévő kisváros- melózni, mert az ottaniak betegek vagy szabadságon vannak, és olyankor szabi helyett jöhetek kinyitni a bonni irodát. És akkor még örülhetek, hogy nem nekem kell utaznom. Huhh, őszintén remélem, hogy nem fog eszükbe jutni, hogy én is ingázhatnék!
Egyébként tettem érdekes tapasztalatokat az ügyfelek terén. Az emberek hihetetlen széles skálája jön be hozzánk, hogy pénzt utaljon külföldre. A jómódú üzletemberektől kezdve olyanokig, akiknek segíteni kell kitölteni a formanyomtatványt, mert alig tudnak írni. Az araboktól például tartottam, de kellemesen csalódtam bennük. Eddig mindig kultúráltak, jófejek voltak. A kelet-európaiakat azért bírom, mert olyan fifikásak. :) Még aki a nyelvet nem is beszéli kifogástalanul, az is rendkívül odafigyel, szinte látszik, hogy azon jár az agya, hogyan intézhetné legügyesebben a dolgait. Az afrikaiak nagy megdöbbenésemre végtelenül bizalmatlanok. Alig akarják odaadni az útlevelüket, ami nélkül márpedig nincs tranzakció. Ha pedig egy-két személyesnek tűnő, ámde szükséges kérdést feltesz az ember, azonnal megsértődnek.
Mai nap műtétje: egész pontosan nem a maié, hanem majd a jan 13-ai napé. Úgy kezdődött, hogy egyik este kajáltam és egy keményebb harapásnál egyszerűen csak kifordult az egyik tömésem fele. Fájdalom nuku, úgyhogy nem igazán izgattam magam miatta. Anyu viszont rábeszélt, hogy menjek csak el a fogorvoshoz, mert ha az ünnepek alatt áll bele a fájdalom, mikor egy szál doki sincs a láthatáron, akkor eléggé pórul járhatok. Mivel tényleg nem éreztem semmit, minden veszélyérzet nélkül elbaktattam a rendelőbe. Nos, az orvos már nem volt olyan vidám, mint én. Tök természetellenes módon tört le a fog, úgyhogy megröntgenezte és kiderült, hogy van egy csini kis ciszta a fogam alatt az ínyemben, csak a jó ég tudja mióta, és ki kell onnan szedni, szóval irány a szájsebészet. Oka nincsen, az ilyesmi állítólag csak úgy előfordul azoknál, akik hajlamosak rá. Búcsúzóul még közölte, hogy baromi mázlista vagyok, amiért letört az a darabka, anélkül lehet, hogy csak akkor találták volna meg a bajt, ha már szövődménye van...ööö, hurrá... Szóval jövő kedden műtenek. Kapok egy injekciót, és azt hiszik, attól én majd nem érzem, hogy megfúrják az ínyemet. A szájsebész derűsen közölte, jópár napig akkora lesz a fél pofám, hogy nem fogok beférni az ajtón.
Csináltam néhány képet a környéken, még mielőtt leszedték az utcai díszeket. Igazán sajnálom, hogy erre az oldalra csak úgy tudok saját készítésű képeket feltenni, hogyha tömörítem őket. Eredetiben annyival jobb a minőségük...
