Éljen!!! Itt ülök a lakásban egyszál pólóban, és melegem van! :) A hajam is, amit pár perce mostam meg, már meg is száradt. Szóval végre itt a jóidő...és ez alatt azt értem, hogy az ideális idő. Még nincs túl meleg, de már lehet a könnyű cuccokat felvenni. Hál Istennek, itt a húsvétpéntek is szabadnap volt. Nemsokára megyek be a városba, úgyhogy szedem is elő valamelyik szoknyámat...
Múlt hétvégén meleg filmfesztivál volt Kölnben és megnéztem a 'Cant' think straight' c. filmet. Nagyon tudom ajánlani! A sztori abszolút földszintes (nyugi, nem spoilerezek!), de végtelenül bájos, tele poénnal és két egzotikus szépség koronázza meg az egészet...plusz, nekem a keleties zene is tetszett. Isohunt.com-ról le lehet tölteni. Nórával meg néhány ismerősével voltam a moziban (róla már írtam, ő a jó nő) :) Egyemmeg, azt hiszem, szexuálisan kissé frusztrált a hölgyike, mert az ágyjelenetnél, mikor összejött a két csaj, teljesen kiborult. Úgy kapaszkodott a karfába, hogy azt hittem, kitépi. :D Az egésznek kellemes hangulata volt, ahogy az a sok vidám nő összegyűlt a moziteremben... olyan pride feelinget árasztott.
Őróla egyébként van még egy sztorim... Tudjátok, én alapvetően egy végtelenül hálás kis lény vagyok. Ha van melóm, amiből fizetni tudom az ételt a gyomromban, a tetőt a fejem felett; a szeretteim pedig egészségesek, akkor részemről már minden rendben van. Ennek ellenére most először sikerült kifejezetten frusztrált állapotba kerülnöm. Az alapszitu az volt, hogy Barcelonában minden év augusztusában a Dinah Shore Weekend mintájára rendezni szoktak egy nagy leszbikus dzsemborit. Elsőrendű nők, tengerpart, napsütés...mi más kellhet még az ember lányának? Szóval Nóra kitalálta, hogy menjünk el oda az idén. Persze főszezonban, főleg egy ilyen rendezvényre nem kétfillér kiruccanni, dehát egyszer élünk, meg amúgy sem voltam évek óta nyaralni, úgyhogy benne lettem volna a dologban. A dátumot, sőt még a repülőjáratot is kinézte oda-vissza augusztus elejére...ekkor kiderült, hogy a kolléganőm pont abban az időpontban már kért és kapott is szabit. Mivel pedig a bonni fiókban mindössze ketten vagyunk, nem mehetünk egyszerre nyaralni! Kvázi úgy néz ki, Nóra megy két másik lánnyal, én meg majd integetek a repülő után...ilyen pechem is csak nekem lehet...:( Persze nagyon jól tudom, hogy a mostani viszonyok között örülni kell, ha az embernek van becsületes állása, blablabla, és én TÉNYLEG hálás is vagyok ezért, de attól még lehetek szomorú amiatt, hogy elesek egy ilyen lehetőségtől...rámfért volna...tényleg. Éppenséggel még rákérdezhetek a főnöknőmnél, de úgysem adhat más választ, minthogy egyikünknem mindenképp itt kell maradnia a városban. Meg aztán, nem vagyok benne biztos, hogy jót tennék vele magamnak, ha próbaidő alatt nekiállnék ilyesmivel pattogni. *elmorzsol egy virtuális könnycseppet*
Jah, a legfontosabbat el is felejtettem; megkaptam a korlátlan munkavállalási engedélyemet, úgyhogy innentől kezdve ott és azt dolgozhatok az országban, amit csak akarok, mint egy német. *saját vállát megveregeti* Megérdeklődtem, és ha úgy tartja kedvem, egy időre haza, vagy akárhova máshova is elmehetek, mert szerencsére nem évül el. Juhéé :)
Írtam már, hogy odavagyok a Rajnáért?! Mióta a belvárosban dolgozom, ebédszünetben a folyó partján szoktam sétálgatni. Az egyetem is ott van, és amikor a diákokkal tömött, pázsitos udvaron átvágok, már érzem a víz kellemes illatát, amitől ebben a melegben olyan hangulatom támad, mintha valami mediterrán kisvárosban lennék. Egyfolytában késztetést érzek, hogy belemenjek a vízbe. :D Már pici gyerekként is mindig ez volt, öt évesen meg kellett tanítani úszni, mert jóanyám attól félt, előbb-utóbb belefúlok valamelyik kacsaúsztatóba. :)
Legújabb projektem; nekiálltam új kecót keresni. A mostanival alapvetően nincs semmi probléma, de tekintve, hogy ezt a helyet nem én találtam, hanem látatlanban ajánlották fel, még mikor otthon voltam, bennem van egyfajta igény, hogy egy olyanban lakjak, amit én kerestem saját magamnak. Ha körülnézek, biztos találok olyat, amelyik olcsóbb, vagy ugyanennyi, de nagyobb a hely, ilyesmi... csak hát, kérdés, hogy mikor. Ezen a környéken ugyanis borzasztó nehéz épkézláb lakást/szobát találni. A bajor rész után kb. ez az ország második legdrágább környéke. (Bizony, tudtommal ez Európa egyetlen országa, ahol nem a fővárosban a legdrágább az ingatlan! A törikönyvet felütve a huszadik századi No.-nál rögtön nyilvánvalóvá válik, miért.) Szóval minden vagy csillagászati összegbe kerül, vagy ha megfizethető, akkor olyan is... Eddig pl. megnéztem egy szobát egy kétszintes házban, ahol öten laktunk volna. Az épület mocskos volt, a szoba pedig kicsi, sötét és egy forgalmas útra nyílt, szóval ablaknyitogatás kizárva. Aztán láttam még egy kis, földszinti lakást egy elég nyugis környéken. Na, az tetszett és nem is lett volna drága. Azért nem csaptam le rá, mert a lány, aki most ott lakik azt mondta, hogy abban a házban rendszeresen szoktak megüresedni lakások, úgyhogy lehet, hogy később találok olyat, ami nem földszinti és esetleg valamivel nagyobb. Majd meglátjuk. Nem hajt a tatár, tényleg csak akkor költözöm, ha olyan helyet találok, amibe beleszeretek; úgyhogy ez a dolog el fog tartani még egy darabig.
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban pedig nagyon kellemes Húsvétot kívánok minden kedves Olvasómnak. Én a Húsvétot valahogy mindig a termékenység ünnepének tekintettem. Éled a természet, egyértelműen itt a tavasz és mostmár jócskán benne vagyunk a 2009-es évben is. Szóval mindenkinek kelles ünneplést kívánok, igény szerint sok vagy kevés locsolóval. :)
