Halihó,

Remélem mindenkinek szépen telt 2010 első három hete. :) Nekem a szilveszter éppúgy kellemesen, ismerős arcok között telt, mint a karácsony. Mary és Andrea rendezett náluk egy bájos kis házibulit. Ettünk, táncoltunk, óvatosan duhajkodtunk. Én valahogy nem voltam kreatív hangulatban, úgyhogy ugyanolyan zöldséges rizst készítettem nekik, mint szentestén, ők viszont igazán kitettek magukért, az egyik fogás pl. yam gyökér volt. Ez tulajdonképpen semmi extra, afrikai édesburgonyáról van szó, nyersen úgy is néz ki, mint egy nagy, eldeformált krumpli, amit ők pürének csináltak meg kókuszreszelékkel dúsítva, és mivel én édesszájú vagyok, abszolút bejött!... Szerintem nincs is kellemesebb szórakozási forma, mint a házibuli... nem olyan formális, mint egy fogadás, mégis van jó kaja. Nem olyan vad, mint egy diszkó, mégis van klassz zene. A legfontosabb pedig, hogy barátokkal vagy, aminél jobb nincs is, de ha megunod, mégis bármikor leléphetsz... Nem is csoda, hogy nagyon élveztem az egészet. Itt szintén nagy divat ilyenkor a petárda meg a tüzijáték, úgyhogy már fél tizenegykor az ablakból figyelhettük, ahogy a kamaszok a ház előtti téren mindenféle színes, hangos és tűzveszélyes dolgot gyújtogattak meg egymás után. Mivel Köln a Rajna két partján van, itt is sok a híd, mint Budapesten, mi pedig éjfélkor kimentünk a legközelebbire pezsgőt bontani. Mondanom sem kell, hogy a rengeteg körülöttünk őrjöngő emberrel úgy nézett ki az egész, mint egy háborús zóna. De az csodálatos volt, mikor alattunk a hajók éjfélkor mind nekiálltak tülkölni, mire mindenki hangosan boldog újévet kívánt a mellette lévőnek, én pedig az egész hangulatától őszintén vidám voltam. :)

Fontos bejelenteni valóm van! Van olyan kedves olvasóm, akinek élőben már pedzegettem a témát, merthogy érik egy ideje, de csak nemrég lett biztos, ezért most szólok. Szóval az van, hogy március végén költözöm haza! :) Sokat gondolkoztam mi legyen, és erre a döntésre jutottam a következő okokból. Több, mint két éve vagyok itt, csomó időt töltöttem azzal, hogy körülnézzek a különböző munkalehetőségek iránt és nagyon úgy néz ki, hogy én itt a két diplomámat gyakorlatilag a hajamra kenhetem. Még a németeknek is nehéz a végzettségüknek megfelelő melót találni, hátmég egy külföldinek! Én egyébként meg is tudom érteni a munkaadót, hogyha a több tucat jelentkező közül olyat választ, aki olyan iskolákat végzett, amit ő ismer és tudja mit várhat tőle. A mostani munkámhoz sem használom az eredeti végzettségem, és azon kívül, hogy nem is szeretem ezt a tevékenységet, ha itt maradnék, az olyan lenne, mintha a több mint öt évet az egyetemen elvesztegettem volna. Ja, és csak érdekességképpen mesélem, hogy annak ellenére, hogy minden második szombatomnak szabadnak kellene lennie, decemberben pl. a karácsony kivételével az összes szombaton dolgoznom kellett, mert valaki beteg lett... és ez itt állandóan így van. Valaki egyfolytában beteg vagy szabin van, az ember magánéletének meg kampec, mert mindig itt rohad az irodában!

Természetesen egy percig sem bántam meg azt, hogy kijöttem, pont ugyanígy cselekednék, ha visszapörgethetném az időt, akkor is. Eszméletlen sok élményben volt részem ami már mindig velem marad, külföldi tapasztalattal pedig remélhetőleg könnyebb lesz jó melót találnom Pesten... Az anyagi részét is átgondoltam a dolognak; amit itt félretettem az tök jól fog jönni Mo.-on, ennek a pénznek a töredéke sem jött volna össze, hogyha otthon maradok, viszont nem szabad elfelejteni, hogy az itteni árak mellett itt sem élek sokkal jobban, mint Magyarországon. Ha egy normális lakást szeretnél bérelni normális környéken, akkor az annyiba kerül, hogy hó végére itt sem marad sok a zsebedben. De ha én szépen hazamegyek és mondjuk visszafizetem a lakáshitelemet, akkor ezt a kiadást kiiktatnám az életemből, ami egyértelműen dobna az életminőségemen!

Persze az ilyen döntések mindig áldozatokkal járnak. Nehéz lesz itt hagyni azokat, akiket itt megszerettem és megszoktam, de úgy érzem, vagy mindenesetre azt remélem, hogy Mo.-on is legalább annyian várnak vissza, mint amennyien itt hiányolni fognak. És bevallom, sokkal több mindenhez kötődöm otthon, mint ahogy azt gondoltam volna. (Éljen az önismeret! Így a harmadik ikszbe belépve már itt az ideje... :D) Pedig sosem éltem otthon olyan hatalmas szociális életet, hogy mondjuk kétségbeesett leszbikusok várnák zokogva a küszöbömön, mikor is érkezik végre vissza hozzájuk Fatika. (Bár szeretek eljátszani ezzel a gondolattal! ;))) ), de a család mellett hiányoznak a barátok, ismerősök, mindazok akiket az életem részének tekintettem és most távol vannak tőlem... Én igazán nem szeretem ismételni magam, de mindenek között a legfontosabb argumentumom a hazaköltözés mellett, amit itt már kifejtettem, hogy nincs kedvem életem végéig másodrendű állampolgárként, külföldi kívülállóként élnem. Az lehet, hogy otthon melegként vagyok jobban diszkriminálva, de itt meg magyarként. Lehet kérem választani...

Az már más kérdés, hogy enyhén szólva nem vagyok képben arról, milyen munkabeli lehetőségeim vannak most az országban. Az első munkahelyem Bp.-en például egy akkora világcég volt, amiről azt hittem, soha nem megy tönkre, erre pár hónapja valami kétezer embert bocsátottak el Mo.-on! Dehát Németországban sem könnyebb...

Szóval per pillanat rengeteg a dolgom. Március 29-én este érkezem repülővel és addig itt még nagycsomó dolgot el kell intéznem. Jelenleg azon dolgozom, hogy mindent le tudjak zárni. Bosszantó lenne, ha valami bürokratikus hülyeség miatt-mint mondjuk az adóbevallásom- kellene visszajönnöm. A főbérlőmnek már december végén szóltam, hogy távozom, amire szükség is volt, errefelé ugyanis elég durván hosszú felmondási idők vannak. A lakásra pl. 3 hónap, munkahelyen pedig kettő... ott is felmondtam a múlt héten. A főnöknőm, egy belevaló, olasz származású kis hölgy, aki nincs két évvel idősebb nálam, és garantáltan az eddigi legdekoratívabb feljebbvalóm, kissé ijedten kérdezte, hogy én akkor most ilyen szinten utálok itt dolgozni?!... diplomatikusan csak annyit mondtam neki megnyugtatásként, hogy a dolog ennél azért bonyolultabb...

A cuccaim egy része már Pesten van. Egy magyar ismerősöm, akit pár napja kijött meglátogatni egy rokona, volt olyan kedves és hazavitt nekem pár dolgot, beleértve a DVD lejátszómat is, meg az összes DVD-met, úgyhogy amekkora media freak vagyok, márciusra tuti masszív elvonási tüneteim lesznek! :/ Még egy nagyobb adag cuccot megpróbálok hazamenteni úgy, hogy itthagyom, és ugyanez az ismerősöm ha legközelebb itt jár, azokat is elhozza nekem... merthogy a két kofferban, amit a repülőgépre vihetek, bizony nem sokminden fog elférni... Ja, erről jut eszembe, hogy Bonn-Duisdorfban költözés miatt jutányos áron eladó egy remek állapotban lévő nagyképernyős Loewe színestévé és egy szintén kifogástalanul műköső Alaska mikrosütő... ha valakit esetleg érdekel. :))

A pesti lakáskulcsaimat rendben visszakaptam a bérlőtől, csak épp gőzöm nincs, milyen állapotban van a kecó. Elvileg nagyjából minden rendben, de majd hiszem ha látom. Erről most nincs is kedvem többet beszélni, ha majd otthon felmértem a terepet és megnyugodtam, akkor még írok róla. Egyenlőre arról álmodozom, milyen klassz is lesz újra a régi ágyamban aludni, vagy az erkélyemen a kerti székben üldögélni és ha kedvem tartja bárkire rácsörögni és csevegni, akivel jelenleg csak interneten tudom a kapcsolatot tartani. :)

Jesszus, éjjel negyed kettő van, úgyhogy azonnal ágyba vágom magam, mert a szemeim már összeállnak a fáradtságtól!