Hi, ez az utolsó bejegyzésem Németországból...furi... Majd` egy hete mást sem csinálok, mint takarítok, ide-oda pakolgatom a cuccaimat és azon sakkozok, hogy mit vigyek most magammal, mit hagyjak itt, hogy az ismerösöm majd ha legközelebb Magyarországon jár autóval utánam hozza és mit vágjak ki a kukába... Pedig jól tudom, hogy utálok költözködni, de mindig ilyenkor jut eszembe, mennyire. Szokás szerint persze megint húsz kiló felett leszek a leadott csomagokkal, de majd megpróbálom valahogy kibulizni. Tudtátok, hogy az interkontinentális járatokon, ha bejelented, hogy hazatelepülö vagy, akkor 10 kilóval többet vihetsz fel!? Kár, hogy a fapadosok ezt nem csinálják, igazán gondolhatnának a szegény egyedülálló, autónélküli utasokra. :)

Egyébként mindenki haláli rendes, csomó ajándékot meg segítséget kaptam az utóbbi idöben. Mindenki próbál valamit adni, amiröl majd eszembe jut otthon, ami nagyon édes. :) Plusz az utóbbi egy hétben minimum fél tucat ingyen italt kaptam. :) De tényleg, a barakásoktól könyvutalványt, kinagyítva közös fényképeket, amiket akár be is kereteztethetek majd, tegnap pedig a magyar ismerösöktöl egy kis fotós táskát a fényképezögépemnek, amit eddig egy elég gáz müanyag tatyóban hordtam. Ma néztem meg tüzetesebben az új szerzeményemet, és kiderült, hogy ráadásul Samsonite, szóval minöségi! Tisztára buggyantak, hogy ennyit költöttek rám! :) Ezeket az utolsó találkozásokat, párbeszédeket nem fogom egyhamar elfelejteni. Rob, az angol ismerösöm például már azóta izgatott, mióta megtudta, hogy hazamegyek, hogy milyen jó lesz engem majd meglátogatni. Amikor utoljára beültünk Kölnben a szokásos bárba inni valamit, mindketten rajtafelejtettük a szemünket az új pultos srácon. Ö azért, mert nagyon bejött neki, én meg azért, mert a fiúka totál úgy nézett ki, mint Steiner Kristóf, amit rögtön közöltem is mélyentisztelt nyálcsorgató barátommal. Rob elhülve nézett rám, aztán közölte, hogy ha Magyarországon ilyan pasik vannak, akkor ö nem pár hónap múlva jön, hanem felszáll rögtön a következö gépre. :D Mary és Andrea mondták, hogy a következö esemény amire visszajövök talán pont az ö esküvöjük lesz. :)... Milyen érdekes is az emberi lélek... ök is itt élnek, mindenük megvan, de mégis szeretnének visszaköltözni Mary hazájába, Kenyába. Andrea is élt ott évekig, rég tudtam hogy tervbe van véve, de a búcsúzkodáskor azzal leptek meg, hogy odakint már meg is van a telek, ahol Mary bátyja neki is állt ásni az alapokat! =|

Szóval most pár napig valszeg nem leszek online. Ha hazaértem villámgyorsan körülnézek laptop ügyben, aztán megrendelem a netet, húsvétra hazamegyek a családhoz, ott majd tudok internetezni, utána pedig reményeim szerint már otthon is lesz. 

Most be kell fejeznem, nemsokára jönnek, elviszik a monitoromat, aztán valamikor majd visszakapom. Mindenkinek viszlát otthon!!!