Először is elnézést kérek, hogy ilyen sokáig nem írtam semmit ide, tudom, hogy rossz kislány vagyok... de most!

Kezdjük időben visszafelé. Tegnap részt vettem életem eldő melegfelvonulásán itthon. Jelentem, kellemes volt. Maga a séta négykor kezdődött, de én már egykor ott voltam a Köztársaság téren, mert segítettem feldíszíteni a kamiont. Bő másfél órán keresztül lufikat fújtunk meg színes kreppapírba csomagoltuk a járművet. Tisztában vagyok vele, hogy aki úgy dönt, hogy ide kimegy, azzal azt is bevállalja, hogy esetleg majd bevillan a tévében, de én azért elvittem a szivárványszínű esernyőmet. Egyrészt azért hogy színesítsem a menetet, másrészt pedig fedezéknek, mert nem feltétlenül szerettem volna integetni az esti hírekben. Erre mi történt? Abban a pillanatban ahogy kész lettünk a dekóval, hirtelen elkiáltotta magát valaki hogy mindenki kapaszkodjon, akkor most indulunk a Hősök Terére, és mire észbe kaphattam volna hangos zenével begördültünk a menet elejére a kamerák kereszttüzében. Hát ennyit a nem feltűnősködésről. :) Utána persze leugrottam a kamionról és szépen elvegyültem az emberek között.

Felsorolnám pozitív és negatív észrevételeimet a felvonulással kapcsolatban. Pozitív: szerintem kellemes hangulatú volt az egész. Csak egy maroknyi véglény jött ki mocskosbuzizni, akik nem zavartak semmi vizet, csak a legvégén láttuk őket futólag mikor mentünk le a metróba, de akkor is jól el voltak tőlün szeparálva. Mindenki nyugodtnak tűnt, volt aki még kisgyereket is hozott. A rendőrség alaposan végezte a munkáját. Rengetegen voltak, mindenütt figyeltek, akkor is mikor még csak járművet dekoráltunk. Voltak civil zsaruk a menetben is, lehetett látni a diszkrét fülesüket. Negatívumok: elég kevesen vonultak fel, ami nem igazán vetíti előre azt a bizonyos fejlődést, aminek meg kéne történnie. :( Azonkívül az útvonal botrányosan rövid volt. Nem elég, hogy alapból is lerövidítette a rendőrség (Hősök Terete-Oktogon) arra hivatkozva, hogy ennyit tudnak biztonsággal biztosítani, de még addig sem mentünk el, mert az Oktogonnál volt pár ellentüntető, úgyhogy előbb visszafordultunk. Míg Bécsben vagy Kölnben a séta többórás szokott lenni, ez max. másfél óráig tartott. Ja, volt még egy olyan eset is indulás előtt, hogy valaki elindított egy olyan kamu hírt, miszerint a rendőrség az utolsó pillanatban lemondta a biztosítást, mire én azonnal odafordultam a legközelebbi szervezőhöz, hogy sürgősen derítse ki, ez mennyire igaz, mert ha igen, akkor én bizony neki nem indulok ennek az egésznek! Gondolom az ilyen fake infók elkerülhetetlenek egy-egy ilyen happening előtt, csakhát nem tesz jót az ember amúgy is felspannolt idegrendszerének.

Nah, ennyi magáról a masírozásról. Elmentem Ungár Klára mellett is és megsimiztem a kutyáját. :) Megnéztem az esti híradót pár csatornán, azokban nem mutatták csak az esernyőmet egy másodpercre. Ha valaki esetleg mégis látott valahol, az legyen kedves szólni. :)

De a fesztivál persze nem csak ennyi volt. Voltam a megnyitón és a hét folyamán láttam két filmet. Az egyik rögtön a nyitófilm volt, az 'I love you Pillip Morris' Jim Carrie főszereplésével. Itt volt is egy sztori. Kaptam egy mailt, miszerint, aki önkéntes volt -én fordítottam-, az ingyen bemehet erre a mozira. Mivel a hivatalos Pride programban semmi ilyesmi nem állt, én még vissza is kérdeztem, hogy ez tényleg így van-e, de választ nem kaptam. Nah, ott derült ki, hogy ezt valaki rosszul írta, fizetni kell. Ami nem probléma, természetesen kifizetem a jegyet, csak akkor mondják azt! De még a filmkezdés előtt pár perccel is azt mondták, hogy még ne vegyek jegyet, mert lehet, hogy bemehetünk. Mikor láttam hogy becsukják a moziterem ajtaját és kezdődik a vetítés ideges lettem és el akartam menni, mire az egyik szervező akinek volt jegye megragadott és közölte a jegyszedő sráccal, hogy ő most be fog menni és engem is bevisz. Szegény fiúka hápogott valami olyasmit, hogy tele a terem, de azt már nem vártuk meg. :) Egyébként tényleg full volt a helyiség, még a berakott pótszékeken is ültek, úgyhogy pár másik lánnyal egyszerűen leültünk a székek mellé a padlószőnyegre. A film jó volt, olyan egyszer nézhetően vicces. Mr. Carrie hozta a szokott formáját, frenetikusan ripacskodott a gumiarcával. :) Sztem egész jól játszotta a homót! A másik mű amit láttam egy olasz film volt, a 'Szivárványhal'. Hogy pontosan mikor játszódik azt nem tudtam pontosan betájolni, de még a mi időnk előtt. Egy szomorú gyerekkorú kislányról szól, aki beleszeret egy másik lányba és ő is viszont szereti. Az apja először majdnem kinyírja mikor megtudja, de aztán, mivel mindig is fiút akart, azt mondja neki, hogy együtt lehet a szerelmével, hogyha onnantól kezdve férfiként él. Spoilerspace nélkül annyit, hogy egy tök jó film kiábrándító véggel. :( Viszont a főszereplő délolasz hölgy egyszerűen gyönyörű!

Képzeljétek, idén itt is rendeztek speed datinget. :) Ahhoz képest, hogy itthon ilyet még nem csináltak egész ügyesen megoldották. :) Szóval összejött tizenhat csaj, mindenkivel öt percig beszélgethetsz és utána egy igent vagy nemet kell írnod a papírra. Ha mindketten igennel válaszoltatok, akkor megkapod az illető elérhetőségét. Mivel ez egy kis közösség, volt több lány is akit már ismertem, velük megdumáltuk hogy vannak :D De sok új arc is volt. Ismerve a leányzók aktivitását, én kb. azt hittem, hogy odaérkezem és leszünk vagy hárman összesen, úgyogy a tizenhat szerintem jó szám.

És hogy teljes legyen a pride feeling, múlt szombaton voltam Bécsben a Szivárványparádén is. Klassz volt! :) Évek óta nem voltam ott, mégis olyan ismerős volt minden. Még a Löwenherz könyvesboltba is gond nélkül eltaláltunk. Ott sem változott semmi, ugyanaz az üzlet ugyanazzal a tulajjal.

Végül pedig jelentem, van munkám! Egy nagy számítástechnikai cégnél dolgozom hétfő óta. Eddig tetszik, de még csak betanulok. Remélem fél év múlva is ugyanez lesz a véleményem! :) Maga a munka okés. Lesz benne adminisztráció, kis pénzügy és kapcsolattartás ügyfelekkel, kollégákkal angolul és németül... szóval hasonló, mint amiket eddig csináltam. A cég is szimpatikus. Először is mindenképp nagy vállalatot szerettem volna, ahol érzem a stabilitást. Ha az a csapat, ahol épp dolgozom ne adj' Isten megszűnik, legyen esélyem, hogy a többtucat másik csapatban találhassak cégen belül egy másik pozíciót és ne kelljen munkahelyet váltanom. Alá kellett írnom, hogy elfogadom a cég alapvető irányelveit, aminek kb. a második oldalán állt, hogy senkit nem diszkriminálnak bőrszín, etnikum, szexuális vagy vallási orientáció, blablabla alapján. :) Nem tudom, ez mennyire kamu, de tény, hogy legnagyobb megdöbbenésemre találtam egy flyert nem messze az íróasztalomtól, ami a céges melegkör aktuális kerekasztal beszélgetésére hív meg. Korrektül meg van adva egy e-mail cím is, ahová lehet írni ilyen ügyben. Ez mekkora?! Az tuti, hogy tele vagyunk zenészekkel, csak tenni kell egy kört az irodaházban és találkozik velük az ember. És az utóbbi hetek legnagyobb poénja, hogy ott dolgozik tőlem nem messze egy ismerősöm, akit még régen az L Worddel kapcsolatban ismertem meg. Ez egy nagy irodaház, ami több épületből áll, az egész üveg. Rögtön első munkanapomon kinéztem az ablakon, és a másik épületben őt pillantottam meg egy emelettel feljebb az íróasztalánál. :D Nem hiszem hogy sok kapcsolatunk lesz, nem csak azért mert más csapatban dolgozunk, hanem azért sem, mert annak idején a hölgy nem jelölt vissza facebookon :(, szóval valamiért nem szeretne velem kapcsolatban lenni, de attól a szitu még funny... :)