Hahó,

Remélem minden kedves olvasóm jó egészségnek örvend. :) Én ahogy azt már írtam, visszatértem a mókuskerékbe. Hál' Istennek könnyebben megy a visszaszokás, mint ahogy azt gondoltam. Eddig egész jól bírom a korábban kelést, bár az az igazság, hogy nem is kell olyan korán kelnem, ugyanis mindössze három villamosmegállóra lakom a munkahelytől, szóval alig utazom. Ez a legjobb az egész melóban! Így megengedhetek magamnak olyan luxust, mint például a reggelizés. Régen, mikor negyvenöt percembe telt Angyalföldről átvágnom Újbudára, ilyesmire nemigen volt időm. Az iroda közvetlen a Duna-parton van, és hatalmas döbbenettel konstatáltam, hogy innen a tizenhárom kerből el lehet látni egész a Parlamentig! A hetedik emeleten dolgozom- ilyen magasan még sosem dolgoztam- és nagyon szorítottam, hogy a Parlamentre néző oldalon kapjak íróasztalt. Sajna nem úgy alakult, de ebédszünetben a konyhából azért mindig elmerülhetek a Duna látványában. :)

A kollégákról párheti ismeretség után egyenlőre csak annyit tudok mondani, hogy kedvesek. Nemrég elmentünk inni egyet, ahol volt lehetőség kicsit privát is beszélgetni és van köztük néhány különleges ember, remélem idővel jobban megismerem őket. Érdekes, hogy pár éve még ebben az adminisztratív szektorban simán nyolcvan százalék volt a nők aránya, most viszont a fiúk hirtelen megjelentek, mint eső után a gomba, úgyhogy nálunk kb. hatvan-negyven százalék a lány-fiú arány. Engem nem zavar míg rendesen viselkednek, így legalább van értelme a főfolyosó végén a törvényileg előírt férfimosdónak. :D

Szeretnék megosztani egy sztorit amit többeknek már személyesen is említettem. Elnézést ha túl sokat lovagolok ezen a témán, de muszáj saját magamnak ide megörökítenem, mert kissé megütköztem a dolgon. Szóval a lakáshitel úgy működik, hogy miután az ember visszafizette, kap a banktól egy jelzálog törlési igazolást, amivel bizonyítja hogy tényleg leperkálta az adott pénzintézetnek a zsét. Ezzel az igazolással el lehet menni a földhivatalhoz, akik ennek a papírnak a birtokában törlik a jelzálogot a kecóról, akkor lesz TÉNYLEG tied a lakás. Nekem azt mondták, harminc napon belül automatikusan megkapom postán ezt a dokumentumot. (Már akkor gyanús volt a dolog, mert halványan emlékeztem arra, hogy régebben valaki azt mondta, valamiért vissza kellene mennem konkrétan abba a fiókba, ahol annó aláírtam a hitelszerződést.) Mikor másfél hónap múlva sem jött semmi, felhívtam a központot, ahol közölték, hogy az ügyintéző rosszul mondta -oh, míly meglepő!-, mert ezt a doksit személyesen nekem kell igényelnem ott, ahol aláírtam a papírokat. Higgyétek el, nem vagyok az a morgós típus, főleg azért nem, mert sajnos én is hajlamos vagyok gyakran apró hibákat elkövetni. De hogy lehet egy ilyen alap dologról félretájékoztatni?! Nem valamilyen bonyolult dologról volt szó. Mikor belépek a bankba elvileg azért kapok speckó sorszámot, hogy olyan ügyintézőhöz kerüljek, aki meg tudja válaszolni, hogy a számomra egyik legfontosabb iratot hogyan kaphatom meg, nem? Sebaj, akivel a központban telefonáltam kedves volt, mondta hogy elindítja nekem a dolgot így telefonon keresztül, innen számoljam a harminc napot. Kb. tíz nap múlva jött egy jó vastag boríték a banktól az én címemre, még az ajtószám is stimmelt, de a név tök más volt. Félperces gondolkodás után, hogy kinyithatok-e egy olyan levelelet, ami nem teljesen nekem lett címezve, felbontottam egy borítékot, és képzeljétek, egy vadidegen személy törlési engedélyét küldték el nekem! Teccik érteni?! Én, egy tök idegen a kezemben tartottam egy hivatalos papírt valakinek a legszemélyesebb adataival. Erre fogtam magam, elmentem a legközelebbi bankfiókba, ott leadtam a cuccot, és közöltem, hogy legyenek olyan drágák sürgősen! elküldeni részemre a saját dokumentumaimat és kideríteni, hogy akkor most vajon az a hölgy meg az én privát dolgaimat olvasgatja, vagy mi?!... Másnap délután a postaládámban volt a levél, úgyhogy azóta leadtam a földhivatalban és lezártam az ügyet, de a magyar adatvédelem eme iskolapéldáját még jódarabig nem fogom elfelejteni... 

Amúgy jól vagyok, kicsit nehezen viselem ezt a változékony időt. Őrület, hogy délelőtt kánikula van, délután pedig szélvihar és hideg eső jön. Egyébként a hangulatom is pont ilyen hirtelen és váratlanul változik az utóbbi időben. Képzeljétek, az történt a héten, hogy rájöttem, kedvenc interracial párocskámnál, a német Andreánál és Marynél nem jelentkeztem már ezer éve, úgyhogy nekiálltam e-mailt írni nekik. Miközben gépeltem, láttam, hogy jött egy új üzenetem, és telepátia!, pont tőlük jött egy üzi, hogy mi van velem. :) Ahogy a választ fogalmaztam, most először mióta itthon vagyok megrohant az érzés, hogy milyen jó lenne egy picit, csak pár órát ott lenni megint. Azt hiszem, ha most megjelenne előttem egy jótündér akitől hármat kívánhatnék, az egyik tuti az lenne, hogy bárhol a világon ott teremhessek egy csettintéssel, aztán meg ugyanúgy vissza. :D De elmondhatatlanul jó lenne!!! Annál is inkább érdekel mi van arrafelé, mert most a napokban rendezik Kölnben a Gay Games nevű meleg sportrendezvényt, ami az egész világról vonz oda embereket és 2012-ben elvileg nálunk Budapesten fogják megrendezni!

Találtam egy klasszikust még a szexuális forradalom előtti korból. Nézzétek meg, miért nem szeretem a 'homosexual' szót... Oh, milyen messze voltak akkor még a gay kifejezéstől!... Boys beware!... Figyeljétek, hogy a nőkről egy szó sincs. A női szexualitás gyakorlatilag nem létezett.

De mivel sosem szoktam ilyen negatív dolgokkal lezárni egy posztot, íme, korunk legviccesebb leszbikusa beszabadul a szülészetre. :))

'I will give you 400$, if you have the baby in the next 10 minutes.' :D :D