Múlt vasárnap Ivánban, egy bájos kisalföldi faluban voltam. A sztorihoz meg kell kérdeznem tőletek, tudjátok-e, ki az a Böjte atya. Nos, ő egy ferences szerzetes, aki arról ismert, hogy Erdély legszegényebb területein árvaházakba szedi össze az elhagyott gyerekeket és próbál nekik valamiféle jövőt adni. Most készül Magyarországon is nyitni egy ilyen intézetet, kaptak is ajándékba egy házat, de nagyon rossz állapotban adták oda, így egy kolléganőm megszervezte, hogy huszan lemenjünk és segítsünk rendbetenni az épületet.

Hajnalban kelés, autóba vágtuk magunkat és egy pisiszünettel együtt három órán belül ott voltunk. Nekem tetszett a kis helység, minden ház nagyon szépen rendben volt tartva. Vajon igaz a sztereotipia és ez azért van, mert Iván Nyugat-Magyarországon van, közel az osztrák határhoz? Nem tudom, nem is fontos, a lényeg, hogy azon a portán kívül, ahova mi mentünk mindegyik rendben volt... nade ahova mi érkeztünk! Voltam már hasonló helyen, sejtettem, hogy lesz mit csinálni, de ami bennünket ott várt, az azért alaposan mellbevágott. Azt kell tudni, hogy ez régebben is egy szociális ház volt, ezelőtt egy tízgyerekes család kapta meg, akik nem tudták fizetni a rezsit, és mikor már égett a talaj a lábuk alatt mindent hátrahagyva leléptek hatalmas adósságot és ugyanakkora káoszt hagyva maguk után. Nem tudni mit csináltak ott, talán valamilyen turkálót próbáltak üzemeltetni, de többek között találtunk egy kb. akkorra helyiséget, mint az én két lakószobám együtt derékig megtöltve mocskos, összerohadt ruhákkal, amiket mi gumikesztűvel zsákokba raktunk. Azért volt minden olyan állapotban, mert már vagy egy éve nem lakott ott senki. Az ágyneműtartókból például az egérszart sepregettük, és máig rejtély, hogyan nem találkoztunk egyetlen rágcsálóval sem személyesen. Mindenesetre volt egy szép nagy diófa az udvaron, egérkéék pedig odavannak a diófélékért, úgyhogy az egész ház tele volt megrágott, üres dióhéjakkal, amiket behordtak. A napnak nagyjából a felét töltöttem bent, aztán már nem bírtam és inkább kimentem a friss levegőre, segíteni a kertbe összeszedni a lenyírt füvet, meg ilyesmi. A nap egyébként abszolút jó hangulatban telt, egész jó állapotba hoztuk az épületet, amitől mindenkinek jó kedve kerekedett. :) Persze mindenképp fel kell újítaniuk a házat, mert van ahol penészes, salétromos volt a fal, meg ilyesmi, de most legalább már be lehet jutni és fogadóképessé lehet tenni a gyerkőcöknek. Szóval lélekben feltőltödve, de nyakig mocskosan értem haza. Az előszobában rögtön levettem nem csak az egérpiszkos cipőt, de gyakorlatilag mindent, mert esküszöm, még a fehérneműmön is éreztem a dohszagot. :)

Egyébként per pillanat nem vagyok a legjobb lelkiállapotban. Pénteken leeresztettem a hűtőt, de vissza már nem lehetett kapcsolni. Mikor a nullárol felvettem a szabályozót akkor kb. három másodpercre beindult a motor, aztán lefulladt. Akkor még reménykedtem hogy rendbejön, áramtalanítottam éjszakára, de mikor reggel újra próbálkoztam és akkor sem kezdett el hűteni, akkor felhívtam vagy féltucat hűtőszerelőt. Természetesen a hosszúhétvégén a legtöbbjüket el sem lehetett érni, még azt sem, aki azt írta a neten, hogy éjjel-nappal szolgáltat, akik pedig felvették, azok a problémaleírásom alapján azt mondták, hogy tönkrement a kondenzátor a gépben, tehát a márkaszervízt hívjam fel, nekik van ilyen alkatrészük. Az Electrolux márkaszervíznek viszont nincs a hétvégén ügyelete, úgyhogy péntek óta itt vagyok hűtő nélkül! Próbálom felkajálni amit csak tudok, de a cuccok nagyrésze természetesen már megromlott és a kukában landolt. Holnap reggel első dolgom lesz felhívni a szervízt, aztán meglátom hogy meg lehet-e egyáltalában menteni a hűtőt, és ha igen milyen gyorsan. Őszintén remélem hogy tudnak gyorsan jönni, mert ha még sokáig kell hűtő nélkül vinnem a háztartást, akkor itt elég csúnya állapotok lesznek... Egyébként még csak négy éves a cucc, úgyhogy ennek nem igazán kellett volna megtörténnie.

Szóval eléggé kibuktam mert nagy control freak vagyok és nehezen viselem, ha egy problémát rajtam kívül álló okok miatt nem tudok megoldani.