Múlt hétfőn csak fél napot dolgoztam, mert fél egykor felkerekedtünk és elmentünk a csapattal az egyik Pesthez közeli kisvárosba megnézni cégünk gyártósorát. Mi vagyunk ugye az üzleti támogató részleg, és a főnök azt akarta, hogy nézzük meg a helyet ahol azok a cuccok készülnek amikről mi könyveljük a számlákat... gondolom azt akarta ezzel elérni, hogy emberközelibbé váljon számunkra amit csinálunk. Érdekes volt, az tuti. Azt már írtam, hogy ez egy számítástechnikai cég, és néhány alkatrész amit gyártanak csillagászati összegbe kerül. Ezen okból, meg gondolom az ipari kémkedés elkerülése miatt is az egész hely tömve van biztonsági őrökkel. A gyártó részlegben dolgozóknak minden munkakezdéskor és befejezéskor fémkapun kell átmenniük, és ha valami becsipog -márpedig valami fém mindig van az ember tatyójában- ki kell nyitni a táskát és megmutatni... háth, én nem biztos, hogy örülnék minden áldott nap egy ilyen tortúrának. Annyira óvják a készülő gépeket, hogy egy speciális anyagból készült sarokpántot és köpenyt kellett a csarnokban viselnünk, amik levezették rólunk az elektromos töltéseket, nehogy károsítsuk a cuccokat. :) Egyébként rendszeresen konfrontálódom azzal, milyen szarul döntöttem a továbbtanuláskor. Mesélték ugyanis, hogy az ott melózó mérnökök akik a szervereket rakják össze alapból sem keresnek rosszul, de ha mondjuk tíz gépet összeállítanak anélkül, hogy a minőségteszt visszadobná, vagyis hiba nélkül dolgoznak, akkor megkapják prémiumként pluszban a fizujuk negyven százalékát! Ha mondjuk egyet hibázik akkor valamivel kevesebb bónuszt kap, és így tovább. Ez mekkora?! Ha jó vagy, ebből már megvan egy-két év alatt a kertesház Budán, az tuti! Minden elkészült darabot legalább háromszor ellenőriznek, aztán ebből a kis vidéki üzemből a világ minden tájára szállítanak. Mutatták is, hogy a tengeren túlra szánt árúk faládákban utaznak, az európai cuccok műanyagban, stb... A cég magánfelhasználásra nemigen gyárt, inkább vállalkozásoknak, sokan közülük az egész gépparkjukat nálunk veszik, úgyhogy az átlagos mértékegység az ilyen gépeknél a terrabájt. Húúúú, hogy egy olyanra mennyi jó kis sorozatot fel lehetne tenni! *nyálcsorr* :))

Egyébként aznap először mióta ott melózom felmerült a meleg téma. Körülöttem a vonaton csupa fiatal kolléganő ült akik mindenféléről csevegtek. Azt hiszem épp a 'Hol szoktatok bulizni' című intellektuális téma volt terítéken, mikor az egyik csaj elkezdte mesélni, hogy egyik szombaton spontán be akartak menni egy helyre, beálltak a sorba és a bejáratnál közölte velük a kidobóember, hogy ma éjjel leszbikus buli van, mire ők inkább nem mentek be. :) A lány neki is állt lamentálni, hogy ha ő csapatot váltana, akkor otthonról biztos kitagadnák. A másik erre közölte, hogy az egyik unokatesója tavaly úgy döntött, hogy leszbikus lesz, de szerencsére most megint pasija van. Meg hogy egyszer tök sokáig beszélgetett egy lánnyal akiről kiderült, hogy meleg és utána mennyire más szemmel nézett rá. Általában ki szoktam javítani az embereket, hogy pl. a famíliának végső soron nincs hozzá sok köze, kivel vagyok együtt, elvégre nem nekik kell az illetővel együtt élniük, hanem nekem, kvázi olyan családtagokra  nincs is szükségem, akik felnőtt létemre ilyesmibe beleszólnak. Meg azt is helyre szoktam tenni, hogy az ember a szexuális beállítottságáról nem szokott csak úgy dönteni, az élet ennél jóval bonyolultabb. Valakit pedig aki egyik hónapban egy csajjal van, a másikban pedig már egy férfival, éppúgy, mint azokat a lányokat akik a dizsiben egymássl smárolnak, hogy felkeltsék a hapsik érdeklődését, úgy hívják, hogy divatleszbi, akiknek az égegyadta világon semmi közük nincs a meleg közösséghez... És ezek után csodálkoznak, hogy olyan sok homó nem bújik elő. Hát persze, ha ilyeneket hall, hogy 'más szemmel néznek rá'! :S De aznap nem volt sem kedvem sem energiám olyan szélmalomharcba bocsátkozni, hogy megpróbáljam eloszlatni a sötétséget elméjükben... majd legközelebb.

Később is felmerült a téma hasonló stílusban. Az üzemlátogatás után beültünk vacsizni egy étterembe, ahol a fiatal gyakornok kolléga aki még nyáron dolgozott a Szigeten az infópultnál, az élményiről kezdett regélni, és mondta, hogy mindenki úgy ment oda hozzá érdeklődni, hogy 'a Magic Mirrort keresem, de nem vagyok buzi!' Amikor valaki a csapatból kérdezte, mi az a magic mirror -egyébként a Szigeten a melegsátor-, ismét elhagyta száját a b betűs szó. A sztorihoz tudni kell, hogy a teamben van egy meleg srác. Bájos kis nyunyó, okos, úgyhogy én bírom. Persze nem jelentette be nekem, mikor odakerültem, de elég nyilvánvaló. Ez a gyagya pedig közvetlen mellette ülve állt neki buzizni! 

A napnak ezzel még nem volt vége. Tudni kell, hogy habár szivárvány színű zászlót nem raktam ki az íróasztalomra :), de egy vékony szivárványos karkötő, amit még kintről hoztam, rajtam van, a táskámon pedig kint van három szalagocska, amiket a bécsi és a kölni pride-okon kaptam. Ez egy átlag magyar heterónak nem is mond sokat, de azt hiszem a meleg kolléga észrevette őket. Jóban van az egyik teamleader lánnyal akinek azt hiszem elmondta. Persze nem vagyok benne biztos, de az történt, hogy a visszaúton a lány megkérdezte, azok milyen szalagok a táskámon. Ez csak azért érdekes, mert nem spontán, mit sem sejtve érdeklődött, mikor épp meglátta a hátizsákomat, hanem a vonaton ültünk, a táska a pulcsim alatt lapult látótávon kívül, szóval érezni lehetett, hogy gondolkozott rajta, megkérdezze-e, vagy sem.

Ja, egyébként még mielőtt bármely kedves aktivista olvasóm megkövezne, hogy nem vagyok elég nyílt, jelezném hogy már van aki konkrétan tudja. Az egyik tőlünk távolabb ülő csapatból egy szintén meleg lány kerek-perec rákérdezett, én pedig igennel válaszoltam... állítólag valami rendezvényen találkoztunk régebben, de én nem emlékszem rá. :) 

És az év eseménye: egyenlőre még nem mondhatom el a nevét, de úgy néz ki találkozni fogok egy ismert leszbikus személlyel, akiért 2001 óta, mióta először megláttam, odavagyok! Abszolút eksztatikus hangulatban vagyok és számolom a napokat. :)