Rájöttem, hogy nem ártana leírnom párizsi élményeim többi részét, mielőtt a végén még feledésbe merülnek. :) Szóval most már értem, miért ez a világ egyik legkedveltebb turista célpontja. Nemcsak gyönyörű, de valahogy olyan könnyed hangulat lengi körül az egész várost, amitől az ember megnyugszik, ellazul. Ideális szerelmeseknek, hogy zavartalanul elmerülhessenek egymásban. Úgyhogy a nászutas-klisé igaz! 

Kicsit tartottam a metrózástól, mert jópár rémtörténetet hallottam arról, hogy olyan könnyen el lehet tévedni benne, mint valami szövevényes labirintusban. De ez a félelmem nem igazolódott be. Persze nem volt könnyű, de végülis mindenhova eltaláltam. Ennek egyik oka az volt, hogy rögtön a reptéren a kezembe nyomtak egy ingyen térképet. :) Az utolsó napon pedig már egész rutinosan tömegközlekedtem, csak a végére már nagyon untam, hogy vadidegeneket kell leszólítanom a helyes irányt megérdeklődni.

EasyJettel repültem, és még az utazás előtt volt is egy kellemetlen élményem velük kapcsolatban. Németországból mindig Germanwingsel jártam haza, a jegyet online vettem, a pénzt pedik a bankszámlámról utaltam át nekik. Gyors, egyszerű, soha nem volt gondom vele. Az easyJetnél viszont nem lehet banszámláról utalni, kizárólag hitelkártyával lehet fizetni. WTF?!! Olyanom pedig nekem nincs per pillanat, csak sima bankkártyám. Senkitől nem akartam a kártyáját kölcsönkérni, egy repjegy nem két fillér, kellemetlennek éreztem volna még akkor is, ha az illetőnek két nap alatt vissza tudom utalni az összeget. Ezért úgy döntöttem, kimegyek a retérre és megveszem személyesen, még akkor is, ha pár ezer forinttal drágább. Háth, nem csak hogy baromi sok időt elb..tam a repülőtéren, de ráadásul még aránytalanul drágább is vola jegy, mint online. Ha tudtam volna, hogy nem csak egy szimpla kezelési költséget tesznek rá az árra, biztos kerítettem volna valahogy egy kreditkártyát!

Maga a repülőút lenyűgöző volt, az Alpok felett repültünk át. Képeslapra illő volt a táj, sokkal több látnivalóval, mint a Köln-Budapest vonalon.

 Az a közhely is igaz, hogy Párizsra nem elég egy-két nap, úgyhogy kőkeményen fel kellett állítanom egy fontossági sorrendet. Szeretem a templomokat, úgyhogy megnéztem a Sacré Coeurt és a Notre Dame-ot. A SC gyönyörű, nem beszélve a kilátásról, ami eléd tárul onnan, hiszen Párizs egyik legmagasabb pontján helyezkedik el. Viszont nem éreztem ott jól magam sötétedés után. A turisták odavonzottak egy csomó gyanús alakot, akik  mindenfelé ott csöveztek és arra késztettek, hogy szorosabban fogjam magamhoz a táskámat. 

A Notre Dame kívülről nem is tűnik olyan nagynak, csak odabent derül ki, milyen hatalmas is valójában. Ja, és találtam egy eszméletlenül vicces papi ruhát is a templomi kincstárban. Nem is tudtam, hogy a katolikus egyház ennyire haladó szellemű. :D

Szerettem volna valami olyasmit is megnézni, ami nem tipikus turista látványosság, ezért elmentem a Párizs csatornarendszerét bemutató múzeumba. Érdekesnek érdekes volt, csak épp a múzeum lent van a föld alatt, közvetlenül ahol a szennyvíz folyik. Hihetetlenül büdös volt, úgyhogy a végére majdnem elrókáztam magam. :) Táblákon mesélték el, melyik korban hogyan próbáltak megbírkózni a felgyülemlő trutyi problematikájával. A fejlesztéseket mindig valamilyen nagy társadalmi nyomás kényszerítette ki. A középkorban például, mivel mindent a Szajnába öntöttek, a folyónak voltak olyan részei, ahol egy méter! átmérőjű metánbuborékok képződtek. Vagyis gyakorlatilag halálos volt levegőt venni!

Sikerélménynek könyvelem el, hogy megtaláltam a kis Szabadságszobrot, ami az egyik parkban van nem messze az Eiffel Toronytól. Azt nem állítom, hogy el van dugva, de tekintve, hogy nincs utca/házszám, nem olyan egyszerű ám megtalálni.

 És nem hagytam ki a Moulin Rouge-t sem. Annak ellenére, hogy a belépő ára a mulatóba csillagászati, hosszú sor állt a pénztárnál, mikor ott voltam. A hely ott áll a vöröslámpás negyedben, tisztára Amszterdam feelingem volt. :)

Egy hostelban laktam, ami egy patkányluk volt, de úgyis csak aludni jártam oda. Szinte minden este más volt a szobatársam. Volt ott minden; egy kanadai csaj, aki nemrég indult neki egy egyéves körútnak a világ körül. Észak-Európában kezdte, és a Közel-Keleten akarja befejezni. Háth, sok szerencsét a Gázai övezetben, kislány!... Aztán egy indiai hölgy, aki Írországba próbált eljutni, de Párizsban kirabolták. Találkozott egy honfitársával, egy férfival, akivel valamilyen érthetetlen oknál fogva rögtön a megismerkedésük napján közös hotelszobát bérelt. Mikor a pasi rájött, hogy nem akar vele lefeküdni, megvárta míg míg a nő elmegy zuhanyozni és lelépett mindenével... hihetetlen, az emberek milyen naívak tudnak lenni.

Egyébként nem csak metróztam, a convention-re például, ami a külvárosban volt, busszal mentem. Így kb. tíz perccel tovább tartott az út, viszont jó volt nézelődni, minden reggel elhaladtunk egy csomó látnivaló mellett.

Az utolsó dolog, amit Párizsban láttam az a Défense, a város üzleti negyede. Azért különleges, mert ez a kerület nem a cityben, hanem a külvárosban van. Párizs belvárosa tele van műemlékekkel, a franciák pedig felismerték, hogy ha a régit és az újat egymás mellé zsúfolják, az baromi ronda lesz, úgyhogy megtiltották, hogy felhőkarcolókat építsenek a belvárosba... pár nappal ezelőttig! ugyanis pont a múlt héten hallottam a rádióban, hogy a város vezetésében változások történtek, és lehet, hogy el fogják törölni ezt a korlátozást.

Ja, és egy teljes napot töltöttem a Louvre-ban, ahol láttam egy nagyon cool múmiát! Hiába szugeráltam, nem ült fel. :)