Történt már veletek, hogy felnőtt fejjel tudtatok meg magatokról valami meglepőt? Nos, velem nemrég történt ilyesmi. A sztori ott kezdődik, hogy már kamasz korom óta  szenvedek időszakosan fellépő elég durva derékfájásban. És a durva szó nem költői túlzás! Hirtelen, másodpercekig görcsbe rántja a derekamat, és akárhol vagyok, akármit csinálok éppen, meg kell állnom, meg kell kapaszkodnom valamiben, és megpróbálni nem üvölteni hangosan. Szülést nem volt 'szerencsém' átélni, de olyan kellemes tolófájás feeling lehet a dolog. Eddig egyrészt azért nem mentem el vele dokihoz, mert attól féltem sérvem van, azt pedig műtik, amit igyekszem elkerülni; másrészt pedig azért, mert az előző háziorvosom azt mondta, ezzel a roham után már nem lehet semmit csinálni, csak akkor látják mi a baj, ha éppen akut. Az már részletkérdés, hogy amikor épp rohamom van gyakorlatilag az ágyból alig tudok kikelni, nemhogy elügetni a dokihoz! A görcsök erőssége valamicskét enyhült az utóbbi időben, viszont egyre gyakrabban jött elő álmatlan éjszakákat okozva, plusz olvastam pár horrorsztorit arról, hogy sérvtől, becsípődéstől akár le is lehet bénulni,  úgyhogy végre elmentem az ortopédushoz. Dokkerbácsi először ki akart rakni, merthogy a derékfájás az neurológia, mit keresek én itten? De azért felküldött a negyedikre egy gerincröntgenre. És akkor jött a meglepi; így, 31 évesen derül ki, hogy gerincferdülésem van! Valszeg emiatt a csigolyák nem egyenletesen vannak terhelve... Gondolom ez azért most derül ki, mert ilyesmit nálunk csak általános iskolában szűrtek, nekem pedig ez gimi elején kezdődhetett. (Későn érő vagyok, én akkor nőttem.) Akkor viszont már a kutya nem nézte a gerincemet, meg kívülről amúgy sem látszik. Szóval az elmúlt két hétben mágneságyra jártam, a héten pedig elkezdtem egy tíz alkalmas gerinctornát, és mindkettőt imádom! A mágneságy elvileg fájdalomcsillapításra, a test ellazítására van. Én nem éreztem semmi különöset, de annyira klassz volt, hogy hétközben fényes nappal nem csinálok semmit csak harminc percig chill out pózban fekszem egy ágyon, és a kék eget bámulom az ablakon keresztül. :) A torna pedig egy szuperül felszerelt kis teremben van az SZTK-ban -13. kerületi rendelőintézet rulez!- azt hittem valami gagyi nyugdíjastorna lesz, de keményebb,mint gondoltam, tök jól átmozgat és relaxál. Ha megtanulom a gyakorlatokat úgy, hogy otthon is tudjam csinálni, és ha szerencsém van, akkor a tünetek el fognak múlni. Ha mégsem, akkor nincsen mese, irány a neurológus...

A mai nap sztorija: És épp most, hogy ilyesmivel küszködök, találtam valamit ami emlékeztet arra, hogy nekem és a legtöbb embernek mennyire bagatellek is a problémáink. Íme a Freeheld, egy halálos beteg meleg rendőrnő küzdelme azért, hogy halála után párja megkapja azt a nyugdíjat, ami a többi rendőr társának ilyen esetben automatikusan jár az USA-ban, egy olyan országban ahol alig van szociális háló, úgyhogy ez a pénz akár az egész egzisztenciáját jelentheti valakinek. (Ebben az esetben a pár hitelt vett fel a házukra abban a hitben, hogy még sokáig ott lesznek egymásnak :(, és a fiatal lány az özvegyi nyugdíj nélkül elveszítheti mindezt.) Egész véletlenül került a kezembe ez a megrázó történet és gyorsan fel is raktam youtube-ra három részletben. Nem tudom ki mennyire bírja, de én kb. az ötödik perctől végigbőgtem a félórás dokumentumfilmet, úgyhogy pézsét készítsetek oda a biztonság kedvéért.

Tudom, hogy ez egy baromi nagy klisé, de szerintem néha szükség van arra, hogy ilyen történetekkel szembesüljön az ember, azért , hogy emlékeztessék arra, milyen banálisak is a hétköznapi gondjaink, és ahelyett, hogy felesleges álproblémák miatt szoronganánk, jobban tesszük, ha inkább szimplán élvezzük az életet, mert bármikor jöhet valami, ami elsöpör mindent, ami addig értékes volt számunkra, csak addig nem vettük a fáradtságot, hogy megbecsüljük.

DE mivel igyekszem soha nem szomorúan befejezni a posztjaimat, itt egy vicces kis videoklipp a TRAIN-től. A fiú szalad az esküvőre, hogy kimentse barátnőjét egy másik férfi karjaiból, de ott nincs semmilyen másik férfi!... Mégis mit várt San Francisco-ban?! :D (Nézzétek a végéig, ott a poén.)