Álmosan telik az ősz, velem pedig az utóbbi időben semmi eget rengető nem történt, amit tulajdonképpen pozitívumként is felfoghatunk. :) Nemrég elmentem egy nosztalgiakirándulásra a Pilisbe. Azért nosztalgia, mert tudniillik ott jártam egyetemre, P.Csabára. Egy ismerősömmel csak úgy random nekiindultunk autóval, először megálltunk hőn szeretett univerzitászomnál és tettünk egy nagy sétát a kampuszon, ami már önmagában egy élmény, ugyanis egy gyönyörű erdő szélén áll, az épületeket pedig a híres építész, Makovecz Imre tervezte. A fura kupolák a specialitása. :) Ez például egyetemem egyik főépülete:

Ez az épület fogad rögtön a főbejáratnál:                                                                 

Így néz ki az egész kampusz madártávlatból:

Ez pedig az egyik épület belülről:

 Beljebb is sétáltunk kicsit a faluban, elmentünk a kolihoz ahol laktam, meg bejártuk a helyeket ahol azt az öt kőkemény évet lehúztam. Nagyon fura, vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Természetesen állati jó volt újra ott járni annyi év után, szerettem ott lakni, mert a faluban nyugalom volt, a táj szépsége mindig feltöltött energiával, azt meg, hogy milyen jó is volt ott a levegő, csak most fogom fel, mióta itt élek a fővárosban. Az egyetem maga sem volt alapvetően rossz, egy neves, karakteres intézményről beszélünk, viszont ha azt azt mondom, hogy túl voltunk terhelve, akkor a finomnál is finomabban fogalmaztam. Két szakot volt kötelező egyszerre csinálni, úgyhogy már szorgalmi időszakban is reggeltől estig bent rohadtunk. És mivel akárhogy is szépítem, nekem sajna egy átlagnál gyengébb idegrendszer jutott, ezért az egy vizsgaidőszak alatt lenyomott tizeniksz vizsga sem tett túl jót számomra. Hogy így utólag megérte-e? Nos, először is azt szokták mondani, hogy az idő mindent megszépít. Azt, hogy van munkám vitathatatlanul ennek az intézménynek is köszönhetem, ezt sosem felejtem el! És hogy újra ide mennék-e ha visszatekerhetném az időt? Hát, engem arra tanítottak, hogy az életben nincsen olyan, hogy 'mi lett volna, ha...'

Pilisi tájkép:

Ezután felkerekedtünk, elmentünk egész Esztergomig, és nem csak a városban barangoltunk egyet, hanem átmentünk a Mária Valéria hídon Párkányba és a szlovák oldalról is megnéztük a Bazilikát.

A híd:

És egy régi kép a Bazilikáról. Most sokkal jobban néz ki!

Emberek, én a sétát ott a párkányi Duna-parton receptre íratnám ki az orvossal! Valami olyan nyugalom és harmónia töltött el ahogy néztem az előttem hömpölygő vizet és a komótosan csordogáló hajókat, mintha kaptam volna egy nagy adag xanaxot. :D Szerintem már mondtam, de ismét arra buzdítok mindenkit, főleg azokat akik a főváros betontengerében élnek, hogy amennyit csak tudnak mozduljanak ki, ha többre nem telik legalább egy-egy ilyen nap erejéig a nagyvárosból. Annyira fel tudja tölteni az embert! Nagyon szerencsés a földrajzi  elhelyezkedésünk, gyönyörű tájegységek vannak közel hozzánk. Nem kell fél napokat utaznunk, hogy kikerüljünk egy metropoliszból, elég csak felszállni egy helyközi járatra és pillanatok alatt már kint is vagyunk erdőn, mezőn. :)

De hogy ne csak magamról dumáljak, hanem meg is osszak veletek valamit, szeretnék mutatni egy videót egy katonáról, aki bátorságát összeszedve a messzi távolból Skype-on közli a szüleivel, hogy meleg. What an inspiration! ( a második perctől kezdődik a konkrét beszélgetés, előtte csak stresszel.) :)

A legviccesebb a video alatti egyik komment youtube-on:

Dear boys, take notes. This is what a real man looks like. Courageous, honest, and loyal. Most of you BOYS will never possess these qualities and I truly feel bad for you.

Sincerely, a pretty girl 

:D

És ha már a meleg katonáknál tartunk, ezen a videon egy katona és azonos nemű párja mesél életükről a militaryban.

http://www.bbc.co.uk/news/world-us-canada-14981248

Végül pedig nemrég beindult Ellen talkshowjának legújabb évada. Ebből az alkalomból csináltak egy kis összeállítást az előző részekből.  :)