Délután átjött hozzám Eliza, hogy adjunk egy kis tartalmat a hétvégénknek. Szegénynek tök messze van az albija és a jövő hónapig, amíg meg nem kapjuk a kedvezményes közalkalmazotti bérletünket egy vagyonba kerül neki bejárni a városba.
És még egy fontos dolog: dolgozik itt a melóhelyen még egy magyar lány. Még Barbi hívta fel rá a figyelmemet. Ő azóta elutazott, mert már nem dolgozik itt, viszont még előtte meghagyta hogy mindenképpen keressem meg. Réka végtelenül kedves, sokat segít tanácsokkal mert ő már több mint két éve itt él a barátjával. Mind a ketten kb. 10 évvel látszanak fiatalabbnak a koruknál, majden leestem a székről mikor megtudtam hogy ez a kölyökképű pár idősebb nálam! Szóval ma ők is átjöttek és elvittek bennünket egy magyar étterembe itt a közelben. Aztán én mentem át hozzájuk, itt laknak a szomszéd utcában. Késő estig dumáltunk, kibeszéltem magamból a feszültséget ami az utazás előtt és óta felgyűlt bennem. A lány egy igazi szépség, a srác pedig mindig vidám, nagyhangú. Nagyon jól éreztem magam velük, és azt hiszem ők is élvezték hogy valakivel végre magyarul beszélhetnek.
Mai nap döggencse: Rékáéknak van egy papagájuk. Igazi kis személyiség, van egy csomó játéka és állati vicces figyelni ahogy leköti magát velük. Kristóf megtanította úgy cuppogni ahogy madarat még nem hallottam és ha jó kedve van kimondja a saját nevét is. :)
