Otthon olyan területen dolgoztam ahol az emberek zöme gyakorlatilag huszonéves volt, még a főnököm sem töltötte be a harminckettőt.)
Mindenesetre a csajok abszolút kedvesek voltak, adtak tippeket hogy hova érdemes az ember lányának ellátogatnia itt a környéken és mondták hogy ha beköszönt a jó idő akkor szokták játszani azt a francia utcai golyós játékot aminek nem tudom helyesen leírni a nevét úgyhogy inkább nem is teszem. :) Jó mókának hangzik. Egyébként állítólag van itt valahol egy meleg sportegyesület, érdemes lenne utánanéznem, mert nagyon rámférne a mozgás, csakhát ugye nem mindegy hogy mit sportolnak...
Momentán egyébként van egy kis frusztrációm az önkénteskedés terén. Múlt héten elmentem egy ifjúsági központba ami úgy reklámozta magát hogy elsősorban olyan fiatalokkal foglalkozik akik melegek vagy még nem tudnak dűlőre jutni és segítségre van szükségük. Írtam a vezetőnek, ő meg mikor megtudta hogy van pedagógusi végzettségem, teljesen beizgult és közölte hogy akkor esetleg foglalkozhatnék néhány meleg kamaszleánykával. (Hehe, kecskére káposztát!) :))
Szóval elmentem, mire egy tök kihalt hely várt, alig lézengett valaki. A vezető be is vallotta hogy nemigen akarnak/mernek jönni a kamaszok, a lányok pedig főleg nem. Kicsit brainstormingoltunk hogy mivel lehetne becsalogatni őket, de elég vérszegény volt a dolog. A hölgy pedig aki a lányszakaszért felelős csak azt hajtogatta hogy nincs pénz. Összevissza beszélt valami olyasmiről hogy mindenért az euro a felelős, bezzeg amikor még márka volt minden sokkal jobban ment. Amikor azt javasoltam hogy ebben az esetben keressenek szponzorokat akkor csak vállat vont...
A másik elvetélt dolog pedig a helyi melegközpontban történt. Elmentem arra a kultúrális bemutatóra ahol már egyszer segítettem. Már akkor rossz érzésem volt amikor láttam hogy mennyi ember sürgölődik ott...gyakorlatilag nem is volt rám szükségük, ott volt egy nagy rakat pasi, én meg egyszem nőként csak álltam ott és vártam hogy valamit rámbízzanak. Rögtön az jutott eszembe hogy sok bába közt elvész a gyerek...mindenesetre kipakoltuk a dekorációt, aztán meg beültettek a kasszába. Minden simán ment, nekem a show vége előtt el kellett jönnöm mert késő volt, ment a buszom és ezt jeleztem is a többieknek. Erre másnap jött egy felháborodott kör e-mail hogy botrányosan hagytuk ott a terepet, senki nem pakolta el a végén a cuccokat, hogy jövünk mi ehhez, blablabla...nem akartam hinni a szememnek, hogy abból a hordányi férfiból egy sem volt képes rendberakni a dolgokat! Úgyhogy úgy döntöttem hogy az ilyen zavaros dolgokból ezentúl kimaradok, az nem hiányzik hogy a segítőkészségért cserébe még engem hibáztassanak. Volt ott épp elég bába, rajtam senki ne keresse azt a bizonyos elveszett gyereket...
Ja, és ráadásul még ki is kezdett velem a bulin egy középkorú orosz nő, egész pontosan a homó haverját küldte közvetítőnek. Mondjuk én álltam neki a pasival beszélgetni, de ezt azért akkor sem kéne...
Vasárnap átugrott hozzám Maureen. (A szomszéd városban lakik.) Zuhogott az eső de azért egész jól elvoltunk. Én kölcsönadtam neki az L Word 5. szériáját, ő pedig Skype-on L Word-ös cikkeket küldött át nekem. :) Egyébként még mindig nem tudom hogy pontosan mit akar tőlem, meg úgy nagy általánosságban, de szerintem még ő maga sincs vele teljesen tisztában... ha valaki megkérdezi hogy együtt vagyunk-e akkor a kelleténél kissé gyorsabb 'neeem' a válasz, de ez nem akadályozza meg abban hogy minden este kb. egy óra dumálás után Skype-on kívánjon jó éjszakát. Na erről beszéltem amikor azt mondtam hogy nekem nagyon nem erre van szükségem!
Mai nap cukisága: még nem is meséltem hogy Jacek férjnél van. :) És akkor rögtön ehhez kapcsolódik a mai nap döbbenete: amikor megkérdeztem tőle hogy szeretnének-e babát, azt felelte hogy momentán nem, mert annak ellenére hogy ebben az országban lehet azonos neműeknek házasodni, ha örökbe fogadnának egy babát-ami fiúknál a legkézenfekvőbb megoldás-akkor csak egyikük lehetne törvényesen a gyámja. Ugyanis szerinte egy meleg itt is csak egyedülállóként fogadhat örökbe. Én ezen az infón teljesen ledöbbentem és nem igazán akarom elhinni. Mindenképp utána fogok nézni, bár attól félek hogy neki lesz igaza. A korából és a családi állapotából adódóan neki már elég aktuális ez a téma úgyhogy gondolom elég alaposan utánanézett a dolognak... kár, pedig olyan gondos apa lenne belőle. :(
Na, hogy ennél kicsit vidámabban legyen vége a mai bejegyzésemnek, itt egy kutyesz akinek egyértelműen összejött az örökbefogadás :))
