Először is nagyon kellemes, békés karácsonyt és boldog, sikeres újévet kívánok minden kedves olvasómnak! Kívánom, hogy minden amit 2010-re elterveztetek, sikerüljön. :)
Nekem nagyon kellemesen telt a szenteste. Néhány baráttal töltöttem, akik szintén nem tudtak hazautazni a családjukhoz, az egyik francia srác hívott meg a baraka csoportból. A szenteste tényleg alaposan este lett, kilenckor érkeztem meg hozzájuk Kölnbe és valamikor hajnalban feküdtem le a vendégszobájukban. A menü érdekesen alakult, ugyanis volt a társaságban egy vegán személy is... Azt hiszem, így hívják magyarul, ha valaki nem szimplán vegetáriánus, mert azok isznak tejet, esetleg esznek tojást meg ilyesmi; hanem semmilyen jellegű állati fehérjét nem vesz magához... tiszta őrület, ha az én szubjektív véleményemet kérdezitek!... szóval rizs volt, meg zöldségköret, csakhogy én hülye nem figyeltem oda, mikor mondták, hogy padlizsán is van benne, ami nekem olyan mint a tök, vagyis azon dolgok közé tartozik, amit egyszerűen képtelen vagyok megenni. Nem finnyáskodni akarok, dehát minek nyeljem le, ha úgyis visszajön... Már évek óta nem csináltam olyat, hogy csak tologatom az elém rakott ételt... küzdöttem vele egy darabig, de a végén mégiscsak ott kellett egy nagy adagot hagynom, ami elég illetlen dolog volt részemről... plusz nagyon nem szeretek kaját kidobni. Viszont most kóstoltam, ha jól emlékszem először életemben szójatejet, ami egész jó!
Felfedeztem egy érdekes újdonságot, mégpedig azt, hogy vannak országok, vagy legalábbis bizonyos területek, ahol az a divat, hogy az emberek kivárják az éjfélt, és akkor kívánnak egymásnak kellemes karit, pont mint mi szilveszterkor a BUÉK-ot. Egy francia és egy olasz a társaságból mindenesetre így tett, amin alaposan meglepődtem. Nekem anyám karácsony éjfélkor már tuti nincs ébren, biztos kicsit ideges lenne, ha akkor akarnám köszönteni. :D Szóval nagyot beszélgettünk; apró, jelképes ajándékokat adtunk egymásnak (azt is 12.00-kor!), én meg a házigazda öreg és eléggé antiszociális macskájával próbáltam felvenni a kapcsolatot több-kevesebb sikerrel. :)
Végtelenül élvezem, hogy van végre pár szabad napom. Már megnéztem egy egész évre való idióta karácsonyi mozit :), meg egy csomót főztem is. Csináltam pl. paprikás csirkét, amivel meg is jártam egy kicsit. Én ugyanis nem szeretek olajat használni főzéskor, pl. a húst sem abban sütöm, hanem szinte mindig beteszem a sütőbe egy tepsiben, ahol saját zsiradékában elkészül. Csakhogy a paprikás csirkébe muszály tenni, ráadásul, hogy kijöjjenek az ízek és olyan legyen, mint gyerekkoromban a nagymamámnál, nem is sajnáltam beletenni. És mivel el vagyok szokva a pörkölt meg szósz jellegű dolgoktól, asszem a tápcsatornám kapott egy kis sokkot, mert tegnap óta egyfolytában görcsöl a hasam. Legalábbis nagyon remélem, hogy csak emiatt van, és semmi komolyabb, baromira nincs kedvem a következő posztomat egy vakbélműtét után írni. :(
Még karácsony előtt átruccantunk a 'túrázós barátnőmmel' Koblenzbe, egy közeli kisvárosba. Azért szerettem volna oda már rég eljutni, mert habár csak 45 percre van innen, teljesen más a táj arrafelé. Bonn/Köln ugyanúgy a folyóparton található, mint Koblenz, de mi itt egy nagy laposon vagyunk; a legömbölyített tetejű hegyek egy bő teret vesznek körül. Ahogy viszont az ember elindul Frankfurt irányába, egy háromnegyed óra múlva, vagyis kb. Koblenz lábánál már egy szűk szorosban találja magát, sokkal zordabb, csúcsos hegyekkel, amitől az egész környék úgy néz ki, mintha egy középkori legendából lépett volna elő. Ráadásul tele van az egész várromokkal, az arra kiránduló szinte várja, hogy a királykisasszony kilépjen az oromra és nagy hangon hívja a lovagot. :) Úgyhogy gyönyörű volt, csak épp a kitűzött célunkat nem értük el, mégpedig hogy az erdőben karácsonyi dekorációnak valót gyűjtsünk. Venni nem akartam, mert ebben az apró kecóban már így sem nagyon van szabad hely, és gőzöm nincs, hogy a sok kacatot, amit felhalmoztam, hogyan fogom majd magammal vinni, ha költözünk. Viszont néhány illatos fenyőág meg toboz jól jött volna. Pedig túráztunk több helyen is az utóbbi időben, de nem jött össze...bár azt hiszem, ez leginkább bennünket minősít.
Az idő per pillanat egész jó, pluszfokok vannak, de az elmúlt héten, pont akkor, mikor otthon, itt is keményen havazott, meg olyan hideg volt, hogy az összes fűtőtestet fel kellet tekerni maximumra. A vonatközlekedés akadozott, ami persze nem (teljesen) a deutsche bahn hibája, de mondjuk annyi pénzért, amit legombolnak az emberről, kicsit jobban is igyekezhetnének dacolni a zord elemekkel. Most nem esik semmi, viszont az átlagosnál is több a felhő, napfény már megint egy szál sem, amitől megőrülök!!!
A legújabb stresszforrás, hogy fel kellett mondanom otthon a bérlőmnek, mert nem fizet rendesen. Pedig az első évben olyan szépen mentek a dolgok, mindig pontosan adta a pénzt, de az utóbbi időben egyre gyakrabban kért haladékot mindenféle kifogással. Eddig azért nem raktam ki, mert előbb-utóbb végülis mindig kiköhögte az összeget, de legutóbb, mikor a már kitolt határidő elteltével is csak azt mondta, hogy 'majd', akkor úgy döntöttem, hogy a legjobb lesz ezt gyorsan befejezni, mielőtt még nagyobb adósságot csinál. A felmondási idejét tölti a lakásban, én meg most futok a pénzem után. A viszonylag magas kaucióra amit annó elkértem tőle most nagy szükség lesz. Van több hónap elmaradása, amit próbálok kisajtolni belőle még mielőtt kiköltözik a lakásból, plusz ki is kellene festetnie, ahol a gyereke összekente a falat... majd meglátjuk, mit sikerül elérnem, addig is tiszta ideg vagyok, mert nagyon szeretném már visszakapni a lakáskulcsaimat és lezárni ezt az egész ügyet :(
Mégegyszer Kellemes Ünnepeket!!!
