Mivel erőteljes mozgáshiányom van, elmentem pár napja csajkosárra. Régebben még a pride-on is hirdeték, hogy egy csapat sütilány minden héten eljár kosárlabdázni. Mivel már jó régen nem írt abba a topikba senki, megkérdeztem az egyik szervezőt facebookon, hogy szoktak-e még játszani. Ő megadta az időpontot, én meg betoppantam. :) Sajna az első dolog, amit konstatálnom kellett, hogy elég rossz fizikai állapotban vagyok... ami nem is csoda, mert a költözést övező őrületben vagy időm, vagy kedvem nem volt elmenni sportolni, úgyhogy ez most nagyon rámfért. Elég intenzíven nyomják a lányok, majd' kiköptem a tüdőmet, de nagyon élveztem :), és ami a legjobb élmény volt, hogy mindenki kedves és elnéző volt. Én speciel labdajátékokat rendkívül ritkán játszom, és két éve nyáron mikor elmentem a szintén leszbikus szervezésű csajtáborba, beálltam focizni, és mivel nem játszottam olyan profin, mint azok a lányok, akik rendszeresen űzik ezt a sportot, nem voltak túl kedvesek velem és elvették a kedvemet a dologtól. De nem így a kosarasok! Mikor a végén mentegetőztem a bénázásomért, a szervező csaj nevetve közölte, hogy szerinte az első alkalomhoz képest abszolút jól felvettem a tempót és jöjjek máskor is nyugodtan. Majd meglátjuk, hogy akkor is ezt mondja-e, hogyha pár alkalmat végig csetlek-botlok közöttük a pályán. Bemelegítéssel indítottunk, ami valahogy így kezdődött: 'álljatok párba és kulcsoljátok át egymást a lábatokkal...' az edzőlány rámvigyorgott és közölte, hogy az újlány miatt most ilyen ismerkedős gyakorlatokat ad! :D
Update: azóta voltam megint, tegnap sörözni is beültünk utána! Úgy tűnik, ők (egyenlőre még) nem klikkesednek úgy, mint olyan sok lánybanda, hogy utána nem engednek be új embert a köreikbe. Tök jó! Szóval amíg nincs melóm mindenképp el fogok járni, mert már három edzés után érzem, hogy elkezdett lemenni a télen felgyűlt zsír. Hosszútávon majd meglátjuk mi lesz, de szerintem ez kellemesebb alternatíva egy munkahelyi edzőteremnél, ahol vagy a halálunalmas gépeken nyomja az ember, vagy bemegy valami tornára harminc másik emberrel egy apró terembe, ahol nemcsak szar a zene, de még az ablakot sem lehet kinyitni, úgyhogy öt perc után már semmi oxigén sincsen.
Nem vagyok egy politizáló típus, de azt azért meg kell említenem, hogy elmentem választani. Mivel igazolással szavaztam, első alkalommal sikerült bő két órát sorbanállnom. Csak azt sajnálom, hogy nem vittem magammal fényképezőt, mert azt az egész iskolaudvart körülkígyózó sort érdemes lett volna megörökíteni. A legrosszabb az volt, hogy még egy könyv sem volt nálam, úgyhogy egész idő alatt csak néztem kifelé a fejemből meg szóba elegyedtem a szomszédjaimmal. Én azt tartom durvának az egészben, hogy a saját szememmel láttam, ahogy emberek nagy számban fogták magukat és visszafordultak, mikor meglátták, mekkora a sor, és vissza sem jöttek szavazni. Második alkalommal már olvasnivalóval meg csokival felvértezve érkeztem a szavazásra, nameg amilyen korán csak tudtam elindultam itthonról, de ez alkalommal nulla percet kellett várnom. Mondjuk sejtettem, hogy összekapják magukat, és tényleg így is lett. Több szavazófülke volt, és több ügyintéző... vagy hogy is hívják őket... az asztalok pedig névsor szerint voltak felosztva... A választási eredményekről csak annyit, hogy nagyot csalódtam és el vagyok keseredve, de én azért még bízom benne, hogy nem szabadulnak el a szélsőségek ebben az országban... egyszerűen muszáj bíznom benne, vagy különben nem marad más, mint a félelem.
És ha már a politikánál tartunk, voltam a Vis Major kávézóban meghallgatni Ungár Klárát. Bevallom, nekem nemrég esett le, hogy ő a SZEMA, vagyis a Szabad Emberek Magyarországért nevű liberális párt egyik alapítótagja. Számomra sok új dolgot mondott egyrészt a mostani politikai helyzetről, meg konkrétan az ő pártjukról is. Háth, én erre is csak azt tudom mondani, hogy szép dolog a lelkesedés, meg ha az ember szeretne tenni valamit, mint pl. az ő esetükben a különböző kisebbségek védelme, de én majd akkor hiszek el bármit is, ha látom a konkrét tetteket... úgyhogAz mindenesetre nagyon szomorú, hogy jelenleg nincs egyetlen liberális párt sem a parlamentben.
Aztán ami még történt, hogy kifestettem magamnak a lakást. Múlt héten itt volt a festő, közölte, hogy négy helyiség festése 96 ezer Ft plusz színes festék felár, úgyhogy megköszöntem neki szépen, hogy idefáradt, aztán még aznap fogtam magamat, elmentem az Obiba és vettem festéket, hengert, vödröt meg ami kell. Erőteljesen aggódtam, mert most csináltam ilyet először, de azt hiszem, sikeresnek könyvelhetem el az akciót. Nem állítom, hogy nem voltak pillanatok, mikor legszívesebben visszahívtam volna a festőt, akármennyit is kér, de nem adtam fel. A konyha, előszoba és a nagyszoba élénk barackszínű lett, a kisszoba pedig valamiféle pink/ élén rózsaszín árnyalatot visel. Szerintem szép lett! :) Amit nem tudtam profin megcsinálni, akárhogy is igyekeztem, az a fal és a plafon találkozása volt. Mivel elég erős színeket választottam, úgy döntöttem, hogy a plafont fehéren hagyom, és bár fent a csíkot többféle módszerrel is próbáltam meghúzni, nem sikerült egyenesre. (Na, ez volt az a rész, ahol kibuktam.) Szóval ott látszik, hogy nem festő készítette, de ettől eltekinte szép lett, a festék bár drága, de legalább jó minőségű volt, úgyhogy szép egyenletesen fel lehetett vinni. Hihetetlenül nehezen viselem az ilyen sziszifuszi melót, de most már legalább túl vagyok rajta. Még ki kell takarítanom, aztán tényleg kész minden. Ha mérleget csinálok a dologról, akkor a pozitív oldalon pár tízezer forint megtakarítás, a negatív oldalon pedig egy nagyon-nagyon ijesztően sajgó derék áll.
Végül, ámde elsősorban pedig néhány napja elmentem a bankba és visszafizettem a lakáshitelemet. :) Maga az ügyintézés nem volt bonyolult, jövő hónapban már nem vonnak törlesztőrészletet, de még várom a levelet arról, hogy megszüntették a lakáshitel számláját, így lesz hivatalos a dolog. Nem sokkal előtte még fel is hívott valaki a banktól és érdeklődött, hogy valóban vissza szeretném-e fizetni a pénzt. (Ugyanis nekik jobban megérné, ha én továbbra is részletekben, kamatokkal fizetném.) Közölte, hogy az előtörlesztési díjat tekintetbe véve ugyanannyira jönnék ki a végén -ami egyáltalán nem igaz, mert még a legpesszimistább számításaim szerint is jobb, ha most elintézem az egészet!- nem akarom-e a most összegyűlt pénzt inkább lekötni vagy befektetni. Mire mondtam neki, hogy hát pont erről van szó! Még ha ugyanannyira jön is ki most az összeg, mintha részletekben törleszteném, így legalább nem kell még 15 évig minden hónapban azt vizslatnom, van-e elég pénz a számlámon. És arról még nem is beszéltünk, hogy ezt az állami támogatott hitelt ötévenként, vagyis először most évvégén újrabírálnák, és csak a jóég tudja, mennyit rontanának a feltételeken. Szóval OTP innentől kezdve bekaphatjaaa!!! :))
L Word harmadik évadjából egy jelenet, egy kis rajongói kommentárral. :D
