Remélem mindenki kellemesen töltötte a hosszú hétvégét. Én mondjuk dolgoztam mindkét nap, de az mellékes. :) Itt az ideje, hogy elmeséljem, mit műveltem az utóbbi időben. Először is, továbbra is eljárok néha az állatmenhelyre kutyát sétáltatni. Fel nem tudom fogni, hogyan adhatnak ki emberek pénzt egy állatért, amikor annyi gyönyörű és okos kutya van az ilyen helyeken. Ha meglenne a lehetőségem, hogy hazahozzak egyet vagy kettőt, azt sem tudnám, hova kapjak. Hihetetlen, hogy annak ellenére, amit ezek az ebek végigcsináltak életük során, mentálisan egészségesek maradtak és sikerült megőrizniük életkedvüket. Minden alkalommal egyre nagyobb tisztelet ébred bennem irántuk.                                                                                                  Egyébként egyre jobban bírom a gyűrődést. :) Az első alkalom után még izomlázban fetrengtem, mert ez ugye nem csak egy szép nagy séta; ha az ember egy pár póráznak feszül neki, aminek a végén két pitbull van kissé hiper állapotban, mert a héten még nem voltak kint a ketrecükből, az finoman szólva megsokszorozza a kifejteni szükséges energia mennyiségét. Szóval rázódom bele, de még mindig hullafáradt vagyok a végére. :)

Aztán az utóbbi időben voltam két alkalommal is a Szimpozion Klubban. Régi neve Pocok Klub. :) (melegvagyok.hu/rolunk) Sztem már meséltem róla, ez egy meleg kör, ahol rendszeres időközökben beszélgetős esteket rendeznek. A múlt hónapban meghívtak néhány meleg párt, akik bejegyzett élettársi kapcsolatot kötöttek hazánkban. Két relatíve idős és két kifejezetten fiatal pár mesélt tapasztalataikról. Érdekes módon mind azt állították, hogy a hivatalos szervek fair módon jártak el az ügyükben. Betelefonáltak, ahol rögtön megértették mit akarnak, kaptak egy időpontot, az anyakönyvvezető pedig szépen levezette a ceremóniát. Mutattak fényképeket is, tök jó volt. :) Beszéltek arról, miért döntöttek úgy, hogy papírt szereznek a kapcsolatukról és miben változott az életük a nagy esemény óta. Nekem mindegyik páros kiegyensúlyozottnak, és -amennyire ilyesmit kívülről meg lehet állapítani- boldognak tűnt, mégis hamar kiderült a beszámolójukból, hogy elég skizofrén körülmények között élnek. Két olyan pár is volt, ahol az egyik fél a regisztrált kapcsolat ellenére nem teljesen out a környezetében, az egyik fiú például mondta, hogy hétvégenként rajta van a karikagyűrű, de a munkában sosem hordja. WTF? Ja, és egyetlen lánypár sem volt! (Mondjuk én nem lepődtem meg.) Sokkal-sokkal kevesebb lány vette eddig igénybe a BEKA-t -ahogy néhányan a bejegyzett élettársi kapcsolatot hívják- mint fiú. A moderátor srác feltette a kérdést, miért?! Természetesen nem láthatunk bele minden egyes kapcsolatba, úgyhogy csak spekulálni lehet, de ennek az aránynak nagy valószínűséggel az az oka, hogy a lányok közül nagyon sokan szeretnének gyermeket vállalni, ami egyedülállóként könnyebb édes hazánkban, mint homoszexuális párként. Egy leszbikus a közönségből ki is fejtette, hogy ő addig semmiképp nem szeretne papírt arról, hogy ő meleg, amíg neki és a barátnőjének nincs meg a baba. Az inszemináció és az örökbefogadás megfelelő körülményekkel elérhető az egyedülállóknak Magyarországon, a melegeknek persze nem... hivatalosan! De miután megvan(nak) a gyerkőc(ök), úgy buzulsz be a nyilvánosság előtt, ahogy akarsz. :))... Amikor a fiúkat kérdezték, szeretnének-e utódot, volt amelyikük rögtön rázta a fejét, volt aki egy bizonytalan 'igen talán, de később'-bel válaszolt.... Ha  majd akarják nekik is egész biztosan meglesz, csak elég elszántnak és kitartónak kell lenniük!                                                                                                          Mint mindig, most is kiderült, hogy van olyan nemzet, aki nálunk is jobban szív. Volt ott egy lengyel férfi, aki gyakorlatilag hozzánk menekült, mert otthon a szó szoros értelmében üldözték. Mikor pedig nálunk regisztrálni akart a barátjával, a lengyelek nem akarták neki az ilyenkor kötelező igazolást kiadni arról, hogy hazájában nem házas... Azt hiszem, ez a régi rendszernek azon ritka hozadéka, ami pozitív, miszerint az egyház az akkori rendszer ateista világnézete miatt nálunk nem erősödött meg annyira, mint pl. Lengyelországban, ezért nálunk valamivel kevesebb vallási fanatikus rohangál. 

Múlt szombaton pedig Vágó István volt a vendég a Szimpozion klubban. Nagyon érdekes volt! Mesélt az életéről, politikáról... rendkívül melegbarát képet festett le önmagáról, és azt hiszem, ezt őszintén is gondolta. Szenvedélyesen állította, hogy a felvonulásra igenis szükség van, és felajánlotta, hogy szívesen szerepel a fesztivált népszerűsítő reklám/promóciós filmben.

Tudom, hogy most épp esik az eső, de számomra akkor is megjött a jóidő, tavaszillatot érzek a levegőben, és ilyenkor mindig beindulnak a hormonjaim :), úgyhogy alkottam egy kis videót az L Word néhány számomra nagyon szép erotikus jelenetéből... négy pár, négy jelenet. Tizennyolcas karika kitéve! :)

És végül találtam egy négyrészes történetet egy fiatal kongói lányról, aki Angliában nőtt fel és huszonhárom évesen úgy dönt, visszalátogat hazájába, megnézi honnan jött. Íme a világ egyik legveszélyesebb országa egy nő számára... És ne feledjük, ez az ország úgy hívja magát, hogy Kongói Demokratikus Köztársaság...                                              

Még én sem láttam végig az egészet, de elég intenzív dokumentumfilmnek tűnik.                                                                                                                Az első két rész: