Hello :)

Nemrég az a szerencse ért, hogy eltölthettem egy hosszú hétvégét Erdélyben, egész pontosan Szovátán. Egy egész busznyi kollégával indultam útnak és remekül éreztem magam, nagyon rámfért ez a kis aktív pihenés. :)

 Mondjuk a dolog nem kezdődött valami kellemesen, pár partyarc azzal indított, hogy nekiállt sörözni a buszon, aminek az lett a következménye, hogy minden bokornál meg kellett állni pisilni, amitől a falra másztam! Nemcsak hogy a drága időnket rabolták, de ráadásul éjszaka utaztunk, és habár azt ígérték, hogy még emberi időben megérkezünk, végül egész éjjel úton voltunk, én pedig a buszon egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni. :(

A szállás mindenesetre klassz volt, egy szép nagy szobát kaptam tévével és dupla ággyal! A turistaövezet tele volt ilyen bájos kis fogadókkal.

Első nap elmentünk fürdeni az ottani sós vizű tóba, melynek a neve Medve tó. Az egész település gyakorlatilag egy sóhegyen van, és a táj nem csak itt, de mindenütt ahol jártunk lélegzetelállító. Szó szerint lélegzetelállító!

Így néz ki például az eső után párolgó Lacul Urdu:

 Sós vízben úszkálni nagy élmény, az ember extrém könnyűnek és légiesnek érzi magát. :) Azért jófajta klóros vízben is megmártóztunk, ugyanis kaptunk belépőt a helyi wellness szállóba, ahol napközben jakuzzizhattunk, meg ilyesmi.

Az időjárás nagyrészt kegyes volt, de azért egyik este eleredt a zuhé, mire bemenekültünk egy vendéglátó egységbe, aminek a hírhedt gróf hazájában mi más is lehetett volna a neve, mint Drakula. :D                                                                                                                                             

Második nap elmentünk a parajdi sóbányába - más nem is lehet egy sóhegy belsejében!-,  ami az idegenvezető szerint Európa egyetlen olyan helye, ahol teljesen meg tudják gyógyítani az asztmában és más légúti megbetegedésekben szenvedő gyerekeket. Egyébként ezt a bányát ne szűk, klausztrofób járatokkal képzeljétek el. Ott lent 300 méter mélyen több, mint tizenkét méteres a belmagasság, még üzlet és játszótér is van a kezelésre érkezett kölköknek. :) Mikor lentre megérkeztünk, elkezdtem furán érezni magam, kicsit dobogott a szívem és elgyengült a lában, mint régen a suliban felelés előtt, vagy mikor felelősségre vonnak valamiért; és később mesélték, hogy odalent kb. húsz százalékkal megemelkedik az ember vérnyomása.                                                    

A székelyek elbűvölő emberek, szuperkedvesek, és igazán különleges érzés, hogy habár hivatalosan külföldön vagy, mégis honfitársak vesznek körül.

Kicsit vásároltam is. Székelyudvarhelyen vettem az egyik kézművestől egy olyan kerámiatányért, amelyet rátehetek a villanytűzhelyre, és közvetlenül abban készíthetem el az ételt. Hoztam haza helyben készített juh és kecskesajtot, de ami tőlem a legszokatlanabb, hogy miután az egyik atyafi megkóstoltatta velünk az áfonyapálinkáját, vettem tőle egy üveggel. Szinte soha nem iszom, viszont végtelenül édesszájú vagyok, ez pedig nagyon fincsi volt. :)

A búcsúvacsora pedig roston sült pisztráng volt! Mikor mentünk az étterembe, az idegenvezető azt állította, hogy mivel ezek szabadon élő halak, sokkal ízletesebbek pl. a szilvásváradi pisztrángnál, mert azokat apró tavakban nevelik. Majdnem beszóltam neki! Lévén, hogy Szilvás ott van Eger mellett, én szoktam ott pisztrángot enni, és nem tudtam elképzelni, hogy annál lehet finomabb, és mégis! Ha lehet, még annál is omlósabb volt. (Elnézést kérek minden vega olvasómtól!)

A hazaúton még megálltunk a hegyekben a Királyhágó nevű magaslaton, hogy egy utolsót gyönyörködjünk a tájban, aztán hullafáradtan hazaérkeztünk. :)