Végigpörgettem magamban az utóbbi heteket, és úgy értékelem, hogy nagyon kellemes őszöm volt. :) Van sok mozzanat amit eddig még nem is említettem. Sikerült betartanom azt a fogadalmamat, hogy minél többször igyekszem kiszabadulni a nagyvárosból. Hétvégék a szüleimnél, a Budai hegyekben, a Pilisben... nem is tudom, régebben hogyan tudtam feltöltődni ezek nélkül az apró relax weekendek nélkül... azt hiszem leginkább sehogy. Egyre jobban kedvelem a Kopaszi gátat, már szinte minden napszakban jártam arra. :) Például nemrég ott rollereztem életemben először. Elragadóan gyors, pillanatok alatt elvisz oda, ahova csak hosszú sétával jutnál el, viszont fárasztóbb, mint gondoltam. Bár lehet, hogy csak azért, mert most csináltam először és nem jó arányban használtam a két lábamat.:)
És a kevésbé nyugis események közül; nemrég volt az immár szokásossá váló őszi rendezvény a LIFT, vagyis a Leszbikus Identitások Fesztiválja. Háth nem tudom, miért van, de mostanában nincsenek igazán érdekes témájú workshopok. Azért elmentünk egyre, amelynek a 'Lázadó Leszbikusok-nőies nők vs. férfias nők' volt a címe. Tulajdonképpen csak azt feszegették, hogy maga a leszbikus lét mennyire lázadás, illetve hogy a kinézetünk (fiús cuccok avagy feminin öltözködés) lehet-e lázadás eszköze. Nem hiszem, hogy a beszélgetés végére bármelyikünk is sokkal okosabb lett. :) Ami engem ott leginkább lenyűgözött, az nem is a társalgás volt, hanem hogy ott ült mellettem egy lánypár akik nem hiszem, hogy idősebbek voltak tizenhatnál. Ilyenkor mindig őszintén irigylem a nálam akár csak öt-tíz évvel fiatalabbakat. Mennyit változott itthon az elmúlt pár évben a világ! Természetesen kortól függetlenül mindenki másként éli meg az identitását, de nekem úgy tűnik, egyre több embernek megy egyre könnyebben, természetesebben az előbújás, önmaga elfogadása. Én pl. ha tudtam is volna magamról tizenhat évesen, hogy mi a helyzet, akkor sem biztos, hogy lett volna elég bátorságom közösségbe járni. Jó nekik, hogy egyre több a pozitív példakép. :)
A nem túl informatív műhelybeszélgetés ellenére az a szombat klassz volt, majdnem egész nap ott voltam a Merlin színházban és jópár baráttal, ismerőssel sikerült találkoznom, jól éreztem magam. Ja, a LIFT hét folyamán voltak filmvetítések is... szintén semmi eget rengető, de azért megnéztünk egy török-német mozit 'A Másik Oldalon' címmel. Nem volt rossz, egy török lányról szólt aki politikai okokból Németországba menekül, ott olyannyira összebarátkozik egy germán csajjal, hogy az nem csak próbál neki segíteni, de mikor kitoloncolják és börtönbe vetik, utána is megy. Aki jó sok girl-on girl action-re vágyik az ne ezt a filmet nézze. Egy kis csókolózáson kívül semmi nem utal a lányok szokásosnál különlegesebb kapcsolatára, sőt ők maguk is csak kb. negyven perc után ismerkednek meg. Az ismerősöm akivel néztük a filmet oda is súgta: 'figyu, ugye tudod, hogy már háromnegyed órája megy a film, hol van már a leszbikus storyline? :D Mindenesetre van benne pár szép snitt Isztambulról. És ha valaki nézné, vigyázat, nincs happy end!
És egy mára már gyakori megmozdulásról szeretnék mutatni egy videót: olyan USA béli államokban ahol ez még nem lehetséges meleg párok néha be szoktak menni a polgármesteri hivatalba és megpróbálják beadni a kérvényüket, hogy házasodhassanak... aztán figyelik a hatást. A legnormálisabb a kleopátra frizurás ügyintéző csaj, aki azért eldarálta a mondókáját, hogy 'mi elismerjük az önök kapcsolatát, de sajnos...' Tudom, hogy ezek a videók kezdenek klisészámba menni, de engem még mindig megérint mikor látom a sok fiatal párt, akik szeretnék gyerekeiknek megadni a jogi biztonságot, vagy az időseket, akik szeretnék kapcsolatukat elismertetni még mielőtt meghalnak.
A mai nap jó híre: Egyébként február óta először végre szabin vagyok, hurrá! :) Most megyek pihenni, mert ha minden jól jön össze akkor mozgalmas hétnek nézek elébe. :) Pusssz!
