Hello,
Köszönöm, jól vagyok, épp egy rövid szabin, úgyhogy az élet annyira nem borzasztó. :) Tavaly többször is említettem, hogy néha elmentem egy pesti állatmenhelyre segíteni, pár hete pedig néhány kollégával voltam egy másik animal shelterben is kutyát sétáltatni. Pozitív érzésekkel távoztam, a másik helyet is szeretem, de itt valahogy kiegyensúlyozottabbak voltak a kutyák. Ennek valszeg az egyik oka, hogy itt egy ketrecben csak egy állat van, ami azért jó, mert nem kezdik ki annyira egymás idegrendszerét, viszont így kevesebb kutyát tudnak befogadni. Ja, és az egész placcon csak egyetlen macskát láttam, a másik helyen van egy külön macskaház is. Szóval mozogtam egy nagyot, direkt olyan kutyákat kértem, akiknek nagy a mozgásigénye, hogy megdolgoztassam magam. A nap csúcspontja egy gigantikus dán dog volt, aki elképesztő mérete ellenére a legfigyelmesebb és kooperatívabb sétapartnerem volt. :) Viszont az igazi főhajtást azok a munkatársak érdemlik, akik bevállalták, hogy míg mi kivisszük a kutyeszeket, addig ők kipucolják a ketreceket. Finoman szólva nem egy teadélután azt a mocskot eltüntetni! Nem tudom, voltatok-e már ilyen helyen, de nem olyan, mint ahogy mondjuk egy filmben mutatják, hogy a kutyák szépen, fegyelmezetten üldögélnek, és csak be kell nekik adni a kaját, meg néha kisöpörni. A valóságban büdös van és hangzavar, és az ott dolgozóknak folyamatos kemény meló, hogy fenntartsák a rendet. Nem szűnök meg tisztelettel adózni azok előtt a megszállott emberek előtt, akik erre áldozzák az életüket. Egyébként azt tudni kell, hogy ilyen helyen általában olyan különcök dolgoznak, akik gyakran jobban kedvelik az állatokat, mint az embereket. :) Vicces velük beszélgetni, azt hiszem néhányuk egy kicsit szociopata, és mivel nem ért szót embertársaival, inkább az állatok által közvetített feltétlen szeretet felé fordul. Ezt kaptuk:
Voltam a legutóbbi meleg gyermekvállalás workshopon is, ahol most a transzszexuálisok gyermekvállalása volt a téma. Ez volt az eddigi egyetlen alkalom, ami nem igazán adott plusz infót, inkább csak beszélgettünk egymással. Egy középkorú férfiból nő transzszexuális volt ott, akinek még a hetero házasságából van egy kisfia, illetve egy fiatalabb lányból fiú tranzi a párjával, aki szeretne majd gyereket. Mivel a pasi/nő fia még egy szokványos házasságban született, és a hölgy ahol tudja titkolja a másságát, nem igazán tudott tanácsot adni, hogyan kezdjen hozzá egy hasonszőrű ehhez a dologhoz. Mikor a végén mindenkit menetrendszerűen megkértek a beszélgetés vezetői, hogy mondjuk el, mi pluszt kaptunk ettől az összejöveteltől, azt mondtam, hogy nekem azért tett jót ez a társalgás, mert mindig aktívan sajnálni szoktam magamat, hogy nekem mennyivel nehezebb és komplikáltabb az életem, mint a heteroknak, és ilyenkor rájövök, hogy azért van, akinek nálam is nehezebb. :)
És mielőtt elfelejtem, közérdekű info, közeledik a Pride! Júli első hete, hurrá! Én már túl vagyok a szokásos filmfordításon. Egy csajos dokufilmet kaptam, a címe Jan's Coming Out. A film egy ötvenéves nő coming out-ja, aki egy házasság és két gyerek felnevelése után jött rá nemrég, hogy mi a pálya. Egy kicsit oktató jellegű film, ahol befolyásos leszbikusokkal beszélget. Üzletasszonyok, művészek, sok közülük korabeli, mesél a coming outjáról és az életéről. Nekem a kedvencem egy fiatal, veszettül szexi softbutch humorista lány volt, aki elmesélte, hogy az anyukája spanyol, nagyon katolikus, úgyhogy eléggé be volt rosálva, mikor elé állt és közölte vele, valami fontosat kell mondania neki.- Jesszus, tudom, mit akarsz mondani, és nem akarom tudni! -De Anyu, fontos lenne... -Nem akarom tudni! -Nézd, csak azt szeretném mondani, hogy leszbikus vagyok. -Hál' Istennek, már azt hittem, azt fogod mondani, vegetáriánus lettél. :D... Mikor megtudtam, hogy dokumentumfilmet kapok, először megörültem, mert gondoltam annak a tényszerű nyelvezete könnyebb, mint mondjuk egy elvont művészfilm, csak azt nem kalkuláltam bele, hogy egy ilyen filmben nincsenek zenei betétek, tájképek, az elejétől a végéig nyomták a sódert, úgyhogy nagyot nyeltem, mikor kaptam egy negyvenvalahány oldalas szövegkönyvet. Azt hiszem, ennek ellenére jól jártam vele. :)
A hét filmje: Kinsey, let's talk about sex. Egy életrajzi film Alfred Kinsey szexológusról aki a legtöbbünk által ismert Kinsey Skálát alkotta meg, en.wikipedia.org/wiki/Kinsey_scale, aminek a lényege, hogy gyakorlatilag nincs kizárólag hetero vagy homoszexuális ember, mindannyian valahol a skála két vége között foglalunk helyet. Neki magának is volt homoszexuális kapcsolata, illetve a filmből azt szűrtem le, hogy egy ideig egyfajta nyitott házasságban éltek a feleségével. Liam Neeson játssza a főszerepet. Ami nekem nagy durranás volt a filmben, hogy eddig azt hittem, Kinsey munkássága a hatvanas évek környékére tehető, most tudtam meg, hogy a csávó 1894!-ben született, vagyis forradalmi nézetit a szexológiáról még bőven a szexuális forradalom előtt terjesztette, akkoriban, mikor ilyesmiről még abszolút botrányos volt beszélni. És hát a női orgazmusnál felháborítóbb dolog nem is igen létezik! :)) Vicces jelenet volt, mikor a szülők vacsora közben lazán a szexről beszélgettek, az fiúk pedig kivonult a szobából, mert megbotránkozott az obszcén témán. :) A film legmegkapóbb jelenete, mikor Kinsey, akit minden irányból támadnak és meg van zuhanva találkozik egy idősebb meleg hölggyel, aki elmondja neki, úgy élte le az életét, hogy azt hitte beteg, amiért házas nő létére a nőkhöz vonzódik, boldogtalan és alkoholista volt mindaddig, míg el nem olvasta az ő tanulmányát. Akkor rájött, hogy ez normális, és most boldogan él a barátnőjével. Megmentette az életét, azzal, hogy irányt mutatott neki.
A szülők egyébként manapság sem nagyon szeretnek erről a témáról beszélgetni a csemetéikkel. Az én szubjektív véleményem az, hogy egy jó szülőnek meg kell próbálnia felkészíteni a gyerekét a teljes életre tanácsokkal, útmutatással, és ahhoz, hogy valaki egy kerek egész személy legyen, hozzátartozik a kiegyensúlyozott szexualitás is, úgyhogy szükségszerűen érinteni kell ezt a témát is. Ja, és ha valaki életvezetési tanácsokkal nem is szolgál a gyerekének, az alapvető felvilágosítás minden szülőnek kutya kötelessége, ha nem akarja, hogy a lánya/fia élete tönkremenjen. Láttam én már 11 éves terhes lányt, az ő anyja is azt hitte, ráér még ezzel...
A hét sorozata: How I met your mother. Engem emlékeztet a Friends-re, könnyed kis sorozat egy baráti társaságról, csak szerintem jóképűbbek benne a színészek. :) Neil Patrick Harris, egyik kedvenc nyunyó színészem miatt kezdtem el nézni, aztán megtetszett az egész hangulata. Ja, és teljesen belezúgtam Cobie Smulders kanadai színésznőbe, aki Robin Scherbatzky-t játssza. Hát nem gyönyörű?!
És akiért a csajok hiába sikoltoznak, N. P. Harris, a férje a sorozatban is kapott egy rövid mellékszerepet.
A fiúk egy kis szöszi ikerpár szülei. :)
