A hónap elején lezajlott, amire tavaly óta vártam, az idei Budapest Pride! Egy jó hosszúra sikeredett megnyitóval kezdődött, ahol a díszvendég Anna Grodzka volt, a lengyel parlament képviselője, aki Európa első, nyíltan transzszexuális parlamenti képviselője és jelenleg a világon az egyetlen transzszexuális parlamenti képviselő. Szórakoztatásképp pedig Kulka János énekelt két dalt... tudtommal ő is csapattag. :) Rögtön a megnyitó után volt egy kiba...ott jó film! A címe Pride, azt hiszem szerb, de lehet, hogy horvát film. Belgrádban játszódik, ahol mind a mai napig nagyon kemény dolog a melegfelvonulás, és arról szól, hogy egy kis csapat aktivista hogyan vesz rá egy középkorú, homofób gengsztert, hogy segítsen megvédeni a pride menetet. Ez a sztori nagyon leegyszerűsítve, a film értékét az a bájos, bárdolatlan balkáni humor adja, ami végigkíséri az egész filmet. Arra mindenkit figyelmeztetek spoiler space nélkül, hogy habár könnyesre lehet röhögnie magát az embernek, a vége teljesen váratlanul egy nagyon drámai fordulatot vesz, nem lehet egy rózsaszín, habkönnyű véget kanyarítani egy ilyen komoly, szomorú témának, hiszen a filmnek a valóság adta az alapot. Szóval veszettül jó film, de csak az nézze meg, aki ehhez megfelelő lelkiállapotban van!... Döbbenet, hogy a Balkánon ilyen remek, színvonalas alkotást tudtak összehozni, nálunk meg, akik elvileg előrébb járunk, nem tudnak egy épkézláb melegfilmet csinálni.
Másnap egy önismereti workshopon voltam, szerepjátékokkal azt tesztelhettük le, mennyire könnyen/ nehezen tudunk coming out-olni családi, baráti körben. Ide csak azért mentem, mert az a srác és lány tartotta, akik a gyermekvállalási műhelybeszélgetéseket is szokták csinálni. Volt pl. egy olyan feladat, hogy ki kellett a csoportból nevezni valakit az anyánknak, apánknak, testvérünknek, és először elnézést kellett tőle kérnünk valamiért, amit tettünk az illető ellen, illetve meg kellett neki bocsátanunk egy dologért, amit úgy éreztünk, hogy ő tett ellenünk... nem volt ám olyan könnyű, mint ahogy hangzik!
Aztán láttam még a Kiss Mig című svéd leszbikus drámát. Nem volt rossz, egyszer mindenkinek ajánlom, de bevallom, nekem helyenként picit vontatott volt, illetve a történetben bizonyos dolgok valahogy nem voltak úgy felvezetve, ahogy illett volna. Pl. a két nő megismerkedik, picit olyan, mintha nem is bírnák egymást, aztán egyszer csak, minden átmenet nélkül nekiállnak smárolni... Viszont a skandináv táj nagyon szép. :)
A legalternatívabb workshop, amin az idén voltam, az a ' hogyan csináljunk szexuális segédeszközöket bicikli alkatrészekből'. :D Sietnék leszögezni, hogy nem ide készültem, hanem egy másik, vele egy időben induló coming out műhelybeszélgetésre, de mikor bő öt perc késéssel befutottam, ki volt írva, hogy a workshop jellege miatt kérik, aki késve érkezett, már ne jöjjön be! WTF?! Igazán várhattak volna kicsit, azt hittem, mikorra odaérek, még el sem kezdik! Igazán lehettek volna kicsit rugalmasabbak! Ezen annyira felcukkoltam magamat, hogy benéztem a mellette lévő terembe, ahol pont ez a foglalkozás ment. Egy lány tartotta, aki nagy biciklista, és eszébe jutott a használt kerékpárgumikat és más alkatrészeket kreatív módon felhasználni. :) Azért próbáltam meg alkotni valamit, mert sajna soha nem volt semmi affinitásom a barkácsoláshoz, és mivel már nagyon régen próbáltam ki magamat ezen a téren, kíváncsi voltam, fejlődtem-e valamit a kézügyesség terén... háth jelentem, nem sokat! Mivel a lány közölte, hogy ezeket a cuccokat nem lehet teljes mértékben fertőtleníteni, ezért ha valaki csinál pl. egy dildót, azt csak óvszerrel lehet használni, meg elég bonyolultnak tűnt az elkészítésük is, az ilyesmiről hamar lemondtam, és inkább apró testdekorációkat csináltam gumibelsőből, pl egy apró szegecsekkel kivert karkötőt, ami egész jól néz ki.
A harmadik film amit láttam, az a Circumstance című iráni leszbikus dráma. Két fiatal iráni lány szerelméről szól. Egy szép, szomorú film két gyönyörűséges perzsa színésznővel.
Elmentem az immár évek óta megrendezésre kerülő rapid randira. Akiknek még nem meséltem, ennek a lényege, hogy az este folyamán vagy egy tucat lánnyal le lehet ülni beszélgetni pár percre, ami során megismerkedni ugyan nem lehet, de el tudod dönteni, szeretnél-e később az illetővel találkozni és nyugodtabb körülmények között, hosszabban elbeszélgetni. Ha mindketten igent írtok a papírotokra, akkor megkapjátok egymás e-mail címét. Azt hiszem ez volt a leghangulatosabb speed dating, amin eddig voltam!
Szombaton pedig ott voltam az egész hét főattrakcióján, a felvonuláson. Nagyon klassz volt! Baromi meleg volt, de ez egy cseppet sem csökkentett emelkedett hangulatunkból, remekül éreztük magunkat. A menet előtt rendeztek egy pikniket a városligetben, ahol volt egy kis zene és lelkesítő beszéd a színpadon. A bejáratnál szúrópróba szerűen ellenőrizték a csomagokat, vicces volt, hogy az ismerősömet rögtön megállították az apró csomagjával, engem pedig, akinek egy hatalmas hátitáskája volt, szó nélkül átengedtek. Nemtom miért. :) Egyébként minden évben gondoskodom arról, hogy a kamerák elől kelljen menekülnöm, az idén ugyanis a 'Nobody knows I'm a Lesbian' feliratú pólómban vonultam, és egyfolytában azt akarták fényképezni. :) Összességében számomra vidám hangulatban, atrocitások nélkül zajlott az esemény. Mindenesetre kevés királyabb érzés van, mint fényes nappal az Andrássy közepén táncolni! :)
Vasárnap pedig, zárásképpen elmentem a chicknikre, a Margit szigeten szervezett csajos piknikre. Többen voltunk, mint tavaly, és jó hangulat volt. Mivel a rendőrség a fesztivál minden rendezvényét köteles biztosítani, itt is megjelent egy járőrkocsi, tök jó fejek voltak, odajöttek, kedvesen mondták, hogy itt vannak, és diszkréten arrébb vonulva vigyáznak ránk. :)
