Hi, remélem mindenki jól van. :)

Többen is kérdezték mikor meséltem hogy megtalált (újdonsült) húgom, miért nem akarok apámmal beszélni. Hát jelentem, azóta többször is  beszéltem vele telefonon. Tény hogy én az elején jeleztem nekik hogy (egyenlőre még) nem szeretnék konverzálni vele, de aztán még a nyár végén befutott az a csomag, amit én elfogadtam-ugyan mi mást tehettem volna, mikor már itt volt-, és ő asszem ezt egyfajta engedélynek fogta fel arra hogy személyesen is kapcsolatba lépjen velem. Mondjuk szólt a húgom hogy okés-e, még mielőtt rámrontanának, úgyhogy nagyjából helyesen jártak el. Háth, nem állítom hogy teljesen relaxed voltam a megbeszélt időpont előtt, de úgy voltam vele hogy itt kettőnk közül nem én vagyok az akinek vaj van a fején, úgyhogy érdeklődéssel vártam mivel áll elő. A dolog jobban sült el mint amitől tartottam.

Nem volt semmi kínos az egészben, illedelmesen a keresztnevén mutatkozott be, nem csinált jelenetet hanem higgadtan elkezdett kérdezgetni az életemről és én is az övéről. Tök jól tud németül, amin ledöbbentem, tekintve hogy utoljára ca. 24 éve járt No.-ban, de állítólag tudnak német tévéadókat fogni, meg lehet kapni német újságokat, úgyhogy nem felejtette el. Egyértelműen érezni lehetett hogy ideges, szépen előre megtervezte hogy mit fog mondani és olyan szánalmasan tele volt a hangja bűnbánattal, próbált bocsánatot kérni azért hogy lelépett, de mivel én magamtól nem kérdeztem rá az okra, ő sem igen merte felhozni a témát...annak ellenére hogy kritikus voltam és még most is az vagyok ,elismerem hogy nem egy kimondott üdülés az élet arrafelé. Gyakorlatilag az egyetlen olyan cégnél dolgozik, amely épkézláb állásokat tud biztosítani a környékükön...aki ott nem kap semmit, gondolom elmehet kapálni a határba...csakhogy pusztán a nehéz anyagi körülmények nem mentenek fel az alól hogy írj mindössze egy levelet az elsőszülött gyerekednek és jelezd hogy ÉLSZ! Következő alkalommal már rákérdeztem, és azt a választ kaptam hogy közvetlen a válás után tényleg nem keresett, később pedig azért nem jelentkezett mert szégyellte magát és félt hogy ennyi idő után haragudni fogok. De gondolt rám sokat és kérte hogy bocsássak meg...gyönyörű, nem!? Csinált egy baromságot, kvázi hogy lelépett és mikor erre rájött, azzal próbálta megoldani hogy csinált egy még nagyobb baromságot, vagyis továbbra sem keresett. Hihetetlen hogy nincs az életemben egyetlen felnőtt, felelősségteljesen viselkedő férfi sem...hát ne csodálkozzon senki hogy az lett belőlem, ami... :)

Mindenesetre egészségesek, és amitől padlót fogtam, hogy még él a dédnagyanyám !!! Wow, mondjuk valószínűleg nagyon korán szült, de akkor is szép korban lehet. Remélem örököltem a génjeit. Milyen vicces lenne ha én, akinek születésem óta egyfolytában volt valami kisebb-nagyobb egészségügyi problémája és állandóan féltettek, száz évesen itt röhögnék a markomba. :)

Időközben az anyai családommal is történtek (nem túl jó) dolgok. Kb. két hete meghalt a nagypapám, ami eléggé sokkolt. Egyik nap mikor hazaértem, Anyutól várt egy mail, hogy azonnal hívjam fel. Akkor már tudtam hogy nagy baj van. Ne tudjátok meg, mi minden futott át az agyamon, míg odatelefonáltam... Habár az utóbbi időben tényleg eléggé megromlott az egészsége, azért váratlanul jött a dolog. Hirtelen bevitték a kórházba, aztán Nagymamám mikor ment látogatni, egyszer csak üres volt az ágya. Szépen elaludt, 78 éves volt... Olyan gyorsan eltemették (1-2 nap), hogy gyakorlatilag haza sem tudtam repülni...A temetésen megdöbbentően sokan voltak. Pedig a család direkt nem tette bele az újságba, ennek ellenére ott voltak a sporttársai (tájfutó volt), volt kollégák, ismerősök akikről nem is tudni honnan hallották a hírt...szép lehetett, megérdemelte. Jó lenne úgy élni hogy az én temetésemen is így tolongjanak. És jó lenne úgy élni hogy engem is úgy gyászoljon egy társ, mint ahogy őt gyászolja Nagymamám. (Juj, ez nagyon csúnyán hangzik?) Ötvenvalahány év együtt jóban-rosszban ugyanazzal az emberrel... az én koromban felfogni is nehéz... Rest in Peace, dear Grandpa!

Oké, muszály sürgősen valami vidámabbról írnom! Nemrég volt Bonn főterén egy nagyon kellemes kis rendezvény, a neve 'Klangwelle' (egy szóvicc, cirka azt jelenti: hanghullám)...picit nehéz körülírni...egy berendezéssel létrehoztak egy több méter magas vízfüggönyt (kb. a fák tetejéig ért), amire projektorral képeket vetítettek ki, és mindezt állati jó zenei aláfestéssel. Három blokk volt; klasszikus zene, pop-rock (a legjobb!) és  népzene (borzalmas karneválmuzsika). Mivel egy hétig minden este leadták a show-t, kétszer is elmentünk. Szándékomban állt kamerázni, de a legkisebb széllökésre eszméletlen mennyiségű vizet kaptunk a nyakunkba a vetítővászonként szolgáló vízfalból, úgyhogy nem mertem kockáztatni drága kis Fuji 5700-asom épségét. 

Bár még nincs olyan késő, azért jó éjt és szép álmokat! *ásít*