Nyugodtan teltek az elmúlt napok, semmi egetrengető nem történt. Múlt vasárnap voltam egy állatmenhelyen kutyát sétáltatni. :) Pár éve ismerkedtem meg ezzel a hellyel, akkori kollégákkal mentünk segíteni. Ez a kutya és macskamenhely a főváros peremén van az erdő szélén, és teljesen benőtte az egészet a gaz meg a szemét, mi pedig szépen kiganajoztuk az egészet. Akkor mondták az ottaniak, hogy mindig van szükség olyanokra, akik megmozgatják kicsit a kutyákat, mert a szerencsétlenek egész nap ott gubbasztanak a kennelekben. :( Megpróbálom leírni, milyen érzés belépni egy ilyen helyre. Az első dolog ami mellbevág, az a hatalmas hangzavar. 140 kutya van kis területre összezsúfolva és EGYFOLYTÁBAN ugatnak! A másik dolog pedig értelemszerűen a szag. Félreértés ne essék, az állatok nagyon szépen el vannak látva, de ekkora létszámnál ezt fizikálisan lehetetlen elkerülni. Az ott dolgozók gondolom már megszokták ezeket a dolgokat... A kutyák egyébként egészségesnek tűntek. Persze nem olyan jóltáplátak mint amelyeknek van gazdájuk, de nem is kórosan soványak, úgyhogy le a kalappal a menhelyet fenntartók előtt! A kutyák énszerintem a legszembetűnőbben a viselkedésükben különböznek azoktól az állatoktól, akiknek van gazdájuk. Minden kutya örül, ha látja, hogy sétálni viszik, de őbennük olyan kétségbeesett vágy volt, hogy kijussanak a ketrecből, mikor rájuk tettem a pórázt, amilyet még nem láttam... és az evésnél is ugyanezt vettem észre... szinte nem is rágtak, csak nyeltek minél gyorsabban, hogy ne tudja senki elvenni előlük az ételt.
Maga a sétáltatás kellemes élmény volt. Kettesével vittem ki a döggencseket, max. húsz percre, hogy minél többet meg tudjak mozgatni. Jól viselkedtek, volt köztük pár elég félős, akiket meg kellett győzni róla, hogy nem akarom bántani őket, sőt. :( Egész komoly fizikai munka ám három és fél órán keresztül folyamatosan egy póráz végén loholni, úgyhogy alaposan kifáradtam, nehezítésképpen pedig az eső is végig esett, úgyhogy a szó szoros értelmében bőrig áztam, plusz akkora sár volt, hogy még a váltógatyám sem úszta meg tisztán a menhelytől a buszmegállóig tartó százötven méteres utat. Nem az első eset, hogy így jártam hasonló tevékenység közben. Háth, úgy látszik ez ilyen dolog; ha én kimozdulok valami közmunkát végezni, utána még a bugyimat is cserélnem kell. :)
Úgyhogy ezennel felhívom minden olyan kedves olvasómat, akinek van ideje és kedve ilyesmit csinálni, vagy ismer valakit akinek lenne rá hajlandósága, az jelezze nekem és örömmel veszem, ha csatlakozik hozzám. Szóljon bátran az is, akit nem ismerek személyesen, a kutyeszek és én minden segítő kéznek örülünk. :) Tényleg klassz élmény, aki még nem csinálta nem is tudja, mennyire fel tudja tölteni az embert az ilyesmit. Annyira kell felkészülni, hogy segíteni kilenctől fél egyig lehet, még az etetés előtt, úgyhogy korán kell kelni. :)
A pride-on egyébként nyitottam erről egy topikot és hatalmas csalódás volt, hogy egy lélek sem jelentkezett. Jött pár elismerő bejegyzés, hogy 'ez tök jó, hajrá', de semmi több. WTF?! Ne dicsérgess, hanem emeld fel a nagy segged a tévé elől és gyere velem!!! És itt nem azokra gondolok, akik napi nyolc óra után még két gyereket nevelnek, háztartást vezetnek, meg millió más dolguk van, hanem ha már szóba jött a pride, például arra a rengeteg fiatal meleg lányra aki otthon ül és az égvilágon semmi értelmeset nem csinál, mert nemhogy gyereke, de még párja sincsen, aztán meg sír a szája, hogy milyen üres az élete. És biztosan tudom, hogy sok ilyen van, ahhoz épp elég randit és ismerkedést tudhatok magam mögött olyan nőkkel, akikkel alig lehetett valami épkézláb témáról beszélgetni, annyira nem kezdtek semmi értelmeset a szabadidejükkel. Isten mentsen, hogy bárkinek is előírjam, mit tegyen, egyszerűn csak szeretném megérteni, hogy az emberek úgy általában, de főleg ebben az országban miért olyan passzívak. (A személyes ismeretségi körből is volt pár ember aki mondta, hogy talán eljön velem, de aztán nem igazán törték a nyakukat.)
Meló fronton annyi van, hogy túlvagyok az első negyedév záráson. Nem tudom meséltem-e már, de a mi részlegünkön az a szokás, hogy három havonta minden futó ügyet megpróbálunk lezárni, és ilyenkor van jó nagy adag (fizetett) túlórázgatás. Mondjuk ez nekem még nem volt az igazi, mert még van pár dolog amit nem tudtam csinálni, most októberben kapok rá tréninget, úgyhogy a legközelebbi záráskor biztosan több munkám lesz!
Végül pedig megpróbállak rávezetni benneteket, kivel is lesz szerencsém nemsokára találkozni, ha minden jól megy. Íme, ő az illető hölgy új barátnője. Ha igaz a pletyka nemrég jöttek össze és valami hihetetlenül cukik együtt. :) Azokat a szemeket tessék figyelni! Már egy macskát is beszerváltak együtt, ami szerintem annyira leszbikus húzás. :D :D Valakit, akinek ilyen jó ízlése van a nők terén, egyszerűen muszáj megismernem! Remélem őt is magával hozza
Európába!
