Kiskofa Világa

Hello Everyone :)

Jól vagyok, próbálom szoktatni magam a gondolathoz, hogy lassan vége a nyárnak és igyekszem kiélvezni az utolsó meleg napokat. Végülis elmentünk még egyszer a Rukkel tóhoz és ott is töltöttünk egy éjszakát, ahogy terveztük. Állati jó volt, a naplemente annyira gyönyörű volt, hogy ez alkalommal sem tudtam vele betelni. Úszni nem mertem sötétedés után -pedig terveztem-, viszont fáklyát gyújtottunk, grilleztünk és hogy a zabát lejárjuk, egy hatalmasat sétáltunk a tó körül miután lement a nap. Nagyon hangulatos volt. Az egyedüli zavaró tényező az volt, hogy nagyon durván lehűlt a levegő éjszaka, majd megfagytunk! Én még egész jól elvoltam, mert nem csak meleg ruhát, de a kolléganőmtől kölcsönkért sátor mellé még vittem matracot, lepedőt is, szóval tudtam szunyálni valamennyit, viszont az egyik lány a bandából -nem is értem miért- nem hozott semmit amire a sátorban fekhetne; plusz a lánypár akik kivittek kocsival extrém fázósak, úgyhogy ők szinte semmit nem aludtak az éjjel. Nappal viszont klassz idő volt, második nap hirtelen mozgáshiányom lett, úgyhogy többször is beúsztam egészen a tó közepére, mikor visszafordultam szerintem a túlpart már jóval közelebb volt, mint amelyikről indultam. :)

Már csak ezekért a fotókért is megérte elmenni:

A hét filmje: Lincoln Lawyer. Ez egy jogi témájú thriller Matthew McConaughey főszereplésével és nagyon tetszett! Eredetileg csak azért néztem meg, mert drága Kate Moennig-em kemény két és fél perc erejéig felbukkan benne, de aztán magával ragadott az egész. Egy ügyvédről szól, aki elvállalja egy elkényeztetett úrifú védelmét, akit gyilkossággal vádolnak, és hatalmas dilemma előtt áll, mikor ráébred, hogy védence nem biztos, hogy ártatlan. Izgalmas, vicces és még egy kis érzelem is van benne. :) Felmerül az örök kérdés, mi szerint a társadalomnak jogot, avagy igazságot kell-e szolgáltatnia, illetve hogy egy ügyvédnek minden áron védenie kell-e ügyfelét, vagy van amikor az igazság fontosabb a pénznél... A film címe azért Lincoln Lawyer, mert a csávónak nincs is saját irodája, minden ügyletét a bazinagy autójából intéz, ami egy Lincoln. Ja, és imádom azt a déli akcentust amit McConaughey produkál!

 Végül de elsősorban pedig ma lenne 65 éves a jó öreg Freddie Mercury, az egyik legnagyobb zenész aki ezt a sárgolyót valaha taposta. A drága nyunyónak nem csak hangja, de stílusa is volt. :) Happy Birthday !!!

Hello,

Nem írtam jó ideje, mert a nyár kellemes egyhangúsággal telik. Igyekszem kihasználni a jó időt, amennyit csak tudok kimozdulok a szabadba. Az utóbbi időben voltam pl. kirándulni a Normafánál, az eső után valami fantasztikus illata volt az erdőnek! A Margitsziget nagy szerelem, szeretek oda találkákat megbeszélni, illetve ha az időjárás megengedi, szoktak a nagyrét mellett csajpiknikeket szervezni, ahol lehet focizni, frizbizni... nagyon kellemes! Legutóbb pedig amikor kutyát voltam sétáltatni a menhelyen, úgy tűzött a nap, hogy egy fél nap alatt rendesen lebarnultam. :) De a nyár eddigi legemlítésreméltóbb kiruccanását most vasárnap ejtettem meg, ugyanis eljutottam a fővárostól nem messze található Rukkel tóhoz. www.waterpark.hu

Ez a bájos tavacska Taksony és Bugyi :) között található, van olyan része ahol lehet horgászni, van ahol lehet strandolni. Azt nem tudom pontosan, hogy bányató-e, de tény, hogy elég hirtelen mélyül, szóval fürdőzéskor oda kell figyelni. Én pl. labdázás közben csak egy lépést tettem hátrafelé és mire észbekaptam már el is merültem. Kisebbfajta csoda, hogy a kontaktlencsémet nem mosta ki a víz azonnal! Viszont ugyanezen okból bazinagy csúszdákat meg ugrótornyot állítottak fel, amit a fiatalok lelkesen ki is használtak. A víz minősége amennyire meg tudtam ítélni annyira jó, hogy tele volt halakkal, az apróbbak kiúsztak egész a szélére a fürdőzők közé és nekiálltak csipegetni a lábszárunkat. :) Nagyon jól éreztem magam, egy friss pride-os ismerős invitált el magával egészen spontán, konkrétan aznap délelőtt, vele és egy nagyon kedves lánypárral  mentünk oda. A hely kocsival tényleg közel van B.Pesthez -úgy láttam busz is bőven jár arra- jó egynapos programnak, de akár egy hosszúhétvégére is tökéletes, ugyanis lehet kempingezni is, ezt tervezgetjük épp míg tart a jóidő. Mivel nincs hivatalos záróra, egész sötétedésig maradtunk és gyönyörködtünk a valószínűtlenül giccses gyönyörű naplementében.

A hét sorozata: Sugar Rush! Ez még egy 2005-ös brit sorozat egy closeted kamaszlányról, aki teljesen bele van zúgva a legjobb barátnőjébe, egy elég problémás leányzóba, aki belerángatja pár dologba hősünket.

en.wikipedia.org/wiki/Sugar_Rush_%28TV_series%29

www.imdb.com/title/tt0452568/

Ezt én még akkoriban mikor új volt meg is szereztem, most is ott lapul valahol valamelyik DVD tokban, de 2005 táján akkora L Word őrületben leledztem, hogy gyakorlatilag elfelejtettem megnézni. Most akadtam rá véletlenül és kifejezetten tetszik. Alapvetően tinisorozatnak tűnik, de ez engem nem igazán zavart, a történet aranyos, fergeteges poénok vannak benne, a főszereplő lány pedig annyira cute!

A sztori mutatja a kiscsaj vívódását, hogy előbújjon-e a barátnőjének, a családjának, de ezt úgy, hogy közben zajlanak az események, szóval nem unalmas. IMDB-n 8.1-es értékelést kapott a tízből, ami baromi jónak számít! Nekem a sorozat sajátos humorán kívül még az tetszett, hogy abból a gyámoltalan szűzlányból a második évad végére egy magabiztos fiatal meleg nőt csináltak. (Legalábbis ahhoz képest amilyen az elején volt.)

Feltették mindkét évadot a netre, ebben profilban az egész megtalálható. :)

Történt már veletek, hogy felnőtt fejjel tudtatok meg magatokról valami meglepőt? Nos, velem nemrég történt ilyesmi. A sztori ott kezdődik, hogy már kamasz korom óta  szenvedek időszakosan fellépő elég durva derékfájásban. És a durva szó nem költői túlzás! Hirtelen, másodpercekig görcsbe rántja a derekamat, és akárhol vagyok, akármit csinálok éppen, meg kell állnom, meg kell kapaszkodnom valamiben, és megpróbálni nem üvölteni hangosan. Szülést nem volt 'szerencsém' átélni, de olyan kellemes tolófájás feeling lehet a dolog. Eddig egyrészt azért nem mentem el vele dokihoz, mert attól féltem sérvem van, azt pedig műtik, amit igyekszem elkerülni; másrészt pedig azért, mert az előző háziorvosom azt mondta, ezzel a roham után már nem lehet semmit csinálni, csak akkor látják mi a baj, ha éppen akut. Az már részletkérdés, hogy amikor épp rohamom van gyakorlatilag az ágyból alig tudok kikelni, nemhogy elügetni a dokihoz! A görcsök erőssége valamicskét enyhült az utóbbi időben, viszont egyre gyakrabban jött elő álmatlan éjszakákat okozva, plusz olvastam pár horrorsztorit arról, hogy sérvtől, becsípődéstől akár le is lehet bénulni,  úgyhogy végre elmentem az ortopédushoz. Dokkerbácsi először ki akart rakni, merthogy a derékfájás az neurológia, mit keresek én itten? De azért felküldött a negyedikre egy gerincröntgenre. És akkor jött a meglepi; így, 31 évesen derül ki, hogy gerincferdülésem van! Valszeg emiatt a csigolyák nem egyenletesen vannak terhelve... Gondolom ez azért most derül ki, mert ilyesmit nálunk csak általános iskolában szűrtek, nekem pedig ez gimi elején kezdődhetett. (Későn érő vagyok, én akkor nőttem.) Akkor viszont már a kutya nem nézte a gerincemet, meg kívülről amúgy sem látszik. Szóval az elmúlt két hétben mágneságyra jártam, a héten pedig elkezdtem egy tíz alkalmas gerinctornát, és mindkettőt imádom! A mágneságy elvileg fájdalomcsillapításra, a test ellazítására van. Én nem éreztem semmi különöset, de annyira klassz volt, hogy hétközben fényes nappal nem csinálok semmit csak harminc percig chill out pózban fekszem egy ágyon, és a kék eget bámulom az ablakon keresztül. :) A torna pedig egy szuperül felszerelt kis teremben van az SZTK-ban -13. kerületi rendelőintézet rulez!- azt hittem valami gagyi nyugdíjastorna lesz, de keményebb,mint gondoltam, tök jól átmozgat és relaxál. Ha megtanulom a gyakorlatokat úgy, hogy otthon is tudjam csinálni, és ha szerencsém van, akkor a tünetek el fognak múlni. Ha mégsem, akkor nincsen mese, irány a neurológus...

A mai nap sztorija: És épp most, hogy ilyesmivel küszködök, találtam valamit ami emlékeztet arra, hogy nekem és a legtöbb embernek mennyire bagatellek is a problémáink. Íme a Freeheld, egy halálos beteg meleg rendőrnő küzdelme azért, hogy halála után párja megkapja azt a nyugdíjat, ami a többi rendőr társának ilyen esetben automatikusan jár az USA-ban, egy olyan országban ahol alig van szociális háló, úgyhogy ez a pénz akár az egész egzisztenciáját jelentheti valakinek. (Ebben az esetben a pár hitelt vett fel a házukra abban a hitben, hogy még sokáig ott lesznek egymásnak :(, és a fiatal lány az özvegyi nyugdíj nélkül elveszítheti mindezt.) Egész véletlenül került a kezembe ez a megrázó történet és gyorsan fel is raktam youtube-ra három részletben. Nem tudom ki mennyire bírja, de én kb. az ötödik perctől végigbőgtem a félórás dokumentumfilmet, úgyhogy pézsét készítsetek oda a biztonság kedvéért.

Tudom, hogy ez egy baromi nagy klisé, de szerintem néha szükség van arra, hogy ilyen történetekkel szembesüljön az ember, azért , hogy emlékeztessék arra, milyen banálisak is a hétköznapi gondjaink, és ahelyett, hogy felesleges álproblémák miatt szoronganánk, jobban tesszük, ha inkább szimplán élvezzük az életet, mert bármikor jöhet valami, ami elsöpör mindent, ami addig értékes volt számunkra, csak addig nem vettük a fáradtságot, hogy megbecsüljük.

DE mivel igyekszem soha nem szomorúan befejezni a posztjaimat, itt egy vicces kis videoklipp a TRAIN-től. A fiú szalad az esküvőre, hogy kimentse barátnőjét egy másik férfi karjaiból, de ott nincs semmilyen másik férfi!... Mégis mit várt San Francisco-ban?! :D (Nézzétek a végéig, ott a poén.)

Hello :)

Nemrég az a szerencse ért, hogy eltölthettem egy hosszú hétvégét Erdélyben, egész pontosan Szovátán. Egy egész busznyi kollégával indultam útnak és remekül éreztem magam, nagyon rámfért ez a kis aktív pihenés. :)

 Mondjuk a dolog nem kezdődött valami kellemesen, pár partyarc azzal indított, hogy nekiállt sörözni a buszon, aminek az lett a következménye, hogy minden bokornál meg kellett állni pisilni, amitől a falra másztam! Nemcsak hogy a drága időnket rabolták, de ráadásul éjszaka utaztunk, és habár azt ígérték, hogy még emberi időben megérkezünk, végül egész éjjel úton voltunk, én pedig a buszon egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni. :(

A szállás mindenesetre klassz volt, egy szép nagy szobát kaptam tévével és dupla ággyal! A turistaövezet tele volt ilyen bájos kis fogadókkal.

Első nap elmentünk fürdeni az ottani sós vizű tóba, melynek a neve Medve tó. Az egész település gyakorlatilag egy sóhegyen van, és a táj nem csak itt, de mindenütt ahol jártunk lélegzetelállító. Szó szerint lélegzetelállító!

Így néz ki például az eső után párolgó Lacul Urdu:

 Sós vízben úszkálni nagy élmény, az ember extrém könnyűnek és légiesnek érzi magát. :) Azért jófajta klóros vízben is megmártóztunk, ugyanis kaptunk belépőt a helyi wellness szállóba, ahol napközben jakuzzizhattunk, meg ilyesmi.

Az időjárás nagyrészt kegyes volt, de azért egyik este eleredt a zuhé, mire bemenekültünk egy vendéglátó egységbe, aminek a hírhedt gróf hazájában mi más is lehetett volna a neve, mint Drakula. :D                                                                                                                                             

Második nap elmentünk a parajdi sóbányába - más nem is lehet egy sóhegy belsejében!-,  ami az idegenvezető szerint Európa egyetlen olyan helye, ahol teljesen meg tudják gyógyítani az asztmában és más légúti megbetegedésekben szenvedő gyerekeket. Egyébként ezt a bányát ne szűk, klausztrofób járatokkal képzeljétek el. Ott lent 300 méter mélyen több, mint tizenkét méteres a belmagasság, még üzlet és játszótér is van a kezelésre érkezett kölköknek. :) Mikor lentre megérkeztünk, elkezdtem furán érezni magam, kicsit dobogott a szívem és elgyengült a lában, mint régen a suliban felelés előtt, vagy mikor felelősségre vonnak valamiért; és később mesélték, hogy odalent kb. húsz százalékkal megemelkedik az ember vérnyomása.                                                    

A székelyek elbűvölő emberek, szuperkedvesek, és igazán különleges érzés, hogy habár hivatalosan külföldön vagy, mégis honfitársak vesznek körül.

Kicsit vásároltam is. Székelyudvarhelyen vettem az egyik kézművestől egy olyan kerámiatányért, amelyet rátehetek a villanytűzhelyre, és közvetlenül abban készíthetem el az ételt. Hoztam haza helyben készített juh és kecskesajtot, de ami tőlem a legszokatlanabb, hogy miután az egyik atyafi megkóstoltatta velünk az áfonyapálinkáját, vettem tőle egy üveggel. Szinte soha nem iszom, viszont végtelenül édesszájú vagyok, ez pedig nagyon fincsi volt. :)

A búcsúvacsora pedig roston sült pisztráng volt! Mikor mentünk az étterembe, az idegenvezető azt állította, hogy mivel ezek szabadon élő halak, sokkal ízletesebbek pl. a szilvásváradi pisztrángnál, mert azokat apró tavakban nevelik. Majdnem beszóltam neki! Lévén, hogy Szilvás ott van Eger mellett, én szoktam ott pisztrángot enni, és nem tudtam elképzelni, hogy annál lehet finomabb, és mégis! Ha lehet, még annál is omlósabb volt. (Elnézést kérek minden vega olvasómtól!)

A hazaúton még megálltunk a hegyekben a Királyhágó nevű magaslaton, hogy egy utolsót gyönyörködjünk a tájban, aztán hullafáradtan hazaérkeztünk. :)

Jelentem, vasárnap véget ért az idei melegfesztivál hőn szeretett fővárosunkban. Voltam a megnyitó rendezvényen, ami sikerülhetett volna jobban is. Tisztán emlékszem, hogy 2007-ben egy csütörtöki napon nyitották meg a rendezvényt, munka után rohantam a Művész moziba, öt perccel kezdés előtt értem oda, és alig akartak beengedni, mert már full megtelt a terem. Ehhez képest most elég gyéren voltak a helyiségben. Ennek egyik oka mondjuk az, hogy idén előrehozták a fesztivált majdnem egy hónappal. Ezzel az volt a céljuk, hogy még az EU elnökség alatt kerüljön megrendezésre, így ha pl. a felvonulás alatt valami nagyon botrány, atrocitás történik, akkor az nagyobb visszhangot kapott volna. Viszont a fiatalok közül így sokaknak pont egy időbe esett a vizsgaidőszakkal, ráadásul épp annak a korosztálynak, akik a legaktívabban el szoktak járni ilyen helyekre, úgyhogy erőteljesen megcsappant a létszám. Hajós András, a moderátor egész vicces volt, meg Némedi Mari színésznő tartott egy rendkívül lelkes és jóindulatú, ámde naív, felejthető kis beszédet.

Voltam két politikai témájú workshopon, amik ezúttal valahogy semmi újat nem mondtak számomra... pedig történt az utóbbi időben változás ezen a téren bőven, és egyik sem kifejezetten örömteli.

Szerdán elmentem a Nyílt Mikrofonok Éjszakájára, ahol bárki kezébe ragadhatta a mikrofont és előadhatta művészetét. A nyunyók egymás után fakadtak dalra :), volt stand-up comedy és egy fürge ujjú bűvészlány is. :) Jó volt a hangulat.

Szombaton pedig elmentem a Felvonulásra, ami remekül sikerült. Először is mert sokan voltunk, aztán pedig mert most először három kamion is volt többféle klassz zenével, úgyhogy körülöttem mindenki vidáman táncolt és ünnepelt, elsöprően jó volt a hangulat. Természetesen voltak ellentüntetők dögivel, láttam is jópár videót a neten, ahogy őrjöngenek, de mi személy szerint ebből nem sokat érzékeltünk, hál' Istennek. Eszméletlenül sok rendőr volt, plusz még egy magán biztonsági cég is védett bennünket. Még indulás előtt meg is ijedtem, mert hirtelen két oldalról körbevett bennünket egy nagy csapat kopasz, izompólós alak, azt hittem bejutottak a jobberek, csak aztán láttam a hátukon a security feliratot. :) A felvonulást pedig a néhai Harvey Milk testvére nyitotta meg! A menetbiztosítók nagyon ügyik voltak, rohangásztak egész idő alatt fel-alá, mint a hangyák, nehogy valaki elkolbászoljon a tömegből az ellentüntetők közé.

Az egész esemény legdicséretesebb mozzanata az volt, hogy az Oktogonnál, ahol a hiányos fogazatú banda gyülekezett, most nem mi lettünk kordonok közé szorítva, hanem ők! Végre rájöttek a rendőrök, hogy nem mi vagyunk a bűnözők! Menet közben ugyan módosították az útvonalat, de nem lett rövidebb, sőt. Az Alkotmány utcába érkeztünk meg, a Parlament elé, ahol még elhangzott pár beszéd. Itt volt egyedül, hogy rövid ideig hallottam néhány 'mocskosbuzik' felkiáltást, mire a színpadon valaki elkiáltotta magát, hogy 'Na, melyik oldal a hangosabb?!', mire pár jól irányzott üdvrivalgással elnyomtuk a hangjukat. :) A hazaindulás is sokkal kellemesebb volt, mint tavaly. Nem voltunk terelve, mint a birkák, szabadon haza lehetett sétálni. Persze nem egyenként szállingóztunk, a biztonság kedvéért mindenki kisebb csapatokban távozott. Szóval mindent összevetve kezdett az egész sokkal inkább hasonlítani egy nagy bulira, mint egy szégyenmenetre.

A Felvonulás legmurisabb momentumához tudni kell, hogy immár négy hónapja új helyen dolgozom. Most nincs kedvem kifejteni miért váltottam, nem is ez a fontos, hanem hogy rögtön az elején, még a menet indulása előtt az egyik új kolléganő köszönt rám mosolyogva a tömegben, amint ott feszítettem a pride-os önkéntes pólómban, a szivárványszínű esernyőm alatt. :) Úgyhogy azt hiszem a pletykavonat itt is indulhat. :)

Vasárnap voltam még egy csajpikniken a Margitszigeten, de nagyon kevesen jöttek el a rossz idő miatt, mi is hamar elkezdtünk fázni, úgyhogy viszonylag hamar beültünk inkább a Szigeten lévő kellemes kis kávézóba, a Holdudvarba.

A hét filmje: megnéztem a Fesztivál zárófilmjét, a Leading Ladies-t. Aranyos kis vígjáték sok tánccal és csajos szerelmi szállal. :)

Tegnap, azaz június 4-én volt a második Pozsony Pride, és én ott voltam. Az ég világon semmi gáz nem történt, nagyon jól éreztem magam egész nap, kivéve a hazaúton, de inkább kezdem az elejéről.

Spontán úgy döntöttem pár napja, hogy ha már a bécsi idén kimarad, mivel briliáns húzásként egy időben lesz az itthonival, akkor legalább ezt hadd nézzem meg. Tavaly voltak atrocitások, de mivel az volt a legelső felvonulás, gondoltam hátha fejlődnek. :)

Egy ismerősömmel ketten indultunk neki, de a buszon pillanatok alatt megtaláltuk a többi magyart és hozzájuk csapódtunk. :) Neveket nem lenne illendő említenem, de többek között ott volt egy nagyon híres és nekem szimpatikus professzor gyereke is, aki nyíltan meleg. Az odafele út klassz volt, mindenkinek tudom ajánlani ezt a busztársaságot. A járművek kényelmesek, a jegy pedig nem volt drága, még az indulás előtti napon sem, nem úgy, mint másutt; bár ennek az lehet az oka, hogy a busz nem volt tele, sok volt a szabad hely. Ketten például ott helyben vásárolták meg a jegyet és még last minute kedvezményt is kaptak! Egy nyunyó utaskísérő volt odafelé, cuki stewardess visszafelé, a fedélzeten pedig lehetett olcsón üdítőt és chipset vásárolni.

Pozsony maga nagyon szép, de azért nem annyira, mint Budapest. Viszont összehasonlíthatatlanul nyugisabb fővárosunknál, legalábbis az volt ezen a napon. A tömegközlekedési eszközeik fényévekkel jobb állapotban vannak, mint a mieink! A rendőrök okulva a tavalyi év eseményeiből szép nagy számban jelentek meg, kutyákkal, pajzsokkal, ami csak belefér. Még helikopter is körözött a fejünk felett. A rendezvény fél kettő körül kezdődött koncerttel és beszédekkel, egy gyönyörű téren volt és mindent fordítottak angolra. Én a vége felé már kicsit unatkoztam. Egyébként az egész tér kordonnal volt körülvéve, és csak face control után lehetett belépni. Nézelődéssel töltöttük az időt, vettem egy szivárványos és egy csajos kitűzőt, mert az ilyeneknek sosem tudok ellenállni. :) És a legklasszabb dolog amit láttam, az egy olyan smink kellék volt, ami elsőre úgy nézett ki ha levetted a kupakját, mint egy szivárvány színű radír, viszont kiderült, hogy ha végighúzod valamelyik testrészeden, akkor szivárványos csíkot hagy maga után. Annyira tetszett! Mindegyikünk arcán, karján ott virítottak a szivárvány színű jelek. :)

Nem tudom, hallottatok-e arról a crazy english ladyről, aki valami olyan brit egyház tagja, amely elfogadja a melegeket, ő pedig egyfajta nagykövetként járja a közép és kelet-európai pride-okat. Elég eredeti stílusa van neki, volt már nálunk sokszor, most is sokat beszélt Magyarországról, és mondta, hogy jön két hét múlva. :)

Fél ötkor indult a menet, magyar dobosokkal az élen, még egy hídon is átsétáltunk a Duna egyik oldaláról a másikra, és remek volt a hangulat! Sajnos azt kell mondanom, hogy annak ellenére, hogy ez itt csak a második alkalom volt, hangulatában sokkal közelebb állt az osztrák pride-hoz, mint a mienkhez. Bár a szervezők kb. félóránként bemondták, hogy aki már bejött a kordonon belülre, az ne mászkáljon ki egyedül, főleg ne rainbow cuccokban,  a rendezvény végén pedig tanácsos levedleni a kirívó dolgokat és normál ruházatban hazamenni, láttunk egész idő alatt max. egy maroknyi kopasz fiatalt, gyakorlatilag csak ácsorogtak, és sem a vonulás előt, sem közben nem láttunk/hallottunk felőlük semmit. Az emberek nem szorongtak annyira, mint nálunk, az egész sokkal oldottabb volt. Persze ennek az is az oka, hogy a szélsőségesek náluk szervezetlenebbeknek tűntek, mint nálunk. Simán okozhattak volna trouble-t, ha akarnak, de mivel csak kisebb klikkekben sétálgattak, nem okoztak semmi maradandót. Amit pedig külön szeretnék megköszönni, az az, hogy az egyik dunaparti étterem kitett egy csomó ásványvizet meg gyümilevet az utunkba, hogy a tűző napon vonuló homokosok nehogymár kitikkadjanak. :) Jelentem, jól esett a gesztus!

A visszaút viszont egy rendkívül kellemetlen élmény volt, aminek bizony nem a heterok az oka. Ehhez tudni kell, hogy a kiruccanók között volt három vagy négy olyan ember is, akik szervezik az idei Budapest Pride-ot. Szépen beültünk a buszba a jóravaló heterok közé, volt ott még kisgyerek is. Erre a mélyen tisztelt kollégák nekiállnak jó hangosan, gátlások nélkül beszélgetni a küszöbön álló fesztiválról, olyan szavakat harsogva mint meleg, buzi, etc, de úgy, hogy zengett tőlük az egész busz. A dolog akkor kezdett elfajulni, mikor az egyikük, aki színész, elkezdett azzal dicsekedni, hogy mikor együtt dolgozott egy ismert közéleti személyiséggel, aki most felsőbb pozíciót tölt be egy színháznál, őneki könyörgött, hogy feküdjön le vele; ha úgy esne jól, akár hármasban is. Mire az egyik csaj kifejtette, hogy ő nagyon nem bírja az említett férfit, mert az nem hajlandó előbújni. Amit mellesleg megjegyzek hogy igenis megtett a közvetlen környezetében, csak erről a lányt levélben külön nem értesítette. A lány jól hallhatóan, nehogy valaki lemaradjon, kifejtette: 'Csak a f*szt tudja szopni, de a buzikért nem tesz semmit!' És mindezt úgy, hogy két sorral mögötte egy hároméves kisfiú ült az anyjával! Elkezdett valami olyasmiről panaszkodni, hogy rossz a fesztivál szervezés, melegszervezeteket és tagokat névszerint harsogva, megtűzdelve ordenáré megjegyzésekkel és kötőszavakkal... több, mint két teljes órán keresztül szórakoztatva az egész jármű utazóközönségét, nem lankadó hangerővel. Én először csak kicsit kellemetlenül éreztem magam, aztán nagyon kellemetlenül éreztem magam, végül pedig mélyen elszégyelltem magam... helyettük is, ha már ők szemmel láthatólag nem feszélyezték magukat. Ne értsetek félre, nagyon szeretek beszélgetni, vitázni, és egy szenvedélyes diskurzus hevében belőlem is gyakran törnek ki vulgáris szavak, de nem egy távolsági buszjáraton! Otthon, ahol olyanok vannak akiket én hívtam  meg; egy melegbárban, vagy egy olyan gyűlésen, ahova olyanok látogatnak el, akiket érdekel ez a téma, legyenek akár homók, akár heterók. Tudjátok, én már alig várom, hogy a gyerekemet elvihessem felvonulni. De ha az én hároméves gyerekem jelenlétében beszélgetne bárki ilyen stílusban, azt fél percen belül úgy rendbe raknám, mint annak a rendje. Egész idő alatt azt vártam, annak a kisfiúnak az anyja mikor kel ki magából... és joggal tette volna! A többi ember a buszon ugyanúgy kifizette a menetjegyet mint mi, semmi mást nem akartak, csak kellemesen utazni. Ők sem zavartak bennünket és nekünk sem illett volna hangoskodással zavarni őket. A legszomorúbb az, hogy azok az emberek most azt hiszik, hogy a melegek hangoskodó, ordenáré emberek, akik nem tudnak viselkedni, és ezért utálnak bennünket... nem túl jó reklám. Ők nem tudhatják azt, amit én, hogy akik akkor és ott úgy viselkedtek, azok nagyon is rendes, kedves emberek, csak épp nem tudnak disztingválni, ahogy jóanyám mondaná. Azért éreztem magam tehetetlennek, mert azoknak az embereknek a nagy részével akkor találkoztam először, és nem éreztem magam felhatalmazva arra, hogy beszóljak nekik. Voltak ott jópáran, akik régebbről ismerték a vitázókat, mégsem tettek sokat ellene. Az egyik meleg srác aki előttem ült szintén kényelmetlenül érezte magát, hátrafordult és rájuk szólt, de csak annyi hatása lett, hogy a f*sz meg a b*zdmeg szavak után a színész pasi hozzátette, hogy 'jaj, bocsi'... Leszállás után olyan gyorsan leléptem, ahogy csak tudtam.

'Én vagyok a család rózsaszín báránya' :). Szlovák nyelvű tábla a felvonulóknál

Volt egy bazinagy rainbow flag áttetsző organza anyagból.

És a hét filmje: ' A Marine Story'

****************************SPOILERSPACE***********************************

Nekem nagyon tetszett! Az amerikai katonaság 'Don't ask, don't tell' politikájával foglalkozik, több valós sztoriból gyúrtak össze egy fikciót. Egy katonanőt leszerelnek, mert egyértelmű bizonyítékot találtak rá, hogy leszbikus, annak ellenére, hogy még alibiházasságot is kötött egy férfival. Ahogy az lenni szokott, ilyenkor az ember nem csak egy állást veszít el, de státuszt, nyugdíjat, mindent... Hazatér, próbál megbirkózni a múlt árnyaival, és lehetőséget kap, hogy egy fiatal lányt felkészítsen arra, hogy bejusson a tengerészgyalogosokhoz... az új generáció metaforája.

Az imdb-n 5.5-öt kapott a 10-ből, mint az Elena Undone, de szerintem az azért jobb volt. Komolyabb téma, komolyabb színészi teljesítmény, annak ellenére, hogy a kilencvenvalahány percből én tudtam volna simán százhuszonvalahány percet is csinálni, és akkor a részletek jobban ki lettek volna dolgozva.

A katonanőt játszó Dreya Webernek olyan teste van, hogy másfél órán keresztül nem kaptam levegőt! És imádom a karizmatikus szőkéket! Ritkán találkozni velük, úgyhogy nagyon különlegesek. :)

Trailer:

Nemrég voltam a Balatonnál! Pontosabban szólva egy ismerősömmel autóval elmentünk a Badacsonyba, ott kirándultunk egyet, aztán egyre közelebb kocsikáztunk a tóhoz, megálltunk sétálni Füreden, meg egy másik balatonparti faluban is, aminek a neve hirtelen nem jut az eszembe, a végén pedig még Veszprémbe is eljutottunk, amiről eddig nem is tudtam, milyen szép kis város! A vár környéke abszolút emlékeztetett szülővárosomra, Egerre. Bementünk a Tihanyi Apátságba is, ahol becsempésztük magunkat valami  rendezvényre, úgyhogy hallgattunk orgonazenét és kaptunk idegenvezetést. Egy biztos. Sokkal-sokkal többet kellene kimozdulnom vidékre. A friss levegő, az a feszültséget oldó nyugalom és a gyönyörű táj olyan szinten feltölti az embert, hogy esküszöm, éveket fiatalodtam a nap végére. :) Nagyjából ilyen képek tárultak elénk.

Huhh, hát az Elena Undone fordítása kissé több időt vett igénybe, mint gondoltam -túl  sok benne a duma és túl kevés a girl on girl action :)- de munka közben sikerült teljesen belezúgnom a leszbikus írónőt játszó Traci Dinwiddie-be. (A képen bal oldalt.)  A hölgy Cherokee gyökerekkel rendelkezik, és elvileg nem meleg, de a filmben belengi egy  számomra kellemes aura, -nem merem softbutch-nak nevezni, mert ahhoz talán kicsit túl femi a hölgy- ami nekem abszolút bejön.

Mennyi haj egy fotón! :)

A következő képen szeretném demonstrálni azt, amiről akkor beszéltem, mikor azt mondtam, hogy a csókjaik nem igazán élethűek. Nemhogy nyelv nincs, de még csak nem is teljesen az ajkára adja!  

A történet néhol határozottan együgyű naív, de az egyedülálló meleg nő sztorija, aki váltig hangoztatja, hogy csalódott, elege van a nőkből és neki most csak egy gyerek kell, aztán az örökbefogadási tájékoztatáson összefut egy csajjal akibe beleszeret, az kicsit megérintett. :)))

A trailer:

És így utólag jelezném, hogy május 17-én volt a Homofóbia Elleni Világnap. Ennek apropójából itt egy kis videó arról, mit is kellene tenniük a homofóboknak, ha meg akarják szívatni a melegeket. Engedélyezzék melegházasságot! :D

Mindenkinek nagyon szép napot kívánok, mivel ilyen szép időben vétek otthon ülni, én most lépek a Margitszigetre! :)

Csendesen telnek napjaim. Az utóbbi idő jó híre, hogy tényleg meglátogatott a gyerekkori barátnőm, akit már vagy tíz éve nem láttam. Aznap, mielőtt ideért volna kicsit ideges lettem, miről fogunk ennyi idő után dumálni, de ahogy belépett az ajtón minden szorongásom eltűnt és úgy álltunk neki beszélgetni, mintha a múlt héten váltunk volna el. Mind külsőleg, mind belsőleg majdnem ugyanolyan mint annak idején. :)

Viszont a fiúk mégsem jöttek most Németországból. Egyikük hirtelen beteg lett, úgyhogy sztornó lett az egész... sebaj, majd legközelebb.

Mivel tegnap kaptam kézhez az idei fesztiválra fordítandó filmemet, gondoltam itt is mindenképp felhívom a figyelmet, hogy az idén korábban, június 11 és 19 között, vagyis alig másfél hónap múlva lesz a Budapest Pride. Yaaaay!!! Nagyon remélem, hogy klassz programok lesznek, már alig várom a hetet, mikor akár minden nap elmehetek valamilyen témába vágó programra! :) A progik majd pár nappal előtte itt lesznek olvashatóak:

www.budapestpride.hu/

A filmnek a címe amit fordítok: Elena Undone.

************************* ***********SPOILERSPACE****************

Egy lelkészfeleségről szól, aki megismerkedik egy meleg írónővel,viszonyba bonyolódik vele, ami felforgatja egész addigi életét. A film pozitívuma, hogy mindkét hölgy szép, egzotikus és szerintem jól játszik, viszont a film sikerülhetett volna sokkal jobban is. Az alaptörténet egész jó, de szerintem nem dolgozták ki rendesen, és számomra befejezni is olyan kurtán-furcsán fejezték be. A főszereplő fiának kirohanását, hogy 'Jajistenem, mi lesz most, Anyuci leszbi lett!' kifejezetten klisészerűnek találtam. Állítólag ebben a produkcióban látható a filmtörténet eddigi leghosszabb leszbikus csókja, a jelenettel csak az a bibi, hogy percekig smárolnak úgy, hogy sehol semmi nyelv! Mármint nem úgy értem, hogy le kellett volna dugniuk egymás torkán, de azért kicsit élethűbben is művelhették volna. Tudom, hogy a szereplők valószínűleg heterók, de ha mondjuk én lennék színésznő és egy pasival kellene szerelmi jelenetet eljátszanom, azt kellő élethűséggel tenném, mert az a dolgom. Ennek ellenére azért mindenképp nézhető kis filmről van szó, az imdb-n 10-ből 5.5-ös értékelést kapott.

www.imdb.com/title/tt1575539/

Mindenesetre jó sokat dumálnak benne, úgyhogy lesz mit melóznom vele. :)

Végre sikerült csinálnom egy videót a Glee-beli csajos storyline-ról, amiről legutóbb meséltem. Santana 'Lebanese' pólója, melyet kissé csökkent értelmi képességekkel megáldott szerelmese ad neki, frenetikus! :D És nem győzöm ismételgetni; annyira jó a zene!

(Benne van a már mutatott dal is, mert így kerek a történet.)

Hi,

Mostanában olyan jó érzéssel a gyomromban ébredek minden reggel. :) Először is azért, mert annak ellenére, hogy per pillanat alaposan lehűlt az idő, tavaszillat van a levegőben, ami nagyon jót tesz a közérzetemnek. Múlt vasárnap például a Margitszigeten voltunk, a szél, ami ezerrel fújt még baromi hideg volt, a szökőkút is lefóliázva várta a turistaszezon kezdetét, de a nap már olyan gyönyörűen sütött, ahogy az egy áprilisi hétvégéhez illik, és a növényzet is nekiállt lelkesen zöldülni.                                                                                                                 Aztán meg azért is jó a kedvem, mert ha minden jól megy, csupa kellemes élményben lesz részem a közeljövőben. Először is most vasárnap újra látom egy gyerekkori barátnőmet, akivel élőben kb. tíz éve nem találkoztam. Még igazi kiskamaszok voltunk, mikor egy gyerektáborba sodort bennünket a sors és összebarátkoztunk. Mivel nem egy helységben laktunk, mindig hétvégenként meg iskolai szünetekben ruccantunk át egymáshoz. Aztán ő elkerült külföldre, én meg ide a fővárosba egyetemre, és ahogy az lenni szokott, jó ideig csak ígérgettük, hogy összefutunk valamikor. Most viszont úgy tűnik, végre összejön!

Aztán a hónap meglepetése, hogy Olly és Avi, a fiúpár akiknek két éve voltam az esküvőjén, spontán bejelentkeztek, hogy átjönnek Bonnból meglátogatni kb. két hét múlva! Természetesen úgy váltam el sok mindenkitől, hogy találkozunk Budapesten, csak magamból indultam ki, és azt hittem, kicsit több idő kell nekik megtervezni egy ilyen kiruccanást. :) Elfelejtettem, hogy Olly az idegenforgalomban dolgozik és néha kap diszkont repjegyeket az utolsó pillanatban. Most, hogy kiszámítható közelségbe került, hogy ismét lássam őket, érzem, hogy néhányan a kintiek közül milyen nagyon hiányoznak. Remélem többen is idelátogatnak még az idén a baraka csapatból, mert alig várom, hogy ismét lássam őket! Engem is hívtak, hogy menjek ki a felvonulásra júliusban, de ebben az évben még nem szeretnék. Talán majd jövőre...

És amit még várok, az egy júniusi hosszúhétvége Erdélyben a kollégákkal. Néha szoktak hirdetni kiruccanásokat amikre bárki jelentkezhet a melóhelyről, én pedig a jelentkezési határidő előtti napon vettem észre a kiírást. :) Imádom Erdélyt!!! Még 2005-ben jártam arra egy körutazáson, és teljesen belezúgtam. Mindig büszke voltam rá, milyen szép a Bükk és a Mátra, ahol én felnőttem, de az erdélyi havasok valami olyan megdöbbentően gyönyörűek, amilyet élőben még sehol másutt nem láttam. A Békás Szorost szerintem mindenkinek látnia kell egyszer az életben! Bár ez csak három nap lesz, azért remélem most is úgy feltudok töltődni a táj szépségével, mint legutóbb.   

A hét filmje: nemrég láttam a Király Beszéde c.  filmet és azóta is le vagyok nyűgözve. El nem tudom mondani, mennyire tetszett! VI. György királyról szól, Erzsébet királynő apjáról, aki egy nagyon nehéz politikai helyzetben vette át a trónt, egy olyan időszakban mikor egy vezetőnek kikezdhetetlennek kellett lennie, ezért súlyos dadogása miatt egy meglehetősen egyéni módszerekkel dolgozó beszédterapeuta segítségét veszi igénybe, hogy valóban alkalmas legyen elfoglalni a trónt. Tipikusan az a film, ahol egyik pillanatban nevetsz, a másikban sírsz. Tele van apró poénokkal, de annál a résznél, ahol mindarról az abuzusról és érzelmi elhanyagolásról mesél, ami gyermekként érte, és ami végső soron a beszédhibájához vezetett, alig tudtam visszatartani a könnyeket. A színészek remekül játszanak, Colin Firth mint VI. György megérdemelte az Oscart, legalábbis ha a 2010-es felhozatalt nézzük férfi főszerepekben. Geoffrey Rush hozta megszokott formáját jófej beszédterapeutaként, Helena Bonham Carter pedig most, hogy kezd megasszonyosodni, abszolút megérett az ilyen komolyabb, drámaibb szerepekre, mint a 2002-ben, 101 évesen! elhunyt anyakirályné karaktere. Öröm volt nézni a játékát! Teljesen átszellemülve jöttünk ki a moziból. Szerintem megható, eredeti és kiváló film ami megérint azzal, hogy megmutatja egy uralkodó esendő, emberi oldalát.

Mivel feltűnt, hogy egy ideje nem update-eltem egyik kedvenc sorozatomról, a Glee-ről, megosztom veletek az utóbbi részek legszebb klippjét.

******************************SPOILERSPACE***************************

A sztori röviden annyi, hogy az énekes csapatban lévő két leányzó (Gwyneth Paltrow két oldalán) már egy ideje rendszeresen megosztja egymással az ágyát, de ezt eddig mindig egyfajta part-time loverként tették a pasijaik mellett, most viszont az egyik lány ráébredt, hogy teljesen magának szeretné barátnőjét, ezt osztja meg ebben a szépséges dalban... Vajon mit kanyarítanak majd ebből a storyline-ból?!... Egyébként viccesnek találom, hogy Gwyneth, aki a valóságban az L-Word-ös Kate Moennig unokatestvére, terapeutát játszik egy leszbikus párnak. :)

 Egyébként ha még nem mondtam volna, I'm a gleek. :)

Aprócska évfordulót ünneplek, ugyanis a héten volt kerek egy éve, hogy hazajöttem. Bizony! És olyan, mintha csak a múlt héten lett volna. Még tisztán emlékszem, milyen volt újra a saját ágyamban aludni... Mindent összevetve, habár állhatnának a dolgok jobban is, (eddig még) nem bántam meg, hogy újra itt vagyok. :)

Per pillanat egyébként nem vagyok annyira feldobva. Úgy alakult, hogy ma beszélgettem valakivel egy melegszervezettől. Olyasmikről, hogy milyen szinten vállalok be dolgokat jelenleg, miként tervezem bevállalni önmagam a jövőben egyénként, valaki társaként, anyjaként... próbáltam őszinte lenni, aminek az lett a vége, hogy az illető gyávának nevezett. Nem ezekkel a szavakkal és nem rosszindulatúan, de akkor is ezt mondta, és annak ellenére, hogy jóformán nem is ismerem az illetőt, azért baromira nem esett jól. (Tudom, az én hibám. Minek állok le ilyesmiről beszélgetni idegenekkel.) Bár az is lehet, hogy csak azért érintett meg a dolog, mert tudat alatt azt érzem, van benne igazság...

És ahogy az lenni szokott, ha egy dolog nyomaszt, mindig keresek valamit, ami felvidít. :) Íme néhány ember, akiket aztán senki nem nevezhet gyávának. Vannak akik szavakkal bizonyítják bátorságukat, vannak akik tettekkel. Vannak pedig, akik úgy, hogy megpróbálják a jövőt szebbé tenni azzal, hogy gyereket nevelnek.

'We can't get drunk and adopt one night.' :D

Egy meleg lelkész története... Wenn not only homophobia, but also race is an issue.

It's elementary! Gyerekek beszélnek a melegségről egy átfogó oktatási program keretében, ami annak idején nagy port kavart az USA-ban... Az öt részből ideteszek kettőt. Ha belenéztek, találtok olyan részt is, ahol óvodáskorúakkal beszélgetnek... Azt hiszem, kezdek rádöbbeni, mit is jelent valójában, hogy valaki abban nő fel, hogy ez létezik, a társadalom létjogosultsággal bíró része, és természetes... A fekete, göndör hajú kisfiú a hatalmas szemekkel a második részben pedig annyira cuki!!! :)

And it's STILL elementary!... Megmutatják, mi lett pár gyerkőcből, akik évekkel ezelőtt részt vettek ezen az oktatáson.... Az egyik kissrácot sikerült megfertőzni. :D

Kellemes hétvégét mindenkinek.

Remélem mindenki kellemesen töltötte a hosszú hétvégét. Én mondjuk dolgoztam mindkét nap, de az mellékes. :) Itt az ideje, hogy elmeséljem, mit műveltem az utóbbi időben. Először is, továbbra is eljárok néha az állatmenhelyre kutyát sétáltatni. Fel nem tudom fogni, hogyan adhatnak ki emberek pénzt egy állatért, amikor annyi gyönyörű és okos kutya van az ilyen helyeken. Ha meglenne a lehetőségem, hogy hazahozzak egyet vagy kettőt, azt sem tudnám, hova kapjak. Hihetetlen, hogy annak ellenére, amit ezek az ebek végigcsináltak életük során, mentálisan egészségesek maradtak és sikerült megőrizniük életkedvüket. Minden alkalommal egyre nagyobb tisztelet ébred bennem irántuk.                                                                                                  Egyébként egyre jobban bírom a gyűrődést. :) Az első alkalom után még izomlázban fetrengtem, mert ez ugye nem csak egy szép nagy séta; ha az ember egy pár póráznak feszül neki, aminek a végén két pitbull van kissé hiper állapotban, mert a héten még nem voltak kint a ketrecükből, az finoman szólva megsokszorozza a kifejteni szükséges energia mennyiségét. Szóval rázódom bele, de még mindig hullafáradt vagyok a végére. :)

Aztán az utóbbi időben voltam két alkalommal is a Szimpozion Klubban. Régi neve Pocok Klub. :) (melegvagyok.hu/rolunk) Sztem már meséltem róla, ez egy meleg kör, ahol rendszeres időközökben beszélgetős esteket rendeznek. A múlt hónapban meghívtak néhány meleg párt, akik bejegyzett élettársi kapcsolatot kötöttek hazánkban. Két relatíve idős és két kifejezetten fiatal pár mesélt tapasztalataikról. Érdekes módon mind azt állították, hogy a hivatalos szervek fair módon jártak el az ügyükben. Betelefonáltak, ahol rögtön megértették mit akarnak, kaptak egy időpontot, az anyakönyvvezető pedig szépen levezette a ceremóniát. Mutattak fényképeket is, tök jó volt. :) Beszéltek arról, miért döntöttek úgy, hogy papírt szereznek a kapcsolatukról és miben változott az életük a nagy esemény óta. Nekem mindegyik páros kiegyensúlyozottnak, és -amennyire ilyesmit kívülről meg lehet állapítani- boldognak tűnt, mégis hamar kiderült a beszámolójukból, hogy elég skizofrén körülmények között élnek. Két olyan pár is volt, ahol az egyik fél a regisztrált kapcsolat ellenére nem teljesen out a környezetében, az egyik fiú például mondta, hogy hétvégenként rajta van a karikagyűrű, de a munkában sosem hordja. WTF? Ja, és egyetlen lánypár sem volt! (Mondjuk én nem lepődtem meg.) Sokkal-sokkal kevesebb lány vette eddig igénybe a BEKA-t -ahogy néhányan a bejegyzett élettársi kapcsolatot hívják- mint fiú. A moderátor srác feltette a kérdést, miért?! Természetesen nem láthatunk bele minden egyes kapcsolatba, úgyhogy csak spekulálni lehet, de ennek az aránynak nagy valószínűséggel az az oka, hogy a lányok közül nagyon sokan szeretnének gyermeket vállalni, ami egyedülállóként könnyebb édes hazánkban, mint homoszexuális párként. Egy leszbikus a közönségből ki is fejtette, hogy ő addig semmiképp nem szeretne papírt arról, hogy ő meleg, amíg neki és a barátnőjének nincs meg a baba. Az inszemináció és az örökbefogadás megfelelő körülményekkel elérhető az egyedülállóknak Magyarországon, a melegeknek persze nem... hivatalosan! De miután megvan(nak) a gyerkőc(ök), úgy buzulsz be a nyilvánosság előtt, ahogy akarsz. :))... Amikor a fiúkat kérdezték, szeretnének-e utódot, volt amelyikük rögtön rázta a fejét, volt aki egy bizonytalan 'igen talán, de később'-bel válaszolt.... Ha  majd akarják nekik is egész biztosan meglesz, csak elég elszántnak és kitartónak kell lenniük!                                                                                                          Mint mindig, most is kiderült, hogy van olyan nemzet, aki nálunk is jobban szív. Volt ott egy lengyel férfi, aki gyakorlatilag hozzánk menekült, mert otthon a szó szoros értelmében üldözték. Mikor pedig nálunk regisztrálni akart a barátjával, a lengyelek nem akarták neki az ilyenkor kötelező igazolást kiadni arról, hogy hazájában nem házas... Azt hiszem, ez a régi rendszernek azon ritka hozadéka, ami pozitív, miszerint az egyház az akkori rendszer ateista világnézete miatt nálunk nem erősödött meg annyira, mint pl. Lengyelországban, ezért nálunk valamivel kevesebb vallási fanatikus rohangál. 

Múlt szombaton pedig Vágó István volt a vendég a Szimpozion klubban. Nagyon érdekes volt! Mesélt az életéről, politikáról... rendkívül melegbarát képet festett le önmagáról, és azt hiszem, ezt őszintén is gondolta. Szenvedélyesen állította, hogy a felvonulásra igenis szükség van, és felajánlotta, hogy szívesen szerepel a fesztivált népszerűsítő reklám/promóciós filmben.

Tudom, hogy most épp esik az eső, de számomra akkor is megjött a jóidő, tavaszillatot érzek a levegőben, és ilyenkor mindig beindulnak a hormonjaim :), úgyhogy alkottam egy kis videót az L Word néhány számomra nagyon szép erotikus jelenetéből... négy pár, négy jelenet. Tizennyolcas karika kitéve! :)

És végül találtam egy négyrészes történetet egy fiatal kongói lányról, aki Angliában nőtt fel és huszonhárom évesen úgy dönt, visszalátogat hazájába, megnézi honnan jött. Íme a világ egyik legveszélyesebb országa egy nő számára... És ne feledjük, ez az ország úgy hívja magát, hogy Kongói Demokratikus Köztársaság...                                              

Még én sem láttam végig az egészet, de elég intenzív dokumentumfilmnek tűnik.                                                                                                                Az első két rész:

Nakérem, mivel többen is ajánlották, tegnap megtekintettem egy Natalie Portman rajongó ismerősömmel az Oscar díjas Black Swan című filmet. Nagyon tetszett!!! De miért nem mondta nekem senki, hogy ennyire horrorisztikus hangulata van?! Majd összesz@rtam magam a végére. :))                                                                                                                    A történet nagyon nagy vonalakban egy fiatal balerináról szól, aki megkapja élete szerepét, de mentálisan nem bír megbírkózni a felelősséggel, beleroppan a ránehezedő nyomásba.                                                                                                             Ja, és ráadásul úgy mentem el megnézni, hogy nem is tudtam róla, hogy Natalie-nak van egy ágyjelenete a nem kevésbé vonzó Mila Kunissal. :) Hangsúlyoznám, hogy a történet szempontjából ez nem egy leszbikus jelenet, a főszereplő egyik hallucinációjáról van szó, az önmagával szemben táplált bizonytalanságot és szorongást vetíti ki a másik lánnyal  kapcsolatos képzelgéseiben, mondhatni saját magával szeretkezik... de ez az élvezeti értékből azért nem von le. ;)  A trailer:

Tudjátok, ha rossz a kedvem és szomorú vagy lehangolt vagyok, mert nem minden teljesen úgy alakul az életben, mint ahogy szeretném, mindig ráakadok valami olyasmire, ami rámutat arra, mennyire jó dolgom is van is nekem itt Európában, és ilyenkor elszégyenlem magam, hogy hogyan is merek én elégedetlenkedni. Tekintsétek meg azt a helyet, ahol a világon a legrosszabb melegnek lenni... Tudom, hogy már tettem fel ide hasonlót, lehet hogy van akinek kicsit elcsépelt is már, de mindig megdöbbent, hogy az emberi faj milyen mélységekbe tud süllyedni. A meleg lány története, akit meggyaláztak és megfertőztek HIV-vel szívszorító; az újságíró aki gyakorlatilag halálra ítél melegeket azzal, hogy címlapon 'leleplezi' őket sima modorú és meggyőző, választékos beszédű; az embernek a szőr feláll a hátán... amikor viszont a woodoo doki megpróbálja kigyógyítani a brit pasit a homoszexualitásból, az picit vicces. :)

Ide teszem a négy részből az első kettőt:

És hogy valamit magyar nyelven is feltegyek, itt egy cikk; melegek a seregben. Kétoldalas!

index.hu/belfold/2011/02/08/army_of_lovers/

Végül pedig íme amiért mondani szoktam, hogy a zene mennyire fontos a gyerekeknek, hogy teljes és erős felnőttekké váljanak. Öröm nézni, milyen átéléssel énekelnek. :) Egyébként menjetek rá a video csatornájára, a csávó egy mezei zenetanár, tök klassz számokat énekeltet a srácokkal. Ilyenkor mindig rámtör, hogy mennyire szeretnék csak egyetlen rövid de intenzív órára újra általános iskolás lenni, az énnekkarban ülni és kiénekelni minden bánatot és boldogságot magamból. Nem sok katartikusabb dolgot éltem át életemben, mint az örömzenélés sokszáz mindenféle korú és nemű emberrel egy hatalmas, gyönyörű templomban. Artgasm!

Hi Mindenkinek,

'The Kids Are All Right'... Ez a címe a legújabb leszbikus témájú mozifilmnek. Eddig csak a trailert láttam, úgyhogy semmilyen véleményt nem tudok még mondani, de a két főszereplőt, Annette Beninget és Julianne Moore-t határozottan bírom. :)

**************************SPOILERSPACE*******************************

A történet röviden annyi, hogy egy leszbikus párnak van két nagykamasz gyermeke, egy fiú és egy lány, féltestvérek. Titokban eldöntik, megkeresik a közös donort, akit a szüleik választottak a spermabankból, hogy ők megfoganjanak. Ilyet már láttunk filmen, ezt az egyébként nem túlzottan reális storyline-t dolgozta fel a 'Made in America' Whoopie Goldberggel még a kilencvenes évek elején, csak ott nem keverték bele a homó témát. A Kids Are All Right állítólag arról szól, hogyan dolgozza fel ezt a szituációt az egymást mélységesen szerető, ám kapcsolati problémákkal küzködő, középkorú hölgypáros.

Ideteszem a bemutatóját, az alapján elég viccesnek tűnik, bár annál a résznél, ahol az egyik anyuka (majdnem) nekiáll smárolni a pasival, kicsit forgattam a szememet, de tekintve, hogy ez egy vígjáték és amerikai, gondolom jó vége lesz. :)

www.imdb.com/title/tt0842926/

en.wikipedia.org/wiki/The_Kids_Are_All_Right_%28film%29

És ha már olyan fiatalokról van szó, akiknek két anyukájuk van, itt egy Iowa-i fiatalember, aki az egyik nyilvános politikai fórumon szólalt fel az ellen, hogy az állam el kívánja törölni az egyneműek ottani civil union-ját. Amit leszbikus szüleiről mesél, az a leginspirálóbb dolog, amivel az utóbbi időben találkoztam. Annyira büszke lennék, ha az én fiam lenne!

És ez milyen ari?! A Golden Girls című sorozatban az érett korú hölgyek az LMBT házasságról beszélgetnek. :)

Mivel eléggé felvitte a vérnyomásomat, muszáj megemlítenem ami a héten került nyilvánosságra, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint úgy néz ki, a rendőrség betiltotta az idei melegfelvonulást! WTF?! Még időben és abszolút szabályosan be lett jelentve az igény a rendezvényre, erre most előjönnek ezzel! És ez itt egy jogállam akarna lenni, vagy mi a bánat?!... Nem szeretnék vitát nyitni arról, hogy kell-e, jó-e az itthoni felvonulás. (A véleményemet lehet sejteni abból, hogy a tavalyin én is részt vettem.) De akárkinek akármi a véleménye róla, Európa közepén egyszerűen NEM LEHET csak úgy betiltani egy békés és legális rendezvényt!!! Mindegy, nem eszik olyan forrón a kását!

pride.hu/article.php

pride.hu/article.php

De hogy vidáman fejezzem be a bejegyzést, meg ne csak meleg téma legyen, íme egy kisfiú, akire lehet hatni a reggie erejével. :D

Sziasztok,

Igen, még élek. Azért nem írtam mostanában, mert az utóbbi időben vagy negatív dolog történt velem, amiről most nem szeretnék beszélni, vagy olyan ami nagyon klassz, de még nem beszélhetek róla. :)

Esküszöm mindenről be fogok számolni a maga idejében, de addig is jóravaló médiafüggőhöz méltóan inkább megosztok egysmást.                                         

Először is közérdekű infó, hogy most vasárnap este vetítik odakint a Glee legújabb, harmadik évadjának az első részét. Yaaay, Sue Sylvester is back!

Per pillanat az egyetlen sorozat, aminek ennél is jobban örülnék, az végre a Lip Service második évada! Már több helyről is jött az infó, hogy lesz, de hogy pontosan mikor, azt még nem találtam meg. Addig is azoknak az elmaradottaknak :), akik esetleg az elsőt sem látták, itt van egy kis ízelítő... szerintem a második videóban Frankie és Cat együtt az eddigi legszebb szexjelenet az LS-ben.

És ami talán azoknak is új, akik magát a sorozatot látták, hogy csináltak egy négy részes 'behind the scenes' videószériát is. Ideteszem az első kettőt.

Végül pedig nem hagyhatom ki kedvencemet, Heather Peace kolléganőt sem, aki a filmben rendőrnőt játszik, de a valóságban zenélni is szokott. :)

Kellemes hétvégét mindenkinek. :)

Fel vagyok zaklatva! Egyrészről, mert per pillanat nincs áram a lakásban, másrészről pedig, mert nemrég láttam a Grey's Anatomy legújabb epizódját. Még vagy két éve foglalkoztam it a témával, mikor Callie, az addig heteró ortopédsebész csaj csapatot váltott. Úgy tűnik, a producerek azóta sem akarják, hogy összejöjjön neki a nagy büdös boldogság...

**************************SPOILERSPACE*******************************

Az első nője lelépett, de olyan sebességgel, hogy még a csíkja sem látszott. A mostani párjával, Arizonával nagy volt a szerelem, erre a hölgy, aki mellesleg gyerekorvos! közli, hogy ő bizony, Callie-vel ellentétben, nem akar utódot. Tudom, hogy csak mert valaki kölykökkel foglalkozik, még nem biztos, hogy akar sajátot, de az ő konkrét esetükre vetítve nekem akkor is kicsit irreális. Ez a feszültség akkor oldódik fel, mikor egy crazy person nekiáll ámokfutni a kórházukban, ők pedig a sokk hatására egy teátrális jelenetben egymás nyakába borulva közös nevezőre jutnak. A második nagy konfrontáció, hogy Arizona elnyer valami nagy szakmai díjat, ami azzal jár, hogy három évre el kell költöznie Afrikába. Callie nagy nehezen úgy dönt, hogy vele megy, erre Arizona a reptéren szakít vele azzal a felkiáltással, hogy Callie ezt az utat nem is igazán akarja, inkább váljanak szét útjaik és legyenek külön boldogok... És eztán jön a legszebb rész; Calllie marad, depizik egy sort a nője nélkül, aztán fogja magát és minden bevezetés nélkül lefekszik Markkal, a plasztikai sebész haverjával. Arizona a következő részben megjelenik, közli hogy visszajött, mert nem tud Callie nélkül élni, könyörög bocsásson meg neki, hogy szakított vele, tiszta lapot szeretne. Erre Callie lazán bejelenti, hogy a tiszta lapra szükség is lesz, mert épp ma jött rá, hogy terhes Mark gyerekével. Ezzel lett vége a legutóbbi epinek. Háth nem tudom, volt idő mikor ennek a sorozatnak minőségi volt a storyline-ja, amivel nagyjából lehetett azonosulni, de az utóbbi részek inkább egy szappanoperára kezdenek hasonlítani, irritálóan elrugaszkodtak a valóságtól. Egy magát melegnek definiáló nő, aki szerelmi bánatát felejtendő egyszer lefekszik egy pasival, ilyen van. Ezt mind tudjuk. Minden felnőtt ember azt csinál, amit akar, ezzel nincsen semmi baj. De hogy egy dokinőnek annyi esze legyen, hogy pont egy közeli barátja ágyába bújjon, (akibe állítólag nem szerelmes), ráadásul nem az első alkalommal, aztán még teherbe is esik... I don't think so! 

Összevágtam egy videót a történetről. Gyorsan nézzétek meg, kaptam egy üzenetet a youtube-tól, hogy a szerzői jogok miatt lehet, hogy le kell venniük hamarosan.

Először is minden kedves olvasómnak nagyon boldog és sikeres új évet kívánok. Remélem, hogy minden amit 2011-re elterveztek, valóra válik. :)

Az ünnepek kellemesek voltak, és persze túl gyorsan elteltek. Mivel a két ünnep között dolgozni voltam kénytelen, 26-án már jöttem is vissza Pestre. Jóanyámnak sikerült 24-én délután a baleseti sebészeten kikötnie, mivel még vagy két héttel ezelőtt diópucolás közben belefúródott egy kis héj a körme alá, amiről azt hitte, majd kilöki a szervezete magától. Ehelyett viszont belobbant neki 23-án éjjel, alig tudott aludni, úgy fájt az egész keze. Egész megijedt, hogy a gyulladás ráment a csontjára is. Hál' Istennek azt azért nem, de ennek ellenére be kellet vágni egy jó darabon a körömágyát, hogy kitisztítsák. Természetesen megvolt a kötelező családlátogatás is, amit én tulajdonképpen nagyon szeretek :), de a lényeg, hogy hoztam magammal töltött káposztát! Ez azon ételek közé tartozik, amit magamnak gyakorlatilag soha nem csinálok, úgyhogy nagyon kellemes a tudat, hogy most itt lapul a frigómban. :) 

Ami még feldobta a hangulatot, hogy a szüleimnek van egy új kismacskája. Egy hamisítatlan kis gazember, aktívan megpróbálta lebontani a karácsonyfát, ami mind neki, mind nekünk hosszútávú elfoglaltságot biztosított. :)  

A szilveszter nyugisan telt, és amire rádöbbentem, hogy életemben most először búcsúztattam az óévet a fővárosban. Az előző három szilveszterem ugye nem itthon telt, előtte pedig volt, hogy egy barátnőt látogattam vidéken; vagy ha már hazautaztam karácsonyra, inkább otthon töltötem a szilvesztert is a családdal. 

Összejöttünk páran az egyik meleg kollégánál még karácsony előtt. Állati klassz volt! Először Secret Santa volt, vagyis vittünk ajándékokat, szigorúan becsomagolva, hogy ne látsszon mi van benne, letettük a fa alá, mindenki elvett egyet találomra, és megpróbált neki örülni. :) Én pl. egy kis sólámpát kaptam. Nem elektromosat, ihanem amiben gyertya van, és nagyon örülök neki! Majd, miután a heteró munkatársak hazamentek és magunk között maradtunk, valaki felvetette, hogy játszunk 'Truh or dare'-t, amit asszem 'Felelsz vagy mersz'-nek hívnak itthon. Fogsz egy üveget,  megpörgeted, és aki felé a szája mutat választhat, hogy vagy egy kérdésre válszol őszintén, vagy egy feladatot teljesít, amit valaki a csoportból gondol ki számára. Háth, fogalmazzunk úgy, hogy egyikünk sem nem volt szívbajos. :) Én személy szerint általában a 'felelsz' opciót választottam, de miután kicsit bevadultak az emberek, és valaki azt mondta, hogy mer, néha elhangzott olyan feladat is, amelyben valamelyik xx kromoszómásnak le kellett smárolnia meg kellett csókolnia egy másik xx kromoszómásat... vagy ugyanezt a fiúknak. Ami ugye kapásból nem csak annak az illetőnek a közreműködését igényelte, akire az üveg éppen mutatott. :) Szóval pár órára tizenhat évesekké regresszáltunk, ami tök jól esett, kövezzetek meg érte! :))

Szeretnék még megmutatni nektek egy kis videót, amit összevágtam a Brothers and Sisters c. sorozatból. A sztori, hogy a főszereplő anyának van négy felnőtt gyereke, akik meglett ember létükre még mindig hagyják, hogy anyuci a sejhajuk alá tegyen mindent karácsonykor. Csakhogy idén anyu úgy dönt, lefújja a családi karácsonyt és inkább elutazik telelni a pasijával. Az úton annyira lelkiismertfurdalása lesz, amiért otthagyta porontyait, hogy fura álmot lát arról, mivé váltak volna a gyerekei, ha ő nincs ott nekik a múltban. Úgy döntöttem, idén ez az én christmas message-em. :)

Végül pedig a hét idézete: Miközben ezt írom, épp a South Park megy a tévében, és az egyik karakter az előbb épp ezt énekelte: 'Subidubi rókaprém, más is buzi, nem csak én!' :D

Sziasztok,

Mindenkinek nagyon boldog, békés Karácsonyt kívánok. Kívánom, hogy legalább erre a pár napra sikerüljön mindannyiótoknak kilépni a mókuskerékből és családotokkal, szeretteitekkel tölteni az ünnepet. :))

Sziasztok,

Ha valaki kérdezi, hogy vagyok mostanában, azt mondom, megvagyok. Ennél lelkesebben nem tudom mondani, masszív a stressz az utóbbi időben a melóhelyen, ami eléggé letöri a hangulatomat, nem mindig érzem magam jól a bőrömben. De most nincs kedvem róla beszélni, meg ennek nincs is itt helye, úgyhogy inkább mesélek pár vicces anekdotát az elmúlt hetek történéseiből, hogy felvidítsam magam kicsit. :) Kezdem a számomra legviccesebbel:

Mivel felelősségteljes kislány vagyok, minden évben elmegyek nőgyógyászati rákszűrésre. Ezt legutóbb a múlt hónapban ejtettem meg. Általában igyekszem minél hamarabb kint tudni magam a rendelőből, de mostanában néha belém bújik a kisördög. Megláttam a rendelő falán az orvosi képet egy kismama pocakjáról és a benne elhelyezkedő magzatról. Tulajdonképpen nem is tervezek ilyesmit, de nem bírtam megállni, megköszörültem a torkomat és elregéltem a dokinak, hogy egyedülálló vagyok, majd szeretnék valamikor gyereket, és hogy tud-e olyan megbízható kórházat, ahol hozzá lehet jutni baby juice-hoz, és végeznek mesterséges megtermékenyítést. Az orvos halálkomoly fejjel hátradől a székben, és a következőt mondja:

- Nos, volt nálam nemrég egy fiatal leszbikus pár, akik ugyanezt kérdezték tőlem. Nekik akkor az XY kórházat ajánlottam, ahol ezt fű alatt meg is csinálták nekik. Dehát a maga szituációja ugye más, szingliként szeretné, annak elvileg mennie kell legálisan is. Szerintem menjen oda és kérdezze meg, hány éves kortól jogosult rá.

Tudjátok, ha az ember olyan félig-meddig out, akkor néha belezavarodik, kinek mit is mondott, úgyhogy pár pillanatig vadul kutattam az agyamban, hogy ennek az embernek én vajon coming outoltam valamikor? De mikor, és mi a bánatnak?! Aztán rájöttem, hogy valószínűleg teljesen véletlenül meséli pont nekem ezt a sztorit. :)) Buzgó bólogatással próbáltam elnyomni a vigyoromat. :)

 A másik történet egyik hétköznap reggel történt. Útban a munkába be kellett ugranom a postára csekket befizetni. Természetesen rohantam, hogy el ne késsek, gyorsan a pultra csaptam a csekkeket és előkaptam a pénztárcámat... ami szivárványszínű... igazán nem feltűnősködésből, tök véletlenül akadtam rá nemrég egy ezoterikus boltban, állítólag tibeti árú... szóval előveszem, mire a postáscsaj elmosolyodik, és közli velem hogy:

-Milyen klassz az a pénztárca! Nekem otthon ilyen zászló is van. Nagyon szimpatikus!

Esküszöm nagyon rohantam, plusz reggel kilenc előtt nem mindig vagyok még teljesen ébren, úgyhogy egy futó mosollyal és egy köszivel reagáltam, csak később esett le, mi is történt az imént, és hogy az ifjú 'kolléganő' lehet, hogy barátkozni szeretett volna. :)) Nade munkaidőben?! Ejnye! :D

A mai nap sorozata: Lip Service !!! Egy új skót leszbikus sorozat! Az első részt valamiért picit unalmasnak találtam, de hamar belemelegedtem és a végén már el sem tudtam szabdulni a képernyőtől. Erőteljesen L Word feelingje van, mert megy benne a drámázás ezerrel, láthatunk pár szépen kivitelezett szexjelenetet, vannak vicces pillanatok is, és a nyelvi ínyenceknek nagyon tudom ajánlani azt a jóízű skót dialektust, ami minden alkalommal megtörténik, amint egy szereplő kinyitja a száját. Cheers mate!

Íme a főszereplő lány, Ruta Gedmintas, aka Frankie. Ez a kép egy másik filmből való, itt tök feminin.

A Lip Service-ben ezt a hölgyet valami HIHETETLEN módon butch figurává alakítják! Eszméletlenül skinny és fiús, mély hanggal, mint Shane. Az első pillanatban el is könyveltem, hogy lám, egy meleg lány játsza a főszerepet, nagyon helyes; de aztán el kezdett bennem dolgozni a gaydar, egyre jobban olyan érzésem lett, hogy ő inkább egy heteró szinésznő, aki veszettül jól játsza a szerepét. Rákerestem, és úgy tűnik igazam volt! Eddigi találataim szerint valóban straight. Ha ez igaz, akkor respect! Nekem már a beállása is annyira leszbikus a sorozatban, hogy az szinte mellbevág, szóval le a kalappal előtte. :)... Ilyen a butch változat:

A kedvencem viszont a valóságban is meleg. Heather Peace, aka Sam. Egy rendőrnőt játszik, Frankie exének jelenlegi barátnőjét.

A nagyon up-to-date-eknek jelezném, tudom, hogy ez a sorozat már majdnem két hónapja megy, de nekem csak most hívták fel rá a figyelmemet. Épp azon szorongok, hogy hat rész ment le, és már hetek óta nem volt új epizód, úgyhogy lehet, hogy ennyi volt az első évad?!

Úgy vettem neszét ennek a sorozatnak, hogy elmentünk pár munkatárssal a melegkörből karaokézni, ott mesélte az egyik lány, hogy jó... Ja igen, voltam karaokézni! Életemben kb. harmadszor... és énekeltem is... duettet egy kolléganővel... élveztem :)

Végül pedig jelentem, a karácsonyi bevásárlás kellős közepén vagyok. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy úúútálok vásárolni!!! Már azért sem rajongok, hogy magamnak vegyek valamit, másnak meg főleg nem! Mindenesetre a nagy shoppingolásban, ha már nekiduráltam magam, magamnak is beszerváltam pár dolgot. :) Pl. néha gyújtok füstölőt, de mindig macerás, hogy hová tegyem a pálcikát, míg ég. Most találtam egy gyönyörű, sötétbarna füstölőtartót. Bagoly ül a végén. :) Úgyhogy a héten majd' minden nap gyújtottam füstölőt, ezzel nyugtatom az idegeimet.

Bye,

F.

Rájöttem, hogy nem ártana leírnom párizsi élményeim többi részét, mielőtt a végén még feledésbe merülnek. :) Szóval most már értem, miért ez a világ egyik legkedveltebb turista célpontja. Nemcsak gyönyörű, de valahogy olyan könnyed hangulat lengi körül az egész várost, amitől az ember megnyugszik, ellazul. Ideális szerelmeseknek, hogy zavartalanul elmerülhessenek egymásban. Úgyhogy a nászutas-klisé igaz! 

Kicsit tartottam a metrózástól, mert jópár rémtörténetet hallottam arról, hogy olyan könnyen el lehet tévedni benne, mint valami szövevényes labirintusban. De ez a félelmem nem igazolódott be. Persze nem volt könnyű, de végülis mindenhova eltaláltam. Ennek egyik oka az volt, hogy rögtön a reptéren a kezembe nyomtak egy ingyen térképet. :) Az utolsó napon pedig már egész rutinosan tömegközlekedtem, csak a végére már nagyon untam, hogy vadidegeneket kell leszólítanom a helyes irányt megérdeklődni.

EasyJettel repültem, és még az utazás előtt volt is egy kellemetlen élményem velük kapcsolatban. Németországból mindig Germanwingsel jártam haza, a jegyet online vettem, a pénzt pedik a bankszámlámról utaltam át nekik. Gyors, egyszerű, soha nem volt gondom vele. Az easyJetnél viszont nem lehet banszámláról utalni, kizárólag hitelkártyával lehet fizetni. WTF?!! Olyanom pedig nekem nincs per pillanat, csak sima bankkártyám. Senkitől nem akartam a kártyáját kölcsönkérni, egy repjegy nem két fillér, kellemetlennek éreztem volna még akkor is, ha az illetőnek két nap alatt vissza tudom utalni az összeget. Ezért úgy döntöttem, kimegyek a retérre és megveszem személyesen, még akkor is, ha pár ezer forinttal drágább. Háth, nem csak hogy baromi sok időt elb..tam a repülőtéren, de ráadásul még aránytalanul drágább is vola jegy, mint online. Ha tudtam volna, hogy nem csak egy szimpla kezelési költséget tesznek rá az árra, biztos kerítettem volna valahogy egy kreditkártyát!

Maga a repülőút lenyűgöző volt, az Alpok felett repültünk át. Képeslapra illő volt a táj, sokkal több látnivalóval, mint a Köln-Budapest vonalon.

 Az a közhely is igaz, hogy Párizsra nem elég egy-két nap, úgyhogy kőkeményen fel kellett állítanom egy fontossági sorrendet. Szeretem a templomokat, úgyhogy megnéztem a Sacré Coeurt és a Notre Dame-ot. A SC gyönyörű, nem beszélve a kilátásról, ami eléd tárul onnan, hiszen Párizs egyik legmagasabb pontján helyezkedik el. Viszont nem éreztem ott jól magam sötétedés után. A turisták odavonzottak egy csomó gyanús alakot, akik  mindenfelé ott csöveztek és arra késztettek, hogy szorosabban fogjam magamhoz a táskámat. 

A Notre Dame kívülről nem is tűnik olyan nagynak, csak odabent derül ki, milyen hatalmas is valójában. Ja, és találtam egy eszméletlenül vicces papi ruhát is a templomi kincstárban. Nem is tudtam, hogy a katolikus egyház ennyire haladó szellemű. :D

Szerettem volna valami olyasmit is megnézni, ami nem tipikus turista látványosság, ezért elmentem a Párizs csatornarendszerét bemutató múzeumba. Érdekesnek érdekes volt, csak épp a múzeum lent van a föld alatt, közvetlenül ahol a szennyvíz folyik. Hihetetlenül büdös volt, úgyhogy a végére majdnem elrókáztam magam. :) Táblákon mesélték el, melyik korban hogyan próbáltak megbírkózni a felgyülemlő trutyi problematikájával. A fejlesztéseket mindig valamilyen nagy társadalmi nyomás kényszerítette ki. A középkorban például, mivel mindent a Szajnába öntöttek, a folyónak voltak olyan részei, ahol egy méter! átmérőjű metánbuborékok képződtek. Vagyis gyakorlatilag halálos volt levegőt venni!

Sikerélménynek könyvelem el, hogy megtaláltam a kis Szabadságszobrot, ami az egyik parkban van nem messze az Eiffel Toronytól. Azt nem állítom, hogy el van dugva, de tekintve, hogy nincs utca/házszám, nem olyan egyszerű ám megtalálni.

 És nem hagytam ki a Moulin Rouge-t sem. Annak ellenére, hogy a belépő ára a mulatóba csillagászati, hosszú sor állt a pénztárnál, mikor ott voltam. A hely ott áll a vöröslámpás negyedben, tisztára Amszterdam feelingem volt. :)

Egy hostelban laktam, ami egy patkányluk volt, de úgyis csak aludni jártam oda. Szinte minden este más volt a szobatársam. Volt ott minden; egy kanadai csaj, aki nemrég indult neki egy egyéves körútnak a világ körül. Észak-Európában kezdte, és a Közel-Keleten akarja befejezni. Háth, sok szerencsét a Gázai övezetben, kislány!... Aztán egy indiai hölgy, aki Írországba próbált eljutni, de Párizsban kirabolták. Találkozott egy honfitársával, egy férfival, akivel valamilyen érthetetlen oknál fogva rögtön a megismerkedésük napján közös hotelszobát bérelt. Mikor a pasi rájött, hogy nem akar vele lefeküdni, megvárta míg míg a nő elmegy zuhanyozni és lelépett mindenével... hihetetlen, az emberek milyen naívak tudnak lenni.

Egyébként nem csak metróztam, a convention-re például, ami a külvárosban volt, busszal mentem. Így kb. tíz perccel tovább tartott az út, viszont jó volt nézelődni, minden reggel elhaladtunk egy csomó látnivaló mellett.

Az utolsó dolog, amit Párizsban láttam az a Défense, a város üzleti negyede. Azért különleges, mert ez a kerület nem a cityben, hanem a külvárosban van. Párizs belvárosa tele van műemlékekkel, a franciák pedig felismerték, hogy ha a régit és az újat egymás mellé zsúfolják, az baromi ronda lesz, úgyhogy megtiltották, hogy felhőkarcolókat építsenek a belvárosba... pár nappal ezelőttig! ugyanis pont a múlt héten hallottam a rádióban, hogy a város vezetésében változások történtek, és lehet, hogy el fogják törölni ezt a korlátozást.

Ja, és egy teljes napot töltöttem a Louvre-ban, ahol láttam egy nagyon cool múmiát! Hiába szugeráltam, nem ült fel. :)

Hi Mindenki,

Az ok, amiért az utóbbi napokban nem jelentkeztem az, hogy egy hét vakáció után tegnap érkeztem haza Párizsból. Azért ezt a várost választottam, mert úgy volt, hogy lesz ott egy úgynevezett convention, vagyis egy olyan találkozó, ahol borsos belépőért találkozhatsz valamely hírességgel. Ez a Planet Babylon Convention volt, három napos rendezvény, és az eredeti fellépők Rachel Shelley (aka Helena, The L Word), Randy Harrison (aka Justin, Queer as Folk) és az én drága Kate Moennigem (aka Shane, The L Word) lett volna. Gondoltam egyszer élek, megvásároltam a belépőt és a repjegyet, lefixáltam a szállást és annyira izgatott voltam!!! Végül hat teljes napot töltöttem Párizsban. Hármat a conventionon, hármat pedig városnézéssel (a hetedik volt a hazaút). Pár nappal az út előtt azonban nagy csalódás ért, mert kevesebb, mint egy héttel az esemény előtt ezt a bejegyzést olvastam Kate twitter oldalán: 'paris, i love you. sadly i wont be coming to you due to the poorly organized and poorly managed business of the planet babylon'. És a szervezők a weboldalukon valóban ki is cserélték Kate nevét Laurel Hollomanéra (aka Tina, The L Word). Természetesen őérte is odavagyok, de én akkor már nagyon Kate-re készültem lelkileg, és abban a pillanatban annyira csalódott voltam, hogy az elmondhatatlan!!! Igazándiból magasról tettem rá, hogy tényleg a rendezők hibája volt-e, vagy Kate-é, írtam egy habzó szájú e-mailt a Planet Babylonnak, hogy kérem vissza a pénzemet ASAP!!! Erre az a válasz jött, hogy pénzt csak a rendezvény teljes törlése esetén adnak vissza (ezt persze tudtam, csak muszáj volt kiadnom a mérgemet), de próbáljam meg eladni a ticketet, vagy menjek oda első nap nyitásra, és biztos lesz aki úgy jelenik meg, hogy még nincs jegye és átveszi tőlem. Szóval a repülőre még azzal a határozott szándékkal szálltam fel, hogy első nap megjelenek, visszaveszem a lémet és inkább egész idő alatt várost nézek. Aztán lehiggadtam és beláttam, hogy mindhármukat nagyon kedvelem, ostobaság lenne nem részt venni a conventionon, ha már a városban vagyok, mert valszeg soha többet az életben nem lesz rá esélyem, hogy találkozzak velük. Plusz hat teljes napig baromi unalmas lenne várost nézni, még akkor is, ha az olyan gyönyörű, mint Párizs. Úgyhogy végülis elmentem a conventionre és nem bántam meg. :)

Nagyon érdekes élmény volt. Minden nap megjelentek mindhárman, lehetett nekik kérdéseket feltenni, meghatározott mennyiségben fényképezkedni, és autogrammot is kaptam.

Elnézést a képek gyengus minőségéért, a világítás nem volt a legjobb, meg nekem sem mindig sikerült jó helyre ülnöm. Csináltam videót is, nemsokára felteszem majd youtube-ra!

Mindhárman rendkívül kedvesek voltak, azt hiszem Rachel Shelley volt köztük a legközvetlenebb. Mindenkit átkarolt a képeken, mikor pedig először odaálltam mellé fotózkodni és látta, hogy kicsit meg vagyok szeppenve, még meg is kérdezte, hogy minden okés-e. :)) Ő az akiről el tudom képzelni, hogy ha egy hét múlva az egyik ott jelenlévő fan szembesétálna vele az utcán, talán még meg is ismerné.

Mindkét nőn annyira érződött, hogy fiatal anyák! Volt az egész lényükben valami gyengédség, empátia ami nagyon tetszett. Tudtátok, hogy Rachelnek is van már egy pici lánya, Laurel pedig a sajátja mellé fogadott örökbe új gyerkőcöt? A 'question and answer' résznél megkérdeztem tőlük, hogyan bírják a munkát meg az anyaságot összeegyeztetni, és le sem lehetett lőni őket. :D Látszik, hogy a porontyok körül forog az életük.

Számomra a legérdekesebb dolgot Laurel mondta. Megkérdezte valaki, állandó karakterként nehezen viselte-e, hogy sok szereplő csak jött és ment az évek alatt. Erre a végig mosolygó nő tekintetébe valami távolságtartás költözött, és hidegen azt felelte: 'Nem igazán érintett meg, annyian jöttek és mentek, hogy a végén már nem törődtem vele.' Pár másodpercnyi kellemetlen és értetlen csönd után pedig kibökte fura válaszának okát:' Az az igazság, hogy Erin Daniels kiírása a sorozatból, és karakterének halála nagyon megviselte és felzaklatta a szereplőgárdát. Nem is tudom kifejezni, mennyire. Kate keresetlen szavai voltak erre a legjobbak: 'It sucked!.' Rengeteg nagyszerű és tehetséges színésznő megfordult a forgatáson, de mi, az eredeti csapat, akik az első évadban dolgoztunk együtt, nagyon közel kerültünk egymáshoz, és miután Ilene Chaiken (producer) ezt szétzilálta, már nem mertem kötődni új szereplőkhöz.'... Én abban a pillanatban annyira imádtam Laurelt!!! Az eredeti szereplőgárda mindig is azt nyilatkozta interjúkban, hogy remekül megvoltak kamerán kívül is és nagy barátságok születtek. Amit az ember nem feltétlenül vesz be, mert csak természetes, hogy ezt mondják a publicitás miatt. De ha mindezt élőben, ilyen őszinte előadásban hallom, akkor talán mégis van benne igazság. És én ennek annyira örülök, mert szerintem az első évadban eszméletlen kémia volt köztük, olyan jó lenne elhinni, hogy kamerán kívül is megértették egymást! Laurel gyakorlatilag virágnyelven visszaadta rengeteg néző véleményét, mégpedig hogy IC mikor megunt egy storyline-t, érthetetlen módokon eltűntette a szereplőket, ésszerűtlenül vagy sehogysem lezárva a történetet. Laurel már ezért az egy kijelentéséért megérdemelte a vastapsot amit a végén kapott!

Rachelt megkérdezték, kivel dolgozna szívesen újra együtt a csapatból, és az első személy akit megnevezett Leisha Hailey (aka Alice) volt. Szó szerint azt mondta, 'Leisha is a born comedian, she is brilliant in it', amit szerintem bárki határozottan megerősíthet, aki valaha is látott akár csak három percet Alice-ből. :)

Randy volt a legfélénkebb, visszahúzódóbb hármuk közül. Azt is megkockáztatom, hogy nem mindig érezte jól magát a figyelem középpontjában, pedig jópár heteró csaj sikoltozott érte a közönség soraiban. :) Az vicces volt, mikor mesélte, hogy annyira fiatalkának nézett ki a QAF szereplőválogatáson, hogy Gail (aka Brian, aki a pasiját játszotta) megérdeklődte tőle, tudják-e a szülei, hogy egy buzisorozatban készül játszani. :D Félénksége ellenére érdekes személyiség. Kiderült, hogy szokott meditálni, pár éve pedig fogta magát, átjött USA-ból Franciaországba, és ott élt egy darabig valami vidéki tanyán. Neki sajna nincs kilátásban semmilyen tévés projekt, New York-ban él és jelenleg kizárólag színházat csinál... kár.

Laurelt kérdezték Oliviáról, a babáról aki Angelicát, filmbeli lányát játszotta. Kiderült, hogy ő volt az egyetlen gyerkőc, akit castingoltak a szerepre. Mindössze két hét korkülönbség van közte és Lola, az igazi gyermeke között. Mesélte, hogy amíg pici volt nem adódott semmi gond, de amint nekiállt járni, egy csomószor egyszerűen kisétált a jelenetből, ha meglátott távolabb valami izgalmas dolgot. :D Mikor pedig beszélni is elkezdett, beledumált a szövegükbe, úgyhogy gyakran kellett rögtönözniük, hogy megmentsék a jelenetet. :)     

Van közös képem mindegyikükkel. Juhé! A kedvencem az, amelyiken a két hölgyeménnyel együtt lettem lefotózva. Fel is teszem nemsokára facebookra. :)

Szóval a fellépőkre nem lehet panasz, azt hiszem igazán kitettek magukért. Sajna ez nem mondható el a rendezőkről. Az alapvető gond az volt, hogy annak ellenére, hogy jópár külföldi résztvevő volt a közönségben, szinte alig voltak hajlandóak angolra fordítani bármit is. A három színésszel természetesen angolul ment a diskurzus, de mikor ők nem voltak ott, a szervezők hogy kitöltsék az időt, tartottak rövid konferenciákat a két sorozatról, homoszexualitásról, etc. ami kizárólag franciául ment annak ellenére, hogy többen is kértük, legalább foglalják röviden össze angolul, miről beszéltek. A moderátor csaj belemosolygott a képembe, megígérte, hogy megteszi, aztán sz*rt bele. :( Igazándiból amúgy is csak a hírességek miatt mentem, nem azért, hogy őket hallgassam diskurálni, de azért jól esett volna a gesztus. Mert így úgy érzem, kevesebbet kaptam a pénzemért, mint a többiek. Mikor kiderült, hogy Randy beszél franciául majdnem infarktust kaptam, hogy mindjárt átváltanak angolról! Volt egy szervező, akihez odafordultam angolul egy kérdéssel, ő rázta a fejét, hogy nem beszéli a nyelvet, kemény három másodpercig aggódva nézett körül, van-e a közelben valaki, aki segíthetne nekem, aztán úgy döntött oldjam meg magam és otthagyott.

Az L Chaten nagy vitákat taltam arról, vajon Kate azért nem jött Párizsba, mert dívára vette a figurát, és az utolsó pillanatban előállt valami új követeléssel, vagy a szervezők szúrtak el. A valóságot sajnos soha nem fogjuk megtudni, de az tény, hogy a rendezők mind rendkívül fiatalok voltak, nem hiszem hogy bármelyikük is megvolt annyi idős, mint én, és a saját bőrömön tapasztaltam, hogy tapasztalatlanok és bizonyos dolgokra nem fordítottak elég figyelmet, úgyhogy egyáltalán nem tartom kizártnak a második lehetőséget. A hölgyike mindenesetre már végigcsinált pár conventiont Londonban, ahol rendben megjelent és nem volt semmilyen allűrje. Mindenesetre úgy döntöttem, lehet hogy még egyszer valamikor megpróbálkozok egy ilyen rendezvénnyel, mert azért klassz volt. Van abban valai szürreális, mikor Rachel Shelley vagy Laurel H. elsétál melletted a folyosón. :) Legközelebb viszont ha van rá lehetőség helyben fogom megvenni a jegyet, nem rendelem meg előre, in case a szervezők megint nekiállnak kavarni. És nagyon-nagyon reikizek azért, hogy Kate legközelebb Londonba vagy Berlinbe jöjjön conventionre és ne Párizsba!

A másik három napon masszív sightseeing volt reggeltől estig, még most is rendesen izomlázam van. :) Az összes kézenfekvő túristalátványosságot megnéztem. Egy biztos; Paris is AMAZING!

Az Eiffel toronyban pont akkor voltam fent, mikor felkapcsolták a világítást, és még szikrázni is nekiállt.

A diadalívről gyönyörű a kilátás, a Champs-Elysées bevásárlóutcában pedig, ami az ívtől indul, órákig el lehet window shoppingolni. De az árak miatt a a magamfajta túristának szigorúan csak window lehet az a shopping! :)                                                           

Huhh, hirtelen nagyon fáradt lettem, úgyhogy mára ennyi, legközelebb majd befejezem a beszámolót. :)

Pusssz

Üdvözlet,

Igazából nincs semmi extra, csak gondoltam bejelentkezem. :) Jelentem épp az imént zártam be az ablakot, ami egyértelmű jele annak, hogy vége a jó időnek! Én, aki kifejezetten hidegtűrő vagyok, plusz egyfolytában igénylem a friss levegőt, nagyon élveztem az elmúlt egy-két hetet. A hőség már messze volt, de fázni még nem fáztam, jól esett a friss őszi levegő. A héten viszont már én is érzékeltem a temperatúra süllyedését, úgyhogy most mablak becsuk, mert jön rám a hideg. :)

Szombaton elugrottam a LIFT-re, végigültem a 'Nőiesség bennem; a nőiesség és én', vagy valami hasonló című workshopot. És it szó szerint értem azt, hogy végigültem. A téma arról szólt, hogy mit jelent nekem/nekünk az, hogy nők vagyunk, mit értünk szubjektíven nőiesség alatt, stb. Sokan lelkesen hozzászóltak, csak épp senki nem mondott számomra semmi újat... ami persze nem baj, csak ez engem nem inspirált részvételre. :) Tulajdonképpen azért ezt a workshopot választottam, mert eljött egy szexológusnő is, gondoltam mond valami érdekeset :), de szexről végülis egy büdös szó sem esett, úgyhogy a vidám, mosolygós jelenlétén kívül nem sok mindennel járult hozzá a beszélgetéshez.

Aztán pedig spontán ott maradtam a rapid randira. A pride-on már rendeztek egyszer ilyet, de a mostani eléggé másként alakult, mint akkor. Először is, júliusban voltunk összesen tizenhatan, most pedig kezdésre beözönlött több, mint harminc nő. :) És mivel időre be kellett fejezni az ismerkedést, mert egy másik progi volt rögtön utána a teremben, az egész elég hektikusra sikeredett. Azonkívül voltak páran, akik a huszadik ember után vagy megunták, vagy valami fontos dolguk volt, úgyhogy egyszerűen leléptek... no comment. Azért voltak érdekes emberek is, úgyhogy panaszra nem lehet okom.

Ez pedig egy hivatalos űrlap, ahova nézzétek, a kitöltő mit írt be a fogamzásgátlás módjának. :D

Hi,

Tegnap láttam asszem harmadszorra a Brokeback Mountain-t. Az ok az, hogy a munkahelyemen Diversity Week van. Workshopok, előadások vannak a női munkavállalók, melegek, fogyatékkal élő kollégák, stb. helyzetével kapcsolatban. Ennek keretében volt előző este a filmvetítés, amire elhívott az a kolléganő, akivel olyan szépen egymásra akadtunk. Namost ne gondoljatok valami nagy heppöningre, az irodaépület egyik előadójában volt, és kb. tizen jöttünk el. :) Az egész elég furán kezdődött, ugyanis előzőleg kitették a kis flyert, amin ott állt, hogy kedden lesz a film, de az nem, hogy hány órakor. Kissé retardáltnak tűnt a dolog, míg el nem mesélték, hogy tavaly a diversity week teljes programját feltették valami hungarista oldalra, amiből elég nagy galiba lett mikor kitudódott, a cég ugyebár nem teheti ki veszélynek a dolgozókat, blablabla.

Az ok pedig, amiért egy olyan filmet mentem el megtekinteni, amit már láttam, az, hogy az összes többi progi munkaidő alatt van, el kell kéredzkedni rá a főnöktől, mintha valamilyen oktatásra mennél, nekem pedig momentán túl sok a dolgom, nem igazán lenne illendő elcsászkálnom... Olyan fél hétkor kezdődött, utána pedig a közönség testületileg elment meginni valamit. :) Jókedvű, kedves társaság; jól éreztem magam. Állítólag harmincvalahány tagja van a céges melegkörnek, az ott és akkor jelenlévők nemi aránya kb. 50-50% volt, ami tök jó tekintve azt a fiúdominanciát, amit az ilyen helyeken általában tapasztalni szoktam... Egyébként jelezném, hogy Leszbikus Identitások Fesztiválja van egész héten! www.liftfesztival.hu Hétközben nem sok időm van, de szombaton megpróbálok benézni valamire... 

Ez egy nagyon vicces videó. Egy New York-i aktivista hölgy bemegy a városházára és megpróbál marriage licence-t kérni magának és a párjának. Mikor ezt nyilvánvalóan nem kapja meg, odarángat egy vadidegen srácot és vele nyilatkoztatja ki házassági szándékát :D, és meg is kapja rá az engedélyt! rámutatva ezzel, hogy két egymás számára teljesen idegen heteró minden probléma nélkül egybekelhet, míg egy meleg pár, akik együtt élnek hosszú évek óta, ugyanezt nem tehetik meg. Az egész nagyon színpadias, jó amerikai módra, de nekem tetszik... egyébként végig a srác tejbetök képén röhögtem! :D

Nyugodtan teltek az elmúlt napok, semmi egetrengető nem történt. Múlt vasárnap voltam egy állatmenhelyen kutyát sétáltatni. :) Pár éve ismerkedtem meg ezzel a hellyel, akkori kollégákkal mentünk segíteni. Ez a kutya és macskamenhely a főváros peremén van az erdő szélén, és teljesen benőtte az egészet a gaz meg a szemét, mi pedig szépen kiganajoztuk az egészet. Akkor mondták az ottaniak, hogy mindig van szükség olyanokra, akik megmozgatják kicsit a kutyákat, mert a szerencsétlenek egész nap ott gubbasztanak a kennelekben. :(  Megpróbálom leírni, milyen érzés belépni egy ilyen helyre. Az első dolog ami mellbevág, az a hatalmas hangzavar. 140 kutya van kis területre összezsúfolva és EGYFOLYTÁBAN ugatnak! A másik dolog pedig értelemszerűen a szag. Félreértés ne essék, az állatok nagyon szépen el vannak látva, de ekkora létszámnál ezt fizikálisan lehetetlen elkerülni. Az ott dolgozók gondolom már megszokták ezeket a dolgokat... A kutyák egyébként egészségesnek tűntek. Persze nem olyan jóltáplátak mint amelyeknek van gazdájuk, de nem is kórosan soványak, úgyhogy le a kalappal a menhelyet fenntartók előtt! A kutyák énszerintem a legszembetűnőbben a viselkedésükben különböznek azoktól az állatoktól, akiknek van gazdájuk. Minden kutya örül, ha látja, hogy sétálni viszik, de őbennük olyan kétségbeesett vágy volt, hogy kijussanak a ketrecből, mikor rájuk tettem a pórázt, amilyet még nem láttam... és az evésnél is ugyanezt vettem észre... szinte nem is rágtak, csak nyeltek minél gyorsabban, hogy ne tudja senki elvenni előlük az ételt.

Maga a sétáltatás kellemes élmény volt. Kettesével vittem ki a döggencseket, max. húsz percre, hogy minél többet meg tudjak mozgatni. Jól viselkedtek, volt köztük pár elég félős, akiket meg kellett győzni róla, hogy nem akarom bántani őket, sőt. :( Egész komoly fizikai munka ám három és fél órán keresztül folyamatosan egy póráz végén loholni, úgyhogy alaposan kifáradtam, nehezítésképpen pedig az eső is végig esett, úgyhogy a szó szoros értelmében bőrig áztam, plusz akkora sár volt, hogy még a váltógatyám sem úszta meg tisztán a menhelytől a buszmegállóig tartó százötven méteres utat. Nem az első eset, hogy így jártam hasonló tevékenység közben. Háth, úgy látszik ez ilyen dolog; ha én kimozdulok valami közmunkát végezni, utána még a bugyimat is cserélnem kell. :)

 Úgyhogy ezennel felhívom minden olyan kedves olvasómat, akinek van ideje és kedve ilyesmit csinálni, vagy ismer valakit akinek lenne rá hajlandósága, az jelezze nekem és örömmel veszem, ha csatlakozik hozzám. Szóljon bátran az is, akit nem ismerek személyesen, a kutyeszek és én minden segítő kéznek örülünk. :) Tényleg klassz élmény, aki még nem csinálta nem is tudja, mennyire fel tudja tölteni az embert az ilyesmit. Annyira kell felkészülni, hogy segíteni kilenctől fél egyig lehet, még az etetés előtt, úgyhogy korán kell kelni. :)

A pride-on egyébként nyitottam erről egy topikot és hatalmas csalódás volt, hogy egy lélek sem jelentkezett. Jött pár elismerő bejegyzés, hogy 'ez tök jó, hajrá', de semmi több. WTF?! Ne dicsérgess, hanem emeld fel a nagy segged a tévé elől és gyere velem!!! És itt nem azokra gondolok, akik napi nyolc óra után még két gyereket nevelnek, háztartást vezetnek, meg millió más dolguk van, hanem ha már szóba jött a pride, például arra a rengeteg fiatal meleg lányra aki otthon ül és az égvilágon semmi értelmeset nem csinál, mert nemhogy gyereke, de még párja sincsen, aztán meg sír a szája, hogy milyen üres az élete. És biztosan tudom, hogy sok ilyen van, ahhoz épp elég randit és ismerkedést tudhatok magam mögött olyan nőkkel, akikkel alig lehetett valami épkézláb témáról beszélgetni, annyira nem kezdtek semmi értelmeset a szabadidejükkel. Isten mentsen, hogy bárkinek is előírjam, mit tegyen, egyszerűn csak szeretném megérteni, hogy az emberek úgy általában, de főleg ebben az országban miért olyan passzívak. (A személyes ismeretségi körből is volt pár ember aki mondta, hogy talán eljön velem, de aztán nem igazán törték a nyakukat.)

Meló fronton annyi van, hogy túlvagyok az első negyedév záráson. Nem tudom  meséltem-e már, de a mi részlegünkön az a szokás, hogy három havonta minden futó ügyet megpróbálunk lezárni, és ilyenkor van jó nagy adag (fizetett) túlórázgatás. Mondjuk ez nekem még nem volt az igazi, mert még van pár dolog amit nem tudtam csinálni, most októberben kapok rá tréninget, úgyhogy a legközelebbi záráskor biztosan több munkám lesz! 

Végül pedig megpróbállak rávezetni benneteket, kivel is lesz szerencsém nemsokára találkozni, ha minden jól megy. Íme, ő az illető hölgy új barátnője. Ha igaz a pletyka nemrég jöttek össze és valami hihetetlenül cukik együtt. :) Azokat a szemeket tessék figyelni! Már egy macskát is beszerváltak együtt, ami szerintem annyira leszbikus húzás. :D :D Valakit, akinek ilyen jó ízlése van a nők terén, egyszerűen muszáj megismernem!   Remélem őt is magával hozza Európába!

Múlt hétfőn csak fél napot dolgoztam, mert fél egykor felkerekedtünk és elmentünk a csapattal az egyik Pesthez közeli kisvárosba megnézni cégünk gyártósorát. Mi vagyunk ugye az üzleti támogató részleg, és a főnök azt akarta, hogy nézzük meg a helyet ahol azok a cuccok készülnek amikről mi könyveljük a számlákat... gondolom azt akarta ezzel elérni, hogy emberközelibbé váljon számunkra amit csinálunk. Érdekes volt, az tuti. Azt már írtam, hogy ez egy számítástechnikai cég, és néhány alkatrész amit gyártanak csillagászati összegbe kerül. Ezen okból, meg gondolom az ipari kémkedés elkerülése miatt is az egész hely tömve van biztonsági őrökkel. A gyártó részlegben dolgozóknak minden munkakezdéskor és befejezéskor fémkapun kell átmenniük, és ha valami becsipog -márpedig valami fém mindig van az ember tatyójában- ki kell nyitni a táskát és megmutatni... háth, én nem biztos, hogy örülnék minden áldott nap egy ilyen tortúrának. Annyira óvják a készülő gépeket, hogy egy speciális anyagból készült sarokpántot és köpenyt kellett a csarnokban viselnünk, amik levezették rólunk az elektromos töltéseket, nehogy károsítsuk a cuccokat. :) Egyébként rendszeresen konfrontálódom azzal, milyen szarul döntöttem a továbbtanuláskor. Mesélték ugyanis, hogy az ott melózó mérnökök akik a szervereket rakják össze alapból sem keresnek rosszul, de ha mondjuk tíz gépet összeállítanak anélkül, hogy a minőségteszt visszadobná, vagyis hiba nélkül dolgoznak, akkor megkapják prémiumként pluszban a fizujuk negyven százalékát! Ha mondjuk egyet hibázik akkor valamivel kevesebb bónuszt kap, és így tovább. Ez mekkora?! Ha jó vagy, ebből már megvan egy-két év alatt a kertesház Budán, az tuti! Minden elkészült darabot legalább háromszor ellenőriznek, aztán ebből a kis vidéki üzemből a világ minden tájára szállítanak. Mutatták is, hogy a tengeren túlra szánt árúk faládákban utaznak, az európai cuccok műanyagban, stb... A cég magánfelhasználásra nemigen gyárt, inkább vállalkozásoknak, sokan közülük az egész gépparkjukat nálunk veszik, úgyhogy az átlagos mértékegység az ilyen gépeknél a terrabájt. Húúúú, hogy egy olyanra mennyi jó kis sorozatot fel lehetne tenni! *nyálcsorr* :))

Egyébként aznap először mióta ott melózom felmerült a meleg téma. Körülöttem a vonaton csupa fiatal kolléganő ült akik mindenféléről csevegtek. Azt hiszem épp a 'Hol szoktatok bulizni' című intellektuális téma volt terítéken, mikor az egyik csaj elkezdte mesélni, hogy egyik szombaton spontán be akartak menni egy helyre, beálltak a sorba és a bejáratnál közölte velük a kidobóember, hogy ma éjjel leszbikus buli van, mire ők inkább nem mentek be. :) A lány neki is állt lamentálni, hogy ha ő csapatot váltana, akkor otthonról biztos kitagadnák. A másik erre közölte, hogy az egyik unokatesója tavaly úgy döntött, hogy leszbikus lesz, de szerencsére most megint pasija van. Meg hogy egyszer tök sokáig beszélgetett egy lánnyal akiről kiderült, hogy meleg és utána mennyire más szemmel nézett rá. Általában ki szoktam javítani az embereket, hogy pl. a famíliának végső soron nincs hozzá sok köze, kivel vagyok együtt, elvégre nem nekik kell az illetővel együtt élniük, hanem nekem, kvázi olyan családtagokra  nincs is szükségem, akik felnőtt létemre ilyesmibe beleszólnak. Meg azt is helyre szoktam tenni, hogy az ember a szexuális beállítottságáról nem szokott csak úgy dönteni, az élet ennél jóval bonyolultabb. Valakit pedig aki egyik hónapban egy csajjal van, a másikban pedig már egy férfival, éppúgy, mint azokat a lányokat akik a dizsiben egymássl smárolnak, hogy felkeltsék a hapsik érdeklődését, úgy hívják, hogy divatleszbi, akiknek az égegyadta világon semmi közük nincs a meleg közösséghez... És ezek után csodálkoznak, hogy olyan sok homó nem bújik elő. Hát persze, ha ilyeneket hall, hogy 'más szemmel néznek rá'! :S De aznap nem volt sem kedvem sem energiám olyan szélmalomharcba bocsátkozni, hogy megpróbáljam eloszlatni a sötétséget elméjükben... majd legközelebb.

Később is felmerült a téma hasonló stílusban. Az üzemlátogatás után beültünk vacsizni egy étterembe, ahol a fiatal gyakornok kolléga aki még nyáron dolgozott a Szigeten az infópultnál, az élményiről kezdett regélni, és mondta, hogy mindenki úgy ment oda hozzá érdeklődni, hogy 'a Magic Mirrort keresem, de nem vagyok buzi!' Amikor valaki a csapatból kérdezte, mi az a magic mirror -egyébként a Szigeten a melegsátor-, ismét elhagyta száját a b betűs szó. A sztorihoz tudni kell, hogy a teamben van egy meleg srác. Bájos kis nyunyó, okos, úgyhogy én bírom. Persze nem jelentette be nekem, mikor odakerültem, de elég nyilvánvaló. Ez a gyagya pedig közvetlen mellette ülve állt neki buzizni! 

A napnak ezzel még nem volt vége. Tudni kell, hogy habár szivárvány színű zászlót nem raktam ki az íróasztalomra :), de egy vékony szivárványos karkötő, amit még kintről hoztam, rajtam van, a táskámon pedig kint van három szalagocska, amiket a bécsi és a kölni pride-okon kaptam. Ez egy átlag magyar heterónak nem is mond sokat, de azt hiszem a meleg kolléga észrevette őket. Jóban van az egyik teamleader lánnyal akinek azt hiszem elmondta. Persze nem vagyok benne biztos, de az történt, hogy a visszaúton a lány megkérdezte, azok milyen szalagok a táskámon. Ez csak azért érdekes, mert nem spontán, mit sem sejtve érdeklődött, mikor épp meglátta a hátizsákomat, hanem a vonaton ültünk, a táska a pulcsim alatt lapult látótávon kívül, szóval érezni lehetett, hogy gondolkozott rajta, megkérdezze-e, vagy sem.

Ja, egyébként még mielőtt bármely kedves aktivista olvasóm megkövezne, hogy nem vagyok elég nyílt, jelezném hogy már van aki konkrétan tudja. Az egyik tőlünk távolabb ülő csapatból egy szintén meleg lány kerek-perec rákérdezett, én pedig igennel válaszoltam... állítólag valami rendezvényen találkoztunk régebben, de én nem emlékszem rá. :) 

És az év eseménye: egyenlőre még nem mondhatom el a nevét, de úgy néz ki találkozni fogok egy ismert leszbikus személlyel, akiért 2001 óta, mióta először megláttam, odavagyok! Abszolút eksztatikus hangulatban vagyok és számolom a napokat. :)

Jelentem, jól vagyok. Múlt szombat óta van egy darab (eddig még) működő hűtőszekrényem. Hoztak egy újat, ami úgy néz ki hogy hűt rendesen, a motorja pedig be és kikapcsol amikor kell. Nah kérem, erről van szó... Elmúlt napjaim békésen peregtek egymás után, vasárnap benéztem a csajpingpong versenyre. Nem játszottam, csak nézelődtem és szurkoltam egyik ismerősömnek. Ahol tartották, a Grandió egy régi bérház udvarán kialakított kis szórakozóhely, egész kellemes, bár pont a terem ahol a pingpongasztalok vannak picit lepukkant.

Totál elfelejtettem mutatni valamit! Ahogy azt már írtam, júliusban Kölnben volt a Gay Games. A helyi tévé természetesen közvetítette, és van egy tök jó videóm arról, ahogy drága ismerősöm, Mary bevonul oldalán Andreával, a párjával hazájának, Kenyának a zászlajával. Annyira jól néznek ki! Aztán a Baraka csapat kocog be a szivárvány zászlóval. Úgy látom nem mindegyik törzstag vállalta be, hogy képernyő elé kerüljön, de azért ott van pl. Avi, az indiai srác, Ndania a haiti lány, akitől el sem tudtam búcsúzni, mert amikor én hazajöttem az pont a földrengés után volt, ő pedig hazautazott, hogy segítsen hajléktalanná vát családjának. De ahogy látom azóta visszament. Aki pedig a végén felfűzi a zászlót, az Jacek, a csoport alapítója. Oh, ezek azok a pillanatok, amikor szeretnék csak egy picit ott lenni... :)

És valami teljesen más, amit most találtam. Amcsi tengerészek hülyülnek. :)

Pusssz,

F. :)