HTML

<a href="http://lilypie.com/"><img src="http://lb3f.lilypie.com/TikiPic.php/U0DuApP.jpg" width="62" height="80" border="0" alt="Lilypie - Personal picture" /><img src="http://lb3f.lilypie.com/U0Dup2.png" width="400" height="80" border="0" alt="Lilypie Third Birthday tickers" /></a>

Kiskofa Világa

Egy picike kofa kalandjai a nagyvilágban. :)

Friss topikok

  • Kiskofa: Uh, nagyon durva, ne is mondd, nekem is az a rémálmom, hogy több mindent is találnak nála! Azzal v... (2014.02.26. 22:30) Laktóz?!
  • Kiskofa: Zsuzsa, miért is ne mondaná? Ha a kezdetektől azt érzi, hogy támogatod, akkor szerintem tuti igény... (2013.12.03. 22:03) Somewhere between
  • bardoszsu: Nem írok, sajnos, pedig rettenetes a memóriám. Csodállak benneteket, hogy van ilyesmire energiátok... (2013.11.02. 20:53) Anniversary
  • Kiskofa: Köszi Neked! :) (2013.10.03. 23:00) Back into the business
  • Kiskofa: Szia, köszi az érdeklődést, minden okés, eddig minden teljesen rendben megy! :) Finoman szólva kis... (2013.09.28. 22:21) Bölcsi napló 02 & the last nine months

Linkblog

Fireworks and rope pulling

2010.08.29. 10:58 Kiskofa

Hi,

Először gyorsan egy kis update, ugyanis még mindig nem zárult le. Szóval a hűtőhöz kijött kedden 7900 forintért a márkaszervíz. Ezért a pénzért a szerelő kb. öt másodpercet töltött el géppel, majd közölte, hogy meghalt a motor, szerinte vegyek egy újat, mert ötvenezer lenne megjavítani, egy év garanciával, nyolcvanért pedig már vehetek egy vadiújat két év garanciával. Meg a javítás amúgy is legalább egy hetet venne igénybe. Felhívtam utána jópár maszek szerelőt, ők is hasonló ársávban csinálták volna meg, és ugye azt én nem tudom ellenőrizni, hogy tényleg egy új motort tesznek-e bele, vagy átvágnak, úgyhogy még aznap körülnéztem és vettem egy újat. Mikor a boltban meséltem mi történt, kérdezték nincs-e túlságosan odanyomva a gép a falhoz, de a szaki meg a szállító szerint is bőven elég a hely. Azonkívül szinte mindenkinek hasonló berendezésű a konyhája a házban mint nekem és eddig még senki nem panaszkodott hogy idő előtt tönkeremnt volna a hűtőgépe, úgyhogy bevállaltam egy ugyanakkorát. Mindenestre vettem plusz három év garanciát, így most összesen öt év van rá. De a sztorinak még közel sincs vége! Csütörtök reggel meghozták a szép új krómszínű hűtőt. Szállítás után nem szabad rögtön bekapcsolni csak kb. négy óra elteltével, hogy az olaj/gáz vagy valami ilyesmi a mozgatás után újra egyenletesen eloszoljon a rendszerben. Ezzel nem is volt gond, elmentem dolgozni és este bekapcsoltam. El is indult... és azóta le sem áll. :( A dolognak úgy kéne működnie, hogy ha elérte a kellő hőfokot akkor leáll és csak akkor kapcsol vissza a motor, ha ismét elkezd melegedni a belső hő. De ez több mint harminchat órája egyfolytában jár, ami nem normális, és a legrosszabb, hogy habár a frigó rész fagyaszt rendesen, a hűtőrész alig hűvös, még a max. hatos fokozaton sem produkál annyit mint egy normál hűtő kettesen. A neten kb. öt perc alatt találtam diagnózist, valamiből nem kering elég a rendszerben, ezért nem tudja kellően hűteni a belső teret, de próbálja ezerrel, ezért dolgozik nonstop. Szóval ismét lehet telefonálni a szervíznek! Garancia az elvileg van, viszont csak munkaidőben hajlandóak jönni, én még próbaidőn vagyok, és kétszer már így elkéredzkedtem emiatt, nem tudom meddig fogja tolerálni a főnöknőm az elcsászkálást... Nem vagyok ideges, erősen őrzöm belső nyugalmamat, ha beledöglök is. Ohmmmmmm. :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                           Egyébként múlt pénteken megnéztem az aug. 20-ai tüzijátékot. Szép volt nagyon és nekem bőven elég volt a 18 perc amire rövidítették, hogy az árvízkárosultaknak is jusson pénz. Nekem máskor sem kell hosszabb! A Lágymányosi hídnál voltunk a rakparton egy ismerőssel és jól éreztük magunkat, mert arrafelé nem voltak olyan durván sokan, és az idő is kellemes volt.

Most pénteken pedig fél napot lógtunk a melóból. :) A cég délután kivonult a Margitszigetre piknikelni. Persze nem volt kötelező, de aki nem jött annak le kellett dolgoznia a nyolc órát... és képzeljétek, volt aki önszántából bent maradt az irodában! Persze nem csak ültünk odakint, hanem először is standokat csináltunk, ahol minden csapat bemutatta az országot amit támogat. Készítettünk tipikusan német szendvicset meg salit, csináltunk montázsokat ahol összegyűjtöttünk híres germánokat (khm... a Führer tapintatosan kimaradt, bár valaki felvetette) :), meg német sztereotípiákat. Voltak feladatok, mint pl. a kezed ügyében levő cuccokból (papír, pokróc) beöltöztetni egy fiút és egy lányt népviseletbe, és a legemlékezetesebb a csapatok közötti kötélhúzóverseny volt. Amit majdnem megnyertünk! A kötélnek mindig ugyanarra a végére álltunk és sorban nyertük a köröket, ami alapból nem volt gyanús, mert a kötelező három fiú-három lány felosztásban volt egy majdbem kétméteres csupaizom srácunk, a lányok közöt pedig a főnöknőm aki motorozni szokott, meg én aki heti kétszer-háromszor járok edzőterembe. Volt is olyan beszólás, hogy a németek újra beveszik Európát. :D Csakhogy az utolsó körben, mikor a két addig legjobb team húzott- az ellenfelünk UK volt- át kellett állnunk a másik oldalra, ahol kiderült, hogy a fű k...vára csúszik arrafelé, úgyhogy csak másodikak lettünk. Mikor kiderült, hogy ez ennyit számít, a Franciák elkezdtek hörögni, hogy visszavágót akarnak, mert ők mindig a rossz oldalon húztak. :)

Tegnapi nagy élményem pedig az volt, hogy láttam a glee első két részét, és ezennek ki is nevezem a hét sorozatának. Úgy történt, hogy elmentem edzőterembe, ahol két órát szoktam tölteni. Egy órát valamilyen aerobik szerű edzésen, egy órát pedig a futópadon kardiózok. Mivel hétvégén nincs edzés, ezért mindkét órát a futópadon töltöttem. Ez egy klassz gym, mindegyik treadmill előtt van egy kis lcd tévé kábelcsatornákkal, amit fülhallgatóval tudsz használni miközbenn edzel. Én pedig pont akkor voltam ott -aug 28-án délután- mikor a magyar RTL Klub-on elindították az első évadot. Eddig azt hittem, hogy ez dettó valami high School Musical stílusú dolog és bizonyos szempontból az is, középsulisokról szól, csak viccesebb és a zene is baromi jó! A színészek között pedig vannak igazi karakterek. Általában egy óra után szoktam kis szünetet tartani, de mivel épp ment a film ami reklámmal együtt majdnem két óra volt, én meg nem akartam otthagyni, inkább végignyomtam az egészet... majd megdöglöttem! :) Úgyhogy ha a minőség ilyen marad a továbbiakban, akkor rajongó vagyok!... Amúgy észrevettétek, hogy egyre gyorsabban vesszük át kintről a filmeket/sorozatokat? A gleenek még el sem kezdődött a második szériája USA-ban, de mi már nyomjuk az elsőt... alig vagyunk lemaradva. Háth igen, gondolom a friss és drága cuccokra is jut abból a sok léből ami a reklámokból bejön.

És íme én, amint egyik kedvenc sorozatom színészeivel találkozom. :D

2 komment

Helping but not being helped

2010.08.22. 21:06 Kiskofa

Múlt vasárnap Ivánban, egy bájos kisalföldi faluban voltam. A sztorihoz meg kell kérdeznem tőletek, tudjátok-e, ki az a Böjte atya. Nos, ő egy ferences szerzetes, aki arról ismert, hogy Erdély legszegényebb területein árvaházakba szedi össze az elhagyott gyerekeket és próbál nekik valamiféle jövőt adni. Most készül Magyarországon is nyitni egy ilyen intézetet, kaptak is ajándékba egy házat, de nagyon rossz állapotban adták oda, így egy kolléganőm megszervezte, hogy huszan lemenjünk és segítsünk rendbetenni az épületet.

Hajnalban kelés, autóba vágtuk magunkat és egy pisiszünettel együtt három órán belül ott voltunk. Nekem tetszett a kis helység, minden ház nagyon szépen rendben volt tartva. Vajon igaz a sztereotipia és ez azért van, mert Iván Nyugat-Magyarországon van, közel az osztrák határhoz? Nem tudom, nem is fontos, a lényeg, hogy azon a portán kívül, ahova mi mentünk mindegyik rendben volt... nade ahova mi érkeztünk! Voltam már hasonló helyen, sejtettem, hogy lesz mit csinálni, de ami bennünket ott várt, az azért alaposan mellbevágott. Azt kell tudni, hogy ez régebben is egy szociális ház volt, ezelőtt egy tízgyerekes család kapta meg, akik nem tudták fizetni a rezsit, és mikor már égett a talaj a lábuk alatt mindent hátrahagyva leléptek hatalmas adósságot és ugyanakkora káoszt hagyva maguk után. Nem tudni mit csináltak ott, talán valamilyen turkálót próbáltak üzemeltetni, de többek között találtunk egy kb. akkorra helyiséget, mint az én két lakószobám együtt derékig megtöltve mocskos, összerohadt ruhákkal, amiket mi gumikesztűvel zsákokba raktunk. Azért volt minden olyan állapotban, mert már vagy egy éve nem lakott ott senki. Az ágyneműtartókból például az egérszart sepregettük, és máig rejtély, hogyan nem találkoztunk egyetlen rágcsálóval sem személyesen. Mindenesetre volt egy szép nagy diófa az udvaron, egérkéék pedig odavannak a diófélékért, úgyhogy az egész ház tele volt megrágott, üres dióhéjakkal, amiket behordtak. A napnak nagyjából a felét töltöttem bent, aztán már nem bírtam és inkább kimentem a friss levegőre, segíteni a kertbe összeszedni a lenyírt füvet, meg ilyesmi. A nap egyébként abszolút jó hangulatban telt, egész jó állapotba hoztuk az épületet, amitől mindenkinek jó kedve kerekedett. :) Persze mindenképp fel kell újítaniuk a házat, mert van ahol penészes, salétromos volt a fal, meg ilyesmi, de most legalább már be lehet jutni és fogadóképessé lehet tenni a gyerkőcöknek. Szóval lélekben feltőltödve, de nyakig mocskosan értem haza. Az előszobában rögtön levettem nem csak az egérpiszkos cipőt, de gyakorlatilag mindent, mert esküszöm, még a fehérneműmön is éreztem a dohszagot. :)

Egyébként per pillanat nem vagyok a legjobb lelkiállapotban. Pénteken leeresztettem a hűtőt, de vissza már nem lehetett kapcsolni. Mikor a nullárol felvettem a szabályozót akkor kb. három másodpercre beindult a motor, aztán lefulladt. Akkor még reménykedtem hogy rendbejön, áramtalanítottam éjszakára, de mikor reggel újra próbálkoztam és akkor sem kezdett el hűteni, akkor felhívtam vagy féltucat hűtőszerelőt. Természetesen a hosszúhétvégén a legtöbbjüket el sem lehetett érni, még azt sem, aki azt írta a neten, hogy éjjel-nappal szolgáltat, akik pedig felvették, azok a problémaleírásom alapján azt mondták, hogy tönkrement a kondenzátor a gépben, tehát a márkaszervízt hívjam fel, nekik van ilyen alkatrészük. Az Electrolux márkaszervíznek viszont nincs a hétvégén ügyelete, úgyhogy péntek óta itt vagyok hűtő nélkül! Próbálom felkajálni amit csak tudok, de a cuccok nagyrésze természetesen már megromlott és a kukában landolt. Holnap reggel első dolgom lesz felhívni a szervízt, aztán meglátom hogy meg lehet-e egyáltalában menteni a hűtőt, és ha igen milyen gyorsan. Őszintén remélem hogy tudnak gyorsan jönni, mert ha még sokáig kell hűtő nélkül vinnem a háztartást, akkor itt elég csúnya állapotok lesznek... Egyébként még csak négy éves a cucc, úgyhogy ennek nem igazán kellett volna megtörténnie.

Szóval eléggé kibuktam mert nagy control freak vagyok és nehezen viselem, ha egy problémát rajtam kívül álló okok miatt nem tudok megoldani.

3 komment

Címkék: mindennapok

112

2010.08.08. 21:52 Kiskofa

Bizony, múlt vasárnap felhívtam ezt a számot. Az egész dolog igen triviális, de mivel életemben először tárcsáztam a segélyhívót, biztos megmarad bennem egy darabig. Szóval az úgy volt, hogy elmentem koraeste egy ismerős lánnyal sétálni a Margitszigetre. Hangsúlyozom, hogy fél nyolc semmiképp nem múlt még el és full világos volt. Besétáltunk a Rózsakertbe, ami egy kis lugas rózsaágyásokkal és hófehér padokkal. Leültünk a legszélsőre, mikor feltűnt, hogy a padsor másik végén egy nő egy kopasz kigyúrt alakot... khm, orálisan kényeztet, miközben nem csak mi ültünk látótávon belül. Én lendületből el akartam onnan menni, mire az ismerősöm tartott egy kiselőadást arról, hogy nekünk is épp annyi jogunk van ott ülni, mint perverzéknek. Ekkor már abbahagyták és a pasi minden átmenet nélkül nekiállt ütni a nőt. Az úriember valami olyasmit üvöltözött, hogy 'Mi a franc bajod van?', a nő meg, hogy 'Fejezd már be!'. Először tanácstalanul összenéztünk, hogy ilyenkor mi van, de miután több perc elteltével sem akarta abbahagyni, hanem csak csépelte tovább a csajt, arrébbmentünk pár lépéssel és felhívtam a 112-t. Alapból nem buzog bennem túl az együttérzés valaki iránt, aki hajlandó fényes nappal bárkit is lesz**pni egy parkban; de nem volt kedvem a lelkiismeretfurdaláshoz, amit akkor éreznék, ha másnap azt olvasnám az újságban, hogy egy női testet találtak a bokorban... Gyorsan felvették a telefont, kérdezték mi a baj, én meg elmondtam. Azzal indítottam, hogy van-e járőr a Margitszigeten, amire nem is reagáltak, csak közölték, hogy küldenek valakit. Kedvesen viselkedtek, de az fura volt, hogy sem a diszpécser, sem a később rámcsörgő rendőr nem tudta, hol van a Rózsakert a szigeten. Én azt hittem, a járőröknek olyan helyismerettel kell rendelkezniük, mint a taxisoknak, vagy ilyesmi... Másodszori nekifutásra sem értették, merre találnak bennünket, úgyhogy nekünk kellett odamennünk a Danubius hotel elé, mert az ismerték. :) Mire egymásra találtunk és személyesen is elmeséltük a történteket, eltelt vagy negyven perc, szóval ha mondjuk egy életveszélyes alakról lett volna szó, már vagy ötször agyonüthette volna a nőjét ennyi idő alatt. Nem sok tapasztalatom van az ungarische rendőrökkel, úgyhogy aggódtam, nehogy a végén még én kapjak a fejemre fals riasztás címszóval, csak mert ők ennyi idő után már nem találják ott a párt. Egy fiatal rendőrsrác és lány szállt ki, odagurultak a járőrkocsival a helyszínre, de természetesen már hűlt helye volt a párosnak. Megértőek voltak, de közölték, hogy ez így, ebben a formában nem ügy... háth bocs, hogy aggódtunk. Azt mondták, hogy az ilyesmi akkor számít esetnek, ha a hölgy hangosan azt kiabálja, hogy segítség, vagy ha ő maga telefonál. Máskülönben ez sima családon belüli nézeteltérésnek minősül, mertogy, idézem a zsarulányt: 'van aki ezt így intézi el'. Jó mi?!

 Háth, az a hétvége valahogy ilyenre sikeredett. Szombaton ugyanis likvidálnom kellett egy darázscsaládot az erkélyemről. Azon kedves olvasóm aki mostanában volt nálam talán emlékszik, hogy drágalátos exbérlőm otthagyott egy lepukkant számítógépasztalt az erkélyen, ami lévén használhatatlan, csak foglalta a helyet, úgyhogy hétközben vettem egy csavarhúzókészletet és úgy terveztem, hogy szombaton szétkapom. És itt jön a hét mázlija! Egy találkozóm lett volna péntek délután, de az illető lemondta az utolsó percben-merthogy az életem tele van megbízható emberekkel-, így meló után inkább egyenesen hazamentem, szép kényelmesen megkajáltam, és habár akkor már sötétedett, úgy döntöttem, hogy villanyfénynél még nyugodtan nekiállhatok szétszerelni, nem várok másnapig. Miközben ott térdeltem, a fejem mellett az asztal lábánál megláttam egy darázsfészket, ami a félhomályban üresnek tűnt, így hát levertem a csavarhúzóval. Ahogy földet ért, egy csapat kába darázs reppent ki belőle. Namost ha ugyanezt napközben játszom meg, akkor pár csípésre biztosan számíthattam volna, de mivel sötétedés után nem támadnak, jó nagy szerencsém volt. Mert más megoldást tényleg nem láttam, a fészket lesöpörtem az udvarra, figyelve arra, nehogy valamelyik alsó szomszéd erkélyén landoljon; és azt hittem, a dolog ezzel el van intézve. Szépen lapjaira szedtem az asztalt és ott hagytam azt tervezve hogy reggel majd kidobom. Másnap kinéztem az ablakon és nem akartam hinni a szememnek. Azok a szerencsétlen nyomorultak visszajöttek és ott gyülekeztek régi otthonuk romjai mellett. Akkor már persze nem voltak olyan kábák mint előző este, ide-oda cirkáltak a balkonon. Ez volt az a pillanat amikor cipőt húztam és lementem az üzletbe rovarirtóért. Az elsőben csak mászó rovarokra való volt és az eladó srác volt olyan kedves és figyelmeztetett, hogy ezzel darazsak ellen nem sokra megyek, de a másodikban már találtam. Jó borsos áron, de mint később kiderült megérte a pénzét. Azon aggódtam, hogy ha nem sikerül beterítenem elsőre az összes darazsat, akkor néhány esetleg megtámadhat, ezért kivártam ismét a sötétedést. Lehet hogy nem is kellett volna, szegények ugyanis abban a tizedmásodpercben a földön voltak, ahogy megnyomtam a szórófejet. De tényleg, olyan volt, mintha pontosan a fújás pillanatában pusztultak volna el... elég rossz érzés volt. Szerencsétlen idióták, minek kellett visszajönni az ötödikre?!   

A hónap cikije pedig az, hogy még júli elején sikerült egyik leszálláskor leesnem a villamosról. Még soha nem történt velem ilyesmi, csak azzal tudom magyarázni, hogy hosszú szoknya volt rajtam, amibe beleakadhatott a lábam. Egyik pillanatban még a lépcső tetején álltam, a másikban már a megálló kövén voltam béka pózban. A legelső dolog ami bevillant, hogy ez milyen mélységesen kínos, valszeg mindenki engem bámul. :) Érdekes, hogy stresszhelyzetben az ember nem érzékeli annyira a fájdalmat. Az például hogy felhasítottam az ajkam akkor egyáltalán nem zavart, inkább azzal voltam elfoglalva, hogy a nyelvemmel csekkoljam, minden fogam a helyén van-e. (Hál' Istennek igen!)... De később annál inkább éreztem! Huhh, mikor az ember ajkán forr ösze egy seb, még ha kicsi is, olyan kellemetlen hogy az nem emberi! Azóta persze minden begyógyult. Az mondjuk hiba volt, hogy mikor a tanyálás után hazaértem annyira az arcom miatt aggódtam, hogy elfelejtettem jegelni kicsit a kezemet, ami tulajdonképpen sokkal jobban be volt dagadva, mint a szám, így a bal kézfejem egy icipicit még mindig érzékeny.

Ja, és a hét örömhíre: úgy néz ki, a prop 8-et eltörlik Kaliforniában! Újra házasodhatnak a melegek... majd meglátjuk, meddig...

pride.hu/article.php

3 komment

Missing Missy :D

2010.07.31. 13:42 Kiskofa

Nem tudom, összefutottatok-e már vele, ez egy fiktív e-mail váltás egy graphic designer és kolléganője között. :D

(David Thorne tényleg létezik, egy humorista, ezt 2008-ban alkotta.)

Story goes :
Shannon (the secretary) has lost her cat and has asked David (the graphic designer) to help with a lost poster. This is their email correspondence...
Read from top to bottom….


From: Shannon Walkley
Date: Monday 21 June 2010 9.15am
To: David Thorne
Subject: Poster

Hi
I opened the door yesterday and my cat got out and has been missing since then so I was wondering if you are not to busy you could make a poster for me. It has to be A4 and I will photocopy it and put it around my suburb this afternoon.

 

                                                                                                                                                                                                    This is the only photo of her I have she answers to the name Missy and is black and white and about 8 months old. missing on Harper street and my phone number.

Thanks Shan.

From:David Thorne
Date: Monday 21 June 2010 9.26am
To: Shannon Walkley
Subject: Re: Poster

Dear Shannon,

That is shocking news.
Although I have two clients expecting completed work this afternoon, I will, of course, drop everything and do whatever it takes to facilitate the speedy return of Missy.
Regards, David.

From: Shannon Walkley
Date: Monday 21 June 2010 9.37am
To: David Thorne
Subject: Re: Re: Poster

yeah ok thanks. I know you dont like cats but I am really worried about mine. I have to leave at 1pm today.

From: David Thorne
Date: Monday 21 June 2010 10.17am
To: Shannon Walkley
Subject: Re: Re: Re: Poster

Dear Shannon,
I never said I don't like cats. Once, I have been invited to a party. Arriving at the party, I stumbled into a guy named Steven, spilling Malibu & coke onto his t-shirt, and he punched me. An hour or so after the incident, Steven sat down in a chair already occupied by a cat. The surprised cat clawed and snarled causing Steven to leap out of the chair, slip on a rug and strike his forehead onto the corner of a speaker; resulting in a two inch open gash. In its shock, the cat also defecated, leaving Steven with a foul stain down the back of his beige cargo pants. I liked that cat.
Attached poster as requested.
Regards, David.
                                                                                                            

From: Shannon Walkley
Date: Monday 21 June 2010 10.24am
To: David Thorne
Subject: Re: Re: Re: Re: Poster

yeah thats not what I was looking for at all. it looks like a movie and how come the photo of Missy is so small?

From: David Thorne
Date: Monday 21 June 2010 10.28am
To: Shannon Walkley
Subject: Re: Re: Re: Re: Poster

Dear Shannon,
It's a design thing. The cat is lost in the negative space.
Regards, David.

From: Shannon Walkley
Date: Monday 21 June 2010 10.33am
To: David Thorne
Subject: Re: Re: Re: Re: Re: Poster

Thats just stupid. Can you do it properly please? I am extremely emotional over this and was up all night in tears. you seem to think it is funny. Can you make the photo bigger please and fix the text and do it in colour please. Thanks.

From: David Thorne
Date: Monday 21 June 2010 10.46am
To: Shannon Walkley
Subject: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Poster

Dear Shannon,
Having worked with designers for a few years now, I would have assumed you understood, despite our vague suggestions otherwise, we do not welcome constructive criticism. I don't come downstairs and tell you how to send text messages, log onto Facebook and look out of the window. I am willing to overlook this faux pas due to you no doubt being preoccupied with thoughts of Missy attempting to make her way home across busy intersections or being trapped in a drain as it slowly fills with water. I spent three days down a well once but that was just for fun.
I have amended and attached the poster as per your instructions.
Regards, David.

                                                                                                                                                                                                 From: Shannon Walkley
Date: Monday 21 June 2010 10.59am
To: David Thorne
Subject: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Poster

This is worse than the other one. can you make it so it shows the whole photo of Missy and delete the stupid text that says missing missy off it? I just want it to say Lost.

From: David Thorne
Date: Monday 21 June 2010 11.14am
To: Shannon Walkley
Subject: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Poster

                                                                                                                                                                                                                           

From: Shannon Walkley
Date: Monday 21 June 2010 11.21am
To: David Thorne
Subject: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Poster

yeah can you do the poster or not? I just want a photo and the word lost and the telephone number and when and where she was lost and her name. Not like a movie poster or anything stupid. I have to leave early today. If it was your cat I would help you. Thanks.

From: David Thorne
Date: Monday 21 June 2010 11.32am
To: Shannon Walkley
Subject: Awww

Dear Shannon,
I don't have a cat. I once agreed to look after a friend's cat for a week but after he dropped it off at my apartment and explained the concept of kitty litter, I kept the cat in a closed cardboard box in the shed and forgot about it. If I wanted to feed something and clean faeces, I wouldn't have put my mother in that home after her stroke.
I have attached the amended version of your poster as per your detailed instructions.
Regards, David.
                                                                                                               From: Shannon Walkley
Date: Monday 21 June 2010 11.47am
To: David Thorne
Subject: Re: Awww

Thats not my cat. where did you get that picture from? That cat is orange. I gave you a photo of my cat.

From: David Thorne
Date: Monday 21 June 2010 11.58am
To: Shannon Walkley
Subject: Re: Re: Awww

I know, but that one is cute. As Missy has quite possibly met any one of several violent ends, it is possible you might get a better cat out of this. If anybody calls and says "I haven't seen your orange cat but I did find a black and white one with its hind legs run over by a car, do you want it?" you can politely decline and save yourself a costly veterinarian bill.
Regards, David.

From: Shannon Walkley
Date: Monday 21 June 2010 12.07pm
To: David Thorne
Subject: Re: Re: Re: Awww

Please just use the photo I gave you.

From: David Thorne
Date: Monday 21 June 2010 12.22pm
To: Shannon Walkley
Subject: Re: Re: Re: Re: Awww

                                                                                                                           From: Shannon Walkley
Date: Monday 21 June 2010 12.34pm
To: David Thorne
Subject: Re: Re: Re: Re: Re: Awww

I didnt say there was a reward. I dont have $2000 dollars. What did you even put that there for? Apart from that it is perfect can you please remove the reward bit. Thanks Shan.

From: David Thorne
Date: Monday 21 June 2010 12.42pm
To: Shannon Walkley
Subject: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Awww

                                                                                                                           From: Shannon Walkley
Date: Monday 21 June 2010 12.51pm
To: David Thorne
Subject: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Awww

Can you just please take the reward bit off altogether? I have to leave in ten minutes and I still have to make photocopies of it.

From: David Thorne
Date: Monday 21 June 2010 12.56pm
To: Shannon Walkley
Subject: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Awww

 

 

                                                                                                                From: Shannon Walkley
Date: Monday 21 June 2010 1.03pm
To: David Thorne
Subject: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Re: Awww

Fine. That will have to do.

Szólj hozzá!

Summer tidbits

2010.07.27. 19:31 Kiskofa

Hahó,

Remélem minden kedves olvasóm jó egészségnek örvend. :) Én ahogy azt már írtam, visszatértem a mókuskerékbe. Hál' Istennek könnyebben megy a visszaszokás, mint ahogy azt gondoltam. Eddig egész jól bírom a korábban kelést, bár az az igazság, hogy nem is kell olyan korán kelnem, ugyanis mindössze három villamosmegállóra lakom a munkahelytől, szóval alig utazom. Ez a legjobb az egész melóban! Így megengedhetek magamnak olyan luxust, mint például a reggelizés. Régen, mikor negyvenöt percembe telt Angyalföldről átvágnom Újbudára, ilyesmire nemigen volt időm. Az iroda közvetlen a Duna-parton van, és hatalmas döbbenettel konstatáltam, hogy innen a tizenhárom kerből el lehet látni egész a Parlamentig! A hetedik emeleten dolgozom- ilyen magasan még sosem dolgoztam- és nagyon szorítottam, hogy a Parlamentre néző oldalon kapjak íróasztalt. Sajna nem úgy alakult, de ebédszünetben a konyhából azért mindig elmerülhetek a Duna látványában. :)

A kollégákról párheti ismeretség után egyenlőre csak annyit tudok mondani, hogy kedvesek. Nemrég elmentünk inni egyet, ahol volt lehetőség kicsit privát is beszélgetni és van köztük néhány különleges ember, remélem idővel jobban megismerem őket. Érdekes, hogy pár éve még ebben az adminisztratív szektorban simán nyolcvan százalék volt a nők aránya, most viszont a fiúk hirtelen megjelentek, mint eső után a gomba, úgyhogy nálunk kb. hatvan-negyven százalék a lány-fiú arány. Engem nem zavar míg rendesen viselkednek, így legalább van értelme a főfolyosó végén a törvényileg előírt férfimosdónak. :D

Szeretnék megosztani egy sztorit amit többeknek már személyesen is említettem. Elnézést ha túl sokat lovagolok ezen a témán, de muszáj saját magamnak ide megörökítenem, mert kissé megütköztem a dolgon. Szóval a lakáshitel úgy működik, hogy miután az ember visszafizette, kap a banktól egy jelzálog törlési igazolást, amivel bizonyítja hogy tényleg leperkálta az adott pénzintézetnek a zsét. Ezzel az igazolással el lehet menni a földhivatalhoz, akik ennek a papírnak a birtokában törlik a jelzálogot a kecóról, akkor lesz TÉNYLEG tied a lakás. Nekem azt mondták, harminc napon belül automatikusan megkapom postán ezt a dokumentumot. (Már akkor gyanús volt a dolog, mert halványan emlékeztem arra, hogy régebben valaki azt mondta, valamiért vissza kellene mennem konkrétan abba a fiókba, ahol annó aláírtam a hitelszerződést.) Mikor másfél hónap múlva sem jött semmi, felhívtam a központot, ahol közölték, hogy az ügyintéző rosszul mondta -oh, míly meglepő!-, mert ezt a doksit személyesen nekem kell igényelnem ott, ahol aláírtam a papírokat. Higgyétek el, nem vagyok az a morgós típus, főleg azért nem, mert sajnos én is hajlamos vagyok gyakran apró hibákat elkövetni. De hogy lehet egy ilyen alap dologról félretájékoztatni?! Nem valamilyen bonyolult dologról volt szó. Mikor belépek a bankba elvileg azért kapok speckó sorszámot, hogy olyan ügyintézőhöz kerüljek, aki meg tudja válaszolni, hogy a számomra egyik legfontosabb iratot hogyan kaphatom meg, nem? Sebaj, akivel a központban telefonáltam kedves volt, mondta hogy elindítja nekem a dolgot így telefonon keresztül, innen számoljam a harminc napot. Kb. tíz nap múlva jött egy jó vastag boríték a banktól az én címemre, még az ajtószám is stimmelt, de a név tök más volt. Félperces gondolkodás után, hogy kinyithatok-e egy olyan levelelet, ami nem teljesen nekem lett címezve, felbontottam egy borítékot, és képzeljétek, egy vadidegen személy törlési engedélyét küldték el nekem! Teccik érteni?! Én, egy tök idegen a kezemben tartottam egy hivatalos papírt valakinek a legszemélyesebb adataival. Erre fogtam magam, elmentem a legközelebbi bankfiókba, ott leadtam a cuccot, és közöltem, hogy legyenek olyan drágák sürgősen! elküldeni részemre a saját dokumentumaimat és kideríteni, hogy akkor most vajon az a hölgy meg az én privát dolgaimat olvasgatja, vagy mi?!... Másnap délután a postaládámban volt a levél, úgyhogy azóta leadtam a földhivatalban és lezártam az ügyet, de a magyar adatvédelem eme iskolapéldáját még jódarabig nem fogom elfelejteni... 

Amúgy jól vagyok, kicsit nehezen viselem ezt a változékony időt. Őrület, hogy délelőtt kánikula van, délután pedig szélvihar és hideg eső jön. Egyébként a hangulatom is pont ilyen hirtelen és váratlanul változik az utóbbi időben. Képzeljétek, az történt a héten, hogy rájöttem, kedvenc interracial párocskámnál, a német Andreánál és Marynél nem jelentkeztem már ezer éve, úgyhogy nekiálltam e-mailt írni nekik. Miközben gépeltem, láttam, hogy jött egy új üzenetem, és telepátia!, pont tőlük jött egy üzi, hogy mi van velem. :) Ahogy a választ fogalmaztam, most először mióta itthon vagyok megrohant az érzés, hogy milyen jó lenne egy picit, csak pár órát ott lenni megint. Azt hiszem, ha most megjelenne előttem egy jótündér akitől hármat kívánhatnék, az egyik tuti az lenne, hogy bárhol a világon ott teremhessek egy csettintéssel, aztán meg ugyanúgy vissza. :D De elmondhatatlanul jó lenne!!! Annál is inkább érdekel mi van arrafelé, mert most a napokban rendezik Kölnben a Gay Games nevű meleg sportrendezvényt, ami az egész világról vonz oda embereket és 2012-ben elvileg nálunk Budapesten fogják megrendezni!

Találtam egy klasszikust még a szexuális forradalom előtti korból. Nézzétek meg, miért nem szeretem a 'homosexual' szót... Oh, milyen messze voltak akkor még a gay kifejezéstől!... Boys beware!... Figyeljétek, hogy a nőkről egy szó sincs. A női szexualitás gyakorlatilag nem létezett.

 

De mivel sosem szoktam ilyen negatív dolgokkal lezárni egy posztot, íme, korunk legviccesebb leszbikusa beszabadul a szülészetre. :))

 

'I will give you 400$, if you have the baby in the next 10 minutes.' :D :D

3 komment

Pride!

2010.07.11. 09:33 Kiskofa

Először is elnézést kérek, hogy ilyen sokáig nem írtam semmit ide, tudom, hogy rossz kislány vagyok... de most!

Kezdjük időben visszafelé. Tegnap részt vettem életem eldő melegfelvonulásán itthon. Jelentem, kellemes volt. Maga a séta négykor kezdődött, de én már egykor ott voltam a Köztársaság téren, mert segítettem feldíszíteni a kamiont. Bő másfél órán keresztül lufikat fújtunk meg színes kreppapírba csomagoltuk a járművet. Tisztában vagyok vele, hogy aki úgy dönt, hogy ide kimegy, azzal azt is bevállalja, hogy esetleg majd bevillan a tévében, de én azért elvittem a szivárványszínű esernyőmet. Egyrészt azért hogy színesítsem a menetet, másrészt pedig fedezéknek, mert nem feltétlenül szerettem volna integetni az esti hírekben. Erre mi történt? Abban a pillanatban ahogy kész lettünk a dekóval, hirtelen elkiáltotta magát valaki hogy mindenki kapaszkodjon, akkor most indulunk a Hősök Terére, és mire észbe kaphattam volna hangos zenével begördültünk a menet elejére a kamerák kereszttüzében. Hát ennyit a nem feltűnősködésről. :) Utána persze leugrottam a kamionról és szépen elvegyültem az emberek között.

Felsorolnám pozitív és negatív észrevételeimet a felvonulással kapcsolatban. Pozitív: szerintem kellemes hangulatú volt az egész. Csak egy maroknyi véglény jött ki mocskosbuzizni, akik nem zavartak semmi vizet, csak a legvégén láttuk őket futólag mikor mentünk le a metróba, de akkor is jól el voltak tőlün szeparálva. Mindenki nyugodtnak tűnt, volt aki még kisgyereket is hozott. A rendőrség alaposan végezte a munkáját. Rengetegen voltak, mindenütt figyeltek, akkor is mikor még csak járművet dekoráltunk. Voltak civil zsaruk a menetben is, lehetett látni a diszkrét fülesüket. Negatívumok: elég kevesen vonultak fel, ami nem igazán vetíti előre azt a bizonyos fejlődést, aminek meg kéne történnie. :( Azonkívül az útvonal botrányosan rövid volt. Nem elég, hogy alapból is lerövidítette a rendőrség (Hősök Terete-Oktogon) arra hivatkozva, hogy ennyit tudnak biztonsággal biztosítani, de még addig sem mentünk el, mert az Oktogonnál volt pár ellentüntető, úgyhogy előbb visszafordultunk. Míg Bécsben vagy Kölnben a séta többórás szokott lenni, ez max. másfél óráig tartott. Ja, volt még egy olyan eset is indulás előtt, hogy valaki elindított egy olyan kamu hírt, miszerint a rendőrség az utolsó pillanatban lemondta a biztosítást, mire én azonnal odafordultam a legközelebbi szervezőhöz, hogy sürgősen derítse ki, ez mennyire igaz, mert ha igen, akkor én bizony neki nem indulok ennek az egésznek! Gondolom az ilyen fake infók elkerülhetetlenek egy-egy ilyen happening előtt, csakhát nem tesz jót az ember amúgy is felspannolt idegrendszerének.

Nah, ennyi magáról a masírozásról. Elmentem Ungár Klára mellett is és megsimiztem a kutyáját. :) Megnéztem az esti híradót pár csatornán, azokban nem mutatták csak az esernyőmet egy másodpercre. Ha valaki esetleg mégis látott valahol, az legyen kedves szólni. :)

De a fesztivál persze nem csak ennyi volt. Voltam a megnyitón és a hét folyamán láttam két filmet. Az egyik rögtön a nyitófilm volt, az 'I love you Pillip Morris' Jim Carrie főszereplésével. Itt volt is egy sztori. Kaptam egy mailt, miszerint, aki önkéntes volt -én fordítottam-, az ingyen bemehet erre a mozira. Mivel a hivatalos Pride programban semmi ilyesmi nem állt, én még vissza is kérdeztem, hogy ez tényleg így van-e, de választ nem kaptam. Nah, ott derült ki, hogy ezt valaki rosszul írta, fizetni kell. Ami nem probléma, természetesen kifizetem a jegyet, csak akkor mondják azt! De még a filmkezdés előtt pár perccel is azt mondták, hogy még ne vegyek jegyet, mert lehet, hogy bemehetünk. Mikor láttam hogy becsukják a moziterem ajtaját és kezdődik a vetítés ideges lettem és el akartam menni, mire az egyik szervező akinek volt jegye megragadott és közölte a jegyszedő sráccal, hogy ő most be fog menni és engem is bevisz. Szegény fiúka hápogott valami olyasmit, hogy tele a terem, de azt már nem vártuk meg. :) Egyébként tényleg full volt a helyiség, még a berakott pótszékeken is ültek, úgyhogy pár másik lánnyal egyszerűen leültünk a székek mellé a padlószőnyegre. A film jó volt, olyan egyszer nézhetően vicces. Mr. Carrie hozta a szokott formáját, frenetikusan ripacskodott a gumiarcával. :) Sztem egész jól játszotta a homót! A másik mű amit láttam egy olasz film volt, a 'Szivárványhal'. Hogy pontosan mikor játszódik azt nem tudtam pontosan betájolni, de még a mi időnk előtt. Egy szomorú gyerekkorú kislányról szól, aki beleszeret egy másik lányba és ő is viszont szereti. Az apja először majdnem kinyírja mikor megtudja, de aztán, mivel mindig is fiút akart, azt mondja neki, hogy együtt lehet a szerelmével, hogyha onnantól kezdve férfiként él. Spoilerspace nélkül annyit, hogy egy tök jó film kiábrándító véggel. :( Viszont a főszereplő délolasz hölgy egyszerűen gyönyörű!

Képzeljétek, idén itt is rendeztek speed datinget. :) Ahhoz képest, hogy itthon ilyet még nem csináltak egész ügyesen megoldották. :) Szóval összejött tizenhat csaj, mindenkivel öt percig beszélgethetsz és utána egy igent vagy nemet kell írnod a papírra. Ha mindketten igennel válaszoltatok, akkor megkapod az illető elérhetőségét. Mivel ez egy kis közösség, volt több lány is akit már ismertem, velük megdumáltuk hogy vannak :D De sok új arc is volt. Ismerve a leányzók aktivitását, én kb. azt hittem, hogy odaérkezem és leszünk vagy hárman összesen, úgyogy a tizenhat szerintem jó szám.

És hogy teljes legyen a pride feeling, múlt szombaton voltam Bécsben a Szivárványparádén is. Klassz volt! :) Évek óta nem voltam ott, mégis olyan ismerős volt minden. Még a Löwenherz könyvesboltba is gond nélkül eltaláltunk. Ott sem változott semmi, ugyanaz az üzlet ugyanazzal a tulajjal.

Végül pedig jelentem, van munkám! Egy nagy számítástechnikai cégnél dolgozom hétfő óta. Eddig tetszik, de még csak betanulok. Remélem fél év múlva is ugyanez lesz a véleményem! :) Maga a munka okés. Lesz benne adminisztráció, kis pénzügy és kapcsolattartás ügyfelekkel, kollégákkal angolul és németül... szóval hasonló, mint amiket eddig csináltam. A cég is szimpatikus. Először is mindenképp nagy vállalatot szerettem volna, ahol érzem a stabilitást. Ha az a csapat, ahol épp dolgozom ne adj' Isten megszűnik, legyen esélyem, hogy a többtucat másik csapatban találhassak cégen belül egy másik pozíciót és ne kelljen munkahelyet váltanom. Alá kellett írnom, hogy elfogadom a cég alapvető irányelveit, aminek kb. a második oldalán állt, hogy senkit nem diszkriminálnak bőrszín, etnikum, szexuális vagy vallási orientáció, blablabla alapján. :) Nem tudom, ez mennyire kamu, de tény, hogy legnagyobb megdöbbenésemre találtam egy flyert nem messze az íróasztalomtól, ami a céges melegkör aktuális kerekasztal beszélgetésére hív meg. Korrektül meg van adva egy e-mail cím is, ahová lehet írni ilyen ügyben. Ez mekkora?! Az tuti, hogy tele vagyunk zenészekkel, csak tenni kell egy kört az irodaházban és találkozik velük az ember. És az utóbbi hetek legnagyobb poénja, hogy ott dolgozik tőlem nem messze egy ismerősöm, akit még régen az L Worddel kapcsolatban ismertem meg. Ez egy nagy irodaház, ami több épületből áll, az egész üveg. Rögtön első munkanapomon kinéztem az ablakon, és a másik épületben őt pillantottam meg egy emelettel feljebb az íróasztalánál. :D Nem hiszem hogy sok kapcsolatunk lesz, nem csak azért mert más csapatban dolgozunk, hanem azért sem, mert annak idején a hölgy nem jelölt vissza facebookon :(, szóval valamiért nem szeretne velem kapcsolatban lenni, de attól a szitu még funny... :)

2 komment

Címkék: mindennapok sooogay

Pre-pride excitement

2010.06.22. 21:28 Kiskofa

Hahó :)

Napok óta a fordításon dolgozok, amit a melegfesztiválra vállaltam be, úgyhogy most nem fogok itt sokat kotkodácsolni, mert igyekszem befejezni. :) Bizony ám, nemsokára, júli 4-től Pride lesz! Yaaay! Már alig várom a vetítéseket és workshopokat! *izgatottan tapsikol*

Azért megosztom veletek a videókat, amik az utóbbi időben megragadták a figyelmemet.

Egy kis oktatófilmecske arról, mi is az a homoszexualitás. Nem hiszem hogy bármely radikális keresztényt meggyőzné, de szerintem jó. :)

 

Most tűnt fel, hogy Cynthia Nixonról, vöri csapattagunkról még sosem tettem fel semmit. Tudtátok, hogy mellrákja volt?! Survivor!!! Mesél erről, meg arról is, hogyan jött össze a barátnőjével. Funny. :)

 

És ha már a New York-i csajoknál tartunk, itt van egy hilarious video Samantháról. Nem ő a kedvenc karakterem, de ez nagyon tetszik. Sorry for the (hetero)sexually explicit content. :)

 

És hogy valami fergetegessel fejezzem be, íme Ms. Margaret Cho, a vaskos humorú stand up comedian, akiért a meleg fiúk annyira odavannak... mert ő is odavan értük. :)

Ha a bevezető unalmas az elején, tekerjetek oda, ahol már a színházban csinálja az előadást.

 

Második rész.

 

Pussz!

Szólj hozzá!

Címkék: sooogay stuff for you

Up for the job

2010.06.07. 14:32 Kiskofa

Hi,

Vasárnap voltam a Cafe Vis Majorban, mert Gobbi Hilda filmklub volt. A nyári szünet előtti utolsó filmet mutatták, a Baby Formula-t. Nehéz lenne definiálni a műfajt.

********Spoilerspace, de szerintem érdemes beleolvasni :)*********

A mozi egy leszbikus párról szól, akik a világon először valóban egymásnak szülnek gyermeket. Tudósok ugyanis rájöttek, hogyan lehet emberi őssejtből, akár egy nőéből is mesterséges spermát kreálni, így a lányok egymástól eshettek teherbe. A film egyik nagy bakija, hogy nem lehet egy konkrét műfajba besorolni. Tele volt vicces jelenetekkel, ennek ellenére sztem nem volt annyira kitörően humoros, hogy vígjáték legyen. Volt benne egy drámai szál is, de a drámai mélységtől messze volt. A legfuribb pedig az volt, hogy az egész úgy indult, mint egy dokumentumfilm, aztán minden átmenet nélkül átváltott játékfilmre. Ezenkívül én a helyükben a sok témából ami felmerült kiragadtam volna egyet, ami dominálhatott volna, de ez náluk nem történt meg. A színésznők szimpatikusak, aranyosak bár néha kicsit túljátszották a dolgot a hanglejtésükkel meg ilyesmi, amit lehet, hogy egy jó magyar szinkronnal lehet tompítani. Miattuk azért érdemes volt megnézni a filmet; az Athénát játszó csaj pedig nagyon-nagyon ismerős volt, sztem láttam már más filmben is. Tetszett, hogy mindkét anyukának beszédes neve volt. Athéna és Lilith. Tudtátok, hogy a zsidó mitológiában Ádámnak nem Éva volt az első felesége, hanem Lilith, akit Ádámmal egyidőben teremtett az Úr, de mivel nem volt hajlandó elfogadni a férfi melletti alárendelt szerepet, elhagyta a Paradicsomot!

**************spoilerspace vége*************

A vetítés után a Patent érdekvédelmi szervezet egyik képviselőjével volt egy kis beszélgetés. Kiderült, hogy speciel LMBT problémákban nem igazán van tapasztalata, szal nem tudom, miért pont ő jött, de azért mesélt pár érdekes dolgot. Az ember gyakran hallja a médiában hogy rasszizmus így meg úgy Mo.-on, de sokkolóbb élőben hallani, hogy ennek az alapítványnak olyan ügyfelei vannak, akiknek a gyámhatóság úgy vette el a gyerekét, hogy célzatosan elmentek a cigánynegyedbe, és valamilyen okkal begyűjtöttek gyerekeket, hogy teljesítsék az előírt negyedéves kvótát, vagy valami ilyesmi. Viszont a hölgy elmondása szerint az ő tizenvalahány éves praxisa alatt egyetlen olyan esettel sem találkozott, ahol az egyértelműen családverő apától elvették volna a gyerekét, ugyanis a gyámügy fél az ilyen agresszív alakoktól! Ez mennyire durva?!

Egy olyan dolgot azért mondott, aminek lehet, hogy a saját életemben majd hasznát tudom venni. Mégpedig azt, hogy szerinte ha valakinek itthon a gyerekéért kell harcolnia, vagy bármilyen ügye van a gyámüggyel, akkor át kell menni támadásba. Azt állította, semmit nem használ a taktikázás, kompromisszumkötés, az ér el valamit, akinek nagy a szája...

Mostanában egyébként többször is voltam a Vis Majorban. Ott tartják például a Pikk Dámát, ami egy olyan összejövetel, amin játékos kedvű leányzók kártyázhatnak vagy társasozhatnak egyet. Mondjuk pont amikor én voltam nagyon kevesen jöttek el, de azért jót únóztunk. :) Meg voltam egy labriszos beszélgető esten . Havonta egyszer van ilyen, az a neve, hogy 'Lazuló', mert kötetlenül fel lehet hozni bármilyen témát. Volt ott egy fiatal pár, ahol az egyikük férjnél van három gyerekkel, nemrég összegabalyodtak ezzel a másik lánnyal, és most először eljöttek egy ilyen helyre, hogy hátha találnak valami útmutatást, hogy legyen tovább. Hmmm, hogy mik vannak manapság... :)

Még mindig jól érzem magam itthon :), bár eléggé sokkol, mennyire folyik el a pénz. Pár hete pédául elmentem az Ikeába, mert képeket meg falvédőt akartam venni. Végül nem vettem ott, mert nem tetszett a választék, ennek ellenére sikerült otthagynom húszezer forintot más dolgokra... és annyira nem is felesleges hülyeségekre, funkcionális vásárló vagyok, általában olyasmire költök ami tényleg kell.

Hivatalosan is elkezdtem a munkakeresést, a múlt hetem elég kimerítő volt, mert minden nap volt valamilyen állásinterjúm. Ma kaptam igenlő visszajelzést egy állásra, amit nem igazán szeretnék, mert egy olyan ügyfélszolgálatos meló lenne, mint amilyen a legelső munkahelyem volt, úgyhogy nem jelentene szakmai fejlődést. Volt egy másik, amelyik egész jól hangzott, hasonlóan kicsit pénzügyes munka, mint a második állásom volt itthon, de lenne kapcsolattartás külföldi ügyfelekkel, kollégákkal is, úgyhogy nem tűnt unalmasnak. Remélem onnan is visszajeleznek! Az eddigi kedvencem viszont az a lehetőség, ami a legutóbbi interjúm volt. Egy bank, ami biztos helynek tűnik, a munkakörben pedig majdnem minden benne van, amit eddig csináltam, plusz újat is tudnék tanulni. Majd meglássuk... Egy dologban garantáltan igazat mondok az interjúkon; tényleg nagyon-nagyon szeretném megtalálni azt az állást ahol jól érzem magam és szívesen, hosszútávon maradok...

Végül egy kis csemege gyönyörű fővárosunkból. Mindent a turistáért!!

1 komment

Címkék: média mindennapok sooogay

Spring intermission

2010.05.23. 19:05 Kiskofa

Nos, ki is az akiről már hónapok óta nem volt szó itt a blogon?! Bizony, Ellenről! Már én is gondoltam rá, hogy csinálok egy ilyen vidit, de valaki megelőzött. :) Egy kis montázs jelenetekből, ahol kibukik belőle a nevetés.

 

Ismeritek a View című műsort? Egy csapat ismert hölgy megdumálja az aktuális eseményeket, vendégeket hívnak, stb. Néha picit átcsap az egész egyfajta jóindulatú kotkodácsolásba, de az esetek nagyrészében egész szórakoztató. Oh, és mikor azt mondja, hogy a kedvenc időtöltése egyszerűen csak otthon üldögélni és Animal Planetet nézni, az annyira megérintett! Nekem is!!!

 

 

Mielőtt még teljesen homályba merülne a dolog, Ellen csinál ám stand up comedy-t is!

 

 

Azt hiszem ezt már egyszer régen feltettem, de annyira tetszik, hogy mégegyszer... :)

 

 

És igértem képet arról, nagyjából hogy néz most ki ahol lakom.

                              

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              

  Kilátás az ablakból.                                             

   

                      

                    

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 

  A kisszoba összepakolás előtt.      

                                                       

 

2 komment

Címkék: stuff for you

Demokrácia és Margitsziget

2010.05.10. 19:30 Kiskofa

Sziasztok :)

Lássuk csak, mit nem meséltem eddig... Voltam két hete Heller Ágnes filozófusnő/ egyetemi tanár előadásán a Pocok Klubban. ( hu.wikipedia.org/wiki/Heller_%C3%81gnes ) Nagyon érdekes volt, én legalábbis sok újat tanultam. Főleg a politikáról volt szó, felvázolta például, hogy mi a különbség az ókori és a mai demokrácia között; és ami még fontosabb, mi a különbség a mai amerikai és a magyar demokrácia között. Ha az átlagembert megkérdezed, mi a demokrácia, valami ilyesmit válaszol: "Államforma, melyben minden polgárnak egyenlő jogai vannak." Nos, ez stimmelt is az ősi Görögországban, a kérdés ugye csak az volt, hogy ki számít polgárnak?! Merthogy a nőktől kezdve az ott élő különböző idegen népcsoportokig mindenki ki volt zárva, sőt, ha jól tudom, még egy bizonyos mértékű földbirtoknak is kellett lennie ahhoz, hogy szavazójogod legyen, kvázi a végén mégiscsak egy maroknyi jómódú férfi döntött az egész ország sorsáról, mert a kisebbségeknek zéró joga volt. Nahát, innen kellett ennek a fogalomnak felfejlődnie abba az állapotba, amiben ma mondjuk az USA-ban van. Elég amerikabarátnak tűnt a professzorasszony beszámolója, gondolom jól bántak vele, mikor kint élt. :) Állítása szerint az amerikai a jelenleg legjobban megvalósított demokratikus rendszer, amit én kézséggal aláírok; az is abszolút igaz, hogy ott a jónép nem támaszkodik annyira állambácsira, mint a magyarok, sokkal őnállóbbak nálunk. Nekem személy szerint akkor is az a véleményem, hogy az egészségbiztosítási rendszerük egy orbitális nagy bukta. Tudtátok, hogy az USA egészségügyi szolgáltatás tekintetében mindössze a világ tizenhetedik helyén áll? Hiába vannak ott a globális agyelszívás eredményeként a világ legjobb orvosai és a legmodernebb berendezések, hogyha mindez a lakosság egy jelentős részének megfizethetetlen, mivel államilag nem létezik TB, csak méregdrága magán egészségbiztosítási pénztárak, melyek a felső-középosztály szintje alatt élőknek nem elérhetőek. Úgyhogy az emberek nagyrésze nincs biztosítva, és ha muszáj kórházba menniük, akkor az utolsó tűig minden nekik kell megfizetniük. Pont ezért van az, hogy az USA egyes részein akkora a csecsemőhalandóság, mint a Balkánon.

Hogy az embernek melyik rendszer a megfelelőbb, az persze személyfüggő. Sokan vannak úgy vele, hogy amíg nem betegek, addig minek fizessenek. Lehet, hogy hiába van  Magyarországon TB, én majd valamikor azért fogok meghalni, mert nincs az egész országban egy olyan számomra életmentő gép, amiből Amerikában több is van, és nekem mondjuk módomban is állna megfizetni a használatát. De én csak az eddigi tapasztalataimból tudok meríteni, az pedig az, hogy nekem gyerekkoromban vagy másfél évig minden nap be kellett vennem egy gyógyszert, melyből egy tabletta ötezer forintba került volna, ha én azt itthon létfontossága miatt nem ingyen kaptam volna. Mikor felnőttem és már volt internet utánanéztem, és kiderült, hogy bármely más fejlett országban ugyanezt a kezelést kaptam volna, csak részben vagy egészben nekem (illetve családomnak) kellett volna a költségeket állnom! Így meg ezt az összeget szépen lassan visszakapja az állam a tébémjárulékommal. :)                                                     Nekem egyébként a német rendszer tetszett, ahol több állami biztosító van, te választasz melyikbe lépsz be, és ez a kis konkurencia jót tesz a minőségnek. Ja, és a legjobb egészségügyi szolgáltatást a világon állítólag a franciák kapják...                                De vissza Heller Ágneshez! Fantasztikus, hogy ez a nyolcvanegy! éves hölgy micsoda szellemi frissesség birtokában van! Ezért éri meg felnőtt korban is folyamatosan tanulni és dolgoztatni az elménket, mert akkor az embernek még élete utolsó napján is majdnem úgy vághat az esze, mint fiatalon.

Szombaton voltam egy számomra nagyon kedves helyen, a Margitszigeten. A pride-on hirdették, meg egy ismerősöm is szólt, hogy egy csapat lány néha kimegy piknikezni, frizbizni és élvezni a jó időt, én pedig csatlakoztam hozzájuk. Mondjuk most nem voltunk sokan, de annyira viccesen indult az egész! Úgy beszéltük meg az egyik csajjal, akivel addig még nem láttuk egymást, hogy a szökőkútnál találkozunk. A nevemet tudta, és gondolom abból kikövetkeztette a színösszeállításomat, mert mikor megérkeztem meglátott és rögtön oda is jött, hogy én vagyok-e az. :) Aztán vártunk még egy kicsit, hátha jön még valaki új. Két lány elsétált mellettünk, akik közül az egyik nagyon egyértelműen meleg volt, úgyhogy ismerősöm oda is ment hozzájuk, hogy megkérdezze, azért jöttek-e, hogy velünk találkozzanak. :) Mondták hogy nem, nem tudják miről van szó, de a (szerintünk) meleg csaj erőteljesen érdeklődött, hogy milyen összejövetelről van szó, mikor meglátta, hogy focilabda meg frizbi van nálunk. Mi elmentünk a rétre, a két lány pedig nemsokára utánunk jött, és bár alapból nem ezért jöttek a Margitszigetre, kiderült, hogy igazunk volt, mikor kinéztük őket. Szóval csak úgy spontán még toboroztunk magunk mellé két főt. :))

Ellen és kis unokahúga, Eva. :) Odakint egy héttel később volt anyák napja, mint nálunk, akkor látogatott el hozzá a műsorba. :)

Szólj hozzá!

Címkék: mindennapok sooogay

:)

2010.04.26. 20:05 Kiskofa

Mivel erőteljes mozgáshiányom van, elmentem pár napja csajkosárra. Régebben még a pride-on is hirdeték, hogy egy csapat sütilány minden héten eljár kosárlabdázni. Mivel már jó régen nem írt abba a topikba senki, megkérdeztem az egyik szervezőt facebookon, hogy szoktak-e még játszani. Ő megadta az időpontot, én meg betoppantam. :) Sajna az első dolog, amit konstatálnom kellett, hogy elég rossz fizikai állapotban vagyok... ami nem is csoda, mert a költözést övező őrületben vagy időm, vagy kedvem nem volt elmenni sportolni, úgyhogy ez most nagyon rámfért. Elég intenzíven nyomják a lányok, majd' kiköptem a tüdőmet, de nagyon élveztem :), és ami a legjobb élmény volt, hogy mindenki kedves és elnéző volt. Én speciel labdajátékokat rendkívül ritkán játszom, és két éve nyáron mikor elmentem a szintén leszbikus szervezésű csajtáborba, beálltam focizni, és mivel nem játszottam olyan profin, mint azok a lányok, akik rendszeresen űzik ezt a sportot, nem voltak túl kedvesek velem és elvették a kedvemet a dologtól. De nem így a kosarasok! Mikor a végén mentegetőztem a bénázásomért, a szervező csaj nevetve közölte, hogy szerinte az első alkalomhoz képest abszolút jól felvettem a tempót és jöjjek máskor is nyugodtan. Majd meglátjuk, hogy akkor is ezt mondja-e, hogyha pár alkalmat végig csetlek-botlok közöttük a pályán. Bemelegítéssel indítottunk, ami valahogy így kezdődött: 'álljatok párba és kulcsoljátok át egymást a lábatokkal...' az edzőlány rámvigyorgott és közölte, hogy az újlány miatt most ilyen ismerkedős gyakorlatokat ad! :D

Update: azóta voltam megint, tegnap sörözni is beültünk utána! Úgy tűnik, ők (egyenlőre még) nem klikkesednek úgy, mint olyan sok lánybanda, hogy utána nem engednek be új embert a köreikbe. Tök jó! Szóval amíg nincs melóm mindenképp el fogok járni, mert már három edzés után érzem, hogy elkezdett lemenni a télen felgyűlt zsír. Hosszútávon majd meglátjuk mi lesz, de szerintem ez kellemesebb alternatíva egy munkahelyi edzőteremnél, ahol vagy a halálunalmas gépeken nyomja az ember, vagy bemegy valami tornára harminc másik emberrel egy apró terembe, ahol nemcsak szar a zene, de még az ablakot sem lehet kinyitni, úgyhogy öt perc után már semmi oxigén sincsen.

Nem vagyok egy politizáló típus, de azt azért meg kell említenem, hogy elmentem választani. Mivel igazolással szavaztam, első alkalommal sikerült bő két órát sorbanállnom. Csak azt sajnálom, hogy nem vittem magammal fényképezőt, mert azt az egész iskolaudvart körülkígyózó sort érdemes lett volna megörökíteni. A legrosszabb az volt, hogy még egy könyv sem volt nálam, úgyhogy egész idő alatt csak néztem kifelé a fejemből meg szóba elegyedtem a szomszédjaimmal. Én azt tartom durvának az egészben, hogy a saját szememmel láttam, ahogy emberek nagy számban fogták magukat és visszafordultak, mikor meglátták, mekkora a sor, és vissza sem jöttek szavazni. Második alkalommal már olvasnivalóval meg csokival felvértezve érkeztem a szavazásra, nameg amilyen korán csak tudtam elindultam itthonról, de ez alkalommal nulla percet kellett várnom. Mondjuk sejtettem, hogy összekapják magukat, és tényleg így is lett. Több szavazófülke volt, és több ügyintéző... vagy hogy is hívják őket... az asztalok pedig  névsor szerint voltak felosztva... A választási eredményekről csak annyit, hogy nagyot csalódtam és el vagyok keseredve, de én azért még bízom benne, hogy nem szabadulnak el a szélsőségek ebben az országban... egyszerűen muszáj bíznom benne, vagy különben nem marad más, mint a félelem.

És ha már a politikánál tartunk, voltam a Vis Major kávézóban meghallgatni Ungár Klárát. Bevallom, nekem nemrég esett le, hogy ő a SZEMA, vagyis a Szabad Emberek Magyarországért nevű liberális párt egyik alapítótagja. Számomra sok új dolgot mondott egyrészt a mostani politikai helyzetről, meg konkrétan az ő pártjukról is. Háth, én erre is csak azt tudom mondani, hogy szép dolog a lelkesedés, meg ha az ember szeretne tenni valamit, mint pl. az ő esetükben a különböző kisebbségek védelme, de én majd akkor hiszek el bármit is, ha látom a konkrét tetteket... úgyhogAz mindenesetre nagyon szomorú, hogy jelenleg nincs egyetlen liberális párt sem a parlamentben.

Aztán ami még történt, hogy kifestettem magamnak a lakást. Múlt héten itt volt a festő, közölte, hogy négy helyiség festése 96 ezer Ft plusz színes festék felár, úgyhogy megköszöntem neki szépen, hogy idefáradt, aztán még aznap fogtam magamat, elmentem az Obiba és vettem festéket, hengert, vödröt meg ami kell. Erőteljesen aggódtam, mert most csináltam ilyet először, de azt hiszem, sikeresnek könyvelhetem el az akciót. Nem állítom, hogy nem voltak pillanatok, mikor legszívesebben visszahívtam volna a festőt, akármennyit is kér, de nem adtam fel. A konyha, előszoba és a nagyszoba élénk barackszínű lett, a kisszoba pedig valamiféle pink/ élén rózsaszín árnyalatot visel. Szerintem szép lett! :) Amit nem tudtam profin megcsinálni, akárhogy is igyekeztem, az a fal és a plafon találkozása volt. Mivel elég erős színeket választottam, úgy döntöttem, hogy a plafont fehéren hagyom, és bár fent a csíkot többféle módszerrel is próbáltam meghúzni, nem sikerült egyenesre. (Na, ez volt az a rész, ahol kibuktam.) Szóval ott látszik, hogy nem festő készítette, de ettől eltekinte szép lett, a festék bár drága, de legalább jó minőségű volt, úgyhogy szép egyenletesen fel lehetett vinni. Hihetetlenül nehezen viselem az ilyen sziszifuszi melót, de most már legalább túl vagyok rajta. Még ki kell takarítanom, aztán tényleg kész minden. Ha mérleget csinálok a dologról, akkor a pozitív oldalon pár tízezer forint megtakarítás, a negatív oldalon pedig egy nagyon-nagyon ijesztően sajgó derék áll.

Végül, ámde elsősorban pedig néhány napja elmentem a bankba és visszafizettem a lakáshitelemet. :) Maga az ügyintézés nem volt bonyolult, jövő hónapban már nem vonnak törlesztőrészletet, de még várom a levelet arról, hogy megszüntették a lakáshitel számláját, így lesz hivatalos a dolog.  Nem sokkal előtte még fel is hívott valaki a banktól és érdeklődött, hogy valóban vissza szeretném-e fizetni a pénzt. (Ugyanis nekik jobban megérné, ha én továbbra is részletekben, kamatokkal fizetném.) Közölte, hogy az előtörlesztési díjat tekintetbe véve ugyanannyira jönnék ki a végén -ami egyáltalán nem igaz, mert még a legpesszimistább számításaim szerint is jobb, ha most elintézem az egészet!- nem akarom-e a most összegyűlt pénzt inkább lekötni vagy befektetni. Mire mondtam neki, hogy hát pont erről van szó! Még ha ugyanannyira jön is ki most az összeg, mintha részletekben törleszteném, így legalább nem kell még 15 évig minden hónapban azt vizslatnom, van-e elég pénz a számlámon. És arról még nem is beszéltünk, hogy ezt az állami támogatott hitelt ötévenként, vagyis először most évvégén újrabírálnák, és csak a jóég tudja, mennyit rontanának a feltételeken. Szóval OTP innentől kezdve bekaphatjaaa!!! :))

 

L Word harmadik évadjából egy jelenet, egy kis rajongói kommentárral. :D

 

3 komment

Címkék: politika mindennapok

7 kérdés

2010.04.18. 21:12 Kiskofa

Nojtól (rozsaszinvirag.blogspot.com) kaptam hét kérdést, amit most megválaszolok. :)

1, Mi lenne, ha nyernék a lottón?

Nos, ez a kérdés sokkal tágabb, mint ahogy azt az ember gondolná. Egy lottó ötös lehet milliárdos nagyságrendű, de volt már arra is példa, hogy olyan sokfelé kellett osztani a nyereményt, hogy csak pár százezret kaptak fejenként. Ha száz millió alatt kapnék, azt  olyan standard dolgokra használnám fel, mint valószínűleg bárki más. Vennék Budán egy kis házat úgy, hogy a mostanit megtartom, végre megejteném azt az amerikai és/vagy kanadai utat, amire már évek óta melegítek, és besegítenék a szüleimnek felújítani a kecójukat.                                                                                                        Az igazán jó az lenne, ha milliárdon felüli összegről lenne szó,mert azzal megkapnám az egyik legnagyobb kincset, amit szerintem egy ember megkaphat az életben; a szabadidőt. Ennyi pénznek már a kamataiból el lehet éldegélni, tehát onnantól kezdve igazán enyém lenne az életem. :) Persze kizárt, hogy hosszútávon tétlenül a sejhajomon tudnék ülni, úgyhogy ha tényleg durván sok zsém lenne, akkor az egyedüli értelmes dolgot cselekedném, amit az ember tehet, ha túl sok pénze van, mégpedig olyanoknak adnék belőle, akiknek önhibájukon kívül nincs... vagyis jótékonykodnék. Éntőlem tuti nem hallaná senki, hogy 'ennyi pénzzel nem is tudok mit kezdeni', mert ha az ember veszi a fáradtságot, hogy csak kicsit körülnézzen, észre fogja venni, mekkora nagy a szükség... Azokkal kezdeném, akik a legvédtelenebbek, vagyis az állatokkal. Állatmenhely láncot tartanék fent és megpróbálnék javítani azokon a balkáni állapotokon, amik Magyarországon, főleg egyes vidéki régiókban jelenleg az állattartás területén vannak. Indítanék például egy országos ivartalanítási kampányt, hogy az emberek felismerjék, ez az egyszerű beavatkozás, amit az állat életében egyetlen egyszer kell végrehajtani, sokkal humánusabb alternatíva, mint rendszeresen elpusztítani vagy az utcára kihajítani a nemkívánt szaporulatot. Nyugat-Európában ez be is jött, Németországban a több, mint két év alatt egyetlen kóbor állatot nem láttam! ... És akkor még nem  beszéltünk a gyerekekről, akiket elméletben jópár törvény véd, mégis nagy számban éheznek itt, határainkon belül is. Van olyan ovi valahol vidéken, ahol mikor rántott húst kaptak a gyerekek ebédre, többen nem akarták megenni, mert előtte még soha életükben nem láttak olyat... :( És lehetne sorolni tovább a végtelenségig.                                                                                           

2, Rossz szokás? Asszem ezt már írtam; lassú vagyok, rossz az időbeosztásom. Ja, és azt hiszem, néha hajlamos vagyok a kicsinyeskedésre is.

3, Koffein? Gyakorlatilag nincs szerepe az életemben. Nem kávézok, soha nem is kávéztam; ha eszembe jut, havonta egyszer megiszok egy teát és ennyi. Kólát vendégségben vagy szórakozóhelyen fogyasztok, de otthonra nem szoktam venni.

4, Színem? Attól függ, milyen kontextusban. Gyerekkoromban egyértelműen a piros volt, de ahogy felnőttem, leszoktam a túl élénk színekről. Mostanában kedvenceim közé a rózsaszín és a zöld tartozik.

5, Mi van most rajtam? Sötét farmer övvel, bő fekete póló. Melltartó is van rajtam, de nem tudom miért, itthon sokkal kényelmesebb lenne anélkül.

6, Háziállat? Itt Pesten sajna nincs. :( Ha macskázni vagy kutyázni szeretnék, akkor hazautazom a szüleimhez. Viszont tervezek ittenre is valamilyen rágcsálót, épp azon filózom, mit is válasszak. 

7, Tíz év múlva hol látom magam? Ezt a kérdést nem értem egész pontosan. Hol szeretnék lenni, vagy hol leszek valójában? Nem biztos, hogy ugyanaz! Igazándiból nem szeretnék semmi extrát, csak mint bárki más. A saját családommal éldegélni egészségben. Érezni a folyamatos fejlődést az életemben, hogy elégedett lehessek.

1 komment

Címkék: agymenés

First impressions

2010.04.14. 21:28 Kiskofa

Van internetem!!! Akarom mondani, mindenem. Kábeltévém is olyan kis digi dobozkával, amit az amcsik ha jól tudom tivo-nak, itthon meg dvr-nak hívnak, és nem csak a digitális adást biztosítja, hanem a benne lévő vinyóra műsort is fel lehet venni... Aktívan ismerkedünk egymással... :) A vezetékes telefont pedig ingyen kaptam ezekhez hozzá. Már meg is volt az első szituációm a UPC-vel. Szépen bekötöttek itt mindent, aztán a technikus fiúka közölte, hogy most rövid ideig jönni fog nekem az HBO-s csomag, amire nem fizettem elő, de ugye az nem baj, csókolom?... hát én nem tiltakoztam. :) Mikor elment, végigzongoráztam a csatornákat, és feltűnt, hogy német adók, amiket viszont megrendeltem, nincsenek. Felhívtam mobilon, azt mondta, biztos csak holnaptól fog jönni, akkorra nyitják meg nekem. Mivel ma délelőtt is az az üzenet jelent meg az említett csatornákon, hogy nincs rájuk jogosultságom, felhívtam az ügyfélszolgálatot, hogy what's up, mire közölték, hogy az ilyen extra adókat akkor szokták aktiválni, mikor már visszakapják a technikustól a munkalapot, vagyis x nap múlva, addig pedig standard nyomatják az HBO-t mindenkinek. De ezügyben nemigen szoktak az ügyfelek reklamálni, mert inkább örülnek az ezenyolcszázvalahány forintos mozicsomagnak, mint a háromszáz forintos Európa csomagnak. Mondtam neki, hogy én  nem pusztán azért fizettem elő a háromszáz forintos Európa csomagra az HBO helyett, mert pont annyi fért a havi költségvetésbe, hanem mert én tényleg azt szeretném nézni, és nem az HBO-t. :) Szóval beállította nekem.

Másik esetem a Munkaügyi központtal volt. Bocsi attól, akinek ezt már személyesen elmeséltem, de azért ide is leírom. Rögtön megérkezésem másnapján voltam náluk bejelentkezni munkakeresőnek. Én már az elején hangsúlyoztam nekik, hogy én egyetlen dolog miatt vagyok ott, az pedig a TB. A havi költségeimet míg nem keresek nagyjából ki tudom számolni és annak megfelelően gazdálkodni azzal amim van, de ha elcsap az autó, az intenzív osztályos ellátás határozottan egy olyan kiadás, ami meghaladja a kereteimet. Az ügyintéző hölgy azt mondta, szerinte nem lesz sem gond, néhány papírt még le kell adnom, jöjjek vissza pár nap múlva. Én csodálkoztam, mert nekem eddig mindenhol azt mondták, hogy mivel én mondtam fel, három hónapig tuti semmilyen ellátást nem fogok kapni és nekem kell majd fizetnem az egészségügyi ellátásomat, de mivel a hölgy is tisztán látta, mi a munkaviszony megszűnésének az oka, és ezt még meg is dumáltuk ott helyben, megnyugodtam. Pár nap múlva elvittem neki a hiányzó papírokat és ismételten megérdeklődtem, hogy akkor pontosan mikor kerülök be az ungarische ellátási rendszerbe. Mondta, hogy még ma megcsinálja a határozatot és továbbítja az Egészségpénztárnak. Aznap délután csörög a mobilom, munkaügyis néni hív, hogy átnézte az anyagomat, és mivel én mondtam fel, ezért júni vége előtt nem jár nekem tőlük semmi, legyek szíves befáradni az Egészségpénztárhoz és fizessem be magamnak a TB-t... WTF?! És ez most derült neki ki, mikor pedig még meg is beszéltük a felmondás okát?! Természetesen nem probléma, erre számítottam, de akkor nem kellett volna olyan határozottan mást állítania, hanem esetleg azt, hogy még nem tudja biztosan, utána kell néznie a rám vonatkozó jogszabálynak, vagy ilyesmi... én mindenesetre soha nem mernék tutira állítani valamit, amíg nem vagyok benne százegy százalékig biztos. Háddemost nem?!

Egyébként eszméletlenül jó itthon!!! Jelenleg nincs hely a világon, ahol jobban otthon érezném magam mint itt, ebben a kényelmes kis angyalföldi lakásban. :) Pillanatok alatt újra belaktam, és amikor belépek az előszobába, mostmár végre nem a bérlő idegen illatát érzem, hanem ismét a sajátomét, mint régen. És még mielőtt kinevetnétek, igyekeznék kijelenteni, hogy ez igenis fontos, én ugyanis fokozottan szagérzékeny vagyok. Tudtátok, hogy az ember 'legősibb' érzékszerve a szaglás? Ez azt jelenti, hogy ez az az érzékszerv, amely a csecsemőnél születése pillanatától száz százalékosan működik, ezért is fontos a babát rögtön világra jötte után rátenni az anyukája hasára, mert megjegyzi az illatát. Nagyanyám például, akinek egyik gyerekénél sem volt elég teje állítja, hogy amikor egy jólelkű barátnő, akinek szintén kisbabája volt, és hozzá jó sok teje, látta, hogy mennyit kínlódik nagynéném táplálásával, felajánlotta hogy megszoptatja a csecsemőt, de nagynéném akármilyen éhes is volt, semmiképp sem fogadta el a tejcsit az idegen szagú anyukától. :) ... De miről is kezdtem beszélni? Ja igen, hogy jól érzem  magam itthon. Nemhogy perceket, de napokat el tudnék tölteni az erkélyen állva, nézve a a ház mellett lévő téren álló elbűvölő kis kivilágított templomot, hallgatva a villamosnak a ház túloldaláról beszűrődő zaját. Sétálgatok a környéken, magamba szívva a képeket és hangokat, melyek annyira hiányoztak, és közben feltűnik, mennyire kiépült ez a negyed. Új boltok, bankok nőttek ki a földből hirtelen, mint a gomba.

Szombaton elegem lett mindenből, úgy éreztem, egy kis melegségre van szükségem :), úgyhogy elmentem egy Pocok Klub nevű helyre, ami egy kb. havi rendszerességgel megrendezett homó beszélgető fórum az ötödik kerületben. Nem volt semmi extra, beszélgettünk egyet. Amit érdekesnek tartottam, az a szervezők elbeszélése volt arról, mi mindent tapasztaltak középiskolákban tartott felvilágosító munkájuk során. Legközelebb majd akkor megyek, ha jön valamelyik beígért híres vendég kiselőadást tartani.

Most ennyi, elfáradtam, pussz. :)

2 komment

Címkék: mindennapok

Let's get things started

2010.04.05. 20:12 Kiskofa

Üdv,

Remélhetőleg ez az utolsó itthoni bejegyzésem saját net nélkül. :( Szerencsésen megérkeztem, és utam kifejezetten kellemes volt. Egy volt kollégám kivitt a reptérre, úgyhogy mégcsak el sem fáradtam, mire hazaértem. Eszméletlenül jó érzés volt két év és három hónap után újra a régi ágyamban aludni, hál' Istennek a fekvés ugyanolyan kényelmes rajta, mint azelőtt. :) Egyenlőre még mocsok van és rendetlenség, de én így is itthon érzem magam. :) Az ügyintézés a vártnál problémamentesebben indult, a munkaügyi központban tök kedvesek voltak. Az azért vicces volt, hogyan jutottam be az ügyintézőhöz. A 43-as sorszámot kaptam, ami alapból szép várakozási időt sejtetett, mert épp a 34-es volt bent. Türelmesen üldögéltem, míg a 42-es be nem ment, akkor starthelyzetbe vágtam magam, hogy ugye ezután én jövök. Viszont a következő szám ami felvillant a kijelzőn, az a 44-es volt. Mikor már a harmadik olyan embert hívták be, aki utánam érkezett, odasasszéztam az egyik ott dolgozó hölgyhöz, aki épp kijött fénymásolni és megkérdeztem, hogy az normális-e hogy az én számom kimaradt. Ő ránézett a sorszámomra, ami alatt az okot is feltüntették ami miatt jöttem, és azt mondta:" Jaaa, maga kintről migrál vissza? Igen, akkor az normális, tessék szépen még visszaülni." Szóval kéremszépen én a munkaügyi hivatal szerint migráns vagyok :), azt pedig egy bizonyos személy intézi, akit nekem ki kellett várnom. De onnantól kezdve simán ment minden. A januárban lejárt személyim meghoszabbítására is kaptam az önkormányzatnál időpontot, 1500 HUF.

Ami leginkább sokkolt mióta itt vagyok, azok az árak. Egyszerűen vérlázító, hogy az alapvető élelmiszerek, mint a tej, kenyér, stb. ugyanannyiba kerülnek, ha nem drágábbak, mint odakint. A teljesárú buszjegy a fővárostól mindössze két órára lakó családomhoz csak oda 2480 Ft!,vagyis egy hétvégi kiruccanás majdnem 5000 FT! Nagyon remélem, hogy záros határidőn belül lesz munkám, mert a pénz jobban folyik elfelé, mint ahogy arra számítottam. Márpedig nem csak olyan dolgokra lesz szülségem, mint tévé, laptop, mikró, de gyakorlatilag még takaróm sincs... pedig én annyira nem komázok vásárolni! Ha már otthon áll a lakásban, az klassz, de elmászni az üzletbe, eldönteni, melyiket vegyem meg, aztán hazacipelni nem a kedvenc időtöltéseim közé tartozik... nem vagyok egy shoppingolós típus. :) Ja, azonkívül nem igazán értem, miért kell a boltban még mindig a kerekítgetéssel kínlódni. A kettő és egyforintosokat már egy ideje eltörölték, vagy nem jól emlékszem?!

Fogok ám választani is! Mivel az állandó lakhelyem bizonyos okból vidéken van a szüleimnél, a pesti az ideiglenes, én pedig nem fogok pár nap múlva csak ezért viszajönni vidékre, most először igazolást kértem, hogy a fővárosban szavazhassak. Azt viszont, hogy kire voksolok, nem árulom el. :))

Itthon örülnek nekem, anyám minden nap nekiállt valamilyen gluténmentes sütit sütni, úgyhogy az elmúlt héten biztosan nem fogytam. :) Valamilyen oknál fogva a család nagyrésze azt hiszi, azért jöttem haza, hogy most rögtön családot alapítsak. Azt hiszem, mindezt abból szűrték le, hogy egyszer megjegyeztem, szívesebben nevelnék gyereket itthon, mint Németországban. Nade én úgy értettem, hogy majd! és nem úgy, hogy már meg is van a babaágy! Jesszus... Egyik unokanővérem ma ki is jelentette, hogy szerinte nekem két lányom lesz, ő legalábbis azt néz ki belőlem. :D Aztán kutató tekintettel rámnézett és megkérdezte, hogy én tulajdonképpen fiú vagy lánypárti vagyok?! :D

Az utolsó havi fizupapíromat, meg a végső értékelésemet a munkahelyemről Magyarországra kértem, úgyhogy azok már itt vártak a postaládában. És hamarabb ideértek, mint én! Még kint voltam, amikor a felső szomszédom kamaszfia facebookon érdeklődött, hogy az a nagy boríték No.-ból, amin feladóként munkaadóm áll, az enyém-e, ugyanis a cucc a postaládám helyett a főbejárat padlóján landolt. Még szerencse, hogy a kölyök megtalálta...

 

 

 

4 komment

Címkék: utazás mindennapok

Goodbye Deutschland

2010.03.27. 21:19 Kiskofa

Hi, ez az utolsó bejegyzésem Németországból...furi... Majd` egy hete mást sem csinálok, mint takarítok, ide-oda pakolgatom a cuccaimat és azon sakkozok, hogy mit vigyek most magammal, mit hagyjak itt, hogy az ismerösöm majd ha legközelebb Magyarországon jár autóval utánam hozza és mit vágjak ki a kukába... Pedig jól tudom, hogy utálok költözködni, de mindig ilyenkor jut eszembe, mennyire. Szokás szerint persze megint húsz kiló felett leszek a leadott csomagokkal, de majd megpróbálom valahogy kibulizni. Tudtátok, hogy az interkontinentális járatokon, ha bejelented, hogy hazatelepülö vagy, akkor 10 kilóval többet vihetsz fel!? Kár, hogy a fapadosok ezt nem csinálják, igazán gondolhatnának a szegény egyedülálló, autónélküli utasokra. :)

Egyébként mindenki haláli rendes, csomó ajándékot meg segítséget kaptam az utóbbi idöben. Mindenki próbál valamit adni, amiröl majd eszembe jut otthon, ami nagyon édes. :) Plusz az utóbbi egy hétben minimum fél tucat ingyen italt kaptam. :) De tényleg, a barakásoktól könyvutalványt, kinagyítva közös fényképeket, amiket akár be is kereteztethetek majd, tegnap pedig a magyar ismerösöktöl egy kis fotós táskát a fényképezögépemnek, amit eddig egy elég gáz müanyag tatyóban hordtam. Ma néztem meg tüzetesebben az új szerzeményemet, és kiderült, hogy ráadásul Samsonite, szóval minöségi! Tisztára buggyantak, hogy ennyit költöttek rám! :) Ezeket az utolsó találkozásokat, párbeszédeket nem fogom egyhamar elfelejteni. Rob, az angol ismerösöm például már azóta izgatott, mióta megtudta, hogy hazamegyek, hogy milyen jó lesz engem majd meglátogatni. Amikor utoljára beültünk Kölnben a szokásos bárba inni valamit, mindketten rajtafelejtettük a szemünket az új pultos srácon. Ö azért, mert nagyon bejött neki, én meg azért, mert a fiúka totál úgy nézett ki, mint Steiner Kristóf, amit rögtön közöltem is mélyentisztelt nyálcsorgató barátommal. Rob elhülve nézett rám, aztán közölte, hogy ha Magyarországon ilyan pasik vannak, akkor ö nem pár hónap múlva jön, hanem felszáll rögtön a következö gépre. :D Mary és Andrea mondták, hogy a következö esemény amire visszajövök talán pont az ö esküvöjük lesz. :)... Milyen érdekes is az emberi lélek... ök is itt élnek, mindenük megvan, de mégis szeretnének visszaköltözni Mary hazájába, Kenyába. Andrea is élt ott évekig, rég tudtam hogy tervbe van véve, de a búcsúzkodáskor azzal leptek meg, hogy odakint már meg is van a telek, ahol Mary bátyja neki is állt ásni az alapokat! =|

Szóval most pár napig valszeg nem leszek online. Ha hazaértem villámgyorsan körülnézek laptop ügyben, aztán megrendelem a netet, húsvétra hazamegyek a családhoz, ott majd tudok internetezni, utána pedig reményeim szerint már otthon is lesz. 

Most be kell fejeznem, nemsokára jönnek, elviszik a monitoromat, aztán valamikor majd visszakapom. Mindenkinek viszlát otthon!!!

 

3 komment

Címkék: utazás mindennapok

The last days...

2010.03.17. 17:58 Kiskofa

Bizony ám, 29-én este, azaz kevesebb, mint két hét múlva érkezem haza. Hurrá, már alig várom!! Világéletemben nehezen viseltem az utazást megelőző napokat, ilyenkor mindig tűkön ülök.

Háth, enyhén szólva van még mit elintéznem, de a tévémet például már eladtam. :) Potom pénzért, azt mondanom sem kell, de legalább nem kellett az utcára kivágni. Hiába működött hibátlanul, ha már nincs meg a garanciapapír, mindenki bizalmatlan... Errefelé egyébként már kizárólag síkképernyös készülékeket vásárolnak az emberek, úgyhogy az én nagy batár gépemért nem igazán tülekedtek. (Azért megértem, még most, két nap után is izomlázam van attól, ahogy a csávóval lecipeltük a padlástérből.)  

Erről jut eszembe! Valaki hozzáértő tudna nekem tanácsot adni, hogy milyen tévét és laptopot vegyek otthon? Mindkettőre szükségem lesz előbb-utóbb, és jelentősen lerövidítené a keresgélés idejét, ha kapnék valami kezdő irányzékot.

Nemrég megjártam Brüsszelt, meg mégegyszer Amszterdamot. Szép volt, megnéztük a Pisilő Kisfiút ;), az Európa Parlamentet, ami rám azzal a rengeteg üvegfallal egy kicsit túl modern és steril benyomást tett. Az Atomiumhoz, ahhoz a gömbökből és csövekből álló építményhez, ami úgy néz ki, mint valami hatalmas molekula, sajna nem jutottunk el, de a belvárost kellően bebarangoltuk, rendkívül tetszett. Amszterdamban újra megvettem azt a nagyon cool szivárványszínű sálat, amit első ottjártam óta sikerült elveszítenem a Köln-Bonn között közlekedő vonaton. :( Fél napig keresgéltük az üzletet, mert már elfelejtettem, merre volt, de hál Istennek sikerült megtalálni. :) Tulaj mondta, ha most is elveszítem, a következőre kedvezményt ad. :D Nagyon valószínű, hogy valamikor tényleg visszamegyek, nem hiszem, hogy valaha be lehet telni a várost átszelő csatornák látványával. Ja, és beültünk egy coffee shopba is! Természetesen nem 'dohányoztunk', ha értitek mire gondolok *kacsint*, én az elején ódzkodtam is a passzív füvezéstől, de aztán útitársaim (Olly és Avi) meggyőztek, hogy csak üljünk be meginni valamit, közvetlen a bejárat mellé, és ha zavar a füst, akkor egyszerűen elmegyünk... de nem volt gáz. Amúgy azt tudni kell, hogy habár ott helyben legálisan lehet venni kis mennyiséget, másik országba átvinni tilos és büntetendő a füvet, úgyhogy szoktak rendőrök cirkálni a német határ innenső oldalán és szúrópróbaszerűen lekapcsolják a fiatalokkal tömött autókat. Az idő mostanában őrület errefelé. Vannak napok, mikor tiszta tavasz van, aztán hirtelen újra maximumra kell tekerni a fűtést. Amszterdam előtt például hétágra sütött a nap, egész megkönnyebbültem, aztán mikor aznap hajnalban kinéztem az ablakon, hó volt mindenütt!

Úgy érzem, mostanában kissé szűkszavú vagyok irányotokban, ezért érdekességképpen szemezgetek kicsit abból, mi minden feladatom lesz, ha hazaérek. Először is el kell mennem a munkaügyi központba lejelentkezni, hogy itthon vagyok, melót keresek. Mivel én mondtam fel, ezért három hónapig pénzt azt persze nem fogok látni tőlük, de mindenképp be kell kerülnöm a rendszerbe. Ebből következik, hogy villámsebesen munkát is kell keresnem, amihez net kell, tehát első utam a laptop vásárlás után rögtön a UPC-hez kell, hogy vezessen.

És itt hadd említsek meg egy nagy szívfájdalmamat, ami már évek óta nyomja kicsiny lelkem. Annó másfél évig laktam Kispesten, egy panellakás kisebbik szobájában. Az ágyon és az asztalon kívül nem sok mindennek volt hely, viszont volt netem meg nagyon pöpec kábeltévém. A szolgáltató neve ha jól emlékszem MKTV volt, kb. ötszáz forinttal került többe, mint a UPC és nem volt csomag, egy standard havidíjért gyakorlatilag MINDEN adó elérhető volt. És ez alatt nem csak az összes külföldi adót, hanem az HBO-t és minden más fizetős csatornát is értem. Ehhez képest a UPC szisztematikusan leépíti a német adókat! Most néztem az ajánlataikat, és ha német csatornákat szeretnék nézni, akkor plusz pénzért vehetek egy kiegészítő csomagot, amiben ráadásul nem is mindegyik tartozik a nézhető kategóriába. Van benne több közszolgálati, ami úgysem kell senkinek, de a PRO7-et, amin pl. a legtöbb jó dolog szokott menni, kihagyták. Mikor 2006-ban átköltöztem Angyalföldre a sajátba, első dolgom volt naívan írni az MKTV-nek, hogy szeretném itt is igyénybe venni őket, mire kaptam a választ, hogy szeretni sokmindent lehet, de attól a 13. ker. még nem az ő területük... Magyarán a főváros (meg az egész ország) fel van osztva a szolgáltatók között, és neked mint ügyfélnek elég behatároltak a lehetőségeid ahhoz képest, hogy te perkálod a pénzt. Azért az vicces nem, hogy a panelkörnyéken ebből a szempontból jobb dolgom volt, mint ott, ahol sorra húzzák fel az újépítésűeket?! Igen, tudom, hogy kiépíteni egy új hálózatot baromi sokba kerül és nem éri meg, ha arrafelé már van egy másik szolgáltató... el vagyok kapatva, na! Mindegy, lehet, hogy csak internetet fogok fizetni, meg veszek egy parabolaantennát... vagy ilyesmi. Annak nincs havidíja és mindent lehet vele fogni, ami engem érdekel.

De visszatérve az eredeti témára, a legfontosabb/sürgősebb persze az lesz majd, hogy minél hamarabb legyen TB-m. Ez az, amire leginkább oda kell figyelnem! Elvileg munkakeresőként automatikusan járna... ha nem én mondtam volna fel, így viszont három hónapig valszeg magamnak leszek kénytelen fizetni. Tudni kell, hogy minden Magyarországon élő magyar állampolgár köteles valamilyen módon egészségbiztosítani magát az országban. Ha nincs munkád és munkakeresési támogatásban sem részesülsz, akkor havi négyezekilencszázvalahány forintot be kell fizetned, hogy aktív legyen a TB kártyád.

Már nagyon-nagyon-nagyon várom, hogy újra a pesti kecóban legyek, dupla ágyon aludjak és reggel hálóigben üldögéljek az erkélyen. :) Mivel édesdrága bérlőm otthagyott mindent, mint eb a szaharát, majd ki kell festetnem, ami a kisebbik probléma, úgyis rájöttem, hogy nem fehér falakat akarok a lakásban. A nagyszoba mondjuk valamilyen barackszínben tetszene, a kisszoba meg rózsaszín, pink... még nem döntöttem el. Ami nekem jobban fáj, az az, hogy alaposan összekarcoltál a görgős székkel a parkettát is, ami az egyik legminőségibb dolog volt az egész lakásban. :( Ezt vagy megcsináltatom, vagy veszek valami jó szőnyeget, ilyesmi. Ja igen, ha valaki ismer olcsó és jó festőt illetve parkettást, örömmel fogadom a telefonszámát!! Tudom, hogy a festést én magam is megcsinálhatnám, lehet, hogy az is lesz, de mivel még sosem műveltem ilyet, arra gondoltam, hogy egyszer kifizetem a szakit, alaposan megfigyelem ő hogy csinálja, milyen ecseteket használ, aztán legközelebb már én is tudni fogom, hogy kell... vagy ez hülyeség?!

Viszek haza egy csomó EU-s formanyomtatványt, amivel igazolni tudom, hogy itt dolgoztam és fizettem a mindenféle kötelező járulékokat. Az ügyintézők csak úgy dobálóznak az olyan szavakkal, mint E301 meg E101... én meg szépen beállok a sorba és megigénylem őket.

Lesz még két kis búcsúbulim, az egyik a kölni ismerősöknek, a másik a bonniaknak. Ohhh, azért érzem, hogy egy-két hónap múlva már masszívan hiányozni fognak. Sebaj, Budapest remek túristacélpont lesz nekik. :) Én optimista vagyok, úgyhogy bízom benne, hogy hamar visszakerülök a pesti ismerettségi köröm vérkeringésébe. Az ittartózkodás azért is jó volt, mert így kiderült, hogy ki az, aki csak azért volt velem kapcsolatban, mert közel voltam és kézre álltam, és ki az, akit tényleg érdekel, hogy mi van velem. Mindig nagyon jól esett, ha valaki otthonról érdeklődött, hogy vagyok, de persze van olyan is, aki mióta kijöttem annyit sem kérdezett, hogy élek-e vagy halok...

Most beszéltem a családdal, állítólag szép idő van nálatok, úgyhogy mindenkinek további napsütéses csütörtököt kívánok, itt is hétágra süt! :)

 

                          

funny Xena :D

6 komment

Címkék: utazás mindennapok közérdekű health

On the rehab...

2010.03.03. 22:38 Kiskofa

Üdv, remélem mindenki a lehető legjobban van! :)

Eredetileg a leszbikusok gyermekvállalásáról kerestem valami érdekes videót a neten, de közben valami sokkal kevésbé vidámra akadtam. Lehet, hogy azt, akit nem érint személyesen, nem fogja annyira lekötni ez a téma, de én amióta itt vagyok No.-ban, hihetetlen sok meleg muszlimmal találkoztam. A Barakában gyakorlatilag ők vannak többségben, és a csoportnak többek között érdekvédelmi funkciója is van. Nem csak azért jött létre, hogy kötetlenül ellegyünk együtt, hanem azért is, hogy ezek az emberek, akik gyakran a saját családjuktól(!) vannak életveszélyben, jogi segítséget kaphassanak, találjanak egy helyet, ahol megvethetik a lábukat, miután a família esetleg kitagadta őket, és amennyiben nincs meg minden papírjuk, ne toloncolják őket vissza a hazájukba. Azt hiszem nem kéne folyton ilyen műsorokat néznem, mert egyértelműen rontja a közérzetem. Olyan végtelenül szívszorító látni, hogy a szereplők szó szerint meghasonlanak a szexuális orientációjuk és a család/haza iránti kötelességtudat között vívott lelki harcban. Már a gondolattól is libabőrös leszek, hogy milyen lenne, ha a saját családom akarna megölni és ha egy olyan ország lenne az otthonom, ahol gyakorlatilag lehetetlen teljes életet élnem... A legszomorúbb a második részben az az arab férfi, aki sírva meséli, hogy elvették tőle a gyerekeit. Micsoda borzalmas ár azért, hogy önmagad lehess...:(

 

 

De persze nem kell mohamedánnak lenned ahhoz, hogy nehéz dolgod legyen. Elég annyi hozzá, hogy ne kapcsolj időben és már csak a templomi esküvő meg két-három gyerek után ébredj rá, hogy te tulajdonképpen a szivárvány színű zászlót szeretnéd lobogtatni. Valamivel könnyebb hangvételű riport, mint az előző... :) Azért én sajnálom a feleséget, hogy részben magát, illetve a túlsúlyát hibáztatta azért, hogy a férje meleg lett... és mennyire durva az, hogy úgy jött rá, mi a szitu, hogy egy melegmagazint(!) talált a táskájában! Gáz!!!

 

 

p.s. És mindenkinek, aki azt állítja, hogy melegnek lenni szabadon választható, tessék odafigyelni arra, mikor az egyik apuka elmagyarázza, hogy senki nem választja önként azt, hogy megbántsa és fájdalmat okozzon a könyezetének, valamint megaláztatásnak és támadásoknak tegye ki magát.

Az idei év hiánya: pár nap híján egy éve, hogy az utolsó L Word rész lement a Showtime-on, és nekem nagyon durván elvonási tüneteim vannak. Esküszöm, ez rosszabb, mint a rehab!!! Úgyhogy kínomban ilyesmiket nézegetek:

 

 

Mellesleg imádom az ilyen zenés vidiket!!! A csaj aki csinálta sztem zseniális! :) Szóval így próbálom enyhíteni az elvonási tüneteket, meg hogy visszafejlődöm egy tizenhat éves kamasz fangirl szintjére és lecsapok minden pletykára, amit a neten a színészekről találok. Azért érdekes dolgokra tud bukkanni ám az ember! Még ha egy büdös szó sem igaz belőle, a pletyók fantáziadússága akkor is határozottan le tud kötni egy időre. Pl. állítólag az én drága Kate 'nemnyilatkozomaszexuálisorientációmról' Moennigem excsaja az L Word forgatásán ott dolgozott a crew-ban... milyen praktikus :), bár ugye nem feltétlenül tesz jót a kapcsolatnak, ha a két ember huzamosan össze van zárva... Most pedig egy ékszerészlánnyal jár, amiben lehet hogy van valamennyi igazságalap, mert twitteren egyfolytában a hölgyike cuccait reklámozza, plusz találtam róluk egy elég egyértelmű fotót... bezony ám, addig jár a korsó a kútra... :))

                     

Szólj hozzá!

Címkék: sooogay stuff for you

Carnival time

2010.02.16. 17:23 Kiskofa

 

 

    

 

 

 

                      

Nemrég kaptam Nojtól a fent látható a díjat, amit ezúton is nagyon köszönök. :) A logó ki  lesz nemsokára téve ide oldalra, csak szükségem van egy kis időre, hogy kiokumláljam, hogyan is kell. Már vagy egy órát matattam az oldalon, de eddig nem akar összejönni... nem vagyok egy nagy webdizájner, sajna. :) Noj blogját szintén látni lehet majd oldalt, amíg meg nem oldom, addig is ide teszem: rozsaszinvirag.blogspot.com/                        A feladat, miszerint 7 blogtársnak tovább kell adnom, szintén folyamatban van. Nem olyan egyszerű ennyi embert találni, aki még nem kapta meg, és tovább is szeretném adni neki.                                                                                                              És írnom kell magamról hét dolgot... ufff, ez nem is olyan könnyű, mint ahogy hangzik!     1, Mondjuk kezdjük valami régi rossz szokásommal; kb. olyan kilenc éves koromtól egész az egyetemig minden este magnót hallgatva aludtam el. Ez akkor kezdődött, mikor kilenc évesen először külön szobám lett, és rájöttem, hogy félek egyedül a sötétben. :) (2) Már akkor lehetett sejteni, hogy hatalmas media freak leszek, mert általában mesekazettát raktam be, megőrültem Süsüért, meg a többi zenés mesejátékért, még akkor is ilyeneket hallgattam stikában, mikor a többiek már New Kids on the Blockra őrjöngtek. A környezetem nem igazán bírta felfogni, hogy nem ébredek fel arra, mikor lejár az oldal és kipattan a kazi, de abszolút hozzászoktam és fel sem rezzentem. A félelem kamasz koromra rég elmúlt, addigra viszont már maradandóan hozzászoktam, hogy valami duruzsol a fülembe, és csak akkor hagytam el fokozatosan ezt a habitust, mikor érettségi után elköltöztem otthonról és már megosztottam valakivel a szobámat.                                                                                                      Amit a kedves olvasó talán még nem tud rólam, hogy (3) kedvenc ételem a rakott krumpli jó sok tejföllel, kevés tojással és icipici kolbásszal.                                                   (4) Legsötétebb titkom, hogy hétévesen kiradíroztam egy fekete pontot- amit nem tartottam jogosnak- a tájékoztató füzetemből, aztán mikor észrevették letagadtam, hogy én voltam, amit mind a mai napig szégyellek :) Mármint nem a feketepont megsemmisítését, hanem a módot, ahogy elbántam vele... dehát első osztályosan eddig terjedt a diplomáciai érzékem...                                                             (5)Leggyengébb pontom a time management. Egyszerűen akárhogy megfeszülök, mindig úgy érzem, hogy túl lassú vagyok, vagy nem osztom be megfelelően a rendelkezésemre álló időt. Ez az egyik ok, hogy eddig még nem voltam hajlandó IQ tesztet kitölteni, mivel  ott egy fontos faktor az idő, és hiába tudnám sikeresen megoldani akár a bonyolultabb feladatokat is, garantáltan kicsúsznék az időkeretből, ami csúnyán lehúzná az eredményt.  (6) Pár szó a jövőről. Igen, azt hiszem szeretnék majd valamikor gyereket, akinek három dolgot feltétlenül meg szeretnék adni. Az egyik az állatok közelsége. Meggyőződésem, hogy az a gyerek, amelyik háziállatok között nő fel és megtanul gondoskodni egy olyan élőlényről aki rá van utalva a törődésére, felelősségteljesebb felnőtté válik a társainál és már korán megismeri a feltétlen szeretet fogalmát. Ezért egyik legnagyobb vágyam az életben egy kis kertesház, amiben a családommal éldegélhetek. A másik dolog a zene. Zenei általánosba jártam, és habár én soha nem jutottam tovább a lelkes laikus szintjénél, láttam az iskolatársaimon, akik közül néhány művész lett, hogy a klasszikus muzsika micsoda pluszt tud adni egy fejlődő, formálódó léleknek. A legkomplexebb személyiségeknek, akikkel valaha találkoztam, szinte mind valamilyen módon közük volt a zenéhez... Ja, és növeli az intelliganciaszintet!                                                                                              A harmadik a sport. Mindig megdöbbent, mikor ilyen közegben járok, hogy mennyivel több külső és belső erő van a sportolókban. Azt szeretnéd, hogy a gyereked kitartóbb legyen a többieknél és megtanuljon küzdeni az életben? Küldd el sportolni!                               (7) És végül az utolsó tudnivaló rólam, hogy megőőőrülök a megbízhatatlan emberektől!!! :) Meggyőződésem, hogy a felnőttek egy komoly százalékának a felelősségérzete megrekedt egy tizenkétéves szintjén. Ha valamit nem száz százalék, hogy be tudsz tartani, akkor inkább ne ígérd meg...                                                     

(Nah, mégiscsak sikerült, sőt, a hét rövid tény helyett inkább szófosás kerekedett belőle, de sebaj, ezeket úgyis el akartam valamikor mesélni.) :)

Én közben az utolsókat rúgom itt a szépséges-német Északrajna Vesztfália tartományban, és mivel nem mindent sikerül olyan gyorsasággal intéznem, mint ahogy szeretném, olyan feszült a közérzetem, mint egy íjnak kilövés előtt. Pl. ma is kellett volna jönnie egy potenciális vevőnek megnézni a tévémet... egy órával ezelőtt, úgyhogy ez sem fogja már idedugni az orrát... :( És hogy teljes legyen az öröm, pár napja egy keményebb harapásnál megint ripityára tört egy hátsó fogam, és kiderült, hogy ugyanúgy egy csúnya gyulladás van az ínyemben, mint tavaly, csak most felül, szóval most ott fogják felvágni és megpróbálják kitisztítani. És mindezt bő egy hónappal a hazautazásom előtt! Mert nem bírta ki a kis drága hazáig, úgyhogy fizethetem az itteni fogorvosi díjat!!! Légyszi küldjetek nekem február 23-án délelőtt egy nagy adag pozitív energiát, akkor lesz a beavatkozás. Most egy új dokkerhez megyek, remélem nem szúrja el... :(

Az itteniek mostmár mind tudják, hogy nemsokára búcsút veszek tőlük. Már vagy egy tucat embert meghívtam magamhoz Pestre, ha mind egyszerre toppannak majd be hozzám, akkor jó nagy szószban leszek. :D Érdekes dolog, hogy mennyi külföldi ismerős nyilvánítja ki egyértelmű irígységét azzal kapcsolatban, hogy hazamegyek. A magyar exkolléganőm, aki már konkrét terveket szövöget arról, hogyan fogja magával hozni Magyarországra a német párját, vagy a mostani orosz kolléganőm, aki szintén hazahúzna, ha nem lenne itt a férje... bizony ám, ha az ember lánya egyedülálló, annak nagyritkán van ám előnye is, mégpedig az, hogy könnyebben mozogsz, mint az, akinek a pereputtyot is cipelnie kell magával. :)

 Egyébként itt is kemény mínuszok vannak, meg bazi nagy hó, mint otthon. És ilyen időjárásban köszöntött be itt a karneváli időszak, amikor errefelé mindenki megzakkan, csutka részegre vedeli magát és fényes nappal mindenféle jelmezekben rohangászik a nyílt utcán... és ez egyáltalán nem költői túlzás, vannak emberek akiknél az önkontroll ilyenkor tényleg lesüllyed a zéró szintre. Pont tegnap rúgott bele egy illuminált alak a bank előtt álló cégérünkbe olyan szinten, hogy kicsit el is görbült a tábla. Én csak a durranást hallottam, de szerencsétlenségére pont ott volt egy rendőr, aki gyorsan-fürgén fülön is csípte. :)... Na mindegy, jövő héten már vége van a hírhedt karneválnak, amit sztem csak azok tudnak élvezni akik itt születtek és ebben nőttek fel.

Mindenesetre úgy döntöttem, hogy akármi is van, élvezni fogom az ittartózkodásom fennmaradó részét! Nagyokat kirándulunk a környéken, próbálom magamba szívni a természet szépségét és a város hangulatát, hogy még sokáig ne felejtsem el. Persze biztos fogok én még jópárszor erre járni, megígértem a Barakás barátoknak. :) Igyekszem kihasználni, hogy közel vagyok több országhatárhoz is, úgyhogy szombaton utazunk Brüsszelbe, két hét múlva pedig ismét Amszterdam lesz a cél! Juhééé! :))                                                 

5 komment

Címkék: mindennapok közérdekű

The Puppy Episode

2010.02.03. 22:24 Kiskofa

Tudom, hogy minden alkalommal ezt állítom, de valami tök jót találtam! :) Ellen coming outjának sztorija dokumentumfilm szerűen feldolgozva. Kissé hatásvadász, ahogy az az amerikaiakhoz illik, de érdekes tények vannak benne. Tudtátok például, hogy az Ellen sitcomban azt a részt, amiben előbújt, a 'puppy epizód' kódnévvel látták el?!         (Remélem még nem unjátok Ms DeGenerest, dehát mit csinájak, ah mindig előbukkan róla valami érdekes?) :)

 Ideteszek az ötből kettő részt, a többit a youtube adja autómatice.

 

 

És íme maga a 'Puppy Episode'. Szerintem aranyos. :)  Annál a résznél, mikor véletlenül a mikrofonba mondja, hogy 'I am gay' teljesen kész lettem. :D

 

 

A történet természetesen folytatódik a következő részben is!

 

 

Tudjátok, mindezt látva azon gondolkozom, hogy tartunk-e mi magyarok akár megközelítőleg ott, ahol Ellen 1997-ben... úgy értem, hogy ha figyelmesen hallgatjátok kitűnik, hogy messze nem volt ez neki egy fáklyásmenet! Utána nem kapott melót, jött a frusztráció meg minden, de hosszútávon megérte...

Egyébként ezeket még én sem láttam mind végig, úgyhogy hajrá, előzzetek meg! :)

Bye,                                                                                                                 F.

 

1 komment

Címkék: sooogay stuff for you

On the way home...

2010.01.20. 15:45 Kiskofa

Halihó,

Remélem mindenkinek szépen telt 2010 első három hete. :) Nekem a szilveszter éppúgy kellemesen, ismerős arcok között telt, mint a karácsony. Mary és Andrea rendezett náluk egy bájos kis házibulit. Ettünk, táncoltunk, óvatosan duhajkodtunk. Én valahogy nem voltam kreatív hangulatban, úgyhogy ugyanolyan zöldséges rizst készítettem nekik, mint szentestén, ők viszont igazán kitettek magukért, az egyik fogás pl. yam gyökér volt. Ez tulajdonképpen semmi extra, afrikai édesburgonyáról van szó, nyersen úgy is néz ki, mint egy nagy, eldeformált krumpli, amit ők pürének csináltak meg kókuszreszelékkel dúsítva, és mivel én édesszájú vagyok, abszolút bejött!... Szerintem nincs is kellemesebb szórakozási forma, mint a házibuli... nem olyan formális, mint egy fogadás, mégis van jó kaja. Nem olyan vad, mint egy diszkó, mégis van klassz zene. A legfontosabb pedig, hogy barátokkal vagy, aminél jobb nincs is, de ha megunod, mégis bármikor leléphetsz... Nem is csoda, hogy nagyon élveztem az egészet. Itt szintén nagy divat ilyenkor a petárda meg a tüzijáték, úgyhogy már fél tizenegykor az ablakból figyelhettük, ahogy a kamaszok a ház előtti téren mindenféle színes, hangos és tűzveszélyes dolgot gyújtogattak meg egymás után. Mivel Köln a Rajna két partján van, itt is sok a híd, mint Budapesten, mi pedig éjfélkor kimentünk a legközelebbire pezsgőt bontani. Mondanom sem kell, hogy a rengeteg körülöttünk őrjöngő emberrel úgy nézett ki az egész, mint egy háborús zóna. De az csodálatos volt, mikor alattunk a hajók éjfélkor mind nekiálltak tülkölni, mire mindenki hangosan boldog újévet kívánt a mellette lévőnek, én pedig az egész hangulatától őszintén vidám voltam. :)

Fontos bejelenteni valóm van! Van olyan kedves olvasóm, akinek élőben már pedzegettem a témát, merthogy érik egy ideje, de csak nemrég lett biztos, ezért most szólok. Szóval az van, hogy március végén költözöm haza! :) Sokat gondolkoztam mi legyen, és erre a döntésre jutottam a következő okokból. Több, mint két éve vagyok itt, csomó időt töltöttem azzal, hogy körülnézzek a különböző munkalehetőségek iránt és nagyon úgy néz ki, hogy én itt a két diplomámat gyakorlatilag a hajamra kenhetem. Még a németeknek is nehéz a végzettségüknek megfelelő melót találni, hátmég egy külföldinek! Én egyébként meg is tudom érteni a munkaadót, hogyha a több tucat jelentkező közül olyat választ, aki olyan iskolákat végzett, amit ő ismer és tudja mit várhat tőle. A mostani munkámhoz sem használom az eredeti végzettségem, és azon kívül, hogy nem is szeretem ezt a tevékenységet, ha itt maradnék, az olyan lenne, mintha a több mint öt évet az egyetemen elvesztegettem volna. Ja, és csak érdekességképpen mesélem, hogy annak ellenére, hogy minden második szombatomnak szabadnak kellene lennie, decemberben pl. a karácsony kivételével az összes szombaton dolgoznom kellett, mert valaki beteg lett... és ez itt állandóan így van. Valaki egyfolytában beteg vagy szabin van, az ember magánéletének meg kampec, mert mindig itt rohad az irodában!

Természetesen egy percig sem bántam meg azt, hogy kijöttem, pont ugyanígy cselekednék, ha visszapörgethetném az időt, akkor is. Eszméletlen sok élményben volt részem ami már mindig velem marad, külföldi tapasztalattal pedig remélhetőleg könnyebb lesz jó melót találnom Pesten... Az anyagi részét is átgondoltam a dolognak; amit itt félretettem az tök jól fog jönni Mo.-on, ennek a pénznek a töredéke sem jött volna össze, hogyha otthon maradok, viszont nem szabad elfelejteni, hogy az itteni árak mellett itt sem élek sokkal jobban, mint Magyarországon. Ha egy normális lakást szeretnél bérelni normális környéken, akkor az annyiba kerül, hogy hó végére itt sem marad sok a zsebedben. De ha én szépen hazamegyek és mondjuk visszafizetem a lakáshitelemet, akkor ezt a kiadást kiiktatnám az életemből, ami egyértelműen dobna az életminőségemen!

Persze az ilyen döntések mindig áldozatokkal járnak. Nehéz lesz itt hagyni azokat, akiket itt megszerettem és megszoktam, de úgy érzem, vagy mindenesetre azt remélem, hogy Mo.-on is legalább annyian várnak vissza, mint amennyien itt hiányolni fognak. És bevallom, sokkal több mindenhez kötődöm otthon, mint ahogy azt gondoltam volna. (Éljen az önismeret! Így a harmadik ikszbe belépve már itt az ideje... :D) Pedig sosem éltem otthon olyan hatalmas szociális életet, hogy mondjuk kétségbeesett leszbikusok várnák zokogva a küszöbömön, mikor is érkezik végre vissza hozzájuk Fatika. (Bár szeretek eljátszani ezzel a gondolattal! ;))) ), de a család mellett hiányoznak a barátok, ismerősök, mindazok akiket az életem részének tekintettem és most távol vannak tőlem... Én igazán nem szeretem ismételni magam, de mindenek között a legfontosabb argumentumom a hazaköltözés mellett, amit itt már kifejtettem, hogy nincs kedvem életem végéig másodrendű állampolgárként, külföldi kívülállóként élnem. Az lehet, hogy otthon melegként vagyok jobban diszkriminálva, de itt meg magyarként. Lehet kérem választani...

Az már más kérdés, hogy enyhén szólva nem vagyok képben arról, milyen munkabeli lehetőségeim vannak most az országban. Az első munkahelyem Bp.-en például egy akkora világcég volt, amiről azt hittem, soha nem megy tönkre, erre pár hónapja valami kétezer embert bocsátottak el Mo.-on! Dehát Németországban sem könnyebb...

Szóval per pillanat rengeteg a dolgom. Március 29-én este érkezem repülővel és addig itt még nagycsomó dolgot el kell intéznem. Jelenleg azon dolgozom, hogy mindent le tudjak zárni. Bosszantó lenne, ha valami bürokratikus hülyeség miatt-mint mondjuk az adóbevallásom- kellene visszajönnöm. A főbérlőmnek már december végén szóltam, hogy távozom, amire szükség is volt, errefelé ugyanis elég durván hosszú felmondási idők vannak. A lakásra pl. 3 hónap, munkahelyen pedig kettő... ott is felmondtam a múlt héten. A főnöknőm, egy belevaló, olasz származású kis hölgy, aki nincs két évvel idősebb nálam, és garantáltan az eddigi legdekoratívabb feljebbvalóm, kissé ijedten kérdezte, hogy én akkor most ilyen szinten utálok itt dolgozni?!... diplomatikusan csak annyit mondtam neki megnyugtatásként, hogy a dolog ennél azért bonyolultabb...

A cuccaim egy része már Pesten van. Egy magyar ismerősöm, akit pár napja kijött meglátogatni egy rokona, volt olyan kedves és hazavitt nekem pár dolgot, beleértve a DVD lejátszómat is, meg az összes DVD-met, úgyhogy amekkora media freak vagyok, márciusra tuti masszív elvonási tüneteim lesznek! :/ Még egy nagyobb adag cuccot megpróbálok hazamenteni úgy, hogy itthagyom, és ugyanez az ismerősöm ha legközelebb itt jár, azokat is elhozza nekem... merthogy a két kofferban, amit a repülőgépre vihetek, bizony nem sokminden fog elférni... Ja, erről jut eszembe, hogy Bonn-Duisdorfban költözés miatt jutányos áron eladó egy remek állapotban lévő nagyképernyős Loewe színestévé és egy szintén kifogástalanul műköső Alaska mikrosütő... ha valakit esetleg érdekel. :))

A pesti lakáskulcsaimat rendben visszakaptam a bérlőtől, csak épp gőzöm nincs, milyen állapotban van a kecó. Elvileg nagyjából minden rendben, de majd hiszem ha látom. Erről most nincs is kedvem többet beszélni, ha majd otthon felmértem a terepet és megnyugodtam, akkor még írok róla. Egyenlőre arról álmodozom, milyen klassz is lesz újra a régi ágyamban aludni, vagy az erkélyemen a kerti székben üldögélni és ha kedvem tartja bárkire rácsörögni és csevegni, akivel jelenleg csak interneten tudom a kapcsolatot tartani. :)

Jesszus, éjjel negyed kettő van, úgyhogy azonnal ágyba vágom magam, mert a szemeim már összeállnak a fáradtságtól!

 

5 komment

Címkék: mindennapok közérdekű

Viral videos

2010.01.09. 21:53 Kiskofa

Üdv,

Találtam egy oldalt, ahol összeállították az interneten létező legtöbbet nézett videók listáját.

www.urlesque.com/2009/04/07/the-100-most-iconic-internet-videos-95-91/

Nekem a legtöbb nem annyira jön be, de azért kiválasztottam párat, amelyek valamilyen oknál fogva megragadtak.

Érdekes módon majdnem mind zenés, azt hiszem tudat alatt ezzel próbálom nyugtatni az idegrendszeremet, amit mostanában elég sok stressz ér. Annyira jó egy kicsit nem gondolni idegesítő kolléganőre meg hanyag albérlőre, hanem egyszerűen csak követni a dallamot...

 

Mindig is elbűvölt a tánc, valszeg azért, mert én nem tudok.:D                          Evolution of dance:

 

Hand job :)

 

És persze a legnézettebbek sorából nem hiányozhatnak az állatok meg a gyerekek. Ez alkalommal az utóbbit választottam.                                                                     Hey Jude!

 

Mint mondottam nagy szükségem lenne jelenleg egy ölelésre... Free Hug anyone?! :) Állítólag valami ilyen nevű kampány is van...

 

A srác otthon tanult meg gitározni. Annyira tetszik a song!

 

Jah, és amin még ma vigyorogtam:                                                                                                                                       

                         

Pusssz,

f.

Szólj hozzá!

Kellemes Ünnepeket!

2009.12.27. 13:16 Kiskofa

Először is nagyon kellemes, békés karácsonyt és boldog, sikeres újévet kívánok minden kedves olvasómnak! Kívánom, hogy minden amit 2010-re elterveztetek, sikerüljön. :)

Nekem nagyon kellemesen telt a szenteste. Néhány baráttal töltöttem, akik szintén nem tudtak hazautazni a családjukhoz, az egyik francia srác hívott meg a baraka csoportból. A szenteste tényleg alaposan este lett, kilenckor érkeztem meg hozzájuk Kölnbe és valamikor hajnalban feküdtem le a vendégszobájukban. A menü érdekesen alakult, ugyanis volt a társaságban egy vegán személy is... Azt hiszem, így hívják magyarul, ha valaki nem szimplán vegetáriánus, mert azok isznak tejet, esetleg esznek tojást meg ilyesmi; hanem semmilyen jellegű állati fehérjét nem vesz magához... tiszta őrület, ha az én szubjektív véleményemet kérdezitek!... szóval rizs volt, meg zöldségköret, csakhogy én hülye nem figyeltem oda, mikor mondták, hogy padlizsán is van benne, ami nekem olyan mint a tök, vagyis azon dolgok közé tartozik, amit egyszerűen képtelen vagyok megenni. Nem finnyáskodni akarok, dehát minek nyeljem le, ha úgyis visszajön... Már évek óta nem csináltam olyat, hogy csak tologatom az elém rakott ételt... küzdöttem vele egy darabig, de a végén mégiscsak ott kellett egy nagy adagot hagynom, ami elég illetlen dolog volt részemről... plusz nagyon nem szeretek kaját kidobni. Viszont most kóstoltam, ha jól emlékszem először életemben szójatejet, ami egész jó!

Felfedeztem egy érdekes újdonságot, mégpedig azt, hogy vannak országok, vagy legalábbis bizonyos területek, ahol az a divat, hogy az emberek kivárják az éjfélt, és akkor kívánnak egymásnak kellemes karit, pont mint mi szilveszterkor a  BUÉK-ot. Egy francia és egy olasz a társaságból mindenesetre így tett, amin alaposan meglepődtem. Nekem anyám karácsony éjfélkor már tuti nincs ébren, biztos kicsit ideges lenne, ha akkor akarnám köszönteni. :D Szóval nagyot beszélgettünk; apró, jelképes ajándékokat adtunk egymásnak (azt is 12.00-kor!), én meg a házigazda öreg és eléggé antiszociális macskájával próbáltam felvenni a kapcsolatot több-kevesebb sikerrel. :)

Végtelenül élvezem, hogy van végre pár szabad napom. Már megnéztem egy egész évre való idióta karácsonyi mozit :), meg egy csomót főztem is. Csináltam pl. paprikás csirkét, amivel meg is jártam egy kicsit. Én ugyanis nem szeretek olajat használni főzéskor, pl. a húst sem abban sütöm, hanem szinte mindig beteszem a sütőbe egy tepsiben, ahol saját zsiradékában elkészül. Csakhogy a paprikás csirkébe muszály tenni, ráadásul, hogy kijöjjenek az ízek és olyan legyen, mint gyerekkoromban a nagymamámnál, nem is sajnáltam beletenni. És mivel el vagyok szokva a pörkölt meg szósz jellegű dolgoktól, asszem a tápcsatornám kapott egy kis sokkot, mert tegnap óta egyfolytában görcsöl a hasam. Legalábbis nagyon remélem, hogy csak emiatt van, és semmi komolyabb, baromira nincs kedvem a következő posztomat egy vakbélműtét után írni. :(

Még karácsony előtt átruccantunk a 'túrázós barátnőmmel' Koblenzbe, egy közeli kisvárosba. Azért szerettem volna oda már rég eljutni, mert habár csak 45 percre van innen, teljesen más a táj arrafelé. Bonn/Köln ugyanúgy a folyóparton található, mint Koblenz, de mi itt egy nagy laposon vagyunk; a legömbölyített tetejű hegyek egy bő teret vesznek körül.  Ahogy viszont az ember elindul Frankfurt irányába, egy háromnegyed óra múlva, vagyis kb. Koblenz lábánál már egy szűk szorosban találja magát, sokkal zordabb, csúcsos hegyekkel, amitől az egész környék úgy néz ki, mintha egy középkori legendából lépett volna elő. Ráadásul tele van az egész várromokkal, az arra kiránduló szinte várja, hogy a királykisasszony kilépjen az oromra és nagy hangon hívja a lovagot. :) Úgyhogy gyönyörű volt, csak épp a kitűzött célunkat nem értük el, mégpedig hogy az erdőben  karácsonyi dekorációnak valót gyűjtsünk. Venni nem akartam, mert ebben az apró kecóban már így sem nagyon van szabad hely, és gőzöm nincs, hogy a sok kacatot, amit felhalmoztam, hogyan fogom majd magammal vinni, ha költözünk. Viszont néhány illatos fenyőág meg toboz jól jött volna. Pedig túráztunk több helyen is az utóbbi időben, de nem jött össze...bár azt hiszem, ez leginkább bennünket minősít.

Az idő per pillanat egész jó, pluszfokok vannak, de az elmúlt héten, pont akkor, mikor otthon, itt is keményen havazott, meg olyan hideg volt, hogy az összes fűtőtestet fel kellet tekerni maximumra. A vonatközlekedés akadozott, ami persze nem (teljesen) a deutsche bahn hibája, de mondjuk annyi pénzért, amit legombolnak az emberről, kicsit jobban is igyekezhetnének dacolni a zord elemekkel. Most nem esik semmi, viszont az átlagosnál is több a felhő, napfény már megint egy szál sem, amitől megőrülök!!!

A legújabb stresszforrás, hogy fel kellett mondanom otthon a bérlőmnek, mert nem fizet rendesen. Pedig az első évben olyan szépen mentek a dolgok, mindig pontosan adta a pénzt, de az utóbbi időben egyre gyakrabban kért haladékot mindenféle kifogással. Eddig azért nem raktam ki, mert előbb-utóbb végülis mindig kiköhögte az összeget, de legutóbb, mikor a már kitolt határidő elteltével is csak azt mondta, hogy 'majd', akkor úgy döntöttem, hogy a legjobb lesz ezt gyorsan befejezni, mielőtt még nagyobb adósságot csinál. A felmondási idejét tölti a lakásban, én meg most futok a pénzem után. A viszonylag magas kaucióra amit annó elkértem tőle most nagy szükség lesz. Van több hónap elmaradása, amit próbálok kisajtolni belőle még mielőtt kiköltözik a lakásból, plusz ki is kellene festetnie, ahol a gyereke összekente a falat... majd meglátjuk, mit sikerül elérnem, addig is tiszta ideg vagyok, mert nagyon szeretném már visszakapni a lakáskulcsaimat és lezárni ezt az egész ügyet :(

 Mégegyszer Kellemes Ünnepeket!!!

 

2 komment

Lizzy the Lezzy

2009.12.12. 17:23 Kiskofa

Hjaj, egy hét után ismét van számítógépem! Múlt héten benyelte a kis drága az eddigi legcsúnyább vírusát, és mostanra sikerült rendbehozni... legalábbis remélem nem bukkan elö valami új probléma. *lekopog* Ugyhogy gyorsan posztolok is ide egyet .

A legtöbben biztos ismeritek Lizzy-t. Mikor elöször `találkoztam` vele jó röhögcséltem, azóta viszont alig néztem utána, pedig van jópár új videója. Néhol kicsit vulgáris, de azért vicces :)

 Elöször is, így Karácsony közeledtével egy kis Holiday cheer.

 

It`s in to be out. :)

 

Ezzel kissé elkéstem, de legalább nem feledjük el a tavaly végetért L Word-öt. Azonkívül igaza van abban, amit a végén mond. Ahelyett, hogy kritizálunk, inkább örüljünk, hogy van egy ilyen klassz sorozatunk.

 

Ez egy valós sztori, annak idején eléggé megérintett...

 

 

Ja, és van egy új kedvencem!!! Taylor Swift country énekeskislánynö az utóbbi idöben egyre bájosabb, már ha ez egyáltalában lehetséges.  :)

 

p.s. Bocsi az ékezetek miatt, nem magyar billentyüzetröl írok.

Szólj hozzá!

Címkék: sooogay stuff for you

Sin City :)

2009.11.30. 10:06 Kiskofa

Üdv Mindenkinek,

Remélem jól vagytok. :) Velem semmi extra nem történt az elmúlt napokban. Ahogy azt még régebben írtam, voltam nemrég Amszterdamban. Nagyon tetszett, bizti hogy valamikor még visszamegyek! Korahajnalban indultunk egy magyar ismerősömmel, még sötétben szálltunk a buszba. Az odaút nagyrésze félkómában telt, de azt hamar észrevettem, hogy ahogy közeledtünk, egyre hidegebb lett, a köd pedig egyre nagyobb. Mikor megérkeztünk, Amszterdam egy tipikus, ködös kikötőváros érzetét keltette. A köd délutánra felszállt, a minuszfok viszont egész nap megmaradt... levonva a következtetést abból a tényből, hogy a Rajna menti Bonn hőmérséklete viszont mindig egy kicsit magasabb a környékbeli településeknél, úgy tűnik, hogy a folyók fűtenek, a tengerek pedig hűtenek.  

Az első dolog, ami rögtön kiszálláskor a főpályaudvaron elbűvölt, az egy komplett, többemeletes parkolóház volt kizárólag kerékpároknak! Végtelenül funny látványt nyújtott, ahogy biciklik százai szorosan egymás mellett gazdájuk visszatértére vártak. Azt hiszem, ott aztán saját érdekében alaposan fel kell írnia az embernek, melyik parcellában hagyta a járművet, különben a büdös életben meg nem találja! :D Ehhez természetesen hozzáillő, kétsávos kerékpárúthálózat is van, úgyhogy ha nem vigyázol, itt nemcsak egy kocsi, hanem egy kerékpár is könnyen el tud ütni. Rögtön az jutott az eszembe, hogy ha Budapesten ilyesmi lenne, és az embereknek lenne hozzávaló mentalitása, hogy kihasználják ezt a lehetőséget, akkor mennyivel kisebb lenne a gyilkos szmog a városban, és akkor én azonnal fognám a cókmókom és költöznék hazafelé. Persze azért hozzá kell tenni, hogy Amszterdam központi kerületeiben autóforgalom is van rendesen, de természetesen közel nem annyi, mintha az a rengeteg kerékpáros mind kocsiba ülne.

Az idő túlnyomó részében egyszerűen csak sétáltunk a belvárosban és gyönyörködtünk a sok szép hajóban, ami a kikötőben állt, meg a rengeteg különböző fajtához tartozó vízimadárban, akik halál lazán vették tudomásul a körülöttük kavargó embertömeget. Aztán befordultunk a mellékutcákba, ahol a lakások ablakai közvetlen a csendes kis csatornákra néznek, és amíg az út szélén autók parkoltak, addig a csatorna falához kis ladikok voltak kötve. Gondolom, sokaknak gyorsabb és egyszerűbb a víziközlekedés, hogyha munkába sietnek, sőt, én még pár lakóhajót is kiszúrtam. És amit még állati viccesnek tartottam, hogy vannak akik a reggeli kocogás helyett eveznek pár kört, hogy fitten kezdjék a napot. :D Ekkor még az volt a véleményem, milyen elmondhatatlanul cool lehet egy gyereknek felnőni itt, ahol játszhat a vízparton, a szobája ablakából pedig rálát a hajókra.

Eme hozzáállásom hamar megváltozott, amint egy kicsit több időt töltöttem a belvárosban. Ahogy csavarogtunk, rábukkantunk a hírhedt coffeeshopokra, ahol az ember legálisan vásárolhat meghatározott mennyiségű könnyűdrogot, és már az utcáról lehetett érezni a semmivel össze nem téveszthető 'illatot'. Anyagot nem vettünk, viszont 'Coffee Shop Amsterdam' feliratú szuvenír bögrét, meg kanabisz mintás zoknit igen. :) Ezek az üzletek a központban találhatóak, gyakorlatilag ott, ahol a piros lámpás negyed is van. A lányok szépen ott állnak a kirakatban és várják az érdeklődőket. Volt ott minden... fiatalok és szépek, idősebbek és kevésbé dekoratívak, fehérek és feketék... jót mulattam azon, hogy mivel így délután nemigen volt kuncsaft, baromira unatkoztak és szinte kivétel nélkül mindegyik ezerrel mobilozott, hogy elüssék valahogy az időt. :) Egyébként amúgy sem hiszem, hogy mindnek van minden nap ügyfele. Gazdasági válság van, meg minden... És általános iskolás korú gyerekek rezzenéstelen tekintettel sétálgattak ebben a kerületben. Szóval nemigen tudom elképzelni, hogy ilyen környezetben neveljem a gyerekem. Tudom, hogy aki ott nő fel, annak ez természetes, de sztem aki ott nő fel, annak előfordulhat, hogy az is természetes, hogy 12 évesen kipróbálja ezeket a dolgokat, és én soha nem lennék nyugodt.

Ezen kívül sokat kirándulgatok mostanában a környéken ugynazzal az ismerőssel, akivel Hollandiában is voltam.  Mivel közeledik a karácsony, próbáltunk az erdőben fenyőágakat meg tobozt gyűjteni dekónak, de eddig még nem sokminden jött össze... talán azért, mert legtöbbször olyan helyen kötöttünk ki, ahol se közel, se távol nincs egyetlen fenyőfa sem. :) Részemről nem sok tervezgetnivaló van az ünnepeken, lesz ahogy lesz. Sajna errefelé nem szokott fehér kari lenni, pedig hát úgy lenne az igazi... tavaly havazott pár napig valamikor januárban vagy februárban, de még az sem jellemző.

Végül pedig még annyi van, hogy az ötéves számítógépem már megint túlmelegszik belül, mint ahogy azt az utóbb időben minden évben eljátszotta. Mindössze annyi lenne vele a tennivaló, hogy egyetlenegy alkatrészre évente egyszer egy speciális pasztát kellene kenni, ami vezeti a hőt, és akkor minden rendben lenne. A baj csak az, hogy mivel az a cucc fémtartalmú, nem ajánlatos laikusnak csinálni, mert ha rossz alkatrészt kenek vele össze, akkor tönkremegy az egész. A szervízben pedig egy vagyont kérnek el ezért az ötperces melóért, úgyhogy lehet, hogy kivágom az egészet és veszek egy laptopot. :(

2 komment

Címkék: utazás

Oprah in da house!

2009.11.18. 14:25 Kiskofa

Utánagondoltam, és rájöttem, hogy még sosem tettem fel videót az első számú talkshow bitch-ről, Oprah Winfrey-ről. Márpedig van mit! Először is, Ellen hosszú időn keresztül próbált felkerülni az O Magazin címlapjára, ami nemrégiben sikerült is neki, ennek apropójából látogatott el a dívához. Figyeljétek, ahogy Oprah bevonul, mint valami szakrális figura, majd kegyesen engedélyt ad a leülésre. :)

Másodsorban pedig ő látta az esküvő óta először együtt vendégül a híres leszbikus házaspárt. Kicsit összekeveredtek a klippek, de szerintem ki lehet hámozni a lényeget...

 

Ezen pedig egyszerűen jót röhögtem. :D 

 

Mára ennyit. Egyébként most szabadságon vagyok, úgyhogy egész nap főzök, tévézek, meg takarítgatok. Nah, megyek is kicsit porszívózni... :)

 

 Bye!

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása